Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-28 / 13. szám

158 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 augusztus 25. feltétlen elsőbbségünkkel mielőbb általánossá lenne. A helyes irány — ugy látjuk — meg van adva és sajátságos, csak mi szegediek nem látjuk azt meg soha és sehol, mi közülünk vannak sokan, akik még a köteles és ildomos lokálpátriotizmussal is föladnak. Soha más városbelit, aki annyira lebecsülné saját városát, mint sok szegedi. Elég helytelenül, mert ez semmi esetre sem bizonyít világlátottságot vagy emelkedettséget, annyival kevésbé, mert hiszen aki akarja, könnyen megláthatja, hogy Szeged a vidéken a fejlődés legnagyobb arányait, a gyors előrejutás legtöbb biztositékát nyújtja intézményeiben, utcáin, terein és pompás terveiben. leves híresztelések a trónörökös mezőhegyesi útjáról. (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt éjszakán aradi hírforrás nyomán az a hir terjedt el, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös a hadgyakorlatokon nem fog részt venni, hanem a királyt a hadgyakorlatokon Károly Ferenc József prezumptiv trónörökös fogja képviselni. A hirrel kapcsolatban a trónörökös elmaradását a legképtelenebb okoskodásokkal indokolták. Készülőben levő európai háborút, a két trónörökös viszálykodását és egyéb lehetetlen dolgot hoztak fel az elmaradás okául. Mára aztán kiderült, hogy az egész híresztelésből egy szó sem igaz. A Magyar Távirati Iroda ezt jelenti: Illetékes helyről felhatalmazást nyertünk annak kijelentésére, hogy az a hir, mintha Ferenc Ferdinánd főherceg nem menne el Mezőhegyesre és nem venne részt a hadgyakorlatokon, teljesen valótlan és minden alap hiján van. A tegnap elterjedt hirek szerint a mezőhegyesi kincstári uradalom jószágigazgatója már hivatalos értesítést is kapott volna, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös nem vesz részt a hadgyakorlatokon. A mezőhegyesi ménesbirtokok jószágigazgatója, Jankovich Lőrinc a következőket jelentette ki : — A hirből egyetlen szó sem igaz. Én nem mondtam és nem is mondhattam senkinek azt, hogy a trónörökös nem jön a hadgyakorlatokra, vagy hogy én felsőbb helyről ilyen értesítést kaptam volna. A trónörökös eljön a hadgyakorlatokra, még pedig — bár a nap még nincs pontosan megállapítva — valószínűleg szeptember 8-árí vagy 9-én. Féltik Ferenc Ferdinándot A trónörökös jelenleg a déltiroli gyakarlotokon időzik. A déltiroli határvidéken tegnap kezdődtek meg a 14. hadtest nagy zárógyakorlatai. Nagyon feltűnőek azok a szokatlanul nagyarányú elővigyázati intézkedések, melyeket a manőverek egész területén elrendeltek. Az egész vidéket elzárták, 1200 csendőrt hoztak le. A rendkivüli intézkedéseket katonai körökben azzal okolják meg, hogy a hadvezetőség egy ' nagyfontosságú technikai ujitást akar kipróbálni. Egy másik hir szerint azonban a nagy készülődések a trónörökösnek szólnak, mert az ő testi épségét féltik a hadgyakorlatok alatt. A trónörökös környezete e fenyegető tudósitásoJ<at kapott arról, hogy olasz anarchisták jöttek erre a vidékre és merényletre készülnek a trónörökös ellen. A rivai kerület főnöksége ezért a gyakorlatok központjában, Ledróban a legszigorúbb intézkezdéseket léptette életbe. A trónörökös szállása felé vezető országúton teljesen betiltottak minden kocsi-, automobil- és kerékpár forgalmat, csak az orvosoknak, papoknak és élelmiszereket szállitó katonai kocsiknak szabad az országúton közlekedni. A