Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-23 / 9. szám

1912 augusztus 18 DÉLMAG YARORSZÁG 105 Samassa temetése. (Saját tudósítónktól.) Samassa József ; •egri biboros-érsek a ravatalon fekszik. Már i konganak a harangok, gyász borul az,egyházra és siratja az ország a hagy, a kiváló és minden izében magyar bibornokot, aki , mint egyszerű bevándorolt olasz kézműves család sarja emelkedett a hierarchia eme magas trónusára. Samassa nem szeretett, ,nem is akart politizálni, de politizált mindig amikor azt az érseki kötelessége parancsolta. Azzal dicsekedhetett, hogy Deák Ferenc kedvencevolt, aki a nyilvánosság,előtt mondta neki: — Józsi, nemcsak tisztellek és becsüllek, de szeretlek is. Jó szive elég dokumentum, hogy hat milliót áldozott jótékonyságra és klaszszikus műveltségének halhatatlan emlékei: Róma ősi nyelvén irt gyönyörű, magvas és tömör pásztorleveleinek klasszicitása. Harmonikus volt élete. Mint tudós, tisztviselő, politikus és főpásztor egy ideának szentelte minden tudását, erejét, munkásságát: — ami egyik pásztor levelének jelmondata is volt, — hitet a hazafiságnak. (Az utolsó napok.) Samiassa ez év tavaszán kezdett állandóbban gyöngélkedni. Eleinte tett még ott egykét isétalkoesizást, de ia kór csakhamar ágybadöntötte. Jnlius közepe óta imár állandóan feküdnie kellett. Samiassa bíboros épen mégy héttel ezelőtt éite el áldozópapsága 60 éves jubileumát, de igyémántmiséjét nem mutathatta már be. Halála szép volt: nemes életének összha.ngzatos záradéka. Folyó hó 8-án lünnepiesen vette fel iái szentségeket és papjaitól szép latin beszédben vett érzékeny buosnt. — Minden erőtökből törekedjetek a,z önmagatokkal való méltó megelégedésre és az égiéket keressétek! — mondta könnyek között. Hétfőn délben 12 órával halála előtt titkárjával előimádkozitattial miagánaik a másnapi zsolozsmát. Majd 5—6 óra között melegen buesnt vett koadjut órától, Szimrecsányi Lajos érsektől; ós orvosát arra kérte, maradjanak véle éjjel is. Óhajtotta, hogy Nagyboldogasszony ünnepén léphessen át az öröikkévalóságlba; de az élet ura ugy akarta, bogy iá Szent István király alapította egri egyház, nagynevű biboros főpapjia Szent István király ünnepének első órájában érje meg földi élete végét. (A ravatal.) Az érseki rezidencia bejáróját fekete 'drapériával vonták be és ugyancsak sötét, fekete posztó borit ja, a lépcsőházat, az első 'emeletre vezető lépcsőket, a faliakat és végig az elsőiemeleti folyosót egészen a házi kápolnáig, ahol a ravatal feil Van állítva. Nyitott szürke koporsóban fekszik ia halott, látható arccal, melyen, a halál mitsem változtatott, Olyan, mintha nehéz, mély álomban volná. Ma déltől kezdve megengedték a közönségnek is a ravatal megtekintését. A temetésre nézve tegnap történt intézkedés, mely szerint szombaton délelőtt kilenc órakor helyezik el a holttestet a f őszékesegyház alatti sírboltban. A király képviseletében az érkezett jelentós szerint Pálffy herceg magyarországi főudvarnagy fog megjelenni, itt lesznek Zichy János gróf kultuszminiszter, Eger város országgyűlési képviselője, NáraySzabó Sándor államtitkár és még igen sok előkelőség. A városban az a kir van elterjedve, hogy a temetési szertartásra a legnagyobb valószínűség szerint egy püspök sem megy ,•el. A tnlajdonfcépeni ok az, bogy a magyar püspöki kar neheztelt a bíborosra. "Ennek a haragnak okát abban tudják, liogy nimilkor SaimOssa Samreesányi Lajost • kóadjutorává kineveztette, kiadott pásztorlevelében ezt irta: „Széttekintettem, de mást, mint őt, méltónak erre nem találtam," E kitétel miatt neheztelnék a püspökök, e miatt nem jötték el,a juhilen mra és e miatt maradnak távol . ia. temetésről is. Samassa az utolsó napokban kibékült a pápai • udvarral, amellyel szintén sokáig volt haragban. Feltörést keltett, hogy a pápa gyors egymásutánban kétszer is küldte áldását. (Samassa utóda.) A iSannassia érsek halálával megüresedett egri érseki széknek Szmrecsányi Lajos, a cum iure successioiniis kinevezett kuadjutor az örököse, Szmreesányi bizalmiaisa volt az elhunyt kardinálisnak, kinek betegsége alatt intézte az egyházmegye ügyeit. Szmreosányi Lajos 1851 április 26-án született Darócon (Sárosmegye) régi magyar nemesi családból. A hevefémegyiei Kápolna községbein kezdte meg kápláni működését, honnan 1876 jnlius havában Miskolcra lett áthelyezve. Plébánoshelyettesi minőségében érte az "a "kitüntetés, hogy főpásztora, Samassa József dr egri érsek, aki akkoriban épen Miskolcon "bérmált, 1882-ben udvarába hívta. 1891-ben titkárrá lépett elő a fiatal pap, ki különösen "Samassa érseknek bel- és klüfökli útjaiban lelválhatatlan kísérője volt, 1893-bain megkapta a kanonok i javadalmat is. Párvy Sándornak távozása után felszentelt egri segédpüspök lett. Érseki kondjutorrá való kinevezése ez idén március 4-én történt meg. iSzmreesányi Lajós "az elhunyt "bíboros utolsó pillanatáig ágya mellett tartózkodott ós intézte összes ügyeit. Elspekulált telkek, megszűnt építkezések. — Megakadt a munka mindenfelé Szegeden. — (Saját tudósítónktól.) Szeged épitkezése megbénult az utóbbi időben. Ennek a gyorsan fejlődő, hatalmas városnak, amelyhez évek folyamán büszkén tapadt a „palotás" melléknév, titáni léptekkel haladó alakulását, emelkedését egyszerre megakasztotta, kettévágta a sanyarú gazdasági helyzet és az ebből folyó pónzválság. Az épitőipar óriási fellendülése, a hatalmas mérveket öltő építkezési kedv, a reális nagy vállalkozás és a tőke többi produktivitásai, melyek még tavaly is fényes és forgalmas utcákat létesítettek, egy-kettőre az üresen tátongó, pusztuló telektömbökből, amelyek bérpalotákat és házkolosszusokat alakítottak a görnyedező viskókból és teljesen ujjá, ragyogóvá varázsolták a régi árvizmosta Szeged elhagyatott, szomorú helyeit, az idén halódó, erőtelen vonaglásba merültek. Amerre fordul az ember, ahová néz, ahol csak még remél és kér, onnét mindég az elutasító kétségbeejtő válasz érkezik: nincs pénz! Minden téren, ahol tavaly elevenség, forgalom és jövedelmezőség uralkodott, a jelenlegi nagy pénztelenség miatt meddőség és pangás állott he. Másszor is nehéz volt ugyan pénzt szerezni szegény embernek, mert a hitelnyújtásra vonatkozólag örök idők óta passzol az öreg Rotschildnak a koronák koronázatlan királyának találó megjegyzése: hitele igazán csak olyan embernek van, akinek nincs szüksége rá. Bármily paradokszonnak látszik is e mondás, igy volt ez mindég; csak manapság nincs ,igy, mikoris még annak sincs hitele, kinek nem szükséges a hitel. Ilyen ember pedig