Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-24 / 10. szám

1912 augusztus 24. DÉLMAGYARORSZÁG 7 —• Bár addig csókolhatnám, még egészen elkopna, lhogy ne találhasson 'beame gyönyö­rűséget senki más. — Ugyan kii találna olyan nagyon?. Talán az uram? No az nem olyan csók bolondja és tarthatnám elé a számat ameddig jól esik, miig az egyszer is megcsókolná. Mayer megcsókolta az asszony száját, majd becózően bessaálgetni kezdett. — Most egy csókot a homlokára, aztán az ajkára . • • egyik szemére . , , anásik sze­mére . • • Egy keresztet csókoltam föl, most még egy oivasónyi gyöngyszemet kéne hoz­zácsókolni. —• Hagyjunk máskorra is. No a viszontlá­tásra, majd jövök én nemsoká. (Folytatása következik.) Nemde, milyen izgató. Milyen eredeti. Mennyi csók. Milyen sokféle, milyen sok helyre. És — folytatása következik. Ó, nem­csak ia csóknak. De ia regénynek is. Lám, Iám, — liogy humorosan .mondjuk, — mik nem történnek a huszadik században. — Világjárók Szegeden. Ma este érde­kes pár érkezett Szegedre. Szabadkáról jöt­tek és elmondották, hogy világkörüli nton vannak. Bemutatták ritka érdékes uti nap­lójukat, amelyben az eddig érintett városok nemcsak fölsorolva vannak, hanem hatósági­lag is igazolva, hogy az illető városokban rövidebb vagy hosszabb időt töltöttek. Az utazás tartama hat óv s az uí, amit Claude Lazarenak ós feleségének megtennie kell, 65.000 kilométer. 1907. március elsején indult útnak Parisból a házaspár. Marseíllen át Af­rikába jutott, bejárta az érioki parton végig­húzódó országokat, .a Szuez-csatornán át Dói­Amerikába került, innen Észak-Amerikába, imajd Ázsiába. Bejááta Kinát, Japánt, Tibe­tet, Mandzsúriát, Szibériát, innen Oroszor­szágon át Svédországba gyalogolt. A közép­európai államokon keresztül ismét Oroszor­szágba ment s innen Galíciába, Krakón ós I embergen át jöttek Magyarországba. A vi­lágjáró házaspár már a vége felé jár a nagy iturautnak. Szerbiát, Romániát, Törökorszá­got, Montenegrót járja még be, aztán átha­józnak Olaszországba s innen elgyalogolnak Franciaországba. 1913 március 1-én kell Pa­risba megérkeznie a globetrotternek s ha tényleg eléri ezen a napon a (francia fővá­rost, elnyeri a „Sooieté pedestre l'iavenir de Paris" egyesület 500.000 frankos diját. Nagy­ban reménykednek, hogy néhány hónap múl­va félmillió frauk boldog .tulajdonosai lesz­nek. — Tizenhat perc, harminc másodperc alatt a föld körül. Ezt a rekordot a new­yorki Times szerkesztősége teremtette meg. Termé­szetesen egy táviratról van szó, amelyet a jelzett lap szerkesztősége este 'hét órakor adott föl a newyorki központi távirdahivataban és a távirat hét óra 16 perc és 30 másodperckor, tizenhét állomást trarnzi­tálva s- a földet megkerülve, ismét a Times szerkesz­tőségéhez jutott. A megtett ut 28.61.3 geográfiai mér­föld, ami 46.000 kilométernek felel meg. Egy másik newyorki újság most azon mesterkedik, hogy lap­társa rekordját megjavítsa, ami ha sikerül', nem a lap, hanem a nemzetközi távirdaszolgálat érdeme lesz. — Mérget küldenek a newyorki gonosz­tevők. Newyerkból jelentik: A rendőrségi bot­rányban ujabb szenzációs dolog történt. A botrány­ban kompromittált emberek ugyanis most a vizsgáló­bizottság tagjait akarják elpusztítani és postán vagy küldöncök utján mérget tartalmazó anyagokat külde­nek nakiik. Witman főállamügyész igen sok fenyege­tőző levelet kapott. Tegnap a postán csomag érkezett Witman cimére. A csomag