Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-19 / 32. szám

1912. szeptember 19. DÉLMAGYARORSZÁG á tek és az igazgatóság gondoskodni fog, hogy a további kétszázezer korona is mielőbb lejegyeztessék. A közgyűlés teljes megnyugvással vette tudomásul az elnök jelentését. Vajda Vilmos igazgatósági tag emelkedett szólásra ezután és a Reök Iván elnökhöz intézett beszédében annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a Szegedi Gazdasági és Iparbank a dolgok ilyetén rendezése után ne csak a rendes kerékvágásba jusson, de a virágzó vállalatok sorába emelkedjék. A rendkiviili közgyűlés ezzel ért véget. Óriási botrányok a Házban. Bevonult az ellenzék! — Inzultálták Beöthy minisztert. — Pavlik újra munkában. — Az egész ellenzék kivonult a rendőrség megjelenésekor. — Megválasztották a munkapárti delegációt. — Beöthy miniszter nyilatkozik az inzultusról. — Elnapolták a HázatI (Saját tudósítónktól.) Ha azt tehetnők, amihez legtöbb kedvünk lenne és ha nem lenne parancsolóbb kötelességünk is annál, hogy az ízlésünk szavára hallgassunk, egyszerűen megfordítanék azt a tisztünket, hogy az események krónikásai legyünk és azon törekednénk, hogyan lehetne mind azt, ami ma a képviselőház ülésének elején történt, látatlanná, örök titokká, vagy egy pillanat alatt elfelejtetté tenni. Vigasztaltuk és biztattuk magunkat azzal, hogy azoknál a jeleneteknél, melyeknek idáig tanúi kellett hogy legyünk és a melyek nem egy parlament méltóságát, de egy korcsma jó hírét is le tudják sülyeszteni, lefelé „különbbek" már nem történhetnek. Csalódtunk. Ez a parlament az indulatok féktelenségében, a vér őrületének és a szenvedelem tombolásának, a megfeledkezésnek és az elvadulásnak rémtetteiben teljesitőképesebb, mint amilyennek akármely lázas vízió festhetné. A mai ülés azzal kezdődött, hogy ellenzéki képviselők csapatja a terem közepén leteperte és megverte Beöthy László kereskedelmi minisztert. A dulakodásnak korbácsoló gyalázkodás volt a bevezetője. Abban a pillanatban ugyanis, amikor a kereskedelmi miniszter az ülés megnyitásakor székét elfoglalta, a súlyosan sértő, becsmérlő és gyalázkodó szavak egész szikraözöne csapott az arcába. Olyan szavak, amilyeneket ma már csak a magyar parlamentben hallani. — Ember vagyok; — mondotta később a Ház előtt tett nyilatkozatában a miniszter — bevallom, az indulat elragadott. Fölkeltem, hogy gyaláztatásomat megtoroljam . . . De tovább a fölpattanásnál nem is juthatott. Ellenzéki atléták egy egész görgetege, közte Zhoray Miklós, Szmrecsányi György, Zlinszky István zudult rája, legázolta és verte, míg a képviselők egymástett | ha omlott tömege lehetetlenné nem minden moccanást. Az ülés természetesen megszakadt és 1 a lihegő szünet után már a rendőrség benyomulása nyitotta meg. Az ellenzék most nem vette föl a harcot. Rögtön kivonult a teremből és a képviselőházból, átadván a teret a kormánypártnak, amelynek az volt az első dolga, hogy ünnepelje az inzultált minisztert. Ez pedig rövid nyilatkozatot tett. Magára vette a kezdés felelősségét és tisztelettel megkövette a Házat azért/ aminek megtörténéseért magát okolta. Tisza István az elnöki székből azt indítványozta: adják át ezt az egész szomorú esetet minden további lépés nélkül a változatlan múltnak. Ekkor csak a munkapárt ülésezett a parlamentben ... És elnapolták a Ház üléseit, belátva, hogy a mai körülmények között tárgyalni lehetetlen. A Ház üléséről ez a tudósításunk számol be: Készülődés a mai ülésre. A BEVONULÁS Tisza István gróf féltizkor érkezett meg. Nyomban Tisza utón automobilon érkezett meg Andrássy Gyula gróf, Andrássy Géza gróf és Pallavicini