Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-23 / 9. szám

108 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 (augusztus 18. NflPI_HIREK Kártyalapok. Dosztojevszkij, egy epileptikus öreg orosz, meg is holt, de aki nekünk elheszélgetőknek az elbeszélő istenünk, izgatott kártyás és ehez képest szenvedélyes előlegkérő volt és ez a kétség keserű pillanataiban nagyon meg­nyugtat. Mikor számkiüzte magát hazájából, direkte Baden-Badenbe ment lakni és ott a kártyabarlang tövében irta az uj-kor home­rosi munkáját, a Raszkolnikovot, Ha ifbm játszik, nem vészit: valószínű, hogy nem ké­szül az óriási mü lázas gyorsasággal. Folyton irta haza Szent-Pétervárra a kiadójának az előlegért könyörgő leveleket és küldte sürün az iveket. A pénzszükség igy korbácsolta ki a remekmüvek egész sorozatát és a világnak — milyen különös — most áldania kell a szűkmarkú kiadót és mint az emberiség jói­tevőjét illik tisztelni azt az ismeretlen gaz­embert, aki a genie pénzét elnyerte. Nehogy azonban kor- és Írótársaim, akik szeretnek a maguk keservesen szerzett pénzével hálni, — és a másétól, a könnyütői, vagy éppen ajándéktól se irtóznak — megátkozzanak, szívesen kijelentem, hogy nem kell okvetlen kártyásnak lenni annak, aki mesterségünk­ben maradandót akar, vagy tud alkotni. Én mégis szégyenlem, hogy úgynevezett végle­ges emberi jellemekkel mertem dolgozni, mielőtt kártyás lettem volna. És ha kiadóim­nak nem volna ellenvetésük, ezért — de egyéb okból is — visszavonnám minden köny­vemet, amelyeket eddig, negyven esztendős koromig irtam. » Taine emliti valahol, — ma, ugy látszik, mivelt hangulatban vagyok, citálok — hogy egy valamire való elbeszélőnek minden mes­terséget tudnia kell. A kártyában benne van minden emberi mesterkedés, természetraj­zunk, testünk és lelkünk, ezenfelül az egész filózófiánk, a teljes emberi sors. Szolgál bennünket a Szerencse, szegény szolgálóleány, rosszul bánunk vele, elhagy­juk, némelyikünkhöz azonban még ilyenkor is hü. A végén azonban elhagy mindenkit. Az iró — főkép a magyar, akinek nagy pénzzel ritkán van találkozása — elvből megveti, sőt egy kissé gyűlöli is a komoly pénzt. E sorok irója azonban szereti és tisz­teli, mint mulatságos és szellemes valamit, amely nélkül nagyon kopár volna ez a világi ölet. A kiknek szociális érzékük van, le fognak nézni ezért, — és méltán — de vi­szont fölöttéb kíváncsi vagyok arra, hogy mivel fütenék az emberi cselekedetek motor­jait, ha nem e víznyomásos, meztelen nők­kel és bajszos uralkodókkal telerajzolt vé­kony papirosokkal? Tenyérnyi, vagy két tenyérnyi papírdarabok, súlyban ki nem fejezhető súlyúak, — billió jneg billió kár­tyalap, amellyel a világ folytatja hazárdjá­tékát, egy rettenetes nagy asztalnál, amely az egyenlitőtől az egyenlítőig terjed. Bródy Sándor. — Betöltenek Apponyi katedráját. Tu­dósok, politikusok és a közönség élénk érdeklődése mellett, rettenetes háborúság folyt a mult évben az egyetemi professzorok körül. Az ádáz harc oka egy egyetemi katedra volt. Egy üres egyetemi katedra, amelybe nem akarták beültetni gróf Apponyi Alber­tet. Még a véderőiavasatokat megelőzőleg történt, hogy az egyetem jogi fakultásának kara szerette volna az újonnan rendszeresített közjogi és közigaz­gatási tanszakét beitöteni. Nagy volt akkor a politikai forrongás, az izgalom és épen, amikor legtüzesebb volt a hangulat, .mint a bomba csapott le az egyetemi tanács határozata, amelylyel egyenesen meghívta gróf Apponyi Albertet a közjogi és közigazgatási tan­székre. Ma azután azzal a hirrel szolgát a hivatalos lap, hogy az üres katedrára a király Nagy Ernő dr kolozsvári egyetemi tanárt nevezte ki. Igy ő foglalja el az Apponyinak szánt katedrát. Nagy Ernő érdemes tudós, egész jogászgenerációt nevelt s azt mondják, működésével rászolgált az előléptetésre. — Magyar