Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)
1912-08-25 / 11. szám
2 DÉLMAQYARORSZÁQ 1912 augusztus 25. Minél tehetetlenebbnek látszik a fejvétel vakmerő ötlete, annál kiülönösiebb, hogy most a megváltozott helyzetben, az obstrukció letörése után, a Ház munkaképességét végleg biztositó házszabályok idején is még kísért az ellenzék lelkében a mult, még egy-egy pillanatra diktátornak álmodja magát s még fejvételt követel, aminek ellenében talán még békét is hajlandó a többségnek engedélyezni. Csak arról feledkezik meg, hogy — a szó elvi értelmében — a béke már meg van, —- hiszen mi más minden a béke, mint a munka tehetősége. Ezt pedig biztosítják a Ház szabályai. S el sem képzelhető, hogy a többség, mely a Ház munkaképességét helyre tudta alítani, ne tudná azt tovább is megoltalmazni. Merő utópiák kergetése helyett tehát jobban tenné az ellenzék, ha a maga hivatása keretében maradna, a Ház munkaképességének határai között, nemcsak a maga számára szerezne erkölcsi sikereket, hanem az ország érdekeit is szolgálná. S erre rá fog térni mielőbb, hiszen rá kell térnie. A szegedi jogakadémia. — Biztató ígéretet kapott a polgármester. — (Saját tudósítónktól.) Egy hete jutott nyilvánosságra az az akció, melyet Lázár György dr polgármester indított a pozsonyi jogakadémia Szegedre való helyezése céljából. Pozsony ugyanis egyetemet kap és igy a jogi főiskolája feleslegessé válik. Szeged pedig hosszú küzdelmes, évtizedes harc után nemcsak hogy elesett a harmadik egyetemtől, hanem a negyedik egyetemnek Debrecenben való felállítása által, még a reménye is megszűnt arra nézve, hogy Szegeden bélátható időkön belül egyetemet emeljenek. A polgármester ezeket a fontos szempontokat mérlegelte akkor, midőn ujabb akcióját meginditotta. Mivel egyetemet ugy sem kaphat Szeged, kuturális tényezője és vezető városa, gócpontja pedig csak ugy maradhat továbbra is a Délvidéknek, ha magasabb tanulmányok kielégítésére szolgáló intézményt létesít; kénytelenkelletlen be kell érni egy jogakadémiával is, sőt minden tevékenységet és áldozatkészséget meg kell hozni, hogy legalább jogakadémiát kapjon. És ettől a kéréstől, amit egész nyugodtan nevezhetünk igen szerény kérésnek, igazán nem zárkózhatik el a kormány. A Szegednél sokkal kisebb és kulturális hivatás szempontjából' sokkal csekélyebb igényű városoknak van jogi főiskolájuk, akkor nem lehet mellőzni Szegedet ez ügyben, annál is inkább, mert ez a város az, amelyet minden ok nélkül már nagyon sok mellőzés ért. Most azonban még oly kezdetleges stádiumban van a szegedi jogakadémia ügye és oly biztató jelek vannak arra, hogy a kormány is támogatja ez egyszer Szegedet, hogy mellőzésről beszélni sem tehet. Lázár György dr polgármester tudvalevőleg feliratot intézett a kultusz kormányhoz a jogakadémia Szegeden való felállítása iránt. Ugyan ekkor tudomására hozta ezt a város tanácsának is és a szegedi sajtóban kifejtette azon módot, amelynek segélyével Szeged óhaját keresztül lehet vinni. Egyelőre azonban csak akkor lehet perfekt a dolog, amikor Pécsen már az egyetem felépült. Ekkor tehet csak szó a jogakadémia felállításáról. A minisztériumban mégis már komolyan foglalkoznak az iigygyel és három tagból álló bizottságot alakítottak a kérdés tanulmányozása végett. Lázár György dr most fentjárt Budapesten és a bizottsággal hosszasan tárgyalt a szegedi jogakadémia ügyében. A bizottság a legnagyobb jó akarattal van Szeged iránt és kötelező, biztató ígéretet tett a polgármesternek, hogy abban az esetben, ha Szegeden addig más főiskola nem létesülne, a pozsonyi jogakadémiát feltétlenül Szegedre helyezik át. Kilátás van tehát egyelőre, hogy a veszett fejszének legalább is a nyelét megmentjük. Székely Ferenc icjazságüjjyminiszter nyilatkozata. Egerből jelentik: Székely Ferenc igazságügymirtisztert, aki most Egerben tartózkodik, meginterjúvolta egy újságíró. Az igazságügyminiszter érdekesen nyilatkozott a sajtótörvényről, a házszabályrevizióról és az ügyvédi kamarák politizálását!. — A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége — mondta az igazságügyminiszter — fölterjesztést intézett a sajtókamarák fölálitása érdekében. Véleményem szerint a sajtótörvény problémája a sajtókamarák nélkül is megoldható. A sajtótörvényről különben már készítettem egy tervezetet, amely remélhetőleg, minden igényt kielégít. A sajtótörvényt a legsürgősebb föladatok elintézése után tárgyalja majd a parlament. — A házszabályrevizió érvénytelenítéséről', — amelyetaz ellenzék