Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-22 / 8. szám

2 DÉLMAQYARORSZÁG 1912 augusztus 22. tes alkotásokat létesített s korszakal­kotó reformot készül létesíteni? Valóban, ez a feltevés és ez a kívá­nalom a vereséget szenvedett ellenzé­ket csak ujabb és még súlyosabb vál­ságokba sodorhatná. Ismét bizonyságot tenne arról, hogy az ellenzék még nem képes a saját helyzetének teljes tuda­tára jutni, hogy még nem rendelkezik az önismeret ama foka felett, a mely egyedül teszi lehetővé az erők arányá­ban való érvényesülést. Az ellenzék eddigi balsikerének oka az volt, hogy erejét túlbecsülte s má­sok gyengeségében bizakodott. Most újra e játékot folytatná, fájdalmas csa­lódás után még fokozott önáltatásba esnék? Hogy még végzetesebb csaló­dások érjék? Ekkora tévedést még sem akarunk az ellenzéki pártokról föltenni s még mindig hisszük, hogy kellő ma­gukba szállással és erejük határainak fölismerésével lépnek a közeli évadon a küzdő porondra. Miért Mezőhegyesen lesznek a nagygyakorlatok? — Előkészületek a trónörökös fogadtatására. — (Saját tudósítónktól.) Mikor nyilvánosság­ra került, liogy iaz idén ia hadvezetőség nzia­Ik.itva a tmadiciókail, az őszi nagygyaikorlatoka,t nem hegyes vidéken, hanem síkságán és pe­dig Mezőhegyes környékén fogja rendezni, akikor sokféle találgatásra adott ez okot, Né­hány lap, olyan kommentárt fűzött a hírhez, mintha laz Alföldnek az olasz Fó-vi (lékéhez való hasonlatossága miatt lenne Mezőhegye­sen a nagygyakorlat, ték int ettél egy esetle­ges olaisz háborúra. Most sikerült csak megtudni az igazi okát annak, hogy miiért lesz Mezőhegyes környé­kén a nagy gyakorlat 'ás a próbaháború. Egy magasrangu katonatiszt mondta el a dolog­nak elég diszkrét hátterét, amely azt rnu­it.atja, hogy egész más okia van az Alföld sze­replésiének az idei nagygyakorlatok körül. Ö felsége és Schemuia vezérkari főnök min­dent elkövettek, hogy az idén is hegyes vi­déken folyjon le a nagygyakorlat, melyen tudvalevőleg a temesvári hetedik és a nagy­szebeni 12-ik hadtest vivja meg harcszerű mérkőzését. Ebben a kérdésben azonban Fe­renc Ferdinándnak döntő szava volt és ő ha­tározottan sík vidékhez ragaszkodott. Ahogy a próbaháború területének kérdésében döntés történt, Ferenc Ferdinánd azonnal ki jelen­ítette, hogy Mezőhegyest választja főhadi­szállásul.- A trónörökös ugyanis nagyon jól lismerte ezt ia csodálatos kis várost. Egy alkalommal, 1907. tavaszán József fő­herceg vendégül látta az inkognitóban vadá­szó Ferenc Ferdinándot, aki akkor napokat (töltött Mezőhegyesen. Ennek a vadász-kirán­dulásnak érdekes előzményei voltak. Abban ,az időben Ferenc Ferdinándnak, a király ol­dala mellett Prágában kellett volna lennie egy nagy katonai parádé középpontjában. Ugylátszik azonban Ferenc Ferdinánd össze­zöirdült a királyi udvar több tagjával és szó nélkül otthagyva a prágai ünnepeket, titok­ban József főherceg látogatására Kisjenőre utazott. Ugyanekkor pedig a prágai iVnnép­ségeikről kiadott hivatalos tudósítások ugy tüntették fel, mintha Ferenc Ferdinánd csakugyan részt venne az ottani katonai pa­rádén. A trónörökös teljesen titokban akarta tar­J.iani kisjenői vadászatát, .azonban Mezőhegyes környékén aradi huszártisztek felismerték őt és igy terjedt el hamarosan annak a hire, hogy a trónörökös feltűnés nélkül hagyta ott a cseh fővárost, E vadászati kirándulás al­kalmából ismerte