Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-11 / 185. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 augusztus 10. fogpiszkálót is .megmozdítana azért, hogy Polónyi politikája közelebb jusson a hatalmi érvényesüléshez? Ilyen ember nincs. Hanem olyan van néhány millió, aki habozás nélkül áll a béke mellé, mihelyt Polónyi azt mondja, hogy harcolni kell. Örömmel föl is jegyezzük, hogy soha nem álltunk közelebb a békéhez, mint most, amikor Polónyi véres szájat hordoz körül. Most pedig legyünk kissé komolyak. Igazán szomorú magyar tünet, hogy amikor Lukács László miniszterelnök megszólal, ugyanekkor szereplni mer olyan politikus vagy mi, mint Polónyi Géza. Szinte erkölcstelen bizonyítvány, hogy enmek a hirhedt „államférfinak" véleményére még ma is kiváncsi az ellenzék, sőt azt iránymutatónak tekinti, ahoz alkalmazkodni próbált, abból programot erőszakol. Csak olyan politikai viszonyok mellett lehetséges mindez, mint amilyenek nálunk kisértenek. És minden téren, mindenképen ez a szellem leng át, még ma is, amikor az obstrukciót letörték, amikor parlamenti rendet teremtettek, amikor munkaprogramot oldogatnak, amikor a fejlődés ösvényein járunk. És amikor Magyarország nagynevű miniszterelnöke refrénként ismétli, hogy békét akarunk! A törvénytelen fin a védtörvényben. A jogtalanság ama szomorú homályába, amely -a törvénytelen gyermeket körülveszi, egy jótékony sugarat bocsát az uj vófttörvény 31. paragrafusa. íEz a o&aládfentartók pótt-artalék-kedvezmónyét tárgyalja és többek közit k imo-nidja, h ogy: „A törvénytelen <fiu is részesül ebben a kedvezményiben, (ha tőle függ szülőén yj-ána-k, ikeres-etképtelen anyai .nagyatyjának, özvegységre jutott anyai nagyianyjának, vagy teljesen elárvult testvéreinek eltartása, ha eme kötelességét teljesiti is." A végrehajtási utasítás megjegyzi, liogy testvérekként csak az egy anyától származók .és pedig törvényes, .vagy törvénytelen szülötésüek jönnek tekintetbe. Továbbá: „A törvényes vagy törvénytelen fiúnak az időközben* vagy újra férjhez ment anya érdekében akkor van kedvezményi igénye, ha — feltéve a többi összes feltétel teljesilt-ését — az .anya gyámiolitására kötelezett férj keresetképtelen. és az esetleges előbbi házasságából nincs fia, aki eltartása szempontjából teknitetbe jönne." Ez a humánus rendelkezés in-agy haladást jelent a régi véderőtörvény.nyel szemben, amely csak -a szülőanya eltartását méltányolta és általában- biztató jele annag, hogy -a törvénytelen -gyermekek egyenjogúsításának kérdése a rendezésre megérett. A kivándorlás borzalmai. (Saját tudósitónktól.) Ezzel a cimmel igen érdekes és sok tekintetben megszívlelendő tanulmányt irt Hey Érigyes bécsi császári és királyi kormánytanácsos. Bevezetésében m-egemliti, ho-gy az embereknek száma, kiket a monarchia a kivándorlás által évről-évre elveszit, megközelíti egy kis tartomány népességét, pusztítása pedig felér egy nagy csata veszteségével. De ha már magát a kivándorlást meg nem akadályozhatjuk és kivándorlóinkat minden ellenérték nélkül -engedjük át más országoknak, legalább vizsgáljuk -egy kissé a helyzetet, vájjon -nem használják-e kivándorlóinkat -oly célokra, melyek homlokegyenest ellenkeznek közgazdaságunk céljaival és aláássák jólétünket. Nagyon helyesen hibáztatja a sz-erző, hogy kivándorlásunk főleg Északamerika felé irányul, holott a mi földmiveléshez szokott népünknek Délamerikában> főleg pedig Argentínában volna a helye, ahol télviz idején, mikor nálunk semmi munkájuk -nincsen, megfelelő foglalkozáshoz és gazdag keresethez juthatnak, tavasszal pedig nagy megtakarítások után ismét visszatérhetnek hazájukba, hogy itthon megművelhessék a földet. Ezzel szemben azonban az történik, hogy legnagyobbrészt -földmiveléssel foglalkozó kivándorlóink, kik előtt a gépmunka veszélyei teljesen ismeretlenek, az északamerikai gyári üzemekben uralkodó gondatlanság mellett ezrével mennek a biztos halál és végromlás felé. Ludwig császári és királyi konzul jelentése szerint egyetlenegy üzemben alig tiz év alatt ezer ember lelte halálát és egy másik gyárban, mely átlag nyolcszáz munkást foglalkoztat, hasonló időszak alatt ezerkétszáz munkás pusztult el. Az északamerikai ipar molo-ohja -évenkint közel ötszázezer emberéletet követel áldozatul. E kontingens ötödrésze a bevándoroltakból kerül ki. Ha már most figyelembe vesszük, hogy a bevándorlók harmadrésze Ausztria-Magyarországból kerül ki, meglehetős biztonsággal meglehet állapítani, hogy Északamerika gyári üzemeiben nem kevesebb, mint harmincháromezer osztrák és magyar alattvaló leli évente halálát. Megtizedeli továbbá kivándorlóinkat Északamierikában a közbiztonság hiányossága