Gábor szobrára. Szeged város közönségének kegyelete igazán ünneplésén nyilatkozik meg. Alig tették nyugvóra Ma­gyar Gábort, imáris tekintélyes summa gyűlt egybe a. szobrára. Legutóbb Magyar Gábor mellszobrára Geier Henrik földbirtokos száz koronát adott. — A tőkekamat- és járadékadóról. A hi­vatalos lap mai száma közli Teleszky János pénz­ügyminiszter rendeltét a tőkekamat és járdaékadóról szóló 1909. évi VII. törvénycikk végrehajtása tárgyá­ban. A Wekerle-féle — azóta részben módositot — uj adótörvényeik e része tudvalevőleg 1913 január el­sején lép életbe és a pénzügyminiszter most terjedel­mes rendeletben utasítja a (hatóságokat a törvény al­kalmazása és értelmezése tekintetében. — A török trónörökös > Budapesten. Jussuf Izzedin török trónörökös ama reggel fél hét, órákor bukaresti ekiszpreszvoniattail •Budapestre érkezett. A trónörököst Simon effendi konzul, a budapesti török főkonzulá­tus vezetője, Eigel konzulátusi titkár, a. bu­dapesti török kolónia több tagjia és Haviár Dániel állomásfőnök fogadta. Mig iá vonat az állomáson időzött Azargáu effendi, aki a trónörököst elkíséri útjában, egyet-mást el­mondott Jussuf Iizzedimről: — Visszatéréséneik utiprograimja — úgy­mond — még minős véglegesen megállapítva, de valószinti, hogy ezen az uiton jövünk visz­sza ós akkor ia fenség Budapesten is kiszáll, hogy a magyar fővárost .megtekintse. A fen­ség nagy rokonszenvvel viseltetik a magya­rok iránt és sok szépet hallott a magyar fő­városról. örömmel ragadja tehát meg az al­kalmat, liogy az önök szép fővárosát meg­tekintse és megoamerbasse. Nálunk igen nagy szimpátiával viseltetnék ia rokon ma­gyar nemzet iránit, melyet csak fokoz idiZ tudat, hogy a magyarok is hasonló rokon­szenvvel vaunak irántunk. A trónörökös délben érkezett meg Bécsbe, •ahonnét három nap múlva Parisba utazik. — A szegedi postáról. A hivatalos lap csütörtöki száma közli, liogy Kőrössy István szegedi postafőnököt posta- 'és távirófőtisztté' nevezte ki ,a k erekedel eimügya miniszter. Ugyancsak a hivatalos lap közli Horváth János posta- ós távirótisztnak főtisztté való előléptetését, — Mi az eredménye eddig a sorozásnak ? Augusztus 12-én országszerte megindult a fölemelt ujouclótszámra való sorozás. A .közönségnek immár meg van rá a módja, hogy a mult héten lefolyt soro­zásnak — bár csak szórványosan beérkezett — ered­ményeiből megállapítsa, hogy a gyenge vagy hibás hadkötelesnek ezúttal sincs több eshetősége ahoz, •hogy beváljélk. mint azélőtt. Ennek pedig az az óka, hogy a fölemelt ujonclétszámot a teljesen alkalmas, vagy azelőtt is megengedett fogyatkozással biró had­kötelesekből is ki tudjuk állítani. A mult ,évek sorozási tapasztalatai szerint száz megjelent hadkötelesből át­lagosan 30.6 százalék .(Németországban 40 százalék, Franciaországban 86 százaiák) válik be, amiben mind a .három korosztály benfoglaltatik. Sorozójárásonként változó ez a szám, de az országos eredményben eny­nyiire egyenlítődik iki. Hogy tehát az idei sorozás eredményét a mérték leszállítása nézőpontjából ellen­őrizhessük, ,nem kell mást tennünk, mint néhány olyan sorozójárásból beérkezett eredményt szemügyre ven­nünk, amelyben mind a három korosztály sorozása befejezést nyert: Aradon 210 ,1. korosztályúból 112, azaz 53.3 százalék. — 212 II. korosztályúból 52, azaz 24.5 százalék. 102 III. korosztályúból 57, azaz 55,8 százalék, vagyis 524-ből 221 fő, átlagosan 42 száza­lók vált be. A nagyobb százalék azonban a helyi köz­egészségügyi viszonyokból ered, mert az 1. korosz­tályban gyengék a III. korosztályig erősödnek. meg. \ Bihannagybajombam 200 mindhárom korosztályúból! 