Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-17 / 30. szám

6 DÉLMAG YARORSZÁü 1912. szeptember 15. A delegációk. A hivatalos lap vasárnapi száma közli a királynak Berchtold gróf külügyminiszterhez és Lukács László miniszterelnökhöz intézett két kéziratát, mellyel a deleágicókat szeptember 23-ikára Bécsbe összehívja. Látogatás Návay Lajosnál. Földeák, szeptember 16. (Saját tudósítónktól.) Földeáki kastélyában fogadott vasárnap délelőtt Návay Lajos, a Ház volt elnöke. Mint vendéglátó, a legnagyobb szeretetreméltósággal, de mikor megtudja, miért e nagy kirándulás szép Csanádba, egyszerű szerénységgel háritja el a kérdéseket. — Most megforditva áll a dolog: egész nyáron az újságok tájékoztattak engem. Harmadfél hónapon át itthon voltam, holnap felmegyek a Ház megnyitására és magától kell megkérdeznem, mi lesz az első ülésen? Milyen a hangulat? Lesznek-e rendőrök?Vajjon Tisza megtebeti-e enuncióját? Stb., stb. A kérdések özöne. Engedelmesen állok az interjúnak, de — istenem — kérdezni én is tudok és végre sikerül a kegyelmes urat fesztelen beszélgetésre csábitani. Az első kérdés: — Mint volt házelnöknek mi a véleménye Excellenciádnak a házszabályrevízióról, a mentelmi jogról, az elnöki hatáskörről, a képviselőházi őrsé gr ölt Folytonosan olvasok mentelmi jogról, Abaujszántón is erről hoztak határozatot, de ez nyilvánvaló összevarrása a fogalmaknak. A képviselők kivezetése és az ezzel kapcsolatos elnöki intézkedések diszciplináris kérdés, amelyet igenis szabályozni kel! és minden irányban garanciákkal kell körülvenni. A mai gyakorlat lehetetlen, hiszen a mentelmi bizottság mindig pártszempontok szerint alakul és még any nyira sincs fölruházva a függetlenség attribútumaival, mint az összeférhetetlenségi állandó bizottság. Itt sorsolás utján alakul zsiiri határoz. A legkevesebb tehát, hogy a diszciplináris Ítélkezésre is legyen egy zsűri, amelyben ne érvényesülhessenek pártszempontok és melynek az elfogulatlansága ugy legyen garantálva, mint akár a független bíróságé. A házszabályrevizió ra szükség van, de nem olyan nagy arányokban, mint némelyek gondolják. A mai házszabályokban sok jó és világos intézkedés van, de szigorúan biztosítani kell egyet: a napirend tárgyalását. Minden obstrukciónak az volt eddig az ereje, hogy nem volt a napirendnek fix tárgyalási terminusa és heteken, hónapokon át meg lehetett akadályozni, hogy egyáltalán sor kerüljön a napirendre. Az uj házszabályokban egyszerűen azt kell mondani: a napirend kezdődik ekkor és tart eddig. Ezt be kell tartani, bármi történik. Előtte és utána lehet szó minden egyébről, de a napirend fix megállapított időhatárai között csak a napirendről lehet tárgyalni. Igy van ez ma az interpellációknál. Ezeknek az időpontéira nézve is imperative rendelkezik a mai h zsz hály. A napirend bizonyára van olyan fontos, mint az interpellációk. Egy további ellenszere az obstrukciónak: a zárt ülések megnehezítése. Nagyobb számhoz kell kötni a zárt ülés kérését, meg kell jelölni a tárgyat is, amiért a zárt ülést kérik és a Házat minden esetben meg kell kérdezni, hogy a tárgyat elég sürgősnek tártja-e a zárt ülés azonnal való elrendelésére. Csak igenlő esetben kellene a zárt ülést azonnal elrendelni. Igy — ezzel a két garanciával — emberileg ki volna zárva a technikázás. Beszédes obstrukció? Istenem, oly nehéz megállapítani, mikor kezdődik az és ha a napirend biztosítva van, tovább elmenni ugy sem lehet. De lehet és kell is konsíituálni még valamit: a Ház időről-időre maga állapítja meg, hány órán át kiván dolgozni. Végre ez a parlament ökonómiájának kérdése, néha elég három óra, máskor kell nyolc, a Háztól függjön mindig, mennyit akar dolgozni. Négy órában ezt továbbra fixirozni nem lehet, hisz tudjuk, mennyit dolgoztunk mi négy óra alatt. — Engedjen meg, kegyelmes ur, egy szubjektív kérdést. Hiszen Excellenciád előtt is bizonyára fölmerült a házszabályok esetleges félretételének problémája . . . ? — Egy pillanatra sem — mondja