Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-25 / 11. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 augusztus 25. Indokolás: Alapos alperesnek az anyagi jogszabálysértésre alapított az -a panasza, hogy az elsőibiróság a megállapított tényekből iiélyteletniil vonta le azt a következtetést, hogy a felperest ért kár 'bekövetkezése körül alperest gondatlanság terheli. Az elsőbiró-ség (ugyanis tényként megállapítván azt, hogy alperes .amiatt, mert a lift még az emeleti kiszálló elérése előtt megakadt, a liftből kiszállott és a lift leeresztésére szolgáló gombot megnyomva, azt az áramot hozta működésibe, amely a lift leeresztésére szolgált, holott az ellenkező áram még működésben volt, ebből azt a következtetést vonita le, hogy alperes gondatlanul járt el, amikor annak ellenére, hogy látta, mik-ép a lift működésében, rendellenesség állott be, s annak ellenére, hogy a liftből kiszólva a veszélyen tul volt, szükség nélkül hozta müköBésbe m ellenáramot, holott előre láthatta, hogy ebből baj keletkezhetik. Az elsőhiróisáígnak ez a jogi következtetése azonban téves, mert az ia körülmény, hogy alperes a lift leeresztése céljából a külső gombot a B./a. előírás szerint megnyomta, esak -az esetben volna -alperes terhére róható, ha közönséges gondosság mellett előreláthatta v-olna, hogy ez álltai oly áramot h-oz működésbe, -amely a még működésben levő ellenáraimmal való találkozás következtében -égést, idéz elő. Minthogy azonban alperestől, mint e részben nem -szakembertől, nem válható el szükségképen, liogy oly műszaki ismeretekkel rendelkezzék, amelyek képessé teszik annak felismerésére, liogy -a gomb megnyomásával valamely villamáramot -hoz működésbe, különösen pedig, bogy -a lift elakadása folytán a felfelé szállításra szolgáló áram még működéében van, s hogy a két áram találkozása égést idéz elő; minthogy másfelől az -a körülmény magáiban véve, hogy a lift elakadt, nem k-ell-ett, hogy alperest visszatartsa -a B./a. útmutatásban megszabott amaz előirás teljesítésétől, hogy kiszállás -után a leeresztésre szolgáló külső gombot meg kell nyomni, mert épen a műszaki ismeret hiánya folytán nem gan-dol hatta, hogy a lift szabály ellenes működése az előirt, jelzett kötelessége -telj-esitósóre befolyással lehet, sőt valami baleset megelőzése végett szükségesnek is tarthatta a lift leeresztése végett az előirás -szerinti gomb megnyomását. .Minthogy egyébként is felperes azzal, hogy -az elsőibiróság ítéletében idézett beismerése szerint liftkezelőt nem tart, jólehet, mint ez az eset is mutatja, a lift működésében oly rendellenességek -állhatnak elő, amelyek a hozzá nem értő és felperes intézkedése folytán -mégis a lift kezelésére kényszerült 'bérlőkre veszélyt hozhatnak, — az eme veszélylyel egybekötött kár viselését magára vállalta és -pusztán azon az alapon, bogy alperes a lift kezelési -szabályok betartására magát kötelezte, -a beállott kárt alperesre nem háríthatja, hanem e végből ki kellene mutatnia, hogy -alperes -a liftkezelési szabályokat v-étkesen megszegte, aminek megállapítására azonban alperesnek az -a ténye, bogy az elakadt liftből kiszállott, -anélkül, hogy a lift kezelőt bevárta volna, azért nem alkalmas, mert fel peres liftkezelőt nem tartván, alperes joggal nem kötelezhető arra, hogy a veszélyesnek vélt helyzetben addig várjon, mig a liftkezelésre is felhasznált házmester jelentkezik, az a ténye pedig az alperesnek, liogy -a lifit leeresztésére szolgáló gombot megnyomta, a kifejtettek szerint szintén nem róható alperes terhére: -mindezeknél fogva inegállapitott lényekből nem lévén