Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-12 / 26. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 19 12 szeptember 6. ráról messzel átóval kémlelő vezérkari tisztek néhány szóból álló preciz Jelentéseit. Léi négy órakor eltávozott a trónörökös a manőver mezejének erről az egyetlen kiemelkedő pontjáról, amelyet Leldherrenliügelnek nevezett el a katonai terminus technikus. Alig hogy eltávozott vörös automobilján, Makó felől robogott be egy autó, rajta két postatiszttel. A trónörököst keresték. Zárt borítékban táviratot akartak neki kézbesíteni, amelyet Bécsben adtak fel. Természetesen mindenki kíváncsi, szeretnék tudni, vájjon mit táviratoztak a fenséges urnák és találgatják, vájjon nem felelet-e arra a meleghangú sürgönyre, amelyet ő reggel küldött az apátfalvai állomásról feleségének Bécsbe. Az egész délután folyamán teljes csend, néptelenség uralkodott a Feketehalom körül és a hangulat igazán alföldiesen nyárivá tette, hogy végre a nap is előbujt és ekkor látszott csak, hogy milyen óriási kár volt, a manőver esztétikája szempontjából a több napig tartó eső, amly szürkévé, ólomszinüvé tette az egész 'környéket és eltompította a csukaszürke uniformisba öltözöttt óriási tömegeket. A tábori telefon is néma volt. Nem berregett, nem csengetett. A repülőgépek kattogása, zúgása az egyetlen óriási nagy hang az egész terepen, amelyet egyhangúságából, egy-egy pillanatra kizökkent a Leketehalomtól jobbra elvonuló országúton dübörgő ágyuk hangja. A főherceg négy órakor érkezett Mezőhegyesre automobilján és ott uonkaöcscsével, Károly Albert főherceggel egyedül költötte el lakosztályában ebédjét. A délelőtt folyamán ugy hallatszott, hogy öt órakor ebédel a főherceg, még pedig a mezőhegyesi katonai kórházban berendezett vezérkari ebédlőben, azonban ezt a dispoziciót megmásították. A főherceg távozása után a vezérkar még Fekete ha lmon marad és tovább figyel. A Rákóczi-csárda meglátogatása igen érdekes dolog kipattanásával végződött. Ott találtuk 'Ugyanis a nagy csárda udvarán a 38-ik és 23-ik budapesti ezredek .két-két zászlóalját. Természetesen feltűnt a fekete hajtókás katonaság, tiszti kar és elfáradt, elcsigázott csapat, amely, amint látszott éjjeli szállásra rendezkedik be és már előőrseit az országúttól jobbra-balra, a kukoricás mentén előre is tolta. Beszédbe elegyedtünk egyik századossal, az előőrsök parancsnokával, aki a következőket mondotta el: — Csodálkoznak az urak, hogy mi hogyan kerülünk ide ilyen piszkosan. Hát bizony kérem csuszva-mászva és kúszva. Rövid 14 nap alatt a második manővert csináljuk végig. Északmagyar országról jöttünk haza a mult csütörtökön és vasárnap délután két órakor alarmiroztak bennünket, harmincnyolcasokat és a huszonháromasokat, egy divízió buszárságot és tábori tüzérséget, egy pionir bataillont és két dunai monitort. Pecséttel bezárt titkos parancsot kaptunk azzal az utasítással, hogy az csak a végállomáson bontandó fel. Három órakor be voltunk waggonirozva, Kecskemét felé robogtunk és még nem tudtuk, hogy hova visznek. Nem is sejtettük, hogy a délmagyarországi nagygyakorlatokhoz készülünk és azt hittük, hogy komoly események történtek a Balkánon és bennünket mozgósítottak. Annyi időm sem volt, hogy hálóingemet becsomagoljam, vagy egy falatot egyek, mert vasárnap a pesti üzletek be vannak zárva. Horgosnál szállítottak ki bennünket a vonatról. Kiszállás után áthajóztalak bennünket a Maroson és ekkor tudtuk meg. hogy ez a mozgósítás azért törtónt, hogy mi Kövess hadtestének jobb oldalvédjei legyünk és csapatait megerősitsük. Három nap óta masíroztunk Szegedtől idáig, a Rákóczicsárdáig, ma ettem az első meleg ételt, de uraim, bocsássanak meg, három nap óta nem mosdottam. Fogytán van a dohányom is. Nem lenne szives az urak közül valaki egy cigarettával megkínálni? — mondotta nevetve, de keserűen a kapitány. Több kéz is nyújtja feléje a cigarettát, amelyet egy-két szippantással majdnem végig is szív az elfáradt katona. Hat óra tájban a főhadiszállásul kiszemelt Feketöhalmon újra megélénkül az élet. Mezőbegyesről gyors egymásutánban robognak fel az automobilok, amelyekben Lipót Száívátor és Frigyes főhercegek, továbbá a hadseregfelügyelők és a többi tábornokok ülnek. Nemsokára azonban nagy meglepetést keltett, hogy öt-hat perc rnulva az előbb említett katonai főméltóságok automobiljaikon ismét visszatértek Mezőhegyesre. Lkkor villám'gyorsasággal terjedt el az a hir, hogy a manőverek a keddi estével tulajdonképpen már be is fejeződtek