Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-09 / 183. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 augusztus 9. több mint százezer nő kapna választói jo­got. Hogy mindez igaz-e, azt meg fogjuk tudni Lukács László beszámolójából, aki­nek valóban többet kell a jövőről, mint a múltról beszélnie. Lukács László nagy­szerű és még a külföldet is magával ra­gadó szereplése pedig garancia arra, hogy ez a reform is olyan lesz, amilyen eddig kikerült a keze alól a parlament segítségé­vel: — az ország érdekében való lesz, a magyar nemzet szellemét igazolja, a ha­ladió Magyarország jövőjét alapozza. Az ország várja, hogy ugy legyen. A kormány bebizonyítja, hogy ugy lesz. A királygyakorlatok részletes programja. (Saját tudósitónktól.) A főhadvezetősóg ma tette közé a szeptemberi királygyákorlatok teljes tervezetéit, amelyben <a gyakorlat funk­cionáriusait sorolja fel. A hivatalos megálla­pítás szerint ia szeptember 8—12 iközt leját­szódó zárógyakorlatokat Ferenc Ferdinánd trónörökös vezeti. A ikirálygyakorlat vezető­sége szeptember hatodikától itizenikarmadiká.­ig fog Mezőhegyesen tartózkodni, ugyanitt rendezik be la gyakorlatra hivatalos vendé­gek szállását szeptember hetedikétől, mig a külföldi katonai attasék számára szeptember 8-tól Makón biztcsitanak szállásokat. A gya­korlatok vezetőségéhez osztották be a trón­örökös katonai irodáját, amely Bordolff Ká­roly dr vezérkari ezredes szárnysegéd veze­tése alatt áll. A trónörökös (katonai irodájába tartoznak Hűmmel Károly őrnagy, rooten­felsi Heinz Ferenc és Hüttenbrenner 'Erik lovag századosok, vezérkari tisztek, továbbá Kern Imre főhadnagy. A gyakorlatvezetőség­nél teljesít lovas paranesőrtiszti szolgálatot Károly Ferenc József főherceg is. Schemua Balázs vezérkari főnök ezúttal végzi először a technikai vezetés munkáját ilyen magygyakorlatnál. Melléje osztották be helyettesét Langer Rudolf táborszernagyot, szárnysegédét ilovag Po>hl őrnagyot és szemé­lyi adjutánsát falfcbauseni Fleck Herbert szá­zadost. A vezérkari főnök közvetlen rendel­kezése alá tartozik a hadműveleti osztály, a melynek Metzger József ezredes a főnöke. A főhadiszállás parancsnoki teendőit Grze­sicky Viktor alezredes látja el, aki már esz­tendőik óta minden nagygyakorlaton betölti ezt a fontos pozíciót. Az élelmezési és szállítási osztagok vezeté­sét Przyborski Artúr altábornagy az élelme­zési osztály parancsnoka, Mecenzéffy Artúr és iSchamschula Rudolf vezérkari ezredesek látják el, megfelelő számú tiszttel és katonai hivatalnokkal. A tábori fuvarozások vezetősége szeptember hetedikén kezdi meg működését Szegeden. A királygyakorlat vendégeinek szállásán Kálterborn Ferdinánd ezredes, a vezérkar igazgatói irodájának főnöke parancsnokol, A sajitó informálását a több évi 'gyakorlathoz hiven Hoen (Miksa lovag vezérkari ezredes irányítja, akinek preanlfeldi Lustig Henrik őrnagy és Miakich Alajos főhadnagy állanak 'segítségére. A szeptember nyolcadikán megkezdődő záró gyakorlatok csapatfelvonnlásának helyzetét, a hadiparancsot és a 'gyakorlat vezetőségé­nek rendeleteit a vezérkari főnök egyenesen az ellenfeleik és az egyes hadtestek parancs­nokaival fogja tudatni. A felvonulási hely­zetet és a hadiparancsot szeptember hetedikén estig — amikor is a gyakorlatban résztvevő csapatok felvonulása megkezdődik — a pa­rancsnokoknak titokban 'kell tartani. Minden hadosztály mellé egy-egy tábori kórházat 'és élelmezési osztagot osztanak be. A zárógyakonlatok terepén már augusztus harmincadikán megkezdődik a tábori csend­őri szolgálat ós ezért a íhadtesfparancsnok­ságokboz augusztus harmincadikára behív­ják a polgári biztosokat. Szabó László miniszteri tanácsos, a belügy­minisztérium rendőri osztályának főnöke, Matyasovszky György miniszteri titkár és Bence Béla csendőralezredes, parancsnok­helyettes kíséretében tegnap és ma Battonyán és Mezőhegyesen járt. A miniszteri tanácsost Petrovics Mihály főszolgabíró kalauzolta ós jelentést tett a közrend és biztonság fentar­tására tett intézkedésekről. A hadvezetőség a nyári hőségre való tekin­tettel nagyszabású egészségügyi intézkedése­ket tett, minek következtében a katonai hátó­ságok minden tekintetben gondoskodtak ar­ról, hogy a gyakorlatozó csapatok legénysé­gének egészségi állapotát szigorúan szemmel tartsák. Különösen beható egészségügyi ren­delkezéseket adtak ki azokkal a csapattestek­kel szemben, 'amelyek a szeptemberi nagy­hadgyakorlatokon részt vesznek. Hogyan soroznak az idén ? Most érke­zett le a vármegyék alispánjaihoz az uj véd­erőről szóló törvény végrehajtási utasítása. Tudvalevőleg az idén már az uj törvény alap­ján soroznak, de azért sok lényeges változást csak jövőre léptetnek életbe. A rendelet sze­rint a csak segódszoligálatokra alkalmas egyéneknek