Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-03 / 18. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 19 12 szeptember 4. gyűlésen megjelent csendőrség igénybevétele csak összeütközésre adott volna alkalmat. Lukács László különben rövid beszéd után előterjesztette a határozati javaslatot, amelyben a népgyűlés bizalmat szavaz a román nemzeti komité vezetőségének, követeli az általános, egyenlő és titkos választói jogot azzal a hozzá­fűzéssel, hogy az uj választói törvényt a román nemzetiségi kataszter alapján alkossák meg, végül tiltakozik az ellen, hogy a községet a hajdudorogi püspöki egyházmegyébe olvasszák. Cáfolat. Egy fővárosi iap vasárnapi számában ar­ról ad hirt, hogy a honvédelmi minisztérium­ban előkészületek történtek a honvédségnek a képviselőház összeülése alkalmából leendő igénybevételére. Mint a Bud. Tud. illetékes helyen értesül, a hir ma minden alapot nélkü­löző valótlanság. színház, művészet Szinházi műsor: KEDDEN: A csitri, vigjáték. SZERDÁN: A kis gróf, operett. CSÜTÖRTÖKÖN: Sárga liliom, szinmü. PÉNTEKEN: A csókszanatórium, énekes bohózat. Bemutató. SZOMBATON: A csókszanatórium, énekes bo­hózat. VASÁRNAP este: A esókszanatórium, énekes bohózat. * A kaméliás hölgy. Dumas fils elfakult, hamis romantikáju és ma már banálisan ható darabjában mutatkozott be a közönségnek a drámai együttes két uj szereplője: Gömöri Vilma és Ungváry Kálmán. Az idejét mult da­rab csak kicsiny közönséget vonzott és a ki­csiny közönségben is csak kevés lelkesedést tudott kelteni. Az uj színészek — és részben a régiek is — látható igyekezettel játszottak, ami annál is inkább elismerést érde­mel, mert ambíciójukat a vieux jeu nem nagyon sarkalhatta. Gömöri Vilma, aki a hősnő vignet­tájával került a szegedi színpadra, Gauthier Margit érzelgős és passiv szerepében inkább a kvalitásos drámai szende figyelemre méltó ké­pességeivel tűnik fel és — ha egy előadás után sejteni lehet — főként társalgási színésznőnek lesz jó. Kellemesen hatott szép színpadi meg­jelenése, mértékletes, finom mozgású és értel­mes, helyes beszéde, amelyet csak kissé válto­zatosabbnak kell kivánnunk. Közvetlenebb, élőbb szerepben, bizonyára több kedélyt is tud adni. Bemutatkozása a közönségben rokonszenvet és érdeklődést keltett. Ungváry Kálmán még kezdő színész, akinek színészi intelligenciája, tudatos egyénisége már átcsillan az iskola — elmé­letben mindig helyes — modorosságain. Ősem szolgálhatott készsége javával Armand szere­pében, de rokonszenves Ígéretet tett a jövőt illetőleg. A hangja és a megjelenése kellemes ; a játék bensősége, a meggyőződés heve, a nézőtéri illúziók keltése — ugy hisszük — el fog következni játékában. Prudenca szerepében Miklóssy Margit, az uj kómika szerzett szim­pátiákat. Több önkritikáról tanúskodhatott volna mindezek mellett a rendezés, ha például a beteg Solymossy heiyébe Ferenczy helyett más kerül és ha már nem is más, de legalább a frakkot illő fehér kézelőkkel és ha a nagyszerű kokotte ágyát, szobáját nem a hajléktalanok menhelyének kopottas elegánciájáról mintázzák le. Viszont — ha a rendezésnek gondja vagy módja nem lesz reá — a jobbérzésü közönség lesz ^kénytelen Virághátynak közadakozásból egy uj frakkot venni, nehogy francia darapok­ban tovább kompromittálja azt az arisztokrati­kus öltönydarabot ama rokonság révén, a melyet ez ugy is fentart a sváblányok ismert hát-viseletével. * A temesvári uj színtársulat. Krecsá­nyi Ignác most tette közzé az uj társulata név­sorát. Eléggé fölfrisitették a személyzetet. Meg­váltak a társulattól: Haller Irma, Albert Erzsi, Fenyő Emiiné, E.