katonaság Vásárhelyen Hétfőn egy napra szokatlan elevenné, mozgalmassá, sőt forongóvá lett az élet Vásárhelyen. A 45-ik honvéddandár ütött tanyát egy napra, miután az algyői Tiszán harci gyakorlatot tartott. A szabadkai huszárok már vasárnap megérkeztek. A tüzérek hétfőn délben vonultak be. Már ez a felvonulás a királygyakorlatok bevezetője volt. A katonák ma kedden reggel Kutas felé vonultak el és este ott ütnek tábort. Az éjszakát sátrak alatt töltik. Vásárhely alatt az előcsatározás a következőképen folyt le : Hétfőn hajnalban masíroztak el Szegedről a katonák két tábornok vezetése alatt. Az algyői kompnál már szombaton tábort ütöttek a hidászok s előkéázitették az utat a hidveréshez. Mintegy száz lépésnyire a komptól. Hétfőn hajnalban egy csapat gépfegyveres katona kelt át a Tiszán. A hid közelében foglaltak állást, mint ellenség. Mikor a dandár elővédje megérkezett a túlsó partra, rögtön elkezdték a tüzelést Óriási ropogást vittek véghez a Tisza két partján a gépfegyverek. Ez alatt egy szakasz honvéd Ludvár felől észrevétlenül átkelt a Tiszán. A 9l-es őrháznál oldalba kapta az ellenséget, mire az Vásárhely felé retirált. Ez alatt 24 hatalmas csolnakra felverték a hidat s megkezdődött az átkelés. A gépfegyver osztály kelt át elsőnek. Az innenső töltésen nyomban csatárláncba fejlődött. De alig adott egy sortüzet, az ellenség a 89-es őrház felé a sürii kukoricában eltűnt. A sereg előőrse a 89-es őrházhoz ért, amikor még mindig tartott az átkelés. Végre az utolsó markotányos kocsi is elhagyta & hidat, mire a pionérok felszedték a pontonokat. Az átkelésnél semmi zavar nem történt. A 9l-es őrház előtt kígyózott már a nyárfás uton a menázsis kocsik után lovagol a törzskar. A generális valami parancsot adott ki. A fehérsapkás segédtiszt lova oldalába vágja sarkantyúját s előre száguld. Elnyeli a lovai és a lovast az ut pora. Lesz valami ott elől Mint egy dróntrántásra megáll a kocsisor. A kocsikon füstöl, gőzöl valami. A tábort konyha ez. Fő az ebéd. Messze elkezdődikfa puskaropogás. Valahol a kanális tájékán. Az első lövésre megelevenedik a környék. Csapatok sietnek a Rózsa tanya felől. A kukoricában rejtőztek, most előre sietnek Vajhát felé. A töltésen két biciklis katona rohan. Csupa csatak, sár és por mindakettő. A sinek közt egy lovas tiszt ugrat át. A hid felől lihegve jön a terhe alatt görnyedve egy dobos. Kérdez valamit az őrtől, de nem értik egymást ... Egyszerre ismét csend, elhallgatott a lövöldözés. Raszt van. Vásárhelyen ezernyi nép nézte végig a katonaság bevonulását. A tó alatt és a főtéren nagy tömegekbe verődve várta a kiváncsiak egész serege a katonákat Porosan, eltikkadva fél 1 órára ért be az első csapat. De nem látszott a fáradság. A derék, jó fiuk peckesen, derűs kedvvel lépkedtek a dob szavára. * Egyenesen a János-térre, tartottka ahol kétfelé vált a csapat. Az egyik rész Újvároson, a másik Susánban nyert elhelyezést. A hadgyakorlatok első halottja Lakatos József vásárhely cigányt augusztus 15-ikére fegyvergyakorlatra hívták be Szegedre. A fiu nagyon bánatosan vonult be. István király napján délelőtt megjelent lakásán a cigány. Civil ruhában volt. — Mi az, haza küldtek ? — kérdezték tőle. — Csak szabadságon vagyok! Délfelé eltávozott, azóta nem látták. Másnap már a csendőrök keresték. Szökött a szegény cigány és elbujdosott. Vasárnap végre kiderült a bujdosás titka. Algyőnél egy férfi hullát fogtak ki a Tiszából. A halottban Lakatos