is. Az Egyesült-Államokban évenkint mintegy tizezer embert gyilkolnak meg, ezen bűnesetekből legalább kilencezernyolcszáz kiderítetlen maradt. Az utóbbi három esztendőben Északa-m-erikában többen estek el gyilkosok kezeitől, mint az ango'l-bur háborúban. De ezzel még nincs kimerítve a kivándorlók tömegeinek v-eszteségszámlája. Ebbe még ©gy hűséges eb ült az ágy mellett, mig a királyfi egyre sóhajtott: — Néra, iNéra, meghatóik. •A bohóc hallgatta ia mély -sóhajokat, melyek a -szomorú királyfi lel'kóbői mint kis gyászrakéták törtek elő. Egy-szerre csak megszólalt a bohóc: —Felséges ur! De a bohóc szavára a válasz csak az volt: — N-éra N-éra, meghalok! — Ne -ezt mondd, — szólt -a 'bohóc — lianem azt kérdezt tőlem, mi újságot tudóik. — Tuidfíiz is -te valamit. — Tudok bizony. Most hallottam, hogy hazaértünk, lrogy királyi udvarunkban egy tudós sok fejtörés ós számítás után kieszelt egy gépet, -a-mit ő csigának nevez s amelynek segélyével egy kötél révén ihat akkora követ, ©mel fel, mint puszta kézzel. — Mit -érdekel ez engem? — Várjon, -felséges ur, hiszen ínég inon-dóikámat he sem fejeztein. A tudós azt mondja, hogy e kis gépnek titka az áttételben van. — Ostoba bohóc, -mi közöjpa nekem az áttételihez? — Nagyon nagy, felség. Nagyobb, mint hiszed, mert a ravasz -szó neked gyógyulást szerez. — Gyógyulást? — kiáltott a királyfi, és felült ágyában. — Oh beszélj, bölcs bolond, csak -beszélj! — Halld hát, királyfi. Kövesd te is a tudós szavát, alkalmazd az áttételt! — Hogy érted -ezt? — Rendeld be -a '"•Hők legszebbjeit, hunyd be szemed -( Nórára, mig rabnőidet csókolod, és révén hitesd el önmagaddal, liogy :olod. — Ugyan hagyj el, ne bosszants, bohóc! — Próbáld meg, felséges ur, ós -n-e most, de aztán szidjál engemet. -Mert mit ér a gyógyszer, mig kipróbálva nincs. Gs-ak -annyit ér, mint a tett, -mely -megtéve nincs. Akárhogy szidjuk is, való értékét nem ismerjük. Szó -szót követett s a királyfi ráállt az alkura, Nagy vigasság volt a palotában, -a király a legszebb rabnőt küldte fiának el, s a bohóc, hgy -csalafintás -eszének terv-ét végrehajtsa s fokozza a királyfi kedvét, szőrpokró. ookba burkolta a királyfi testét, is a gyermek királyfi, mig lehunyt szemmel a szép rabnőt csókolta, egyre Nér-a után sirt, s csak azt hajtogatta: „N-éra, iN-éra, meghalok!" Csend volt a palotában, mélyen aludt az egész háznép és -aludt -a királyfi is selymes ágyán -s lábainál a vánkosok-on szendergett a bohóc. Virradni kezdett. Bfcorifóny surrant a terembe, a királyfi lassan megmozdult -s ébredezni kezdett. A bohóc föleszmélt -gazdája mozdulatára s megkérdezte: „Nos, -h-ogy vagy felséges ur?" A -nap -szépen bevilágitott az ablakon s éles sugaraikkal megvdlágitotta az két alakot. Olyan szép v-olt -az aranyfürtü királyfi, amint ébredezni kezdett, arca komoly volt és elszánt. „Jer ide, bohóc, — szólt — mondanom kell valamit -neked." A bohóc e-léje térdelt s ő kezébe vette szolgája fejét és igy -szólt: — Nézd, fiam, én megmondom neked, nem bolond vagy te, hanem szamár! — Köszönöm az előléptetést, de mért, felséges ur? — Mert a fantázia -a valóságot sohasem födi, vagy előtte nyargal hót -mértfölddel, vagy ugyanannyival mögötte -marad! — Ugy hát, felség, nincs számunkra -hátra más, mint jajgatni tovább: „Néra, Néra, meghalok!" — Elhallgass, bitang, mert -a torkodba fojtom a -szót! — Miért, felséges ur? (Nem szebb, ha duettban sirun-k, mint ha te egyedül jajgatod, bogy, „N-éra, Néra, -meghalok!" A királyfi kiugrott a-z ágyhói s rátámadt a bohócra: — Ne ímerd ajkadra venni többet az ő -nevét, mert nem éled tui a felkelő napot. A bohóc nevetett s újra -kezdte: — Néra, Néra, meghalok! A királyfi elkapta -a bohóc nyakát és v-aserővel összeszorította azt. — Nos, most kiáltsd hát: Néra, Néra, meghalok! A szegény bohócnak elállt a lélegzete s hiába kapkodott, a királyfi nem eresztette el, sőt egyre -szorította mind dühösebben, mind erősebben, -s -elszántan kiáltotta: „Na, most merd ajkadra venni -az Ő nevét!" Szegény; bohóc nem birta sokáig, karja lehanyatlott, a lélek beléje fu-lt. Éppen riadót vertek kint a nagy udvaron, mikor a királyfi eleresztette a -bohóc nyakát -s az halva esett végig a pamlagon. Az udvarmester bejött s meglátta ia dolgot, de -a királyfi elmondta neki, hogy -a bohóc megérdemelte sorsát, mert ajkára merte ive-nni az Ő -nevét. Ezért -aztán, mikor a király megtudta, hogy a királyfi megölte kedvenc emberét, -elképedve fordult -az udvarmesterhez, hogy az magyarázza meg, hogy itt valójában mi történt. Az udvarmester nyugodt észszel áttekintve ia dolgot, a királyi kérdésre igy válaszolt: — Az igaz, felség, hogy a boihóc az meghalt, de a királyfiból férfi lett!