75, azaz 37.5 százalék vált be; Bozovicson 430-ból 165, ^zaz 38.3 százalék. Facsádon 215-ből 67, azaz 31 százalék; Hódmezővásárhelyen 360-ból 160, azaz 44 százalék; Mezőkovácsházán 242-ből 111, azaz 26.1 százalék; Székesfehérvárott 275 1. korosztályúból 75, azaz 27.2 százalék, 130 II. korosztályúból 45, azaz 34.6 százalék, 140 III. korosztályúból 9. azaz 6.4 szá­zalék, vagyis 545-ből 129, átlagosan 23.6 százalék vált be. Budapesten eddig az 1. korosztály 675 ifjúból 230, azaz 34 százalék, a JI. korosztály 652 iíjából 89, azaz 13.1 százalék, vagyis 1327-ből 319, átlagosan 24 százalék vált be. (E néhány adat természetesen nem adhat teljes képet, de ha az összes végszázalékok középarányossát megvonjuk, ugy 100 hadkötelesből 34-et soroztak be, ami legalább ideigemesen megnyug­tathat minket a felől, hogy -az uj utasítás semmivel sem megy tul azon a határon, amelylyel a hadsereg az országnak, ,no meg magának is tartozik. — Mozgósítás Montenegró ellen. Konstan­tinápolyból jelentik: Ezer nép fölkelő Bera­•nába érkezett, is mint önkéntesek mozgósítot­ták őket. Hassan Izzed pasa vezényletével további csapatok vonulták Beranába. A mom-' tenegróiak eltávozták onnan. Dschavid pasa ipeki katonai parancsnok Beranáöa utazott. — Cettiuijeből jelentik: Hivatalosan jelen­tik, hogy a Konstantinápolyiból származó, Montenegró ellen irányuló vádak alaptala­nok. Montenegró a nagyhatalmakhoz for­dult, türelemmel vár s elhatározta, hogy min­dent kerülni fog, ami az eléggé komoly hely­zetet komplikálhatná. A törökök Volika, Se­ikukai' ós Polaimlje mellett naponként átlö­vői döznek ia határon és nőkre, gyermekekre, sőt háziakra és háziállatokra is lövöldöznek. Két. nap előtt török katonák lövöldöztek a Dobrilsvihako'Lostorra. — Ischlből jelenítik: A cettiinjei osztrák-magyar katonai attasé, Hubke kapitány, akit nemrég neveztek ki erre az állásra, ma déli tizenkét órakor ki­hallgatáson jelent meg a király előtt. — Bazai itthon. Hazai Samu honvédelmi miniszter, iaki legutóbb a Lidón üdült, visz­•szaérkezett Budapestre és átvette miniszte­ri urna vezetését. — Szegedi építészek sikere. A szomszé­dos Kiskuuimajisán ötszázezer korona költ­ségen községházát építenek. Az országos tervpályázaton huszonkét pályamű közül Ottovay és Winkler szegedi műépítészek ter­vét vették meg első helyen. — Uj közművelődési egyesület. Uj köz­művelődési egyesület vau alakulóban Budapest szék­helylyel. Az egyesület cime: „Alföldi Magyar Köz­művelődési Egyesület"; felállításán gróf Zichy János és Tisza István fáradozik. Az egyesület alakítása cél­jából már szét is küldték a körleveleket. Eszerint az egyesület köre lenne: Békés, Bihar, Borsod. Csanád, Csongrád, Hajdú, Heves, Szolnok, Pestmegye, Sza­bolcs, Szatmár és Ugocsa. Célja a fajmagyarság anyagi jólétének és értelmi színvonalának emelése, megerősítése és kulturális fölényének biztosítása. — A kukorica-király. A budapesti gabona­tőzsdének nagy szenzációja van. A tengeri ára rohamosan szökik felfelé. Három hét alatt az augusztusi tengeri egy egész koro­nával drágult. A nagy hausse mestere pedig egy idáig kis ügynök, akinek jelenleg már 300.000 métermázsára rug az angazsimánja. A tengeri-csata áldozatai pedig nagy, hatal­mas gabonaeégek, kiknek képviselői benn ül­nek a tőzsde tanácsiban, mint tekintélyes, ha­talmas kapacitások. És ime a kis ügynök ezúttal legyőzte a nagy .milliomosokat. Wie­ner Mór, ez a. kukorica-király neve, hóna­pok óta vásárolja a kukoricát, a nagyfejüek pedig kontremiube mentek. Most, hogy szál­lítani kellene, az eladóknak nincs áruja, nem tudnak szállítani ós hanyatt-homlok mene­külnek ki a. kötésekből. Wiener pedig 1 és 2, sőt még több koronával drágábban .a nya­kúikba sózza most a hónapok folyamán tőlük megvett kukoricát. Ez .a Wiener, akinek nyereségét a gabonatőzsdén több millióra 'be­csülik, most két évé inzolvens volt: egy szép napon nem tudott fizetni. Utóbb ügyeit ren­dezte és azóta változó szerencsével operáit, mig mostan nagystílű spekulációval meg-

Next

/
Thumbnails
Contents