-Róssi Rozina, Fenyő Emil, Vidor József és Virág Ferenc. Majd mind ki­tűnő színész. Haller Irma a magán életbe vo­nul vissza. Nem kötött szerződést. Albert Erzsi Győrbe megy, a Fenyő-pár a debreceni szín­társulathoz szegődik, Vidor Miskolcra szerző­dött, Virág pedig Pécsre. Helyettük egészen fiatal szinészek kerülnek, akik most végezték az iskolákat. Alténekesnőnek Kovács Violát szerződtették, aki most végezte Rákosi Szidi iskoláját. Ugyanebből az iskolából került ki az idén Pintér Erzsi énekesnő, mig az operapri­madonna, Szepessy Aranka lesz, aki miután a bécsi zene akadémiát elvégezte, a Vigoporerá­ban játszott néhányszor. Haller Irma helyébe Felhő Rózsi, az azelőtti szegedi primadonna megy, aki legutóbb Nagy Endre kabaréjának volt tagja, Apaszinész Magas Béla, aki eddig Miskolcon játszott, mig a komikus Szepessy Andor, Mezei társulatának volt tagja, lírai sze­relmes Kertész Dezső, Márfy-társulat volt tag­ja, másodszerelmes pedig Csákó Pál, az Aka­démia végzett növendébe iesz. A társulat tel­jes, hiíeles névsora különben ez: Nők: Bart­kó Etelka, Bánházi Teréz, Bejcy Györgyné, Felhő Rózsi, Fodor Ella, Greguss Margit, jákó Amália, Kovács Viora, Ligeti Klári, Mihályffy Júlia, Pintér Erzsi és Szepessy Aranka. Férfi­ak: Bálint Béla, Bejcy György, Cakó Pál, Cseh Iván, Gáthy Kálmán, Kardoss Géza, Ker­tész Dezső, Kövessy Lajos, Magas Béla, Ocs­kay Kornél, Szeghő Endre, Szigethy Andor. Tábori Emil, Ternyei Lajos és Vajda Emil. Karszemélyzet. Igazgató és rendező: Krecsányi Ignác. Rendező: Tábori Emil. Titkár: Lenkei Zoltán. Karnagy .• Orbán Árpád. Karmester: Róják Nándor. Balletmester: Lápossy Gusztáv. Pénztáros és gazda : Somolik Lőrinc. Zenekar­igazgató : Cerny János. Zenekar Huszonhét tagból álló polgári zenekar. Sugó : Markó Ele­mér, Solti Károly. Ügyelő: E. Keleti Márton. * A kis gróf. Martos és Rényi Aladár pompás operettje, amely slágerdarabja volt az elmúlt szezonnak, holnap kerül a szezonba elő­ször szinre. A címszerepben ez alkalommal mutatkozik be Lebeda Géza, az uj énekes bo­nvivánt s ugyancsak ebben a darabban játsza első jelentős szerepét Miklósi Margit, a kiváló művészi hírnévnek örvendőkomika. * Csókszanatórium. A szinházi iroda jelenti: Az énekes személyzet szorgalmas pró­bákkal készül A csókszanatórium pénteki be­mutatójára. A darab pompás zenéjét egy Bá­ron nevü magyar származású fiatal muzsikus szerezte, aki most Berlinben él és hamar nép­szerű lett a kompozíciói révén. A szöveget Liptái Imre alkalmazta magyar szinre, annyi vidám ötletet, pompás jelenetet adva hozzá a magáéból, hogy csak a fordító szerénysége miatt nem szerepel ez a munka eredetiként. Az operettben csaknem a teljes énekes személyzet részt xesz. Déri Rózsi, Antal Erzsi, Heltay Jenő, Szathmáry Árpád. Solymosi Sándor, Oláh Béla pompás szerepekhez jutnak az ope­rettben, melynek melódiái előreláthatólag ha­marosan népszerűekké válnak Szegeden is, mint eddig mindenütt, ahol felhangzótok. A A rendezésben Ferenci Frigyes egész sereg pompás ötletét érvényesiti. * Legjobb szinházi cukorkák Linden­feld Bertalan Első szegedi cukorkagyárá­ban, Kárász-utca 8. szám alatt kapható. * A Fekete macska. A Vass-mozgófény­kép szinház mai nagy sikerű premierje fénye­sen beigazolta azt az érdeklődést, amelyet a közönség ehez a szenzációs drámához fűzött. Ez a négy felvonásos 3000 méter hosszú film a berlini Citascop legkiválóbb remeke. A darab főszerepeit Wauda Treumann és Ciggo Larsen játszák. A dráma megkapó erővel varázsolja elénk egy fiatal orvos tragédiáját, aki menyasz­szonyát elhagyva egy utcai nő hálójába kerül és nem tud megküzdeni ennek cselvetéseivel. Az orvos feleségül veszi a nőt, gyönyörű kas­télyban laknak, ahol azonban nemsokára meg­jelenik a nő régi kedvese és megzsarolja az asszonyt. Amidőn ez a terv meghiusul a