Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-10 / 184. szám

1912 augusztus 11. DÉLMAGYARORSZÁG 5 * Nyári szinésztréfa. Nagyvárad város ta­nácsa tegnapi ülésében egy tűzrendészet) kihágás miatt megbüntette Erdélyi Miklós színigazgatót, aki most Brassóban időzik. A társulat egyik színésze nyomban az itéiet meghozatala után táviratban igy értesítette a direktorát: erdélyi színigazgató brassó városi tanacs ma tuezrendeszeti kihágásért szigorúan megbuentette Óriási riadalmat keltett ez a távirat Brassóban, ahol a nyaralás édes semmittevésében megzavart színigazgató, aki már száz koronákról álmodott vi­ziós álmokat, az alábbi sürgönyt adatta fel Nagy­váradra: oerdoeg vigye el mennyire bueníettek erdelyi Ez a távirat dringend válasz fizetve jött. És kép­zelhető Erdélyi kellemes meglepetése, amikor Bras­sóba ért a válasz: ketteo korona A vicc azonban az, hogy a rémült sürgönyváltás többe került, mint a tanács által kiszabott büntetés. Hazai és előkelő dolog. — Uzsorások kezébe került gróf. — (Saját tudósitónktól.) Ami most itt kö­vetkezik ,az egy tipikus hazai dolog. Sze­repel benne egy magyar mágnás, akinek hazafiassága egyesül a tudós lelkesedésé­vel, vagyonát az utolsó fillérig nemzeti műkincsekre költi és amikor páratlan áldo­zatkészséggel egy egész muzeumra való műtárgyat hord össze, látja, hogy min­denki közömbösen halad el mellette. Kreith Béla gróf ez a szerencsétlen főúr, akit elborult elmével szállították be Mo­tavcsik tanár klinikájára. Szerepel mel­lette a históriában egy ügynök, aki feje­delmi dijazásért egy bankcéget szerez, ez viszont kisegíti a grófot. Kreith Béla gróf szerződést kötött Weisz Árpád és Társa bankcéggal és Rip­per Ignác ügynökkel néhány hónappal az­előtt, hogy mint idült agyhüdéses beteget elmegyógyintézetbe szállították. Tehát Weisz Árpád és Társa cég Ripper Ignác ügynök közvetítésével tizenötezer korona kölcsönt adott Kreith Béla grófnak ezzel a kikötéssel: Ezen követelés biztositására átad egy­idejűleg Kreith Béla gróf egy általa elfo­gadott és Ripper Ignác által kibocsátott és forgatott 150.000 koronáról kiállított három havi lejárattal ellátott váltót. Ugyancsak biztosítékul leköti a kizáró­lagos tulajdonát képező, senki által meg nem terhelt és a csatolt leltárban felsorolt 1848—49-iki összes ereklyegyüjtemény tárgyait, valamint az összes Kossuth-mu­zeumi tárgyakat, kötelezőleg kijelenti Kreith Béla gróf, hogy amennyiben ezen ereklye tárgyait -mától számitott két hó­napon belül kettöszázhatvanezer dollárért eladja, ez esetben kötelezi magát a köl­csönösszegen, vagyis a tizenötezer koro­nán felül az eladás létesitése napján weisz Árpád és társa cégnek további egyszáz­ezer koronát külön fizetni, mely egyszáz­ezer koronából kötelezve van Weisz Ár­pád és Társa cég Ripper Ignác budapesti lakosnak ugyancsak késedelem nélkül öt­venezer koronát kifizetni, illetve nevezett Ripper Ignácnak átadni. A gróf szó nélkül aláirta ezt a szerző­dést és ugyebár nem csodálatos, ha elme­gyógyintézetbe került? De most jön a do­log java. Amikor a meghibbant elméjű grófot beszállították Moravcsik tanár kli­nikájára, Weisz Árpád és Társa följelen­tették Kreith Béla gr óin ét, zárlatot kér­tek a muzeumára és azt állították, hogy eladogatja a javu-kra lekötött ereklyéket. A zárlatot elutasította a biróság, a bün­ügyet pedig a rendőrség fogja megszün­tetni. Gróf Kreith Béláné igy nyilatkozott -a furcsa ügyről: — Szerencsétlen férjem elborult el­mével aláirt ugyan Weisz és társának egy irást mintegy 15 ezer koronáról, de muzeumát ennek ellenében le nem kö­tötte, hanem váltófedezetet adott ne­kik. Én a Kossuth-muzeumnak, mint ilyennek, lényegét és épségét nem boly­gatom meg azzal, hogy annak tárgyait eladogatom, mert az eladott dolgok olyan régi könyvek és újságok voltak, melyek nem szorosan vagy egyáltalán nem függnek össze a Kossuth-muzeum­mal. A Weisz és társa által kért birói zárlat ügyében a VIII. kerületi járásbí­róság elutasító határozatot hozott s ez a tény maga is eléggé dokumentálja a Kreith Béla gróf hitelezőinek álláspont­ját. A bűnvádi eljárás pedig mással mint beszüntetéssel nem végződhetik, ha van igazság. És van igazság. A Kossuth-muzeum kö­rül keletkezett csúnya harcnak el kell csen­desülni s a sokat zaklatott grófnőnek meg kell az őt megillető elégtételt kapnia. A Cséry-leány és Adalbert porosz herceg. (Saját tudósitónktól.) A Bécsben -megjelenő Deutsches Volksblatt-nak Marienbadból re­gényesen hangzó történetet jelentenek Adal­bert porosz herceg szerelméről. E szerint -a -fiatal herceget szerelemre lobbantotta