Józsefre ismertek. A szerencsétlen ember félt a szökés következményeitől és félelmében a Tiszába ölte magát. Sövényházán temetik el. A török trónörökös utja. (Bécsből jelentik) : Jusszuf Izzedin török trónörökös, aki néhány nap óta Bécsben tartózkodik, innen Svájcba akart utazni, hol az olasz-török béketárgyalások folynak. A trónörökös azonban most még nem utazik el Bécsből, hanem jelenleg a közeli Edlachban van és ott fogja megvárni, mig Berchtold közös külügyminiszter Elbinnéd-e, hogy arra kényszeritett, hogy min- I den este a Pere Lachaise temetőben várjam meg, ahol egy rémesen józan síremlék mögött találkoztunk, valami Madairból eredő Trivieillot-család sírboltja mögött; csak azután jött el velem a garninkba. S bár szentül esküdözött, 1 bogy én vagyok az első kedvese, utóbb meg- J tudtam, hogy én vagyok az első kedvese, utóbb megtudtam, hogy egy bizonyos Trivieillotnak a szeretője volt, ugyanazé az emberé, kinek sírboltja mögött megcsókolt engem . . . láthatod, hogy a grafológia egynémelykor csal . . . (egy másik levéicsomót vesz elő.), akarsz-e még egyszer szerencsét próbálni ? Jacques : Azt hiszem, fölösleges. Raymond : Parbleu ! Bátran a tűzbe vethetem ezeket a leveleket az elsőtől az utolsóig, mert bizonyos vagyok benne, hogy soha se felejtem el azokat a Magdolnákat, akiknek kezétől származnak. Jacques : És szeretted valamennyit ? Raymond : Nem mind. (Kezéhe vesz egy borítékot.) Némelykor nagyon furcsa akadály jött közbe ; például ennél is, aki egy irodafőnök felesége volt. Első találkozónkon voltunk, egy kis hotelben, a Ruc Concordet közelében s a szoba, melyet béreltem, egy keskeny, sötét udvarra nézett. Abban a pillanatban, midőn karjaimba zártam a hölgyet, egy kintorna lenn az udvarban rázendített az orosz himnuszra ! Ez megadta a kegyelemdöfést alig kezdődő szerelmünknek. Láthatod, hogy csak két levelem van tőle — a kedves többé hallani sem j akart rólam ! Jacques : Megérthetem ! Nincs nevetségesebb, mint az ilyen kaland. Raymond (egy vastag levélcsomót véve fel) : Annál kitartóbb volt ez itt ! Kétszázharminchét levél ! S nincs közte egyetlenegy sem, amelyben nem csúfolt volna ki ! Jacques : Bizonyára ő az a barátnőd, akit a legjobban szerettél valamennyi közt! Raymond: Természetesen, mert többet kínzott és gyötört, mint a többi együttvéve. Oh, mikor elhagyott, azt hittem, nem birom ki ezt a csapást! Ami nem akadályozott meg abban, hogy most oly szeretőm ne legyen, akit imádok, anélkül, hogy a többit elfelejtettem volna. Miben leled ennek a magyarázatát ? Jacques: Nem tudom ... de ha igaz, amit némely pszichológus mond, hogy a sziv egy szentimentális széndarab, akkor vannak olyan széndarabok, melyek több vagy kevesebb hamut hagynak hátra s a te szivedet legszívesebben egy izzólámpa szánpálcájához hasonlítanám, mely izzadásba jön, mikor átmegy rajta az áram, de el nem ég, mert a folyamat légüres térben történik vele. Raymond: Nagyon elmés lehet, amit most mondottál . . . mert egy szót sem értettem meg belőle ! Egyébként pedig nem is akarok tovább bíbelődni a dolgokkal. Öt óra már s Yvon.ieom nemsokára itt lesz (sietve üríti ki az iróaszlal fiókjait s valamennyi levelet egyszerre dobja a tűzbe). Jacques (fölveszi botját, kalapját) : Tabula rasa . . . nem vesztegetted el hiába a délutánodat. S mégis, mit fogsz mondani a kedvesednek, ha ez este elbúcsúzik tőled ? Raymond: Azt fogom mondani neki : Irj holnap levelet, minél hosszabbat, annál jobb !