és a vörösek győzelmével végződtek. Mint előre meg volt állapítva, ima kellett a hadgyakorlatok lefuvásának bekövetkeznie. A Makó közelében levő Pitvaros község határában Ferenc Ferdinánd herceg trónörökös délelőtt tiz órakor elrendelte a lefuvást. A lefuvás után rövid megbeszélést tartott az önálló parancsnokokkal, azután cercle-t tartott az attasékkal. Ezt követőleg fogadta a hadgyakorlatok fővezetőségének jelentését, majd; hosszasan beszélgetett Schemua táborszernagygyal, a vezérkar főnökével. A hadgyakorlat befejezéséül a trónörökös hadiparancsot adott ki, ímelyet ma délután közölnek a csapatokkál. A hadiparancs a következőkép szól: A ma befejezett nagy gyakorlatok olyan keretben folytak, amelynek kapcsán, az áttekinthetőség következtében, a harcvezetésre különösen nehézzé tétetett. A hadsereg, a magyar királyi honvédség és haditengerészet ezen hadgyakorlatban, valamint az összes részeiben, a menetelésben és e harcban igen jó kiképezésével közreműködött arra, hogy a hadgyakorlatok harcszerű lefolyását előmozdítva. Az összes erők nagy megfeszítése következtében a csapatok a legteljesebb mértékben megfelelőnek mutatkoztak és az ez alkalommal megnyilvánult jó szellemnek és a legjobb szolgálat iránt való örömteljes odaadásnak, teljes dicsérettel adózom. Nagy megelégedésre győződtem meg a léghajó-osztályhoz alkalmazott tisztek szolgálatának eredményéről, akik a vezetőség részéről elébük szabott feladatokat, a legjobb sikerrel hajtották végre; ezért ő felségének mindenről csak a legjobbat jelenthetem és a legfelsőbb szolgálat nevében az öszszes parancsnokoknak, tiszteknek és a legénységnek elismerésemet fejezem ki. Ez a hadiparancs az 5-ik és al2-ik hadtest parancsnokaihoz intéztetett. Ferenc Ferdinánd, lovassági tábornok. A trónörökös délután két órakor már Budapestre érkezett, ahonnan Marcheggen át Bécsbe utazott. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Szinházi műsor: CSÜTÖRTÖKÖN: Mayerék, bohózat. (Bemutató.) PÉNTEKEN: Mayerék, bohózat. SZOMBATON: A kisdobos, operett. (Bemutató. Irodalom a moziban. (Saját tudósítónktól.) Dánia ma már nem a bűzök ország/a. Kultnrföld. Nagyszerű ipa ra, virágzó kereskedelme és ami szintén fontos, jelentős nagy modern irodalma és művészete van. De ma, a knltnrországok korában mindez kevés volna ahoz, hogy valamikép különösebb módon belerögződjék az emberek emlékezetébe. Egy pár év óta azonban máskép van. Dániának van egy specialitása, amelyről maholnap jobban fogják ismerni az egész világon, mint minden egyébről, amit produkál. Ennek a speciálitásának neve: Nordisk Film Company . . . Van-e, ki e nevet nem isineri? Melyikünk az, aki nem jár moziba és akinek szeme előtt nem pereg le a kopenhágai színészek játéke élükön Asta Nielsen-nel, a kígyótestű moziszinésznővel és Psylander-rel, az elegáns dán udvari színésszel? , Kerek e földön, ahol csak mozi, cinéma, Ivintop és egyéb neveken ismerik a fényképes színházat, megbecsülik a kopenhágai kiváló fölvételeket, a pompás színészeket, a nagyszerű összjátékot, az ötletes darabokat. A moziba járó közönség már nemcsak a főszereplők nevét ismeri, hanem rokonszenvével keresi és megismeri a kisebb starokat, mellékszereplőket is. Egyes moziszerzők neve mint Úrban Gad-é az egész világ száján forog. Nem kicsinyelni való dolog ez. Dánia megteremtette a mozijáték rekordját, magához ragadta az elsőséget még Amerika elől is, ahol a találmány megszületett. Mintahogy München a legjobb sör és legjobb vicclapok városa, Kopenliága, vagy ha ugy tetszik: Kjobenihaven a legjobb filmek városa. De ennek a nagy sikernek vaii egy titka, amelyről a mozi publikumának rendszerint fogalma sincs, amelyre nyomban rá kell mutatnunk, mint tanulságos és müveit nyugateurópai dologra. A dán film nemcsak hazai iparának elsőrendiiségét árulja el, hanem gondja van arra is, hogy kultúrájának meszszeható szócsöve legyen. Azok a darabok, amiket a Nordisk Film vászonra rendez, nem merő pénzliajhászásból keletkeznek, hanem kulturszaguk van, hogy ugy mondjam, magasabb tendenciával dolgoznak. A mozi plakátjain látod az öles és rikító, becsődítő címeket: „A négy ördög", vagy egy másik cim: „A cirkuszi gróf", vagy ismét egy másik: „A haláltánc". De ha közelebbről megnézed a plakátot, látod, hogy a „Négy ördög" cimü óriási hatású film ( a melynek „Négy ördög kettő" címen még a folytatását is megcsinálták) a nemrég elhunyt modern dán iró, Hermán Bong „A négy ördög" cimü regényéből van gyúrva. Hasonlóképen „A cirkuszi gróf" cimü leg-