levenható az a jogi következtetés, bogy -alperest a kár bekövetkezése körül gondatlanság terheli, felperesnek erre alapított keresete alaptalan, miért is -az -alperes -felülvizsgálati kérelmének helyt adni, -s az elsőhiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresettével elutasítani és minit pervesztest -a S. T. 109. alapján -a sikerre vezetett felülvizsgálati költségben marasztalni kellett. s ,a belepett selymek és csipkék mieglilbbenitek a léghuzamlban. S megálltak abban a sz<^ bábán, mély sohasem volt hálószoba -s az ember libegett ós dadogott: — Talán ez? S .a kis lány reszketett, a bácsi kezét fogta, aztán ránézett, s a nyakát fogta és keservesen sirt. S ia- bácsi csitította és simogatta a haját, csitította és magához ölelte, osititotta és megcsókolta. S -ekkor a kis lány imég keservesebben sirt iés odatapadt a ziháló emberhez. — Mi baj? — kérdezte az. S a kis lány csak zokogott s az ember csak csitította: — Annuska, Annuska, no, ne sirj, majd jó lesz, majd j-olbb ileszek. — És nem küld el maga mellől? — N-em, ott lehetsz mellettem, hisz már megmondtam, liogy ott légy. — És megborotválkozik a bácsi? — Minek? — Mert igy szurkál a szakálla. Az ember eleresztette. Aztán a karjába kapta: — Megberetválkozom. S visszamentek. — Pista, a beretva! S -mikor a tükörbe nézett, ámult és bámult, aztán a kis lányra nézett s kacagott és megölelte. — Csipkerózsika — szólongatta boldogan, — fölkeltetted az alvó princet! Szeged, augusztus 24. — Milyen fárasztó, milyen nyomorúságos, a nagyvárosi ember élete. Folytonos a hajsza, a tülekedés, az intrika. Milyen beteg, milyen élet! unt minden nagyvárosi ember. Pihenni vágyik, aki még nyáron is dolgozott, pihenni vágyik aki a nyugalomból ismét visszatért. Pihenni vágyunk mindnyájan, akik örökre még el nem pihentünk. Valami csöndes nagy nyomorúság kellene nekünk: lelki harmónia sok-sok tétlenséggel, magányosság és elvonultság sok-sok szeretette. Egy kis falusi lakóház, egyszerű iniciativák, becsületes, előreköszönö atyafiak, kotkodácsoló, kapargáló tyúkok, egy-két gágogó liba, — ez az egész amire vágyakozunk. No meg azok a bizonyos muskátlis ablakok, amelyek fehér függönnyel leselkednek rá a kövezetlen utcára, meg a menyezetig felvetett nagy tiszta ágyak és minden, ami a falusi miliőbe tartozik. Erről folyt a beszélgetés természetesen reggelfelé a füstős kávéházban, mikor már mindenki megsajnálta a bus, céltalan virasztást szégyelte fád, enervált életét; lusta, borongós, semmitevésót. Valakinek bizarr ötlete támadt. — Menjünk ki Szőregre, — indítványozta az éjszakázok jellemző komolytalanságával és azzal a szent meggyőződéssel, hogy mindenki helyeselni fogja az indítványt, de senki el se mozdul a helyéről. Most az egyszer azonban csoda történt. Akik az asztal körül ültek felvillanyozódtak e szavakra. Megcsillant a sok fénytelen szem és a falu utáni vágy győzedelmesen járta át az emberek érzéstelen szivét. Egy-kettöre, mintha a távolból, varázskürt harsant volna fel hivó szózattal, azjjegész társaság talpon volt ós mást hallani sem lehetett, mint a megváltó, szent igét: — Menjünk Szőregre 1 A kocsi döcögni kezdett és csakhamar már kint is voltunk a széles országúton, amely esőtől ázott, felbarázdált uttestével némán terült el a lekaszált mezőkön. A felkelő nap -bíboros sugara rá tűzött az ut mellett lévő vámház ablakaira és lángba borította azokat. A szegény elcsigázott konflis ló pedig, lelkes vándorlásunk hü előmozdítója szégyenlősen csüggesztette le fejét és poroszkált előre. Nemsokára feltűnt -a falu is. Friss, korán kelő emberek jöttek szemközt