Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-03 / 18. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 19 12 szeptember 4. A török trónörökös. Külföldi lapokból az a hir került világgá, hogy a török trónörökös nagybeteg. Most Edlachból, ahol a trónörökös Konrád császári tanácsos szanatóriumában üdül, azt jelentik, hogy a török trón várományosának kisebb neuraszténikus fájdalmai vannak, de amellett egészen jól érzi magát és naponta sétákat tesz. hírek RipoitTegnap vasárnap volt, Az ám. Szaporákat ivott Hőn szeretett hazám. Tegnap vasárnap volt, Na lám, Jövő vasárnap is Vasárnap lesz lalán. Tegnap vasárnap volt, Csodás, Nem öltek meg senkit: Nem volt beiratás. A kutya és az újságíró. Ez éjjel történt, egy kávéházban, igy: Az újságíró, aki abból él, hogy mások haszontalan, értelmetlen és csúf kíváncsiságát nem épen artisztikus módon szolgálja és kielégíti, belépett a nyitott, templomportále szerű kávéház ajtón egy kutyával a mellén, karján és fején. Borzasztó mód büszke, érdeklődést követelő arccal sétált végig a kávéházon, egészen a nagy asztalig, ahol egyszerűen lehelyezé az ifjú állatot, elsöpörve mindent, kávét, zsömlét és cigarettát. Igy szólott: Na? A többiek áhítatva és irigykedő bámulattal néztek: ennek kutyája, saját állatja van, akinek — ez biztos — parancsolni z szokott,fnéha panaszkodni is és aki megértően, kollegiálisán viselkedik véle szemben. Rögtön próbálták elcsábítani, a kutya tejet kapott,^kenyérdarabkákkal^bemutattatott az összközönségnek, hízelegtek, gazsuláltak kolléga urnák szólították, egyszóval udvaroltak néki. A kutya egykedvűen vette — ugy lehet, természetesnek találta — a nagy örömöt, a tejet fölletyelte, hogy szentbernáthegyinek neveztetett ki, belényugodott, még akkor sem igen villanyozódott föl, hogy gazdája, az újságíró, történeiét kezdé beszélni : — Tudjátok, ezt egy igen-igen finom helyről kaptam, leányok — nem egy — adták. Most lett, alig hat hete, eddig tejen éli, ezentúl hust kap, mindég hust. Olyan erős lesz ettől, mint egy kis bika, megvéd engem, a kávéházban — ej, de jó lesz — sohasem hágy fizetni, a főúr — már most is fél tőle, — felírja a kosztot, csak rá ne hecceljem. Most már nem kell félnem a jövőtől, rendben lesz minden, erre a kutyára tán már házasodni is lehetne. Ugy-e finom jó lenne nektek, nem adom ám, csak velem fog járni. Most pedig — elég volt az éjszakázásból, még mogszokja — viszem, megyünk haza. Ettől a naptól fogva a kutya állandó vendég lett, jött és ment az újságíróval, aki mindjobban az állat szerint élte napjait. A kutya nagy úrrá nőtt, délután sétálni kellett vinni, este kávéházba, ahol elüldögéltek a nagy asztalnál, míg az állat meg nem unta az ügyet, föltápászkodott és indult hazafelé. Ilyenkor az újságíró szintén fölállott, azt mondta: na már megyek és — a látszatot fönn kell tartani — ugy tett, mintha ő akarna távozni: fütyült a kutyának. Sokáig tartott ez igy, a végin a gazda — mig az állat kihizott, tekin télyes lett — lassan-lassan lecsúszott, egyszer aztán meghalt, vagy eltűnt. A kutyát tulajdonába venni, ez most mindenki vágya, vadászták, csalogatták, végképen eredmény nélkül. A lányos házból származó állat járt tovább a kávéházba, reggel felé pedig a régi lakásra, haza. Valósággal garcon, sőt újságíró, életet folytatott pajtásokkal és ellenségekkel, pikkolókkal és cukordarabkákkal fűszerezve. Ezenközben pedig uj újságíró került a városba, aki eljárt a kávéházba szorgalmatosan és csakhamar bemutatkozott a kutyának is. A kutya jóindulattal fogadá a neofitát, aki igen szomorúan lézengett egyedülvalóságában, az idegen helyen nem tudott megszokni, hiányzott neki az, amit csak az imént hagyott el: a csaiád. Hozzá akarta magát valakihez kapcsolni, barátot szeretett volna, de nem talált érdemest senkit. A végén a kutyával próbálkozott meg, kolbászdarabkákat hordott néki és tárgyalásokba bocsátkozott vele, mint vélekedik a hozzáköltözés lehetősége felől. A kutya udvariasan bár, de határozottan visszautasította az ajánlatot, a maga ura akart maradni. Minden további kísérletezés meddő maradt. Az újságíró büszkén megszakította erre az érintkezést a kutyával, de csak rövid időre. Nagy szomorúságban, barátság és melegség nélkül ki nem bírván, elhatározta, hogy ő fogja beadni a derekát, ha a kutya nem akarja gazdának elfogadni, hát ő csatlakozik hozzá. Egy reggelen, ahogy a kutya hazafelé tartott, az újságíró teljes alázattal, kissé sunyin utána somfordált és igy szólt hozzá: Nem akarok többé egyedül lenni, éjjel rossz hazamenni, a szobában olyan fulladt csönd van és minden olyan hideg. Miután pedig kegyed nem akar hozzám csatlakozni, én fogok ezentúl önnel lakni, leszek az ön