Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-28 / 13. szám

160 DÉLMAQYARORSZÁQ 1912 augusztus 25. A Tátrán keresztül. Detektívek hajszolnak egy áldetektivet. — (Saját tudósítónktól.) A napokban hazahoztak a detektívek, az igaziak, egy áldetektivet. Napokig üldözték a fickót, aki idején megtudta, hogy Pesten keresik és megugrott. Árkon-bokron keresztül folyt a hajsza, végre Ruttkán rátehették kezüket az álra az igaziak. Rüviden elintézték a lapok, hogy Ruttkán Hoffmann Jenőt, aki Budapesten özvegy Polacsekné előtt Püspöky detektivnek mutatkozott be és meg akarta zsarolni. A hajsza, ahogy az igazi detektívek hajszolták az áldetektivet, legalább is elsőrangúan érdekes töredék egy nagy detektivregényhez. Krecsányi rendelte el a legerélyesebb nyomozást. Hoffmann után több detektívet küldött, bebizonyítva ezzel, hogy nemcsak az egészen nagy bűntetteknek tulajbonit fontosságot, hanem a látszólag kicsiny, de annál nyugtalanítóbb bűneseteket is hasonló szigorral kezeli. Mert képzelje el ön, tiszteit asszonyom vagy uram, hogy ön szép csendesen, nyugodtan alszik és egyszerre csak éjszakának évadján beállít önhöz egy ur vagy miféle, leráncigálja önről , a takarót és házkutatást tart. Mint ahogy ezt Hoffmann Polacseknével végigcsinálta. A Petőfi-utca 6. számú házban lakik három felnőtt leányával Polacsekné. Van három egészséges felnőtt leánya és van egy hülye tizenhárom esztendős kis leánya. Ez a kis leány annak idején folyton kószált, ellenőrizni nem lehetett fékentartani lehetetlen volt. A leány ugyan most már nincsen odahaza a szülei háznál, beadták a Ligához. A vörös index Forró éjszaka volt, juliusi éjszaka, egyszerre csak éjfél után a Petőfi-utcai ház kapuján becsengetett valaki. A házmester azt hitte, hogy lakó, ment kinyitni a lakónak a kaput. De nem lakó volt, aki becsengetett. Egy idegen fiatalember állt a kapu előtt és azt mondta a házmesternek, hogy ő Püspöky államrendőrségi detektív és házkutatást jött tartani a Polacsekéknál. És felszóllitotta a házmestert is, tartson vele. Mentek Polacsekékhoz. Beállítottak. A jövevény egy vörös könyvecskét húzott elő, ineglibbentette, aztán visszadugta a kebelébe. A könyv persze egy vörös index volt, amilyent a gyógyszerészhallgatók kapnak, mert Hoffman rendkivüli gyógyszerészhallgató volt. — A maguk kis leánya folyton csavarog, — mondta szigorúan az áldetektiv — le akarom tartóztatni és azonfelül házkutatást tartok. És elkezdte a házkutatást. A leányokról lerángatta a takarót és a legdurvábban viselkedett. Három óra volt már, mikorra végre maga is megunta a mulatságot, fogta hát magát és kiadta a parancsot: öltözzön fel az egész család. Nagy jajveszékelés következett erre. ;— Most már beviszem az egész családot az Ó-utcába! — dörögte a szigorú ember. — Most már valamennyien jönnek! Az egyik leány elájult. Nagynehezen végre ráállt a detektiv, hogy jó, hát a lányok maradjanak, csak az asszony menjen vele. Az aszszony ment és lenn a Petőfi-utcában valóságosan térdreverette magát a csirkefogó előtt. Kért, könyörgött, rimánkodott. — Kegyelem ! Kegyelem ! — hajtogatta folyton. — Könyörüljön, uram, könyörüljön... Sherlok Svindler. Az ál-detektiv, mintha megemberelte volna magát. Azt mondta, jó, hát menjen csak vissza, de reggel jelentkezzék az ó-utcai kapitányságon, ott majd várni fogja. És sarkon fordult és otthagyta az asszonyt. Az asszony másnap elszánta magát a nehéz útra és elment a kapitányságra. És várt. És várt. Várt egészen délután háromig. De akit várt, az nem jött, persze, hogy nem jött. Három órakor hazament az asszony. Két napig nem volt