velünk, ki az országútra. Mindegyik nagy tejeskanót és öblös, .megrakott kosarat cipelt Törekedtek be Szeged felé és halk, elmorzsolt szavakkal köszöntöttek minket. A templom tornya már messziről mosolygott felénk és a reggeli harangszó hívogatva csábított közelebb . . . Beértünk a faluba. A kis házak üdén terülték el -és -már nyitva volt lélegző ablakuk. Az utca széles járdáját szorgalmas, tiszta ruhás nénikék söpörték; minden liáz kapuj-a mellett egy-két -csodálkozó leányzó állott. A templom előtti tisztáson kereszt állott. Jámbor, saél-es kai-apu emberek haladtaik el iá kereszt előtt és illemtudóan billentették nmeg fejüket. A kocsi -döcögött még tovább, egy-szerre csak -megállt. Két -nagy ut összeérésénél, mintegy kis sziget, ugy terült el hatalmas füvei benőtt árok és a ló flegmatikusán legelészni -kezdett, mit se törődve velünk és csattogó zabiájával. Mit volt mit tennünk? Kiszálltunk -a Noé előtti bárkáról, körülnéztünk és találomra bementünk egy nyitott boltajtón. Pálinkás bolt volt. Emberek ültek vagy hus-za-n egymás mellett és bánatos részvét mellett iszogattak snapszot hosszú nyakú, -kis üvegből. Meglepődtünk! A városiban ilyenkor már alszanak ia-z iszákos emberek, a falun pedig csak most kezdik az ivást. -Gyors egymásutániban szállingóztak be a különböző ajtókon -a vendégek s néhány pillanat mulv-a megtelt egészen a tágas helyiség. Tiz perc múlva már részeg •bácsikat tuszkolt ki a gazda és mi (meg negyed óra múlva, -sok .színes csalódással gazdagabban hajtottunk vissza az unott, a szidott városba. (-) Azev. — Burzev megtalálta az árulót és beszélt vele. — fiz agent provokátor ártatlanságot hazudik. — (Saját tudósítónktól.) Az orosz forradalmi mozgalmak véreskezű árulóját: Azevei nem (kell lefestenünk. Tudja róla az egész világ, hogy ugyanakkor, amikor a forradalmi emberek összeesküvéseiben színleg részt vett, szolgálatában állott az orosz -titkosrendőrségnek is. Megfizetett szolgálataival -százakat juttatott a börtönbe meg az akasztófára, mig végre leleplezték a gazságait. Azev azóta buj-dosásra .adta a fejét, mert retteg a forradalmárok bosszújától. A gyá(v-a agent provokátor teljes három esztendőn) át -el tudott rejtőzni, mig most végre nyomára ákadt Burzev, aki annakidején leleplezte. A forradalmár iró egyre kutatta Azev nyomát, amig rátalált. Megtudta, hogy Frankfurtban rejtőzik álnéven. Levelet irt a szökevénynek, amelyben találkára hivta. biztosítván arról, hogy nem csalja kelepcébe. Azev elfogadta a meghívást s igy megtörtént a találkozás. Augusztus 15-én jöttek össze a frankfurti „Bristol"-kávéházban. Burziev e -találkozásról most hosszabb cikket irt a „Matin"-ba. Azev, aki a külsejét teljesen átalakította, már várta Burzevet és az egész beszélgetés alatt az ártatlanul meggyanusitottat adta. Kijelentette, hogy a -lapok közlései őt hamis világításba helyezték. — Sohasem voltam az ochrana hive, — -mondotta Azev — sőt gyűlöltem és megvetettem az ochrana -embereit; -mindaz, amit tettem, épen a forradalom érdekében történt. Elkövettem azt az ostobaságot, hogy Páriából elmenekültem; a társaimmal való őszinte beszéd azonban elegendő lett volna arra, hogy az ügyet tisztázza. -Ezt azonban nem tudtam megtenni. Szégyelleni magamat, lelMismeretfurdaLásaim voltak, mert tudtam hogy vér tapad kezeimhez. 1908-ban ugyanis Gerasszinov tábornok előtt akaratomon kivül -és minden jelentőség nélkül fölemiitettem Ra-sputina forradalmámő nevét, mire a rendőrség kinyomozta őt és az összeesküvés szerzője gyanánt fölakasztatta. Azt azonban — jegyzi imég a „Matin" közleményében Burzev —, hogy Rasputina két