újságírója. A kutya beleegyezett és ezentúl együtt jártak. B-y. — A szegedi üzletvezető meggyógyult. Felszeghy Ferenc kolozsvári üzletvezető, az államvasutak volt szegedi üzletvezetője, betegségéből fölgyógyult. Az üzletvezető most a Délvidékre utazik, azután visszatér Szegedre, ahonnét elbúcsúzik és csak azután foglalja el kolozsvári hivatalát. — Személyi hir. Medve Zoltán dr. császári és királyi kamarás, krassószörénymegyei főispán vasárnap Szegeden volt. A szerb ha tárőrvidéki konfliktus ügyében folytatott tárgyalásokat. — Árpád-ünnep. Pusztaszeren, az Árpádemléknél, minden évben, szeptember elsővasárnapján, a honalapító vezér emlékezetére ünnepet ülnek. Vasárnap is kegyelettel emlékezett meg a hálás utókor Várhelyi József kanonok, a rókusi plébános misézett, utána Nagy György dr hódmezővásárhelyi ügyvéd ünnepi beszédet tartott. Beszéltek még Becsey Károly dr és Jedlicska Béla dr. — A zsidó ünnepek. A zsidó ünnepek szeptember tizenkettedikén kezdődnek. Érdekes intézkedése ez alkalomból a szegedi zsidó hitközség elöljáróságának, hogy pótjegyeket csakis kiskorú gyermekek számára ad ki a templomokba. — Házasság. Lovassy Ernő dr, ügyvéd kedden délelőtt tizenegy órakor vezeti oltárhoz a belvárosi szent Demeter-templomban Kray Marikát, Kray István királyi ítélőtáblai elnök és neje, Pillér Margit leányát. — Ez is pedagógia. Kmetena András torontáli tanító ellen több szülő büntető feljelentést tett, mert a gyermekekkel tyukhulladékot etetett. Kmetena a tárgyaláson azzal védekezett, Jiogy csupán a cigarettázó gyerekeket sújtotta ilyen büntetéssel, hogy őket a nikotin élvezettől elszoktassa. Mivel a hulladéktól egy gyerek sem lett beteg, a törvényszék és a szegedi királyi tábla is fölmentette a tanítót. A szülők most ismét feljelentették a tanítót a tanfelügyelénél, mert brutális pedagógiai módszerét megismételte. A tanfelügyelő javaslatára Kmetenát a közigazgatási bizottság fölfüggesztette s fegyelmi alá vonta. — Nagyvárad és a pénzválság. A közgazdasági élet a magyar vidéki városok között tudvalevőleg Nagyváradon lüktet legélénkebben. Ott van a legtöbb pénzintézet, a legnagyobb üzleti forgalom, a legrohamosabb építkezés és a vállalkozókedv nagyvárosi méreteket öltött. Most azonban Nagyváradon is pang a közgazdasági tevékenység, mert dacára a sok banknak, ott sincs pénz. A fojtogató pénzválság elhárítása végett most számos városatya a törvényhatóság intervencióját sürgeti. Egy. a városi közgyűléshez benyújtott indítvány utasítani kívánja a törvényhatóságot, hogy segítségért irjon fel a kormányhoz. Az indítvány a segítséget akként képzeli, hogy a kormáuy nagyobb állami betéteket helyezzen el, a vidék megbízható pénzintézeteinél. — A hivatalos lapból. A közoktatásügyi miniszter áthelyezte Örtelné Szilágyi Ilona szegedi állami polgári leányiskolái rendes tanítónőt az erzsébetfalvi és Drevey Erzsébet szekszárdi államilag segélyezett községi polgári leányiskolái rendes tanítónőt a szegedi állami pnlgári leányiskolához. — A Wodiáner-alapitvány. A szegedi Wodiáner-féle alapítványról, amelynek kamataiért elszegényedett iparosok pályázhatnak, a tanács hirdetést tett közzé az újságokban és a kereskedelmi és iparkamarában, de pályázó nem jelentkezett, pedig bizonyára sokan vannak olyanok, akik az összegre rászorultak. A tanács most újból kihirdeti a pályázatot. — Egy kis esztétika. Ezzel a címmel a napokban cikket közöltünk, amelyben megírtuk egy Kárász-utcai boltos ízléstelenségét, aki a legképtelenebb holmikkal aggatja tele a ház falát. Erre vonatkozólag ma a következő levelet kapta a szerkesztőség: Tudják Önök, hogy mi az „dáfke" ? Nem? Ez a szó azt jelenti, hogy „azért is"! Ezt mondja és követi a Kárász-utca sarkán lévő Bródi-féle üzlet jelenlegi „boltosa". Szándékosan nem írom kereskedőnek, boltosnak, mert az ilyen boltos ember nem kereskedő. Írom pedig mindezt azon okból, mert ezen jeles ur a „Délmagyarország"-ban a mult héten megjelent cikkre nemhogy nem reagált, hanem kirakatát — még jobban — kicifrázta — még Makóra sem való ízléssel, a „Corsó" kávéház vendégeinek és a sétáló közönség megbotránkozására. Bizony jó volna, ezt az urat egy kis jó ízlésre kioktatni a rendőrségnek. — Nem akad orvos a külterületre. A külterületeken állandóan orvoshiány van. Jelenleg is két külterületi orvosi állás betöltetlen, mert a város hiába hirdet pályázatot, nem akad sohase pályázó; ha akad véletlenül, annak hiányzik a tiszti orvosi vizsgája. Lázár György dr polgármester ezért segíteni akarván a külterületi lakosság nehéz helyzetein. Felterjesztéssel fordult a belügyminiszterhez és kérte, hogy diplomás orvosokat tiszti vizsga nélkül is választhasson kerületi orvosoknak a közgyűlés.