György gróf társaságában. Tiz óra körül sürii csapatokban érkeztek a munkapártiak. A képviselők hosszú sora után fölhangzott a mentőkocsik sípjele is. A mentők ugyanis a tegnapi események nyomán ma állandó őrséget állítottak fel a képviselőházban. Az ülésteremben, a balmezőn' tiz órakor már együtt volt az egész ellenzék, de a munkapárti padsorok még teljesen üresen tátongtak. Mindenki azt hitte az ellenzéken, hogy ez az üresség annak jele, hogy a rendőrség ismét be fog vonulni az ülésterembe és mielőtt az elnök megnyitja az ülést, a rendőrcsapatok el fogják távolítani az ellenzéki képviselőket. Nem igy történt. Mert hirtelen a jobboldali bejárónál feltűnt néhány munkapárti képviselő. KITÖR A VIHAR Alig, hogy az ellenzékiek észrevették a belépő munkapártiakat, elkezdtek fütyülni, előkerültek az automobil-tülkök, Fráter Lóránd belefujt a nagy huszár-trombitába, sértő kiáltások röpködtek át a jobbmezőre a munkapártiak felé, akik ököllel fenyegették az ellenzékieket és ugyanolyan dühösen sértő kifejezésekkel feleltek, mint aminőkkel az ellenzék támadott rájuk. Alig lehetett 40—50 munkapárti a téréin ben, mikor belépett Serényi Béla gróf földmi velésiigyi miniszter és elfoglalta helyét a miniszterelnök bársonyszéke mellett- lévő karosszókben. A miniszter láttára, az ellenzék irtózatos dühre lobbant, a baloldali padsorokban mindenki felugrált, őrült sivitás, sípolás, dobolás támadt és az első padsorból vaskos sértéseket zúdítottak a földművelési -miniszter felé. Támadás Beöthy miniszter ellen. DURVA INZULTUS Folyton jöttek minden ajtón a munkapárti képviselők és belépett a terembe Beöthy László kereskedelmi miniszter. Egyenesen bársonyszéke felé indult, amely egészen közel van az ellenzéki padszakaszhoz. Leült és figyelni kezdte a pokoli zsivajt, a feneketlen kavarodást és az ellenzék tomboló kiáltásait. Most az ellenzékiek dühe a földmivelésügyi miniszterről áthárult Beöthy László kereskedelemügyi miniszterre, a baloldalon abbahagyták Serényi Béla gróf sérte-r getését és Beöthy László lett a célpont. A kereskedelemügyi miniszter néhány, pillanatig nyugodtan hallgatta a súlyos inzultusokat. Egyszerre azonban elhagyta, türelme, eltorzult az arca, fölugrott helyéről s mindkét kezét ökölbe szorítva, karjait magasra emelve, magából kikelve rohant a tőle néhány lépésnyire tevő néppárti padszakasz felé, ahonnan a legsértőbb kiáltásokat röpítették feléje. Amint az ellenzékiek észrevették, hogy Beöthy fölemelt ököllel közeledik feléjük, vaíamenynyien fölugráltak s abban a pillanatban, a mikor a miniszter eléjük ért, nekirohantak és többen egyszerre ütni-verni kezdték. Hogy kik voltak a támadók, a leírhatatlan kavarodásban és a nagy izgalomban nem lehetett megállapítani. Az első összecsapás idején hirtelen ott termett az öles Szmrecsányi György, elkapta a miniszter nyakát és derekát leszorította a padra. Abban a pillanatban, — mert hisz az egész esemény csak néhány pillanat mm ve volt, — amikor a munkapártiak észrevették, hogy a baloldalról az ellenzékiek a miniszterhez rohannak és ütlegelni kezdik, a jobboldalról a munkapártiak előre rohantak s egyszerre kavargó, verekedő gomolyag támadt a miniszter körül. AZ EGÉSZ HÁZ VEREKSZIK A munkapárti képviselőkkel együtt rohantak a verekedő tömeg közé gróf Andrássy Gyula, gróf Andrássy Géza, Semsey László, Darányi Ignác és mások. Igyekeztek a dulakodók közé furakodni, hogy a további inzultusoktól megvédjék a kereskedelmi minisztert. A képviselők fölugráltak a padokra, ugy nézték a középen összeke* veredett, izgatottan hadónázó, verekedő tömeget. A munkapártról minden ajtón besiettek a segédcsapatok.