Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-22 / 8. szám

2 DÉLMAQYARORSZÁG 1912 augusztus 22. tes alkotásokat létesített s korszakalkotó reformot készül létesíteni? Valóban, ez a feltevés és ez a kívánalom a vereséget szenvedett ellenzéket csak ujabb és még súlyosabb válságokba sodorhatná. Ismét bizonyságot tenne arról, hogy az ellenzék még nem képes a saját helyzetének teljes tudatára jutni, hogy még nem rendelkezik az önismeret ama foka felett, a mely egyedül teszi lehetővé az erők arányában való érvényesülést. Az ellenzék eddigi balsikerének oka az volt, hogy erejét túlbecsülte s mások gyengeségében bizakodott. Most újra e játékot folytatná, fájdalmas csalódás után még fokozott önáltatásba esnék? Hogy még végzetesebb csalódások érjék? Ekkora tévedést még sem akarunk az ellenzéki pártokról föltenni s még mindig hisszük, hogy kellő magukba szállással és erejük határainak fölismerésével lépnek a közeli évadon a küzdő porondra. Miért Mezőhegyesen lesznek a nagygyakorlatok? — Előkészületek a trónörökös fogadtatására. — (Saját tudósítónktól.) Mikor nyilvánosságra került, liogy iaz idén ia hadvezetőség nziaIk.itva a tmadiciókail, az őszi nagygyaikorlatoka,t nem hegyes vidéken, hanem síkságán és pedig Mezőhegyes környékén fogja rendezni, akikor sokféle találgatásra adott ez okot, Néhány lap, olyan kommentárt fűzött a hírhez, mintha laz Alföldnek az olasz Fó-vi (lékéhez való hasonlatossága miatt lenne Mezőhegyesen a nagygyakorlat, ték int ettél egy esetleges olaisz háborúra. Most sikerült csak megtudni az igazi okát annak, hogy miiért lesz Mezőhegyes környékén a nagy gyakorlat 'ás a próbaháború. Egy magasrangu katonatiszt mondta el a dolognak elég diszkrét hátterét, amely azt rnuit.atja, hogy egész más okia van az Alföld szereplésiének az idei nagygyakorlatok körül. Ö felsége és Schemuia vezérkari főnök mindent elkövettek, hogy az idén is hegyes vidéken folyjon le a nagygyakorlat, melyen tudvalevőleg a temesvári hetedik és a nagyszebeni 12-ik hadtest vivja meg harcszerű mérkőzését. Ebben a kérdésben azonban Ferenc Ferdinándnak döntő szava volt és ő határozottan sík vidékhez ragaszkodott. Ahogy a próbaháború területének kérdésében döntés történt, Ferenc Ferdinánd azonnal ki jelenítette, hogy Mezőhegyest választja főhadiszállásul.- A trónörökös ugyanis nagyon jól lismerte ezt ia csodálatos kis várost. Egy alkalommal, 1907. tavaszán József főherceg vendégül látta az inkognitóban vadászó Ferenc Ferdinándot, aki akkor napokat (töltött Mezőhegyesen. Ennek a vadász-kirándulásnak érdekes előzményei voltak. Abban ,az időben Ferenc Ferdinándnak, a király oldala mellett Prágában kellett volna lennie egy nagy katonai parádé középpontjában. Ugylátszik azonban Ferenc Ferdinánd összezöirdült a királyi udvar több tagjával és szó nélkül otthagyva a prágai ünnepeket, titokban József főherceg látogatására Kisjenőre utazott. Ugyanekkor pedig a prágai iVnnépségeikről kiadott hivatalos tudósítások ugy tüntették fel, mintha Ferenc Ferdinánd csakugyan részt venne az ottani katonai parádén. A trónörökös teljesen titokban akarta tarJ.iani kisjenői vadászatát, .azonban Mezőhegyes környékén aradi huszártisztek felismerték őt és igy terjedt el hamarosan annak a hire, hogy a trónörökös feltűnés nélkül hagyta ott a cseh fővárost, E vadászati kirándulás alkalmából ismerte meg Ferenc Ferdinánd a gyönyörűen felszerelt kis