Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-15 / 29. szám

1912. szeptember 15. DÉLMAGYARORSZÁG 11 — Rákóczi vagy Radetzky? Aradról táviratozzák a „Magyar Kurir"-nak : Ma érkezett Aradra a hadgyakorlatokról visszatérő háziezred, melynek bevonulását nagy közönség nézte végig. Mikor a katonaság a város egyik legforgalmasabb helyéhez, a Weitzer Jánosutca sarkához ért, Jellusik főhadnagy, szárnysegéd odalovagolt a zenekárhoz és kiadta a parancsot, hogy a Rákóczi-indulót játszák. A zenekar rá is zendített az indulóra, de alig hangzottak el az ütemek, Barbini ezredes kardjával haragosan leintette a zenekart, megállította az ezredet és magához kérve a szárnysegédet, ráparancsolt, hogy a Radetzky-marsot húzassa. Ez meg is történt és a bevonulás a Radetzky-induló hangjai mellett történt. A közönség körében az ezredes eljárása megbotránkozást keltett. — Szép kis szellem. Ez az eset melyről itt szólunk, Apátfalván, Makó közelében történt. Van a községnek, — hogyne volna, — iskolaszéke. Természetes, hogy ugy kellene lenni, hogy az iskolaszéknek a község legértelmesebb, legtanultabb polgárai legyenek a tagjai. Hogy mennyire értelmes tagjai vannak az apátfalvi iskolaszéknek bizonyítja az, hogy egy iskolaszéki ülésen formálisan összeverekedtek. Ugy történt, hogy Kardos Noe, az iskolaszék „esze" ellenezte Somogyi Béla indítványát, mire a tagok az indítványt leszavazták. Somogyi erre maliciózusan azt jegyezte meg, hogy: — ez Kardos szelleme. Kardost ez a megjegyzés annyira dühbe hozta, hogy egy széket vágott Somogyihoz, aki most Kardos ellen nyolc napon belül gyógyult könnyű testi sértés vétsége miatt emelt panaszt a makói büntető járásbíróságon. — Máramaros katasztrófája. A hetekig tartott esőzések miatt Máramaros megyében úgyszólván minden folyó kiáradt s az áradás eddig több mint két millió korona kárt okozott. A népeket nagy inség fenyegeti, mert a termés egy részét elsodorta az ár. Különösen nagy pusztulás a Verhovinán, a técsői és visói járásban. A most épülő visóvölgyi vasút építéshez összehordott anyagból fél millió korona értékű mennyiséget sodort el az ár. Több emberélet is áldozatul esett s Kellermann Gusztáv és Grünfeld Mózes csendőrök huszonkét embert mentettek ki halálos elszántsággal Felsővisón a két méteres vizárból. — Felemelték a színházi helyárakat, az adót, a házbéreket, de nem emelték a széles néprétegeknél általánosan használt fölözött tej árát a Központi Tejcsarnok fiókjainál. — Rablógyilkosság Berlinben. Berlinből jelentik nekünk : Műit éjjel egy Euss József nevű hatvanöt éves tőkepénzest lakásán meggyilkolták és kirabolták. A rablógyilkost még a gyilkosság helyén letartóztatták. Fuss éjjel tizenegy órakor jött haza lakására, de néhány perccel utóbb a portás kétségbeesett kiáltást halott. A portás elment a rendőrségre s onnan két rendőrrel érkezett vissza. Be akartak menni a lakásba, de az ajtó be volt zárva. Betörték az ajtót s ebben a pillanatban egy fiatalember állott eléjük és revolverből kétszer rájuk lőtt, de a golyók eltévesztették a céljukat. Kétségbeesett harc után sikerült a fiatalembert ártalmatlanná tenni és megkötözni. A szobában az ablak mellett feküdt Fuss holtteste, amely egészen el volt borítva sebekkel. Az odahívott orvos már csak a Fuss halálát tudta megállapítani. A rablógyilkos egy Péterloh Róbert nevű husz éves kereskedelmi alkalmazott. Péterloh a rendőrségen elmondta, hogy csak elkeseredett harc után sikerült neki megölni áldozaiát, akinek erejét a halálos félelem; roppantul fokozta, de végül egy rúgással sikerült őt a földre teríteni s ekkor egy vasgyürüvel és késsel addig ütötte és szúrta, amig meghalt. Péterloh azt álltja, hogy nem voltak bűntársai. Fuss nagyon jótékony ember volt. Amikor a gyilkost a rendőrségre vitték, a tömeg meg akarta lincselni. — A telefon szerencseszámai. Nem csak Kisnagynak, Törökországénak vannak szerencseszámai. Van a telefonnak is. Megtörtént, hogy egy fiatalember, erősen tagolva a számokat, a központtól kérte, hogy kössék össze 6—10—13—17-vial. „Ilyen telefonszám nincs"! — hangzott a válasz. A fiatalember még kezében tartotta a kagylót és ime nemsokára jelentkezett Moskovitz cipőgyárának szegedi képviselete. A telefonos kisasszony megértette, hogy a 6 gyermekeié, a 10 és 13 egy elegáns női