Návay nekihevülten, a benső meggyőződés erejével. Higyje el, hogy engem egyáltalán nem foglalkoztatott semmiféle probléma. Ezt kizárta az én egész politikai multam: november 18-ika után kiléptem, belementem a harcba, a koalíció alatt alelnök voltam, aztán újra alelnök, majd elnök — teljes hat éven keresztül — mindig egyformán kezeltem a házszabályokat, — azoknak a szellemében és a saját lelkiismeretem szerint, — rám nézve eleve lehetetlen volt mindenféle probléma. — Igazán igazságtalan volt velem szemben az ellenzék folytonos idegeskedése, — mondja nem titkolható keserűséggel, akit különben a história máris igazolt — én lelkiismeretemet követtem és soha kapható nem lettem volna a házszabályok félretételére. Becsületszavamra mondom, még az a gondolat se foglalkoztatott soha: hogy is lenne az csak? . . . Hisz ez számomra a multam miatt, a hat éven át követett elnöki gyakorlatom miatt, de mindenképen lehetetlen volt. Emlékszik, menynyit beszéltek reverzálisról. Hát abból sem volt igaz egy szó sem. Az a bizonyos találkozás a Nemzeti Kaszinóban elnöki székfoglalóm után volt, tehát reverzálisról már eo ipso nem lehet szó. De én egyáltalán semmivel, se szóval, se írásban nem köteleztem magam semmire. Az urak előtt hivatkoztam az esti lapokra, amelyek szószerint közlik a beszédemet, olvassák el, bele lehet-e abba magyarázni bármit is, és kijelentem — fesztelen beszélgetés közben — hat év óta vagyok elnök, vagyok maradok, aki voltam. — Excellenciád már 1898-ban, mint Csanádmegye akkori főjegyzője beszédet mondott az általános választójog mellett. Mi az álláspontja ma? — Emlékszik akkori beszédemre? — No, az érdekes eset volt, csak tizenhét szavazattal buktunk meg és Justh Gyula volt az indítvány legerősebb támogatója, Érdekes, hogy akkor még nem is a mai értelmű általános választójogról volt szó, csak arról, hogy mindenki, awi adót fizet, választó egyen. Ha akkor ezt megvalósítják, ma sokkal könnyebb volna a helyzet. De nagy volt ám a harag a javaslatom miatt. Haragudott Bánffy, az akkora miniszterelnök, lejött Kristóffy, aki akkori nagylaki képviselő volt, Budapestről és szemrehányásokat tett, minden irányból nagy erővel indult meg az ellengőz. Később, mint tudja, változtak az idők és a felfogások ... Az én véleményem a választójogról ma is ugyanaz, mint amilyen érzület és felfogás 1898—iki szereplésemben kifejezésre jutott. Egész életemben liberális és demokratikus érzületü voltam és ezt a felfogást kívánom megvalósítani a választójog terén is. Hiszen vannak bizonyos szempontok, amiket nem lehet elmellőzni, de én nem félek a mumusoktól, nem tartok az aggodalmaskodókkal és nem a szólam miatt követelem az igazán liberális és demokratikus választójogot, hanem az eredmények miatt, amiket tőle várok. Egy modern Magyarország kell és azt minden eszközzel, őszintén becsüeltesen meg kell valósitani. * Valóban uj és meglepő szavak. Návay Lajos hat éven át elnöke volt a Háznak és mint imponáló egyéniség, mint vezető politikus nem áldozhatott ideálljainak, amelyek már liuszonnyoleéves korában bevitették. Csanád vármegye ifőjegyzői székében. Mint az elnökség tagja pártokon felül állt, csak olykor hallhattunk tőle egy-egy feltűnő látókörről és műveltségről tanúskodó beszédet, de az igazi nagyszabású, liberális államférfin, Eötvös József báró unokája, szellemének méltó örököse az alkotás terén nem igen érvényesülhetett. Ilyen férfiakra szokták mondani a politikában: a jövő embere. RÓNA LAJOS. Kulinyi kárpitosmunkái legjobbak Szeged, Kiss-utca, Kiss D.-ház. Kálmán József szegedi termény- és paprikakiviteli cég tudatja üzletfeleivel, hogy Freund Jenő a cégben megszűnt működni és igy sem pénzek felvételére, sem pedig üzletek lebonyolítására feljogositva nincs. Kálmán József-cég. i NRMÉN YINÉ | FOGMÜVESTERME Kárász-utca 6a. sz. alatt létezik. Készit mindenféle fogmunkákat kaucsukban és aranyban. Vidékiek 24 óra alatt lesznek kielégítve. - Bármilyen javitás hat óra alatt elkészül. 522!