Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-13 / 27. szám

1912. szeptember 13. DÉLMAQYARORSZÁQ 339 HÍREK Pfujf. . . (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön délután három óra tájban, a Korzó-kávéházba betoppant három katonatiszt. Egy őrnagy, egy kapitány és egy főhadnagy. A hadgyakorlatot lefújták, elpáholták a kékcsapatot, most hazaszállingóznak a kékek is, meg a vörösek is. Igy jutott el közben a kávéházba a három, idegen városbeli katonatiszt: az őrnagy, a kapitány ós a főhadnagy. Amikor a meglehetősen átázott, kissé sáros katona kosztümös urak benyitottak a kávéházba, egy pillanatra, katonás feszességgel, megálltak. Az őrnagynak elvörösödött az arca, utána a századosnak, végül pedig a főhadnagynak az.arcán jelent meg a vörös szín. — Pfuj, mennyi zsidó! ... — mondta katonás rövidséggel az őrnagy és ránézett a századosra. A százados kiegyenesedett ós megismételte, hogy — Mennyi! ... — és ránézett a főhadnagyra, aki erre szintén megbotránkozott. Aztán megindultak, befelé a kávéházba. A szemöldöküket összevonták és az ajkuk mögött megjelent a jól ismert undor-rém. Egy üres kis asztalnál helyet foglaltak és feketét rendeltek. Majd egy óra hosszáig üldögélték a kávéházban, aztán kissé megenyhült undorral eltávoztak. A „megbotránkozásnak" csak néhány tanuja volt, akik mosolygós ábrázattal ránéz tek a három tisztre, aztán pedig a legnagyobb nyugalommal kanalazták a feketéjüket. Mint mondani szokás, napirendre tértek az esett fölött. Az eset inkább jellemző, mint jelentőséges. Adva van bárom tiszt, akik valamelyik kis vidéki város garnizonjában csöndesen éldegélnek. A városkában ott van még a főszolgabíró, a plébános, talán még az uradalom jószágigazgatója — és aztán slussz. Mást nem ismernek. Vagy mondjuk igy: mással nem érintkeznek. Az a néhány ezer ember, akik rajtuk kivül egész véletlenül ott élnek a városban, eh! azok csak csak . . . azok zsidók. Lenézik őket, akárcsak tartalékos hadnagy Kohn urati A vendéglő külön helyiségében étkeznek, a kávéház extra-szobájában feketéznek és diskurálnak; Fölmondatnak a pincérnek, ha görbe az orra. Ez is passzió, mint például a monoklhviselés vagy a pezsgőpohárnak tükörbeveróse. A passziót véletlenül megzavarja egy rendelet, amely magasabb' katonai helyről érkezik és azt közli, hogy az ezred — vagy a zászlóalj készüljön a királygyakorlatokra. Ez nagy dolog. Hadgyakorlat ... A katonai lelki-szemek előtt megjelenik a tábornoki vörös stráf, az aranygallér, egygyel több csillag, mint amennyivel az ember rendelkezik . . . Lázasan készülnek, gondosan bepakolnak, megindulnak a „harctérre." És kikapnak a vörösektől. Pech. Miért jutott nekik épen a kék szinf Lefuvás, elmaradt gratuláció, óli vörös stráf, aranygallér, egygyel több csillag . . . óh be kár, ób be. kár . . . Vissza a garnizon* ba. Közben: jelenet' a Korzó kávéházban . . . Mi lesz most odahaza, a garnizonban? — Kiáradt a Maros. Déváról jelentik: A Maros Dévánál annyira megáradt, hogy elöntötte >a külvárost. A viz egy méternyi magasságiban van az utcákon. A lakosság kétségbeesetten menekül. Egyelőre alig remélhető a Maros apadása. — A pápai rendelet és a protestánsok. Tudvalevőleg X. Pius pápa a Motu proprio bullájával alaposan redukálta a katolikus ünnepek számát, a többi között a karácsony, húsvét és pünkösd