besorozása ebben az évben mellő­zendő. Testi és szellemi fogyatékosságban szenvedő, másodrendű katonákat azért nem vesznek be, mert előreláthatólag amúgy is kitelik" a létszám. A besorozottakat ezúttal nyomban beosztják s a behívót, úgyszintén az ajánlati lapot azonnal kézbesítik. Az utóálli­tások november tizenötödikéig tartanak. Az önkénteseknek október tizedikén, a többi be­srozottaknak október tizenötödikéig kell be­von ulniolk. A beosztási arány kulcs 1:3.314, ami annyit jelent, bogy három besorozott egyént a közös hadseregbe, a negyediket a honvédséghez osztják be, azután ismét hár­mat a közösökhöz, egyet a honvédekhez, végül négyet a közösökhöz és egyet a honvédekhez. Tizenhárom regruta közül tehát tizet oszta­nak he a közös hadseregbe és hármat a hon­védséghez. A katonai szolgálat alól való föl­mentésnél nagyobbrészt változatlanok a régi szabályok. Mindazok, akik igényt tartanaik arra, hogy a fölös számúak közé beosszák, kérvényeiket legkésőbb ez évi október elsejéig tartoznak az illetékes járási tisztviselőknél benyújtani. fás ujjaival elbocsátotta a vaskutyát és hang­talanul elmerült a vízben. Sinbad csak furcsa púpját látta egy másodpercig a folyó felszíne alatt, aztán hosszadalmas csend lett a vizén, a tájon, a nagy hársfák alatt, mintha a kolos­tort büvösvessző érintette volna és az is meg­halt volna nyomban, mint az ezeregyéjsza­kában. Sinbad a partra ugrott, mintha rák csípte volna meg a lábát, a mozdulatlan vízre bá­mult, egy letört faággal megkavarta a vizet, — aztán sebesen magára kapta ruháit. Szót­lanul, összeszoritott szájjal futni kezdett a fahíd irányába, amely mint egy nagy pók terpeszkedett hosszú lábaival a Poprád felett. Emberekkel találkozott útközben, akik fej­csóválva néztek a sápadtan futó kisfiú után és Sinbad szinte hallani vélte, amint a titokza­tos Lubormirskit emlegetik. A hidnál kötélen csónak ringott. A diák zsebkése éles volt, hisz szabad óráiban egye­bet sem tett, mint a kését köszörülte. A kötél el volt metszve egy pillanat, alatt 'és a csóna­kot már vitték lefelé a gyors habok, lefelé a folyón és Sinbad kimeresztett szemmel bá­mult előre a nagy hársfák felé . . . Hátha ott himbálódzik ismét a vaskutyán a púpos Gergely pápa és az egész dolog nem volt egyéb rossz [tréfánál ... De a hely, ahol a folyó mintegy álmát aluszsza, most is olyan csendes volt, mint né­hány perc előtt. A csónakot Sinbad óvatosan arra a helyre kormányozta, ahol Gergely pá­pa elmerült és az evezőt mélyen a vizhe nyúj­totta. Majd a kezével nyúlt a vizbe, mintha ott volna a közelben Gergely pápa . . . Aztán csendesen evezni kezdett lefelé a folyón. Meg­uiegálilott, az evező már régen a sekély Pop­rád kavicsos medrét kavarta, nagy kövék (bukkanták fel a távolban a viz mélyén, egy pillanatig mindmeganyi Gergely pápák, egy piros pisztráng ijedten suhant tova és a folyó ugy csillogott, habzott, mintha olvasztott ezüstöt szűrne valaki egy nagy szitán. A kolostor mellvédei lassan elmaradtak, sárga és piros színben csillámló gyümölcsfák húzódtak tova, a zöldséges kertben Privánka tanár gyomlált csizmában és felgyűrt reve­rendában, Sinbad ijedten hasalt a csónak fe­nekére. Aztán tovább evezett és a kolostor mesz­szire elmaradt. Bokrok hajoltak a viz felé, de a hokrok alatt csupán egy korhadt fenyőge­rendát talált. iMár késő délután volt, a nap elbujt a nagy hegyeik mögött ós a sovány földek árván, em­berek nélkül nyújtózkodtak éjjeli pihenőre a folyó ikét partiján. Majd .a Poprád ezüstje sem csillogott többé fényesen, mintha egy nagy lilaszinü árnyék húzódnék lassan a folyó tükrére. És ekkor messzire a folyó közepén meg­pillantotta a púpos Gergely pápát, amint fel­felé fordított arccal úszott a habokon. A két karja kitárva, a szája nyitva, mint egy fekete lyuk. Két lába elmerült a vizbe. iSinbad megtörölte verejtékező homlokát, mert ebben a percben érezte meg, bogy mi történt valójában. A púpos fiu a vizhe fuladt, érte majd őt okolják, Lubomirski végre csak­ugyan kiszáll a folyóbeli képrámából és már közeleg .is tömött, vörös szakállával. Nagy messzeségben valahol a túlsó part sötét bok­rai alaítt áll Róza hátrafont kézzel és komo­ran, haragosan néz mint ifegnap este a csilla­gokat nézte ... A folyót mélynek, rejtelmes­nek és ijesztőnek íkezdte látni, amint a hulla után evezett. Végre elkapta a púpos Gergely lábát és erőlködve, nyöszörögve, sírva a csó­nakba emelte. Hátfal fordult feléje ós lasan, fáradtan evezett vissza a folyón. * Egyszer felébredt Sinbad, otthon volt, az ágyban feküdt. A Róza hamvas arcát világította meg a lámpa jsárga fénye. A leány rámeresztette csillogó, nagyranyilt szürke szemét és az ajkával az arcába súgta: — Te egy hős fiu vagy. És ezért most már örökké szeretni foglak.

Next

/
Thumbnails
Contents