Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-27 / 12. szám

1912 augilsztus 147. DÉLMAGYARORSZÁG 9 zetnek ama legszentebb javait, melyeket a végveszélyből sikerült kiragadnunk. A magyar nép tudni fogja, hogy rokonérzésével ne a parlamenti botrányhősöket, hanem azokat ajándékozza meg, akik egész egyéniségük latbavetésével meg akarják menteni a magyar népképviseletet és a magyar alkotmányt. Az az óhaj tölti el lelkemet, hogy legyen minden magyar pártkülönbség nélkül ebben a táborban, amely minden egyéb szempontot félretéve és ha kell, minden a nemzeti akarat útjába álló akadályt eltiporva érvényre fogja emelni a magyar parlament erejét és becsületét. A képviselőház elelnöke. Jankovich Béla, a képviselőház alelnöke vasárnap délután mondotta el beszámolóját Ipolyságon. Kifejtette, hogy a véderőtörvényben benne van mindaz a^kedvezés és intézkedés, a melyet a kormány a választások alkalmával megigért: a kétévi szolgálat és a magyar nyelv térfoglalása a katonai perrendtartásban. A létszámemelés pedig csak oly mértékű, a mekkora a kétéves szolgálat behozatalánál okvetlenül szükséges. A pénzügyi terhek csupán kis mértékben növekedtek s azok sem az adózókat terhelik elsősorban, hanem a közös vámterület ujabban megnagyobbodott jövedelmét. Az ellenzék is belátta, íiogy a véderőjavaslatnak törvénnyé kell lennie, mégis tizenegy hónapon át a legszélsőbb obstrukciót folytatta. A többségben lévő párt végre is belátta, hogy ezt az állapotot csupán a tények hatalmával sikerül megváltoztatnia, ezért választotta meg Tisza Istvánt a Ház elnökévé, akinek energiájában nem is csalódtak. Az elnök eljárása a zavargó és sípoló képviselőkkel szemközt egyáltalában nem kifogásolható, mert hiszen nem képzelhető el olyan hatóság, amely az intézkedéseit nem hajthassa végre. Az obstrukció jogosultságát azzal iparkodik igazolni az ellenzék, hogy nekünk erre a fegyverre sajátságos közjogi helyzetünknél fogva szükségünk van. Ez az álláspont azonban nyilván helytelen, mért nem lehet elgondolni, hogy akadjon valaha olyan magyar parlamenti többség, amely mai alkotmányos jogainkat csorbítani akarná. A képviselőház jövő munkássságát illetően az első feladat az uj választójogi törvény megalkotása, mert a régi már elavult, vagy ipari munkásosztály keletkezett Magyarországon, amelynek szintén meg kell adni a választójogot, még pegig az értelmi cenzus alapján. Ily módon nemcsak politikai, hanem kulturális célt is elérünk. Az ellenzék modern Salome módjára Lukács László és Tisza István fejét követeli, aminek a teljesítése azonban teljes erkölcsi lehetetlenség, mert nemcsak a munkapárt, hanem a főrendiház és a király is teljes bizalommal van irántuk. Előrelátható, hogy ilyen követelések mellett a többségi párt egyáltalában nem is bocsátkozik tárgyalásba az ellenzékkel. Az ellenzék bírálata Idősb Erdély Sándor volt igazságügyminiszter a báni kerület képviselője tegnap mondott beszámolót Bánban. Beszédében élesen bírálta és elitélte az ellenzék eljárását. Az ellenzék, mondta a többi közt programjába nem azért vesz föl nagyfontosságú és lelkesülésre méltó reformokat, hogy megvalósítsa, hanem azért, hogy taktikai célokra fölhasználja és ha azokat nem támogatják, cserben hagyja. A múltban is igy jártak el, mert amikor sikerült a szabadelvű kormányt megbuktatniok és hatalomra jutottak, programjuk csak igéiét maradt. Igy volt ez a kötelező polgári házasság intézményével, amelyet éveken át sürgettek s ámikor a javaslatot beterjesztették, az ellen a legnagyobb erővei agitáltak. A közigazgatás államosításának reformja legnagyobb támogatót Apponyi Albert grófban talált és ime most Apponyinak az a meggyőződése, hogy a közigazgatás államosítása szerencsétlen gondolat. Az ellenzéknek majdnem egész politikai múltját a két éves katonai szolálat behozatalának