cipőnek, a 17 pedig a legfinomabb sevrócipőnek jelenti az árát a kitűnő és keresett cipőüzletben. — Virágzó üzlet. Az ebédutáni alsóparti mellett egy kereskedőről beszélnek, aki híres a szerencsétlen kezéről, balul sikerült üzleteiről. Már féltucat vállalkozásba bukott bele. — Hallom, hogy most megint üzletet nyitották — szól az egyik ur. — Hogyne. Még pedig virágzó üzlete van, — siet valaki a válaszai. — Ne mondj3. Igazán virágzó ? — Igazán. Virággal kereskedik. iiaassBssaiaaEaaBaBsaDnHBaaaaaaiaaEaBsaaisaai&aaE&BBB • 9 Cipőm szép és tökéletes, Benne járni élvezetes, Mert ha cipőt szegzek, varrok Rajt' van uesuk saro iimiifiBaaasEi Fölözött tej literje csak 10 fillér. Kapható egész napon át Központi Tejcsarnok főraktárában: Oroszlán-utca, valamint az összes fióktejcsarnokaiban. SHfi Márkus Emma anyagi zavarai. — Kétszáznyolcezer koronás adósság. — Segit az állam. — (Saját tudósítónktól.) A Nemzeti Szinház európai hirü művésznője, Márkus Emma asszony súlyos anyagi zavarainak rendezéséről kapunk hirt a fővárosból. A művésznő évek óta legsúlyosabb anyagi bajokkal küzd; az állam már egy ízben rendezte ügyeit, amikor a kitűnő színésznő helyett. hatvanötezer korona adósságot fizetett ki. A nagy összeget fizetéséből törlesztette Márkus Emma, de amellett, hogy erre lekötötte gázsiját, még megengedte, hogy biztosításul lefoglalhassa az állam a lakásán lévő nagy értékű Lotz^képeket is. Néhány hónapra felszabadult ekkor Márkus Emma az anyagi gondok nyűge alól. Azonban a zavartalan élet nem sokáig tartott. A művésznő nem tud a pénzzel bánni és anyagi erejét meghaladó módon költekezik. Igy például automobilt vett, amellett pedig a Hűvösvölgyben nagyszerű villát építtetett, amely inkább kastély, mint villa. Mindezekre sok pénz kellett, de nem volt, s természetesen ujabb hitelből volt kénytelen fedezni a kiadásokat. Körülbelül kéiszáznyolcezer korona adóságot csinált Márkus Emma az utóbbi években. A hitelezők közül többen nemrégen bepörölték a művésznőt, aki nem halaszthatta tovább adóságainpk végleges rendezését. A színésznő, mint említettük, régebben már hatvanötezer korona kölcsönt, vett fel az államtól, illetve a Nemzeti Sziniház-alapból s igy nem fordulhatott újra a színházhoz. Nyomasztó helyzetében Bánffy Miklós grófjioz, az állami szinházak kormánytfiztosáboz fordult s őszintén feltárta előtte vagyopi helyzetét. A kormánybiztos végigballgattp a művésznőt, aki bosszú színészi múltjára, elért sikereire s uj terveire hivatkozva kérte, hogy szabadítsák meg a gondoktól. Bánffy gróf megigérte, hogy Márkus érdekében mindent megtesz s közbenjár Zichy János gróf kultiiszminis?t(ernél. A kultuszminiszter jóindulattal kpzelte az ügyet s megbízta Bánffy grófot, hogy saját hatáskörében tegyen meg mindent a művésznő érdekében. Bárffy gróf a felhatalmazás alapján magához hivatta a művésznő jogtanácsosát, együttesen megállapították a státust s tanácskoztak a szanálási módok felett. A tárgyalások folyamán megállapították, hogy Már'kus Emiliának kétszáznyolcezer koronányi adósága van. Az adóságok között bárom nagy tétel szerepelt: az a hatvanötezer korona, amelylyel Márkus Emnia a Nemzeti Szinház alapnak tartozott,, iliatI vanötezer koronával a Jelzálog Hitelbank i kebeleztette be magát a hűvösvölgyi ingatlanra s végül tizennyolcezer koronával a Magyar Általános Ingatlan Banknak tartozott. Az adóságok legkellemetlenebb csoportja az, amelyet a hitelezők már peresítettek is. Ezek a tételek mind a villaberendezés által keletkeztek. A perlő hitelezők közt szerepel egy építőmester, kályhagyáros, csillárkereskedő, vizvezetékberendező, végül Herbaiul cukrász is 87 korona 37 filléres követelésével. A kifizetetlen, de még be nem perelt számlák közt van a M. a. r. t. á. ó is. Az aradi antomobilgyárnak hétezerkétszáz koronával tartozik Márkus Emma. Érdekes, kalaposné járnak mindössze nyolcvan, szabónéjának pedig ezerkétszáz koronával tartozott. Az adóságokkal szemben mint aktívum egyedül Márkus Emma évi barinincnégyezerhatszáz koronát kitevő illetménye áll. Ebből az összegből azonban különböző célokra, elsősorban pedig a 65.000 koronás tartozás törlesztésére annyit levonnak, hogy a nagy művésznő havonként csak 1620 koronát, azaz évi 19.440 koronát kap kézhez. A kormánybiztos ugy határozott, hogy a