Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-06 / 180. szám

1912 III. évfolyam, 180. szám Kedd augusztus 6 fiizponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 11 ca Korona-utca 15. szám *—• Bodapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-atca 3. szám c=> , ELŐFIZEÍESl AR SZEüEDEá egész évre . 5 24-~ télévre . . . R 12*— negyedévre . K 6'— egy hónapra R 2'— Egyes szám ára 10 fillér. ELÖF1ZETESI AR VIDÉKÉN: egész évre , K 28-— félévre . . . R 14-— negyedévre . K 7'— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. 1 TELEfUfi-SZAh: Szerkesztőseg 305 Kiadóhivatal 834 Interurbán 305 , Budapesti szerkesztőseg leleion-száme 128—12 Politikai tervek. Már 'eléggé ismertettük, hányféle, egymásnak ellentmondó, egymást kizáró s kivihetetlen módon mutatják be a különböző ellenzéki hangok a váltig hirdetett „restitució in integrum" ötletét. S kimutattuk a különböző resíituálási módokból különkülön, ép ugy mint valamennyi egybevetéséből, hogy egyik párt sem hisz a restitució lehetőségében, bárha hirdeti. Csak a jelszavakban úgyis páratlanul gazdag magyar politikai szótér gyarapodott egy homályos forgalommal, melynek annyiféle értelme van, ahány csoport és egyén hangoztatja. Az őszi politikai évadnak e zűrzavaros bejelentéséből mint legjellemzőbb emelkedik ki a Justh-párti részről hirdetett csataterv, mely a restitució in integrumot sajátságos módon képzeli kivívhat ónak. Megütköznénk e felfogáson, ha a kápráztató jelszó-politika sok csodás látványa nem szoktatott volna le a megütközéstől. A harci terv szerint kényszeríteni el! a többséget „az erőszak" folytatására s rra, hogy a képviselőház íeloszlattassék és uj választás következzék. Az „erőszakra" való kényszerítés, mint a restitució eszköze, mindenesetre különös dea, — de nem is a restituciót kvánja szolgálni. Arra való, hogy a Justh-párti választók körében hangulatot keltsen s a választásokra őket kellőképen „előkészítse." Tüntetések, utcai felvonulások, képviselőházi jelenetek az ellenzéki választók hanyatló hőfokának mesterséges fokozására szolgálnának s a választási kor teshadjárat eszközei lennének. Ámde csalódik a Justh-párt, ha a mesterséges izgalomkeltés eszközeivel az őszi évadban az eddiginél nagyobb sikert vélne elérni; ebben az irányban tovább haladva, egyre csak hudarc után kudrcot arathat. Nem is szólva arról, hogy a legerősebb ellenzéki agitáció ellenére a törvényhatósági gyűléseken ép ugy, mint a választópolgárok gyűlésein ugyancsak hatalmasan nyilatkozik az obstrukció elitélése: egyáltalán nem hihető, hogy ugyanannak az állítólagos sérelemnek a felmelegítése oly izgalmakat kelthetne, mint amilyeneket az indulatok első hevében keltett. De nemcsak kilátástalannak gondoljuk a Justh-párt részéről fölvetett tervet, hanem érthetetlennek is. Ugyan mi célja lehet azzal, hogy a képviselőház feloszlatását kikényszeritse. Hiszen a Justh-párt — mint állandóan hirdeti — az általános szavazatjog minél előbb való megvalósítását tűzte ki legfontosabb céljául. Ha pedig az uj választások elrendelését sikerülne kikényszeritenie, választójogi óhajai ismét későbbre halasztódnának. Á Ház feloszlatása, az uj választások elrendelése, az uj Ház megalakulása, a költségvetés ismét vagy egy félévvel vetné hátrább a választói reformot. Hát a Justh-párt ugjr kivánja ezt a reformot, hogy mindig minden tőle telhető akadályt gördit elébe? Mindenesetre felfoghatatlan, különös neme az elvekért való küzdelemnek az, amely egyrészt következetesen hirdet egy eszmét, azért, mint egyedüli jóért mindent feláldozandónak mond, másrészt azonban minden alkalommal annak elodázását, meghiúsítását erőszakolja ki. Igy járt el a Justh-párt már ismételten, legutóbb a priusz kétségbeesett hangoztatásával. Előbbrevalónak mondotta a választói reformot és hosszú obstrukció jávai sikerült annak későbbre eltolódását elérni. Most elsőrendű szükségletnek mondja a választói reformot s tovább is — akadályokat készül annak útjába emelni. Hogy még egy uj választás legyen a régi választói jog alapján s