Ma­rien-hadban a budapesti előkelő társaságban jól ism-ert szép Cséry-leány ok egyike. A her­ceg -a -marienbadi tennisz-téren ismerkedett -meg Gséryékkel. Idők folyamán — mondja -a nevezett lap jelentése — a herceg és az egyik Cséry-leány közt nagyon barátságos érintkezés fejlődött ki, ami nem egy tekintetben határozottan meglepő, különösen, ha figyelembe veszi az -ember, hogy a német császári ház tagjai -mindig rendkivül tartózkodók. Az idei für­dői -évadban már nyalt titok lett, hogy az idén már harmadszor a fürdőhelyen levő Hohen­stein gróf — ez Adalbert herceg álneve — nagy tisztelője az egyik Cséry-leánynak. A herceg csaknem naponta korán reggel a ten­nászhelyre kiséri a hölgyeket és -ott órák hosszáig tennivszezik velük. A -minap azonban -szenzációs hir érkezett, amely alkalmas volt arra, hogy n-émá nyug­talanságot vegyítsen a marienbadi király­idiilil csendjébe. Meglehetős határozottsággal jelentették ugyanis, hogy a herceg anyja el­látogat -Marienbadba. Vilmos császár felesége — -igy -szól a jelentés — „rövid fürdőhaszná­latra Marienbadba érkezik", mert orvosi ta­nácsadói ezt jónak vélik. Marienbadban nem tartják 'lehetetlennek, liogy a császárné feltűnés nélkül szemügyre ákarja venni azt ia fiatal hölgyet, aki fiának szivét lángra lobbntotta és hogy látogtás kö­vetkeztében talán egy HohenzoU-ern-herceget is a boldogság fog érni, amelyet Ferdinánd Károly királyi herceg talált meg akkor, larná­kor szivének választottját feleségül vehette.. A halálbánya borzalmai. — Katasztrófa 128 halottal. — (Saját tudósítónktól.) A mai lapok irtózatos bányaszerencsétlenségről kaptak hirt. A bo­luuni Lothringen-szénhányában bányalég­robbanás történt tegnap s a gyilkos gáz, meg a tüz száznál több -bányász életét köve-^ telte. A katasztrófáról ma ezt -a táviratot kaptuk: Berlin, augusztus 9. A babu-mi bányakatasztrófa halottjainak -számát csak késő éjjel tudták megállapítani,. mert folyton többet és többet hoztak föl a . mélységből. Este ötödfél órákor a rendőrfő­nök azt mondotta, bogy még legalább ötven­hatvan halottai f-og szaporodni az áldozatok száma és -hatod-fél órakor már hetvenegy ha­lottat és huszonöt súlyosan sebesöltet szám­láltak össze. A Schanrokík-, Schverin gróf- és Konstantin-tárnák mentőcsapatai hősies munkát végeztek és oxigénfejlesztő készülé­kükkel sikerült is több su-lyosan -sebesült esz­méletlen bányászt életre kelteniük. A tárna bejáratánál szivettépő jelenetek voltak. A-z automobilok ós -betegszállító ko­csik szüntelenül (vitték a -fölhozott bányászo­kat a kórházba. A su-lyosan sebesültek teste borzalmas égett -sebekkel van borítva. A szerencsétlenséget, mf.nt véglegesen megál­lapították. az okozta, hogy a tárnában uj ke­resztgerendák elhelyezése alkalmával hatal­mas gazforrás szabadult föl, amely meggyul­ladt. Éjjel tiz órakor százhuszonnyolc halot­tat hoztak fölszinre. Tizenkét bányamunkás még lenn van a harmadik tárnajáratban » ezeket, ugy látszik, nem fogják megment­hetni, mert a -beomlott törmelékek egészen körülzárták őket s igy lehetetlen hozzájuk férkőzni. A tüz egyébként a tárnában csaik csekély kárt okozott. A halottak majdnem egészen szénné égtek, ugy, htogy személyazonnosságu­kat alig lehet megállapítani. A legtöbb halott és sebesült félig meztelen volt, mert a szeren­csétlenek letépték magukról a ruhát s annak egyes darabjaival betömték a szájúikat, bogy a gyilkos gázt ne kelljen beszivni-ok. NAPIJjlREK Drága dohány. Nem történelmi dátum, csak szimpla évforduló. A világtörténelmi események­től messze esik. Egy csöpp vér sem tapad az emlékéhez, még csak királyi korona sem hullt a porba. Oly sok évfordulót följegyez a krónikás, amelyet évezrede­kig megőriz a történelem, ez az évforduló csak már ól-holnapra rálő emlékezés, Ti­szavirág sorsú. Tehát: most egy esztendeje, hogy a par­lament törvénybe iktatta a dohánytermé­kek megdrágításáról szóló javaslatot. Méltóztatik emlékezni az esetre, ez akkor történt, amikor ön, Olvasó ur, dühében zálogba csapta finom művű ezüst cigaret­tatárcáját és elhatározta, hogy lemond a dohányzásról. Igen, hiába tiltakozik, ked ves Olvasó ur, ön pmit egy évvel ezelőtt ádáz gyűlölséggel nyilatkozott a dohány­ról és kijelentette, hogy ugy a szivart, mint a cigarettát bojkottálja. Inkább cukrot szopogat, de azért sem dohányzik. Olvasó ur, ön most ugy csodálkozik, mint akit bizonyos alkalommal az uj ka­puval szokás együtt emlegetni. Kételke­dik a dologban. Pedig higyje el, kérem, hogy pontosan egy évvel e sorok megjele­nése előtt, alig volt ember ebben az or-

Next

/
Thumbnails
Contents