második napját is törölte az ünnepnapok számából. A különböző szentek emlékére rendelt ünnepnapok törlése csak a római katolikus egyház hiveit érdekelte, a karácsony, húsvét és pünkösd második napjának az ünnepek közül való kitörlése azonban már általánosabb jellegűnek látszott, mert ezek az ünnepek a protestáns egyházaknál is két napig tartanak és igy a pápai intézkedés folytán természetszerűleg fölvetődött a kérdés, hogy a protestáns egyházak megtarthatják-e továbbra is a karácsony, húsvét és a pünkösd második napját ünnepnapnak. Ez ideig az a fölfogás, hogy minden protestáns felekezet ragaszkodik a másodnapok szokásos megünnepléséhez. Hogy később, esetleg néhány éven belül, ez a fölfogás nem változik-e meg, azt előre tudni nem lehet. Valószínűbb, hogy nem igen. Ez esetben zsinatokkal döntenek a protestáns vallásfelekezetek. — A szegedi szobrok leleplezési ünnepe. Lázár dr polgármester most már véglegesen megállapította a leleplezések sorrendjét. Szeptember 29-én lesz a Rákóczi-szobor leleplezési ünnepe. Az ünnepség programját véglegesen a Rákóczi-egyesület állapítja meg 14-én délben tartandó értekezletén. A Rapaics emlékmüvet a földmivelési minisztérium kiküldöttének jelenlétében október 19-én leplezik le. Ugyanezen a napon tartja gyűlését a Magyar Mérnök- és Épitész-Egyesület, amelynek tagjai is jelen lesznek Rapaics Radó emlékmüvének leleplezési ünnepélyén. A Dankószobiot október 20-án avatják föl, szintén diszes ünnepség keretében, amelyet a Dugonics-Társaság rendez. Később meghatározandó időben egy napon tartják a Deák- és Széchenyi-szobrok avatását és a fogadalmi templom alapkőtételének ünnepét. — Kompromittáló adatok Heine ellen. Heinéből sohase ábrándiilnak ki. Még azok a kompromittáló adatok se ábrándítanak ki belőle, amelyek most kerültek nyilvánosságra és teljesen kétségessé teszik kritikai szavahihetőségét. Egy berlini kéziratkereskedő ujabban megvásárolta Meyerbeer-nek, a híres zeneszerzőnek a leveleit s közte megtalálta Heinének hét levelét is, amelyből kétsé|gtelenül kidéiül, liogy a zeneszerző lefizette a költőt, a róla szóló magasztaló cikkeit pénzért irta. Meyerbeer reszketett a dicsőségért. Szegény, beteg Heinének azonban csak zsenije volt, neki pénzre volt szüksége, ök tehát üzletet kötöttek. Heine szállította a zsenialitást, a csillogó reklám-cikkekel. Meyerbeer pedig hűségesen küldte a pénzt. Egy helyütt ezt a túlságos dicsériádát irta Heine: „Meyerbeer „Hugenották" ja hasonlít egy gót székesegyházhoz, amelynek az orma és pillérei az égbe törnek, mintha egy titán épitette volna." Ezután kissé mosolygunk majd ezen. Heine is mosolyoghatott raJta. De azért mégis szép . . . — Léghajók helyett repülőgépek. A délvidéki, most lezajlott hadgyakorlat a repülőgépek szempontjából is nagyjelentőségű. Meg is irtuk, miért. Mert most volt az igazi, próba és vizsgázógyakorlat a hadsereg szolgálatában. Még pedig olyan sikerrel, hogy eldöntölt az a kérdés, mely szerint ezután nem léghajókat, hanem repülőgépeket építenek a hadsereg szolgálatára. Nemcsak nálunk, de még Németországban is ez már a helyzet. Berlini jelentés ma beszámol arról, hogy aviatikai körökben régóta hangoztatják már, hogy a Parseval-rendszerü léghajók mai alakjukban használhatatlanok. Legutóbbi ülésén végre beismerte, ezt maga a német Parseval-társaság