megint egy ciklus teljen el — a régi választási rendszer szerint. A politikai elvek megvalósításának e módja oly egyedülálló, hogy arra bátran .szabadalmat vehetnénk. Ez egyúttal rávilágít a Justh-párti politika sajátságos sikeréire is. Ily sikerek után minden uj eszme őszinte, igaz hive csak azt 'kívánhatja, vajha sohase részesülne eszméje Justhpárti támogatásban. Mert e párt addig és oly vehemenciával harcol a kiszemelt elvért, mig azt végleg megakadályoznia sikerül. A politika terén e tények és redmények döntenek s bizoyos, hogy.a képviselő• ház feloszlatásának kierőszakolásával s a válsztói reformnak ily módón való ujabb elodázásával a Justh-párt el nem háríthatná magától a közvélemény végső Ítéletét, hogy minden jelszavának épen ellenkezőjét éri el és mozdítja elő. Ámde ez az ujabb erőlködés az eddigieknél még hiábavalóbbnak fog mutatkozni s már a reformelhalasztást nem vivhatja ki. A választói reformot semmiféle taktikai eszköz, sem obstrukció nem odázhatja el. A legközelebbi munkaévadi meghozza ezt is, a munkapárti kormány e korszakalkotó munkáját. S ezt nem lehet semmi ürügy alatt, semmi formulával, semmi jelszóval elodázni vagy meghiúsítani! S az ország tudomásul fogja venni, hogy az ellenzék az, amely szűkös pártérdekből az erőszak hive, az ellenzék az, amely a nagy reform akadálya, — s a munkapárt az, mely akadály és botrányok dacára a reformot megvalósítja. .vi.u i •• 3i , Valótlanságok a sorozási eljárásról. (Saját tudósítónktól.) Több laptársunk, honnan, honnan nem, világnak eresztette azt a liirt, hogy ezután katonák lesznek a. vakok, süketek, hülyék' és torzszülöttek is. Nosza lett erre zsivaj az ellenzéki táborban, beugrottak és dicséretes buzgalommal megtették viazérciikktémának ezt ia minden alapot nélkülöző kósza hirt. Olyan komolyan tárgyalták, hogy a hir magával ragadta Kossuth Ferencet is. Kossuth európai műveltségű ember, pártvezér, nyugodt államférfi és mit mondjunk még róla . . . Mindenesetre csodálkozunk, hogy ő is felülit e hírnek ós megtámadta a vóderőutasitás eme — nem létező hibáit, a nélkül, hogy alaposan áttanulmányozta volna magát a-z utasítást. Mert akikor tisztám állana előtte, is, hogy, az utasításban szó sincs azokról, amiket ő ós előtte az egész ellenzéki .sajtó kifigurázott. A törvény szerint ugyanis ezután sem fogják besorozni a nyomorékokat és hülyéket. | Egyszerűen csak azokat, akik .kevésbé voltak alkalmasak", — tehát nem az alkalmatlanokat — .besorozzák segédisizolgálatra és mem sorhadi szolgálatra. Műhelyekben foglalkoztatják őket, irodákban és tisztiszolgának alkalmazzák. Sőt a törvény szerint a beteget és testi vagy szellemi hibában szenvedők besorozása, egyenesen tilos és az uj rend lojálisabb a réginél. Nemcsak, inert a méltányosság parancsszava volt, hogy ezek csak wsegódszolgálatot teljesítenek, nem mint régen: közülülk sok rendes szolgálatot teljesitett és liogy inig ezelőtt elegendő volt a bevételhez a bizottság bármely tagjának véleménye, ezután egyhangú hozzájárulás kell. E hirlapi tévedéseket egyébként itt következő részletes ismertetésünk szállítja le igaz értékére. Néhány nap óta riasztó hirek jutnák forgalomba az uj véderőtörvény alapján legközelebb megejtendő sorozásról, illetve azokról a szempontokról, amelyek szerint a sorozóbizottságoknak az uj végrehajtási utasitás értelmében él kell járnik. Nem kevesebbet mondanak ezek a híresztelések, mint azt, hogy ezentúl „betegeket, nyomorékokat" stb. is be fognak sorozni a hadseregbe. A híresztelés csak tévedésből, az uj utasítások nem ismeréséből vagy félreértéséből eredhet. Az uj utasitás ugyanis megkülönbözteti a „fegyveres szolgálatot", a katonai segédszolgálattól" s e két csoportra nézve állapítja még a teljes alkalmasságot, a kevósbbé alkalmasságot, és a teljes alkalmatosságot. Már mostan az nyilvánvaló, hogy igen sok sorozásra kerülő ifju, aki fegyveres szolgálatra kevésbé alkalmas, azért a segédszolgálatra, még mindig teljesen alkalmas lehet. Elvégre az irodai vagy a mühelyi teendők végzésére kisebhfokn testi alkalmas-