rend­őrök előtt felfedi az asszony múltját A férfi e borzasztó csapás súlya alatt öngyilkosságot akar elkövetni és az utolsó percben menti meg anyja és menyasszonya. A drámai és fes­tői részletekben gazdag film még műsoron marad. Káros emberek szomorú vasárnapja. (Saját tudósitónktól.) A budapesti Köl­csönös Segélyző-Egyesület vasárnap rendkí­vüli közgyűlést tartott, amelyen a bajba jutott szövetkezet igazgatósága leleplezetlenül feltárta a helyzetet. A közgyűlésen négyszáz tag vett részt, többnyire kisiparosok, kereskedők, mes­teremberek és segédek, de volt a hallgatóság sorában sok fejkendős kofa, sőt szakácsné is piaci kosárral. Mindannyian aggodalmas arccal szorongva várta mi lesz a kis vagyonkájával, melyet a szövetkezetre bizott. És ez az aggo­dalom legyőzte a bosszú és harag érzetét, melyet ez a sok szegény ember pénzének el­vesztése fölött érez. Csodálatos figyelemmel tudják elnyomni ezek a szegény, filléreikért reszkető áldozatok szenvedélyeiket: hiszen most arról van szó, hogy mentsék meg azt, ami még menthető. Azt pedig ezek a pénz­ügyi dolgokban teljesen járatlan kispolgárok is tudják, hogy csakis higgadt és nyugodt tár­gyalással lehet a legrosszabbat — a csődöt elhárítani. Az aggodalom győzedelmeskedett a harag fölött és ennek tulajdonítandó, hogy a viharosnak ígérkezett közgyűlés rendes lefo­lyású volt és végül oly értelmű határozatot hozott, mely a csendes lebonydlitást óhajtan­dónak mondta ki. A közgyűlést Wollák Samu elnök nyitotta meg, aki az igazgatóság nevében valósággal védőbeszédet tartott. Ebben vázolta a bajba ju­tott szövetkezett üdvös működését a kisembe­rek érdekében és hivatkozott arra, hagy a ta­gok közül sokon egyenesen exisztenciájukat köszönhetik a szövetkezetnek, mely épen ezért bizalomban és közbecsülésben napról-napra gyarapodott. Az 1907. évi válságot a Kölcsö­nös ki is tudta állani, de a mult év óta egyre tartó pénzkrizis hatása alatt a szövetkezet álla­pota egyre válságosabb lett. Az igazgatóság mindent megtett a tagok érdekében. A pénz­intézeteknél 600 000 korona erejéig egyetemle­ges felelősséget vállalt, nehogy a nagy intéze­tek a reeszkomptot egyszerűen beszüntessék. De a betevők egyre fokozódó bizalmatlanságá­val nem lehetett megküzdeni. A tagok és be­tevők megrohanták az intézetet, ugy, hogy az 900-000 koronát volt kénytelen kifizetni. Az igazgatóság még akkor ls legnagyobb erőfeszí­téseket tette, hogy a csődöt, mely a teljes összeomlást és az érdekeltek pénzének teljes elvesztését jelentette volna, elháritása, ami eddig sikerült. Most fővárosi nagy pénzintézetek haj­landók a szövetkezetnek a csöndes felszámolás lehetővé tételére segítséget nyújtani. Kéri a köz­gyűlést, hogy ne hozzon érdemleges határo­zatot, hanem küldőn ki megbízottakat, akikkel egyetemben az igazgatóság a nagy pénzintéze­tekkel a segítség módja tekintetében tárgyaljon és megállapodjon. Ezután az igazgatóság jelentését terjeszti elő dr. Krecsányi Lipót ügyész. A megállapított státus szerint az augusztus 28-án lezárt mér­legben az összes veszteség 1,300.000 koronára rug. A jelentéshez a részjegytulajdonosok által kiküldött bizottság előadója, Baneth Sándor szólott, aki az igazgatóság üzletvitelét szigorú bírálat alá vonta és kimutatta, hogy a veszte­ségek alapszabályellenes üzletekből támadtak. Igy a szövetkezet, a tönkrement Általános Be­rendezési Vállalatnál 445.000 korona érdekelt­séget vállalt, Balaton-Földvár felvirágoztatásá­hoz 76.000 koronával járult hozzá, egy Csillag­hegyi, kőbányába 32.000 koronát fektetett bele. Önök, szegény zsidók, — mondja Baneth — 76.000 koronájukat adták oda arra, hogy Ba­latonföldváron a mágnások és zsentrik jobban

Next

/
Thumbnails
Contents