Mezőhegyest és ezért- esetit választása azonnal erre a pompás, kertszerü városkára. A pontos napját még mindig nem tudják a trónörökös Mezőhegyesre való érkezésének; lainnyi kétségtelen, hogy szeptember 7. és 13. között érkezik meg József és Frigyes főhercegek és Károly Ferenc József prezumptiv Itrónörökös kíséretében. Az érkezés preciz időpontját osaik 24 órával Ferenc Ferdinánd Mezőhegyesre való utazása előtt közllik az ilfletékcs hatásággal. A hadsereg vezérkarának előkelőbb tagjai közül feltétlenül megérkeznek Schemua Balázs vezérkari főnök, Auffenberg Móric hadügyminiszter ós Georgi osztrák honvódmiiiniszter, de megérkezik hötzendorfi Conrád, a vezérkar volt főnöke is, aki még mindig változatlanul birjia Ferenc Ferdinánd kitüntető bizalmát. Ferenc Ferdinánd JankmHch Lőrinc magánlakásában fog lakni. A nyolc szobából álló urilaik, amely Mezőhegyesnek kis fenyvesektől szegélyezett főutcájában van, már elkészült arra, ihogy a trónörököst vendégül lássa. A bútorokat kihordották és halvány izöld színűre befestették a szobákat, azonban a (lakosztály berendezését csak szeptemberben végzik el. A bútorzat a főhercegi lakásók berendezésével együtt tízezer korona bér őszszegbe kerül. Följegyzésire érdemes .az, hogy Ferenc Ferdinándnak tábori ágyat és hozzá váló ágyneműt Bécsből küldenek. Berchtold gról nyilatkozata. Pétervárról jelentik: A Birsevija Wjedoanosti távirati kérdésére Berchtold gróf külügyminiszter a következőképen válaszolt diplomáciai akciójáról: — Ausztria-Magyarország külpolitikája most és mindig azt az elvet követte, hogy a Balkánon fenn kell tartani a státuskvót és biztosítani kell a Balkán államok békés fejlődését. Menten onánden pesszimizmustól az osztrák-magyar monarchia kedvező jelnek tiekiimM a mostani török kormány decentralizáló és individualizáló politkai irányát, Törökországnak és a Balkán államoknak egyaránt érdekükben áll, hogy a nagyhatalmak ezt az uj politikai irányt támogassák. Itt emiitjük meg, hogy egy prágai lap illetékes helyről ugy értesül, hogy Berchtold gróf kezdeményezése tárgyában a hatalmak nemzetközi diplomáciát fognak tartani Nizzában. :.i Miiül A harcoló Montenegró. Konstantinápolyból jelenük, hogy ott minisztertanács volt, mely ethaitározita, hogy Cettinjében erélyes lépéseket tesz és a hatalmak figyelmét Montenegró eljárására irányítja, mely háborús magatartást tanúsít. Elhatározta továbbá a múniisztertamács, hogy a skutarii váliit és a Ihatárparancsnokolkat utasítja, hogy minden megszállás ellen teljes erővet védekezzenek. — Hivatalos montenegrói forrásból jelentik: A Berána ellen Intézett támadásban egy.eitllan egy montenegrói .sem vett részt. Az egész- beráni kerületben lázadás van és Montenegrónak a határon levő községei menekülőkkel és sebesültekkel vannak tele. Tegnap Cettinjében nagy .népgyűlés volt, hogy a .törököknek Beranában véghezvitt .kegyetlenkedései ellen tiltakozzanak. Határozati javasatot fogadtak el, melyben felszólítják a kormányt, hogy Törökországnak izenjen háborút. — KónstantinápolyíL jelentés szerint .a porta már megkapta a hatalmak válaszát Törökország jegyzékére a montenegrói konfliktus ügyében. A hatalmak kijelentik, hogy Montenegróban igen erélyes lépéseket annyi katonaerény, — hogyne rajongott volna tehát érte a szegény második segédlégió, a mely itt vérzett a dunai parton s uraitól jutalmul nem kapott mást, mint a pia és fidelis