is. Ez a társaság most elhatározta, hogy uj léghajóit nem az eddigi rendszerben építteti, hanem áttér a merev rendszerre, Zeppelin-léghajók mintája szerint. Az uj hajók jelentékenyen hosszabbak lesznek az eddigieknél és gyorsaságuk is nagyobb lesz. Az osztrák-magyar hadvezetőség már régebben belátta, hogy a mostani Parseval-rendszerü léghajók egyáltalán nem felelnek meg hivatásuknak és a tegnap lefujt hadgyakorlatokra már nem is ktildötték el sem a Parsevalt, sem a Lebaudyt. — Mi az oka a hideg és nedves időjárásnak? Bármennyire kitűnően vicces dolog is az időről és az időjárásról való elmélkedés, ezúttal mégis hadd essék róla szó. Az ember egyebet se hall sopánkodásnál, hogy ugyan mikor lesz már vége ennek a csúnya esős időnek. Annyi bizonyos, hogy ilyen tartós esőzésekre és ilyen zimankós őszi időjárásra még ama bizonyos legöregebb emberek sem igen emlékeznek. Vájjon mi az oka ennek az abnormális időjárásnak ? Már az augusztus hónap is bizonytalan és nagyon változó időt hozott ránk. A tudós meteorológusok szerint, a szokatlanul nedves nyári időjárásnak okát főként a légköri nyomás abnormális elosztódásában keli keresni. A nyár folyamán egész KözépEurópa az alacsony légnyomás hatása alatt volt, mely légnyomás állandóan az Atlantitenger északi része fölött maradt. Ebből az alacsony légnyomásból áramok indultak ki Közép-Európa felé, amelyet nedves, hűvös tengeri levegővel árasztottak el. Ezek a kiáramlások kelet felé is eljutottak s mikor a Skandináv-félsziget magasságáig értek, északról hideg levegőnek a betódulását idézték elő, mely jelenség rendes körülmények között csak ősszel szokott bekövetkezni. Hasonló légköri viszonyokat hozott magával a szeptember hónap is. Az e hónapban még szokatlanul alacsony depressziók, amelyek a Skandináv-félsziget fölött állomásoznak s onnan rendszerint másodlagos minimum jelensége között Olaszország fölé szoktak eltolódni, — uralják ez idő szerint a helyzetet és megteremtik az úgynevezett tipikus rossz időjárást, amely télen meghozza a viharos északnyugati szeleket és a hóeséseket, az évnek ebben a szakában pedig bőséges esőzéseket és tetemes hősülyedést okoz. A jelek után ítélve, a szeptember hónap jellege is nagyjában olyan lesz, mint amilyen az augusztus hónapé volt s valameddig a minimum fönn északon pihen s Dél-Európa is az alacsony légnyomás hatása alatt áll : az időjárás kedvező változására aligha lehet reményünk, — Mezőhegyes. A hírlapok hasábjain napok óta a legtöbbet emlegetett név volt: Mezőhegyes, ez a mintaszerűen vezetett állami birtok, mely a maga tizenhétezer hektár vagyis 30.106 katasztrális hold területével egyike hazai legnagyobb gazdaságainak s tegyük hozzá, bogy füstölgő kéményei s a kifejlesztett mezőgazdasági gyáripar, nemkülönben az elágazó és intenziv müvelés révén valósággal mintabirtok. Mezőhegyes 1875-ben létesült Csekonies József vérteskapitány javaslata szerint. Ez a javaslat a birtok főcéljának apaállatok nevelését tűzte ki. Évtizedekig szabad ménesekben iizték a tenyésztést, arab, spanyol, erdélyi, moldvai, ma gyar, lipitzai, holsteini, meklenburgi és nor rnan származású lovak párosultak. S idők során csakis azon törzsek maradtak Mezőhegyesen, melyek fejlődésére az ottani klimaés talajviszonyok minden tekintetben előnyösek. Ezen különböző fajtákból alakított