szorgalmazása tölti ki. A szabadelvű párt éveken keresztül nem volt abban a helyzetben, hogy ezt a reformot megvalósíthassa, mert nem volt meg az ehhez szükséges anyagi fedezet. Most hogy a munkapárt kebeléből alakult kormány abba a helyzetbe jutott, hogy ilyen katonai javaslatot terjeszthetett elő, az ellenzék minden erővel meghiúsítani törekedett azt, sőt arra vetemedett, hogy provizórium ürügye alatt kész volt a három éves szolgálati időtt föntartani és az országot a kormány javaslatánál sokkal tetemesebb költséggel megterhelni. Fél attól, hogy a most napirenden levő legfontosabb reform is, a választói jog reformja az ellenzék részéről ilyen elbánásban fog részesülni. Nagyon j aggasztó e tekintetben az, hogy azok a politi- \ kusok, akik ma a legradikálisabb pártokkal j egyesülnek az egyenlő választójog mellett, pár 1 évvel ezelőtt az Ándrássy-féle pluralitás elvét i vallották. A kormány kötelezte magát, hogy a j lehető legrövidebb idő alatt a választójogról törvényjavaslatot terjeszt be, amely általánosság, titkosság és egyenlőség alapelvén lesz felépítve és a demokratikus fejlődés tekintetében a legmesszebbmenő kívánságokat is kielégíti, jelenségek vannak azonban, amelyek jogosulttá teszik azt az aggodalmat, hogy bármilyen széles körű lesz is a kiterjesztés, éppen azok, akik a liberális és demokratikus választójognak ; ellenségei, tul fogják licitálni azért, hogy ezzel | a törvény létrejöttét megakadályozzák. Miután : | a politikai erkölcsök nagymértékű sülyedésének ; | kétségtelenül a parlament tehetetlensége az oka ! I a betegséget egyedül a parlament munkaképes- j ; ségének és tekintélyének helyreállításával kell í orvosolni. Ez az a cél, amelyet a munkapárt | maga elé tűzött, amelynek elérésére minden áldozatot hajlandó meghozni és amelynek eléréséért minden eszközt jogosultnak kell tartani. Atmegkezdett uton kell haladni mindaddig, mig a békés és üdvös működés minden irányban biztosítva van. Munkapárti beszámolók Lukács György titkos tanácsos, Gyula város képviselője vasárnap délelőtt mondott beszámolót Gyulán. A belpolitikai viszonyokra • való hivatkozassal kijelentette, hogy nézete szerint békének kell bekövetkeznie. Meg kell egyezni, de a megegyezésnek_ a már lezárt aktákat bolygatni nem szabad."A király által szentesitett véderőtörvények jellegét kétségbe vonni nem szabad. A békének jövőre szegzett tekintettel kell megszületnie. A munkapárt az ellenzék minden pártjának, minden tagjának minden jogát tiszteletben tartja. Semmi sem akadályozza az ellenzéki pártokat abban, hogy ellenőrző hivatásuk fonalát fölvegyék. A választójog az a tér, melyen a legutóbbi küzdelmek szenvedelmei legüdvösebben elsimulhatnak. Telegdi József, a tenkei kerület képviselője Bél községben mondott vasárnap beszámolót. Kijelentette, hogy bár óhajtja a normális rendet, ha ezt nem sikerűi békésen helyreállítani, folytatni kell a harcot Ertsey Péter munkapárti képviselő vasárnap mondott beszámolót Berettyóújfaluban. ; Megvádolta Justhékat azzal, hogy az obstrukció j folytatására Bécsből dopingolták őket. Az egyel sült ellenzékkel nem köthetett a többség békét, mert az ellenzék nem egyezni, hanem diktálni akart. Justhék a maguk törekvései érdekében erőszakhoz folyamodtak. Nem riadtak vissza nagymennyiségű pénzáldozattól sem, ezzel rendezték vagy rendeztették a május 23-iki szomorú és véres emlékű utcai fölvonulást, amelyet azután egy sereg csavargó lopásra, rablásra és más különféle bűncselekmények elkövetésére használt föl. Azonban e munkásnép is tanult a parlamenti ellenzék magatartásából és a zavargás folytatására vagy megujjitására immár nem volt kapható. Ennek volt köszönhető azután az, hogy Justh Gyula Kossuthékhoz fordult, a Kossuthékkal való szorosabb egyesülést kereste. Magyar Károly munkapárti képviselő