Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-10 / 184. szám

wwocxxjciöqöí'.vys 1912 III. évfolyam, 184 szám Szombat, augusztus 10 ORSZÁG íAftzpoiui szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15. szám <==> Anéapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., vsa Városház-utca 3. szám c=j ELÚFIZETESf AR SZE6EDEB egész évre . R 24'— félévre . . . R !2'negyedévre . K 6'— egy hónapra K 2' Egyes szám ára 10 fillér. eg< ne elűfizetes1 ak vidékén ; • — iélévre . . . K M'~ — egy hónapra K 2.40 s ám ára 10 fillér. I

TELEfON-szapli Szerkesztőset 305 c:_ „.odótnvaui tii Interurían mj u Budapesti szerkesziőscg telemn-szauií' i2»~ \ i A jubiláló Krupp és az ő üzletei. Németország, de Európa és minden földrész szempontjából is a legnevezetesebb az a jubileum, amelyet most tartanak s amely a világhírű Krupp-gyár fönnállásának századik évfordulójára vonatkozik. A legnevezetesebb ez a jubileum, ma, a huszadik században, amikor Krupp többet tesz a nemzetek és* birodalmak egyensúlya lehetőségére, mint néhány császár és sok szent ige. Érezzük, valahogy túlságosan, belekapcsolódik a Krupp száz éves munkája a mai életbe. Hogyne, hiszen a háború réme s a háborúra való elkészülés az, ami a mai államformák karakterét megadja. Igen, a nemzetek életében ma is az a legfontosabb. A legsúlyosabb. A nagy mágnes. E körül forog az országok világa. S most, hogy Vilmos császárral az élén ünneplik Kruppot és az ő üzleti eredményeit, valahogy átvonaglik a száz éves munkí " ° is mindenütt hol ocrt .. ilCilany Ui'msi utkÖZet, sok ezer halott és megszámlálhatatlan millió kár. S hogy anyagilag mint játszott közre Krupp, illetve hogy mint játszhatna közre, annak elképzelésire gondoljuk el azt a tragikomikus he! egyes államok számára i .~ csülettel és lelkiismereti az acélszörnyeket, hanei güeket. Lám, ilyen elkép Krupp jubileuma és üzleí mindenki életivel. Már társadalmi, ipari c pontból is van olyan fo: leumi múltja, hogy ezen zunk néki sorokat. És t met nemzet és a ny városa felé fordul. A - ; e* e< iiogy az ; ismert beivrálta volna , őng e minősé: í ? r össze il a mi és ti szemP jubi. n áldoz1 gy a néne Esszén szár, a kan. >;ci követik a v-s- iád harmadik cellár, a birodalom e hivószóí és a na>. és negyedik g ner* ója örvendve láthatja. mint for 1 szt vállalata a német nép érzésem rí > /• Fekvéseivel. Száz évvel ezelőtt munkás és egy nyomorúságos , na hetvenezer alkalmazott és . z világ legnagyobb ipari telepe, e két . beszédes bizonysága a százes? h ..delemnek, fáradhatat'Őrtvvés ' sok szenvedésnek, de még v • 1 *rn <• végül ^ most annyira csoi . s szinte elérhetetlennek láthataloii iák és gazdagságnak. És mindez egy ember érdeme. Krupp Alfrédé, akinek századik születése napját ünneplik a jubileummal együtt. Ha vannak az ipari életnek legendás alakjai, akkor Krupp Alfréd azok közé tartozik. Amikor Krupp Frigyes, a vállalat megalapítója meghalt, fia Alfréd tizennégy esztendős volt. Vagyona nem volt. A gyár adósságai már rég fölemésztették a kis tőkét. Krupp Frigyes élete utolsó éveiben már adót sem fizetett, nevét törölték az esszeni adózók sorából. És a fiatal Alfréd, kezdetben édesanyja támogatásával, későbben csak a maga erejére támaszkodva világhatalommá tette a Krupp nevet. Ismételnem kell, csak a maga erejéből . . . Mit is tett Krupp Alfréd? Mindig az első volt a munkában és cselekvésben, megértette a kor szellemét, minden újítást rajongással fogadott és sietett fölhasználni céljaira, az első gőzgép az ő gyárában zakatolt, a villamosság csodái az ő vállalatában leltek először alkalmazásra és emellett mindig megőrizte szivének jóságát, nem kábította el a milliók fénye és bár élete utolsó szakában a császár barátságával dicsekedhetett, barátja maradt munkásainak.. Nem is hagyta el utódjait e példás élet után sem a hatalmasok kegye, sem az alkalmazottak szeretete. Az igaz, hogy esztendőnként milliókat fordítanak szociális célokra és még több pénzt már az állam érdekében is a fegyvergyártás tökéletesítésére. A Krupp-vállalat minden irányban teljesiti kötelességét, ez volt múltjának és ez jövendőjének is záloga. Természetesen e fejlődésnek is vannak