igen gyanúsnak látszott s amikor óvatosan fölbontották., több tablettát találtak benne, amelyekről azt hiszik, hogy mérget tartalmaz­nak. A küldeményt vegyésznek adták át megvizsgá­lás céljából. A vizsgálat eredményét még nem tudják. Bitrns detektív, aki a newyorki banda föcinkosait ki­nyomozta, ptomainnal való megmérgezés tünetei kö­zött megbetegedett. Azt hiszik, hogy Burnsot is a botrányba kevert emberek el akarták tenni láb alól. Hogy a nyomozás eddig milyen kompromittáló ada­tokat derített ki, kitűnik abból' is, hogy igen. sok nagy­állásu tisztviselő benyújtotta lemondó kérvényét. — Uj aprópénz Franciaországban. A de­| rék franciák körében .nagy az öröm: rövid időn belül j uj aprópénzt kapnak, csupa nikkelt, nyolcvan millió | frank értékben. A kamara a kormány óhajára már megszavazta az összeget s az állami pénzverő leg­közelebb hozzálát a nikkelpénz veréséhez, melynek az a feladata, hogy teljesen kiszorítsa a forgalomból a rézpénzt. A rézpénzzel ugyanis a franciák, legalább azok, akikben ki van fejlődve a tisztaság érzéke, torkig vannak, mert a „sous" és „gros sous" darabok, mint most már a parlamenti akták is,, elismerik, való­sággal melegágyai voltak a különféle bacillusoknak. Olyan pénz volt ez, mely meghazudtolta azt a régi római közmondást, meíy szerint „pecunia non ölet", mert bizony a francia aprópénz .pliebat" s nem csoda, ha a finnyásabb franciák mindig előbb kez­tyüt húzták, ha a Villamos vasút kalauza, az ujság­rikkancs vagy a koldus számára sous-darabokat kel­lett kiihalászniok erszényükből. A bacilusoktól s a piszkos aprópénztől egyáltalában irtózok most már megnyugodhatnak, mert a fénylő nikkel már nagyobb keménységénél fogva is rossz tenyésztaiaj a bakte­riumok számára. — Halálraítélt asszony. Bécsből jelentik1 Ma a törvényszék Reingruber Magdolnát, alki egy fél évvel ezelőtt 'kilenchónapos csecse­mőjét a vízbe fojtotta, halálra ítélte. — Megszökött a direktor ur. Az Araddal szomszédos iKőrös'bökónyben tiz inap óta 'mű­ködött úgynevezett fényes anyagi sikerrel Zombori Szevér színigazgató társulata. Az utolsó napon az igazgató, aki előzőleg a bér­letekért járó összegeket beszedte, ott hagyta Kőrösbökényben a feleségét és a társulatot és •megszökött. Az igazgató minden pénzt ma­gával vitt, ugy liogy a színészek nyomorba jutották. A kétségbeesett színészeket azután a helybeli intelligencia segítette és a község lakosságának összeadott pénzén tudtak csak elutazni. A megszökött színigazgató ellen társulata .megteszi a feljelentést a Színész­egyesületnél. (A Rubens-képek.) Egy kis anekdota annak jellemzóseül, hogy ,a híres képtárak milyen „műkincseket" őriznek: Az agg Rubens egy szép napon feltámadt sírjaiból. A javíthatatlan festő újra éledve is elsősorban a festmények iránt érdeklődött s első útja ia müncheni királyi képtárba vezet­ték. Itt kellő reverenei'ával fogadták a már az akadéihiia által is tehetségesnek elismert festőt. Első sorban a muzeum díszét, a Ru­bens-gyiijteményt mutatták be neki. Az ősz festő hosszú ideig szemlélte a képeket, i — Szép —- szép — .szolalt meg végre a mu­zeum igazgatóihoz fordulva, de ki festette eze­ket a csinos dolgokat? (A szórakozott.) Két ur találkozik a sze­gedi korzón. Érdekes a párbeszédük. — Honnan? honnan? a Balatonról. Persze lesült a bőre? .szép fekete? mi? — Nem tudom. Nem néztem meg, mielőtt lehúzták rólam. (Először, másodszor, harmadszor.) Scluvarz Ábrahám egy