vasárnap Devescerben tartotta beszámolóját. A pályaudvaron lovasbandérium élén Töpfler Károly pártelnök várta a képviselőt, akinek beszámolóját még az ellenzékiek ís helyeselték és megtapsolták. A devecseri munkapárt ebből az alkalomból üdvözlő táviratot küldött ki miniszterelnöknek és Tisza István grófnak, este pedig a tűzoltók rendeztekünnepélyt Magyar Károly tiszteletére. Ellenzéki gyűlés Szempcen és Galantán vasárnap délután ellenzéki népgyűlés volt. A szempci népgyűlés bizalmat szavazott az egyesült ellenzéknek és tiltakozott a juniusí események ellen. Galantán Esterházy Mihály gróf mondott beszámolót. Harcolni fogunk a jövőben is, még jobban, mint eddig, mondta többi közt. Nem engedünk, amig Tisza és Lukács a helyükön maradnak. Beszédét igy fejezi be: — Annyira lekötöttem magam ennek a politikának, hogy erkölcsi lehetetlenség, hogy más politikát csináljak. Beszélt Batthyány Tivadar gróf is, aki a többi közt ezt mondta : A harcban elkeseredett harcos vagyok, de azért szivem mélyéből kívánom a békét. Nem kivánom; hogy bármely oldalon megalázkodás legyen. Bebizonyosodott, hogy a mostani alkotmány gyönge és azt meg keif erősíteni. Ennek egy módja van, az általános választói jog törvénybehozása. A fősúlyt a titkosságra helyezem abban a mértékben, a hogy az ellenzék kívánja. A Tisza-féle házszabályokat soha sem fogom elismerni. En magam is követelem a házszabályok szigorítását,' de csak junktimmal, a választói joggal. Később újra beszélt Esterházy Mihály gróf. Össze kell fognunk — úgymond — mert nagy események fognak a jövőben bekövetkezni. Ezek az országot ne találják készületlenül. Jutkovics Gézáról. — Egy tönkrement ember büne. — (Saját tudósítónktól.) Vasárnap egy testé; ben-lelkében megtört ember ment el Szegedről ! derűsebb éghajlat alá, szanatóriumba, szivében j azzal a kiirthatatlan reménységgel, hogy egész! séges ember lesz még belőle, aki nagyon elhi! bázott életét újból kezdheti. Ez az ember — í Jutkovics Géza — a nagy bankcsalás egyik j szomorú hőse, a maga szánalmas szürkeségében is érdekes ember, érdekes a monstnózus bűncselekmény révén, amelyet ugy hord magával, i mint a hangya a nála sokszorta nagyobb ter! hét. Az ezrek érdekébe, százak életébe vágó j bűncselekmény beárnyékolja őt sötét árnyékával és mégis: mi ez annak a gyilkos kórnak sötétségéhez képest, amely vámpirszárnyaival reáfeküdt az életére és a fájdalmas lelkiismerettel együtt cipeli őt a pusztulás felé? Jutkovics Géza hagy szenvedéssel tartozik még az igazságszolgáltatásnak, de a számadás véghezvitele nem rajta'áll és nem is Juszticia istenasszony messze elnyúló hatalmas szervezetén. Nagybeteg ő és majdnem tökéletesen világtalan tekintetével már nem sütheti le szemeit a tisztességes emberiség előtt és nem válthatja meg a legínségesebb ember szánakozását sem a bűnhődés árán. Ö már magasabb hatalmaké. Minden büntevő érdekes, mert minden bűncselekmény annak a társadalomnak kórjelensége, amelyben megtermett. A Gazdasági és Iparbank válsága, amely alapjaiban renditette meg Szeged hiteléletét, annyira speciálisan szegedi történet volt, hogy iskolapéldául szolgálhat. Csak egyik robbanó tünete volt annak a j közömbösségéről hires társadalomnak, amelyet j rendesen alföldi csöndességünek, filiszteri nyuj galmunak szoktak szépíteni. Talán nincsen ! 'város az országban, amelyet a közösség, a commune ügyei olyan kevéssé érdekelnének, mint Szeged, ahol minden vállalkozás, terv, kezdeményezés és akarat olyan ment volna a nyilvános, a kritizáló ellenőrzéstől, mint épen Szegeden. A sajtó ugyan mindenkor megteszi a kötelességét, de vajon a törvényhatóság, a társadalmi egyesületek az egész nagy közvélemény kér-e részt a községi politikai életben ugy, ahogy ez egy százhúszezer lakosságú, vezetésre váró városhoz illenék ? A Gazdasági és Ipar-