cimet, a mely márványba vésve ragyogott az erőd bejárata fölött, az olthatatlan hűség szimbólumául. De velük volt a hűség istene, a Mitra aki támogat minden szépet, jót és nemest, ami csak az ember fiának a lelkében él. 0 volt az isteni rend szeplőtlen tisztaságú őre, akinél minden igazságos kívánság meghallgatásra talált. Aki kardot ránt az elnyomottak védelmére! Milyen különös! Az éjszaki ég derengésénél már sejteni lehetett uj világok megszületését, a friss földből még nem ismert erény sarjadzott ki, — a lovagerény, — amely itt már akkor bontotta ki első virágjait s a melynek ez a Keletről ideszakadt istenfiu talán az első hírnöke volt. Elnézem. Ugy rémlik, ahogy megforgatja a bikát, mintha Szent György lovag arcát látnám, amint rálép a kétfejű sárkány nyakára. A kutya, a skorpió és az oroszlán, ott hevernek az ő lábainál és titokzatos jelképek, csak nem tudom, a hűséget, vagy a gonoszságot akarják-e kifejezni. Katonaisten. Hü és bátor. Alakja megnőtt itt, a kisértő tábortüzek mellett, ahova a szél elsodorta messze dunai szigetek felől a vad, halálhirdető lónyerítést. Egyetlen vigasz a vigasztalanságban, a szegény katona előtt, aki itt, a Duna partján őrizte a világ végét. Azontúl néhány körrel, — ugy gondolták, — már az Orcius folyik, a titokzatos fekete folyó, amely körülöleli a világot. De ő a pretoriánusok istene volt első sorban s hogy emléke kivesszen az emberiség képzeletéből, ahhoz az utolsó római légióknak kellett megsemmisülniük a pannon csatamezőkön. * Ez a föld az emlékek temetője. A köveken talán még meglehetne találni az első apostolok sarujának a lábnyomát. Mitra templomát fölgyújtották Balamér hun katonái. Magát a győzhetetlen napistent pedig legyőzte egy sápadtarcu istenfia, akinek nemesebb szive volt nálánál is, mert nem kardot forgatott, hanem olajággal jött, amit Galiela fáiról tépett. Egy áldozat-isten, aki maga vérzett el a fán. És szebb volt még Mitránál is, mert nem volt akkor még faragott képe sem, csak rabszolgák képzeletében élt, de oly szépen, ahogy csak a rabszolga tudja megálmodni a maga istenét. * Kiértem a szabadba. Mitra templomát kerestem. Omladozó rom. Alig másfélméter magas kőfal meredt elő a földből, vakolat nélkül, siváran. Semmi sem árulja el, hogy itt a nap gyönyörű arcú istenének csodaszép márványtemploma fehérlett. Otromba faburkolat meredt föléje, hogy az eső szót ne verje egészen. Már az oltár nincs meg, amely előtt sötétarcu katonák fohászkodtak, fölmutogatván sebhelyeiket. Ezt a szőke kvádoktól kaptuk, emezt a vörösarcu ózoktól, ez a barna jazigektől. Csak a katalógus árulja el, hogy ez a hely szentély. Milyen különös! Minden változott. Csak a nap süt kevélyen, akár Agropoli fölött, hogy bearanyozza a Dél fiainak távoli temetkezőhelyét. Olyan most egészen, mint egy óriási aranyóra, az ókor fiainak az órája. Mer itt minden más és még az újpesti part fölött füstölgő gyárkémény is ugy tűnik föl, mintha áldozati oltár égne. De a vörösvári réten, szemben éppen Mitra templomával, vörös ökör legelt, fehér csillaggal a homlokán. Talán egyenes leszármazottja az áldozati marhának, melyet lebunkóztak a napisten lábai előtt, mikor a parton először csapott át a népvándorlás hulláma. És mégis ugy állott ott, a zöld mezőn, büszkén, előre nyújtott nyakkal, szemben Mitra beomlott templomával, mintha hirdetni akarná: Az istenek változnak, de a barom örökkévaló!