fazekat kért kölcsön Kohn Áramtól. Mit tesz azonban isten? A fazék meg repedve került vissza Kohn Áronhoz, A re­pedt fazék ügye különböző civódások után a községi biró elé került. A biró először Söhwarz Áron alperest hall­gatta ki. — Én nem is tudom, mit alkar tőlem ez a Kohn? — mondotta. Először, nem is kértem tőle kölcsön semmiféle fazekat. Másodszor a mikor azt a fazekat kaptam, az már meg volt repedv e es különben is harmadszor, amikor én a fazekat visszaadtam, még nem is volt megrepedve! Czipők, női-, férfi- és gyer­mek-klilönlegessé­geka nyári idényre nagy yálasztékban érkeztek és a ieg­futányosabb ár­ban vásárolhatók flTA^'y I ezeiőtt Gyéres M. Mártonnál Ul £• szeged, Tisza-szálló mellett SZÍNHÁZMŰVÉSZET * Massenet indulója és a szegedi árrir. Hogy ia kettő összekerült, annak érdekes a története. Ugyanis most, hogy a franciák legnagyobb zeneszerzője meghalt, egyik bu­dapesti újságíró kollegánk fölujitja az el­hunyt francia zeneköltő magyarországi tar­tózkodásának emlékét. Massenet háromszor volt nálunk. Először a hatvanas évök dere­kán, ekkor irta ,a Suite Hongroise cimü mü­vét. Másodízben 1877-ben ia Lahore király Nemzeti SzinházJóeli bemutatójára jött közá­bénk, de csak az utolsó próbákon volt jelen. Nagy né Benza Ida, kinek1 Sita szerepót kel­lett volna énekelnie, pár nappal a premier előtt vesztette el kis fiát ,s a súlyos csapás ágyba döntötte. Így aztán a várva-várt be­mutató elmaradt s a Lahore király csak jó­val későhb jelent meg a Nemzeti Színház deszkáin. Ez alkalommal ismerkedett meg Massenet Szabadi Frank Ignáceal, kinek Plevna indulója annyira megtetszett néki, hogy •hangszerelte nagy zenekarra. Az induló 1879. juniusában, a párisi nagy Operában a szegedi árvízkárosultak javára rendezett hangversenyen óriási hatással került elő­adásra. * Páluiay visszavonul. Reichenauból, ahol a nyarat töltötte, tegnap hazaérkezett Pálmay Ilka. Egy újságírónak aztán a következőket mondotta el: — Visszavonulok teljesen, elég volt a dicsőségből. , Most is kaptam Kanadából ajánlatot havi 7500 ko­rona gázsira, de visszautasítottam. Szeretnék egy csöndes kis birtokot venni, ahol nyugodtan élhetnék, ahová nem kisérne el az emberek közönségessége. Tudja, mindig kutatnak az ember magánügyeiben és miiedig kitalálnak valami friss petykát . . . Bár felül tudok emelkedni az ilyen közönséges kcsiségeken, de mégis bánt egy kissé . . . Már azon is gondolkoztam, hogy kiszakítom magamat teljesen a magyar miliő­bőt és valahol Karintiában veszek egy kis villát. El szeretnék menekülni innen, de örökre . . . Rátért még a mai művészetre is: — Etiintek a régi szép idők — mondta szomorúan — ma nincs is művészetünk . . . Tisztelet a kivétel­nek, — de higyje el, oly tömegesen tódulnak a mű­vészi pályára, minden leány, akiknek csak nincs pupia, vagy ép a lába, — színésznő akar lenni, ha mindjárt egy pötty talentum sincs benne. Nem kevés T®'?Ion Értesítem a nagyérdemű KorfkeV IlÍ7«pf V£>tlAáním6i (Vár"Utca. főpostával szemben) átvettem és azt ujonan át-. 87®' közönséget, hogy a volt "vl ila&j V^MUeyiUJfcl alakitva megnyitottam. - Főtörekvésem lesz a nagyérdemű közönséget jó magyar konyhával, kitűnő, txsztankezelt buckái nj>\ * « « ^AnnYÁc volt ftőrössy József borokkal kiszolgálni: azigen t. iparos és vidéki urak pártfogását kerem tisztelettel lidlllldll UjUla :: sörcsamok :: 9298 Minden sserdán és pénteken foalpapHfeés.

Next

/
Thumbnails
Contents