A senki. Irta. OCTAV'B MIRiBEAÜ. Tegnap este hallottuk Shirét, hogy a Senki meghalt. Bizonyára nem felejtették el ezt a szegény ördögöt, ki egy bizonyos idő óta nem hallatott hirt magáról s kire valamikor mint mindenkire ezen a 'világon, reásiitött. a hirnóv napja. Senki! . . . Oh, mennyire illett reá ez a név! Kicsiny, gyönge szervezetű ember volt, alacsony homlokú, apró szemei, rövidre nyirt szakálla, rövid lábai voltak; minden Oly kiősire esett ki rajta. Hát még ha képletes értelemben vesszük! Miután mindhiába próbált szerencsét minden élethivatással: az orvostudománynyal, a fényképezéssel, az okkultizmussal, a festészettel a kereskedelemmel, az újságírással, a politikára!, sőt még a titkos rendőri szolgálattal is, egy este, mint modják, a legnagyobb .nyomor karjába dőlt és Senki arra a belátásra jutott, Ibogy merőben képtelen hozzáfogni bármiihez is, ami széppé tehetné számára az életet. Komolyan arra gondolt már, hogy megöli magát, mikor felajánlották neki egy — igaz — vajmi kevéssé olvasott, de minden izében irodalmi njság színházi rovatának szerkesztését. — Nem, — mondotta magában, — tudtam, hogy az emberi ostobaságnak nincsenek határai. Eléggé hamar nevezetes kritikus vált belőle. Merész .hatvágásai elragadtatták Sarceyt. Neve, program már magában is, általános rokon szenvet keltett iránta, Tudatlansága elérte a fölülmulhatatlanság határát, s ennek következtében felmenthette magát minden tekintet alól. Halovány sejtelme se volt a legcsekélyebb dolgok felől sem s ennek következtében bátor lélekkel „lobogtathatta a haladás zászlaját" oly büszkén, oly előkelő tartással, mely legyőz minden akadályt s meghódít minden szivet . . . És hódított rohammal, szinte kardcsapás nélkül! iSenki nála különben ki nem mondotta egy darabról, bogy hiányzikbelőüe a „bonyodalom", hogy egyáltalán nem is darab, .s ha szemére vetette egy szerzőnek, hogy nem tudja levonni a „következtetést", Ítélete valóban a nagyszerűség erejévé! hatott. Oh, mennyire éreztük is ia hiányát monsieur Lucien Descaves: „A ketrec" cimii éles, kegyetlen és szörnyű drámájának bemutatásakor! . . . Sareey, megrázva álmos fejét, azt mondta ez alkalommal: „Senki sincs az egy Senkin kivül, aki képes volna méltán megbélyegezni ezt a büntettet! Mert ebben a darabban egyáltalán szó sincs már házasságról . . . nincs már ebben más, mánt a halál!... Oh, ezek a fiatalok!" S igy fordult, hogy a mi Senki barátunkból egyszerre „valaki" lett, noha azzal kezdte mübirói pályáját, hogy Shakespearet lecsepülte és Ibsent csúffá tette. Nagyon jól értette a módját, hogyan kell nagy .szólamokkal írni az angol ködről és a skandináv sötétségről ... és Ibsenről nagy finomsággal irta: „Az ember nem érzi meg a fjordot!" Shakespearenek izgatottan lobbantotta .szemére antifizikai szenvedélyeit . . . s egy nevezetes tárcájában, melyben lerombolta Hamlet alakját, persze anélkül, hogy felépítette volna másképen, a többi közt igy irt: „Tudom, hogy a (hóhérok közé fognak •sorolni ... de engem semmi se gátolhat meg abban, hogy ki ne jelentsem, hogy Shakespeare nagy kontár volt, egy szerencsétlen ember, ki semmit se értett a saját mesterségéhez . . . Ilyen Hamlet . , . Ki is ez a Hamlet voltaképen'? . . . Nem tnduník róla semmit. . . . Shakespeare nem tud róla semmit . . . Maga Hamlet se tud magáról semmit ... Ez egész álmos és zavaros darab egész folyamata alatt ez a hereg — valóban hamisítatlan skandináv módon — egy percig se tudja, hogy voltakópen mit akar ... De én tudom, bogy mit alkar; mindenki más is tudja, bogy mit akar... Hamlet az egyedüli, aki nem tudjál . . . E szerint Hamlet nem drámai egyéniség! . . . Mert annak, hogy valaki drámai egyéniség legyen, első és főf eltétéle, hogy tudja, liogy mit akar!" örökké fogunk emlékezni egy másik tárcájára, amelyben a mi előkelő Senki barátunk ama legtisztább kritikai régiókig emelkedett fel, hol Sareey szelleme honol. Valamiféle darabról irt, melyre már nem emlékezem. Ebben a darabban szerepelt egy ügyvéd, meg egy katonatiszt, kik ugyanegy leányba, voltak szerelmesek. A megindító események során meghalt az ügyvéd s a katonatiszt az utolsó felvonásban feleségül vette az