olyan süritn hangoztatott —- szó sem lehet. A házszabályrevizió törvényes formák között történt, amelyet megváltoztatni már nem lehet. — Az ügyvédi kamarák politikai határozatát meg keltett semmisítenem, mert az ügyvédi rendtartás értelmében az ügyvédi kamarapolitikai határozatot nem hozhat. vett. A bácsit ábrázolta fi-a.kkba.ii s mellette egy nagyon szép hölgyet menyasszonyi fátyolban. — Tedd vissza, — szólt a bácsi csöndesen — aztán jegyezd meg: semmihez, >ami itt van, nem nynlini. Aztán nem kérdezni. Nem kivánosiiákodiii. Én sem kérdezők tőled semmit. Igy jó barátok leszünk. Különben nem. De ez is mindegy. Ha nem leszünk is jóbarátok, néked nem kell félned. Itt minden óp ugy a tied, mint .az enyém. A kiis lány félig félénken, félig kíváncsi an kereste ebben az emberben azt ia csinos fiatalembert, akit ia kép ábrázolt. S mintha megtalálta volna — csóválta szép gyerekfejét, aztán bólintott: — Ahogy ;a bácsi parancsolja. De .azért mégis — ha beretválkoznék, most is olyan csinos lenne. — lElóg — szólt Régen dr s ismét az Íróasztalhoz ült. II. A kis lány beleélte magát a házba és .megismerte anniaik csodáit. Fölfedezte, hogy az egész nagy házruak össze-vissza két lakott szobája volt, abban alig valami bútor: a bácsi dolgozó- ós hálószobája. Aztán egy isor szoba, pazarul berendezve és porfepetten. Gyönyörű uriszoba, remek női szalon, egy kettős hálószoba csipkéből és selyemből és paliszanderből, nehéz virágos szőnyegekkel, drága képekkel és kárpitokkal. Vdlt márványos fürdőszoba, melybe a .háztetőre helyezett víztartó- I hói ömlött volna a viz, ha fölpumpálták volna j Annak a sornalk a végébe volt egy kicsi szoba, tele elszáradt muskátlikkal és sárga, holt pálmáikkal. Itt vette be magát ia kis lány, s élve a bácsi engedelmével, bebútoroztatta magának ia saját gusztusa szerint. Az inastól aztán megértette, liogy ez a szép lezárt lakosztály a fiatal párt várta, de a tekintetes ur csak egyedül érkezett meg. A szép menyasszony .az esküvő után s a nászút előtt eltűnt. Megszökött az urától, akihez csak erőltették. S .a tekintetes ur megérkezett egyedüli, egy ideig nem mert senkinek a szemébe nézni, inert csúfság volt, mi vele megesett, aztán sem akart senkinek a .szemébe nézni. Könyveiket irt és olvasott, is amit irt, amit Olvasott, vele együtt belepte a por. A kislány, ezt megértvén, nagyon csöndes lett. Majd a változatosság kedvóért nemcsak olyankor sört, mikor szülei jutottak eszébe, akiket majdnem egyszerre veszített el, hanem olyankor ás, miikor a bácsi szobája előtt suhant el, azaz állt meg az .aj tája élőtt s befelé hallgatódzott. Aztán lábujjhegyen vógiglopódzott az elátkozott szobákon, ahol nem volt szabad takarítani, s ahol minden ínég mindig várta a fiától .asszonyt. Olyan furcsa volt .az, liogy .a kislány elfelejtett unatkozni. Be aiztáh mégis csak unatkozott, s nem akart unatkozni. Betű szerint betartotta a bácsi rendelkezéseit. .Magára hagyta s maga tett, .amit akart. Például zongorát állíttatott magának ós zongorázott. Aztán ia színház karmesterét hivatta, s taníttatta magát énekelni. Aztán könyveket hozatott magának, aztán sétált a kertben, a városban 'ós a városon kívül. Csák egyet, nem tett meg, ugy érezte, mintha ez gyávaság vdlna, ha megtenné: ő sem iinient emberek közé, .a mesterén 'és az inasán kivül senkiivel sem érintkezett. A két ember igy élt együtt s tudomást sem vett volna egymásról, ha, a zongorának ós a kis lány gégéjének nem lett volna hangja. Be a hang nem respektálja a tilalmat, a hang nem áll meg a bácsi ajtaján, a hang nem vár kilenctől délig. Régen dr csóválta a fejét és nem tudott gondolkodni. Aztán gondolkodott s megismerte, hogy ebbe ő nem szólhat bele. Ha neki szabad gondolkodnia, a kis lánynak szábad énekelnie és zongoráznia. 'Aztán osóválta a fejét, mikor Pestről könyves csomagok érkeztek s a sajátjából ki kellett választani azokat, miket nem ő rendelt hanem a kis lány. Ez már bosszantotta, S megesett, ami sohasem esett volna meg: — Pista, kéretem a kisasszonyt! A kisasszony jött. Fekete ruhácska, fehér arc. — Paranosdl a bácsi? — Annusba,, nem volna lehetséges, hogy a te paksamiétáid ne kerüljenek az ón kezembe? — Be igen, bácsi. Ha a bácsi paksamétát az enyéimbe kerülnek, akkor én választom el a kettőt. — Jól van — mondta a bácsi s megint gondolkozott az irása fölött. A hangok tovább zúgtak s a bácsi megszokta őket, Most már csak ugy tudott gondolkodni, ha a kis lány zongorázott, vagy énekelt. S mikor egy nap, két nap se zongora,