semmi. Két nap múlva találkozott megint az ál-detektivvel, az utcán. — Látja, Püspöky ur, minek rendelt fel hiába a kapitányságra ? — kérdezte szemrehányóan Polacsekné. — Tudja, meggondoltam a dolgot, — válaszolt az ál-detektiv — maga végtére úrinő, az én anyám is az. Megkegyelmezek magának. De majd holnap feljön Szabó nevezetű kollégám, annak adjon husz-huszonöt forintot. Pollacseknét borzasztóan bántotta a dolog, annál is inkább, mert a háziúr az éjszakai házkutatás miatt felmondott neki, kijelentve, hogy ilyen társaságot nem tür a házában. Az egyik leány a kiállott rettenetes izgalmaktól ágynak esett. Elpanaszolta az asszony az ő nagy baját valakinek, aki azt a tanácsot adta, hogy menjen el Krecsánvihoz. Az asszony elment Krecsányihoz, elmondta, hogy egy Püspöky detektiv házkutatást tartott nála és most még pénzt követel. Krecsányi azonal sejtette a dolog nyitját, előhivatta Püspükyt, a kitűnő detektívet. Az asszony ternu szetesen nem ismert rá. Azt mondta: — Nem, riem ez a Püspöky detektiv, nem ez az én Püspökym. Ekkor aztán Krecsányi Kálmán kiadta az egész ügyet, ugy ahogy volt, Bialoskurszky lovag detektivnek, aki rövidesen nekivetette magát a nyomozásnak. De a nyomozás szálát nagyon nehéz volt megtalálni, mert a Szerecsen-utca, meg a többi, rokon-utcák környékén egész ál-detektiv csorda szerepel, él, virágzik. A Szerecsen-utcától a Tátráig A nyomozás nagy nehézségek árán indult meg. Bialoskurszky lovag tehát cselhez folyamodott és nagynehezen megtudta, hogy egy Gizi nevű Szerecsen-utcai leány nyomra vezethet. Amikorra azonban Gizi révén a detektiv nyomra akadt, a detektiv csakhamar megtudta azt is, hogy a fiatalember már elmenekült Pestről, el a lengyel határra, egy nagybátyjához, Zakamene-Klin nevti községbe, amelyik pontosan Krakkóval szemben fekszik. Szinte összeérnek. És Hoffmannak olyan hallatlan összeköttetései voltak, hogy a fiu a rendőrség minden intézkedéséről azonnal értesült. Krecsányi minden körülmények között el akarta fogatni a szélhámost, nyilt rendeletet állított hát ki s ezzel a nyilt rendelettel indultak a szélhámosok után Bialoskurszky és Zay detektívek. A két detektiv a legrövidebb idő alatt megjelent Zakamene-Klinen, ahol Zay azzal az ürügygyei ment be a fiatalember nagybátyához, Stein vendéglőshöz, hogy ő a Jenő barátja, őt a Jenő meghivta ide nyaralni, tehát itt van. A kocsit, amelyet a Pálffy herceg uradalmától Árvaalján kaptak, kint hagyták a községen kivül. Bialoskurszky azalatt, hogy a kollégája Steinéknál puhatolódzott, a jegyzőhöz ment és a katonakötelesek iránt érdeklődött. Közben már jött is vissza Zay azzal a hirrel, hogy a fiu nincs már a faluban. Ekkor a detektivek beavatták a dologba a jegyzőt is, aki aztán elmesélte, hogy a fürésztelepi tisztviselőktől tudja, hogy az áldetektiv két nap előtt tovább szökött Zsolna felé, de zsolnai látogatását is csak rövid időtartamra tervezi. A fiúnak nagyon nyomott a kedélyállapota, ift nem tudták megmagyarázni, miért. Ultalan-utakon. Este hét óra volt. És a legközelebbi gyorsvonat Zsolna felé Krakováról tiz órakor indult. Tehát volt körülbelül három órai idő és az ut — a rendes uton — hat órás. Nem habozhattak. Kitűnő lovaik voltak, de az fit mégis csak hosszú. Ekkor egy öreg fővadász jelentkezett. És az öreg fővadász vállalkozott arra, hogy mutat egészen rövid utat, a Magas Tátrán keresztül. Elindult a kocsi a két detektivvel és a fővadászszal. Dc már utjuk első negyedében besötétedett. Azért csak mentek, mendegéltek, mentek, úttalan utakon által. Rettenetes szakadékok mentén. Egyszerre csak egy helyen, ahol