egyáltalán nem létezik. A forgó tőkéjét ugyanis mindenki olykép akarja elhelyezni, hogy a rendesnél nagyobb kamatot hozzon, tehát gyakran e cél elérésére a meglevőnél nagyobb tőkére van szüksége az illetőnek. Ergo itt már jelentkezik a hitel szükséglete. Épen azért nem érezhető sehol oly súlyos hatással a pénzválság káros hatása, mint az építkezésnél. Akinek bármily kis összegű készpénze volt, azonnal épitkezési fantazmagóriákat táplált magában. Először csak egy ici-pici kis zugtelket vásárolt, valahol a külvárosi névtelen utcákban. Azután az ily módon telektulajdonossá lett „jövendőbeli háziúr", csöppetse tartotta dehoneztálónak nagyobb kölcsönt szerezni, minél kisebb telkére. Ebből a pénzből az ellőbbi telek értékesítésével, — amelynek ára valami szerencsés közintézmény lótesitésével, amely véletlenül a zugtelekkel került szemközt feljebb szált,-— már egy nagyobb telket vásárolhatott az élelmes spekuláns. Végeredményként néhány év lefolyása után, már két, sőt háromemeletes palota is emelkedett az abszolút semmiből. Tagadhatatlan azonban, hogy a telekspekulációnak akadt jó oldala is. Ezzel karöltve növekedett az épitkezési kedv. És a kiváncsi átutazónak, a csöndes városbarátnak, itt teljesen mindegy az, hogy Szeged utcáit bank-pénzeken épült paloták és bérházak diszitik-e vagy pedig magántulajdont képező épületek. Miután pedig tavaly novemberben senki nem gondolt arra, hogy tavaszra megérkeznek a nagy hitelmegvonások: azok akik házat, vagy telket vásároltak, megkérték az épitkezési engedélyt. És már elmúlt a tavasz, bucsuzik a nyár is és az építkezéseknél még mindig szünetel a munka: nincs hitel, nincs építkezés. Az ember ha a város különböző részein bandukol, itt is, ott is puszta, elhagyott állványok merednek az ég felé és üres telkek tanúskodnak szomorúan a tulajdonosok üres zsebei mellett. A városi mérnöki hivatalban is lehet találni halomszámra aktákat kiadott épitkezési engedélyekről, amelyeknek boldogtalan tulajdonosai azonban mindezideig nem éltek az engedélylyel. Most pedig vonuljanak fel egymásután a pénzügyi krizis sokat mondó áldozatai: az abbamaradt és meg se kezdett építkezések. Szabady Károly szegedi mérnök kért iiónapókkal ezelőtt engedélyi, a középitészeti 'tanácstól háromemeletes palota építésére. A palotát a Liliom-utcába tervezte és az engedély megadását Szabados "és Pignicziky névre •kérte. Az. engedélyt "a köaópitósraeti tanács rövidesen meg is adta. A palota felépítése azonban még mindiiig késik. Papíron megvannak az összes, szépen Ikicirkalmazott tervek, a palota gyötnyörü homlokzata, modern előcsarnoka, kényelmes lakásai. Szóval minden ami egy palotához illik. Gsaik egy hiányzik hozzá: a pénz, avagy "a hitel. De ez "azután igazán hiányzik, annyira, hogy az engedély dacára még meg se kezdték az építkezést, pedig nyolcvan koronába került osak az engedély megkapása. Talán majd jövőre, mólkor .megszűnik a pónzválság, emelkedik a szűk Liliom-utcában egy szép, .háromemeletes hitelre besározott palota. A Szent Háromság-utcába®, már egész másképein áll 'az ügy. Sári István akart építtetni két emeletes lakóházat. Az engedélyt természetesen ő is megkapta a tervek felülvizsgálása után. Sőt ő már tovább jutott. A Szent Háromság-utcai értékes, nagy telken