egész elszükült az ut, egyik ló megcsúszott és belezuhant a szakadékba, magával rántva a másik lovat is, de a másik ló nem zuhant alá, függve maradt a szakadékok fölött. Emberfeletti munka következett. Nagynehezen sikerült kiszabadítani az egyik lovat. Zay kitűnő lovas, huszártiszt is." felkapott a kiszabadított lóra és elvágtatott a legközelebbi községbe, Krizsovácra. Rohant egyenesen c távirj dahivatalba és táviratott küldött a zsolnai rendőrfőkapitánynak, dr Kürthy-nek, akit a detektivek különben is jól ismernek, mert a főkapitány a prakszisát a budapesti államrendőrségnél szerezte és hosszú, részletes sürgöny utján kérte Hoffman kinyomozását és letartóztatását. Jelezte, hogy szerencsétlenül jártak és csak reggel érhetnek Zsolnára. A detektivek biztos nyomon jártak, a szökevény csakugyan Zsolnán volt. Egy nagybátyjánál tartott pihenőt. Dr. Kürthy már Ruttkára elébük utazott a detektiveknek, az igaziaknak, azzal a jó hirrel, hogy a madár megkerült. ítélt a Kúria a kisteleki mérgezési pörben. — Gerzsány Mária bűnei. — (Saját tudósítónktól). Évek óta feltűnt a kisteleki csendőrségnek, hogy javakorabeli férfiak hirtelen meghalnak. Németh József járásőrmester Török Antalné született Gerzsány Mária ötvennyolc éves, községi szülésznőt fogta gyanúba, aki már három férjei temetett el, s nagyban űzte a kuruzslás jól jövedelmező mesterségét. Tavaly juniusban végre annyi bizonyítékot gyűjtött a csendőrőrmester a bábaasszony ellen, hogy rátehette a kezét. Pálinkás Jánosné nevü parasztasszony ugyanis bizalmasan közölte vele, hogy elpanaszolta a szülésznőnek, hogy férje üti-veri, mire az okleveles asszonyság azzal nyugtatta meg, hogy hatvan koronáért oly szert ad neki, amely brutális férjétől örökre megszabadítja. Az orvosságot — mondotta — levesben kell beadni s reggelre már kinyújtóztatják. — De — tette hozzá — ha özvegységre jutsz, még külön hatvan koronát fizetsz, mert én sem loptam ám a tudományomat. A csendőrőrmester a sajátjából adott j át negyven koronát Pálinkásnénak, aki nemI sokára sósborszeszüvegbe öntött átlátszó folyaj dékkal tért vissza. A halálbába harmadnap megszólította az asszonyt: — Láttam a férjedet, — mondotta — oly egészséges, mint a makk. Talán nem adtad be neki a másvilágra szóló orvosságot? — De biz beadtam, — felelte Pálinkásné — és az uram azt mondta, hogy nagyon jóizü volt a leves, mért nem tudtam eddig olyan jót főzni? — No majd főzhetsz neki erősebbet is, nyugtatta meg Törökné, s átadott egy kereszttel megjelölt üveget azzal, hogy az még a bikát is megöli. A csendőrőrmester tovább gyűjtötte a bizonyítékokat s kihallgatta Tóth Andor és Tóth István gazdákat, akik azt vallották, hogy Törökné nekik is fölajánlotta szolgálatát. Édes anyjuknak holtig tartó haszonélvezeti joga volt ingatlanaikra s jó pénzért hajlandó volt az öreg asszonyt láb alól eltenni. Kiderült az is, hogy özvegy Lévai Józsefn ét és özvegy Sisak György nét szintén a halálbába szabadította meg megunt férjeiktől. A vegyi vizsgálat kiderítette, hogy Törökné arzénnal dolgozott. A szegedi esküdtbíróság előtt lefolyt tárgyaláson Törökné ártatlannak vallotta magát. Egész Kistelek összeesküdött ellene, mondotta s boszu müve juttatta őt a törvény kezére. #Első férjére vonatkozóan azt állította, hogy azt Pálinkásné mérgezte meg. Az esküdtbíróság Török Antalnét gyilkosság büntette miatt életfogytiglani, Sisák Györgynét pedig tizenöt évi fegyházra ítélte. A harmadik vádlottat ellenben fölmentette. A Kúria szüneti tanácsa ma foglalkozott a méregkeverők semmiségi panaszaival. Nagy derültséget keltett a komoly birák között az