meg Ferenc Ferdinánd a gyönyörűen felszerelt kis Mezőhegyest és ez­ért- esetit választása azonnal erre a pompás, kertszerü városkára. A pontos napját még mindig nem tudják a trónörökös Mezőhegyesre való érkezésének; lainnyi kétségtelen, hogy szeptember 7. és 13. között érkezik meg József és Frigyes főher­cegek és Károly Ferenc József prezumptiv Itrónörökös kíséretében. Az érkezés preciz időpontját osaik 24 órával Ferenc Ferdinánd Mezőhegyesre való utazása előtt közllik az il­fletékcs hatásággal. A hadsereg vezérkarának előkelőbb tagjai közül feltétlenül megérkez­nek Schemua Balázs vezérkari főnök, Auffen­berg Móric hadügyminiszter ós Georgi osz­trák honvódmiiiniszter, de megérkezik hötzen­dorfi Conrád, a vezérkar volt főnöke is, aki még mindig változatlanul birjia Ferenc Fer­dinánd kitüntető bizalmát. Ferenc Ferdinánd JankmHch Lőrinc ma­gánlakásában fog lakni. A nyolc szobából álló urilaik, amely Mezőhegyesnek kis feny­vesektől szegélyezett főutcájában van, már elkészült arra, ihogy a trónörököst vendégül lássa. A bútorokat kihordották és halvány izöld színűre befestették a szobákat, azonban a (lakosztály berendezését csak szeptemberben végzik el. A bútorzat a főhercegi lakásók berendezésével együtt tízezer korona bér ősz­szegbe kerül. Följegyzésire érdemes .az, hogy Ferenc Ferdinándnak tábori ágyat és hozzá váló ágyneműt Bécsből küldenek. Berchtold gról nyilatkozata. Pétervár­ról jelentik: A Birsevija Wjedoanosti távirati kérdésére Berchtold gróf külügyminiszter a következőképen válaszolt diplomáciai akció­járól: — Ausztria-Magyarország külpolitikája most és mindig azt az elvet követte, hogy a Balkánon fenn kell tartani a státuskvót és biztosítani kell a Balkán államok békés fej­lődését. Menten onánden pesszimizmustól az osztrák-magyar monarchia kedvező jelnek tiekiimM a mostani török kormány decentrali­záló és individualizáló politkai irányát, Tö­rökországnak és a Balkán államoknak egy­aránt érdekükben áll, hogy a nagyhatalmak ezt az uj politikai irányt támogassák. Itt emiitjük meg, hogy egy prágai lap ille­tékes helyről ugy értesül, hogy Berchtold gróf kezdeményezése tárgyában a hatalmak nemzetközi diplomáciát fognak tartani Niz­zában. :.i Miiül A harcoló Montenegró. Konstantinápoly­ból jelenük, hogy ott minisztertanács volt, mely et­haitározita, hogy Cettinjében erélyes lépéseket tesz és a hatalmak figyelmét Montenegró eljárására irányítja, mely háborús magatartást tanúsít. Elhatározta to­vábbá a múniisztertamács, hogy a skutarii váliit és a Ihatárparancsnokolkat utasítja, hogy minden megszál­lás ellen teljes erővet védekezzenek. — Hivatalos montenegrói forrásból jelentik: A Berána ellen Inté­zett támadásban egy.eitllan egy montenegrói .sem vett részt. Az egész- beráni kerületben lázadás van és Montenegrónak a határon levő községei menekülők­kel és sebesültekkel vannak tele. Tegnap Cettinjében nagy .népgyűlés volt, hogy a .törököknek Beranában véghezvitt .kegyetlenkedései ellen tiltakozzanak. Ha­tározati javasatot fogadtak el, melyben felszólítják a kormányt, hogy Törökországnak izenjen háborút. — KónstantinápolyíL jelentés szerint .a porta már meg­kapta a hatalmak válaszát Törökország jegyzékére a montenegrói konfliktus ügyében. A hatalmak kije­lentik, hogy Montenegróban igen erélyes lépéseket annyi katonaerény, — hogyne rajongott volna tehát érte a szegény második segéd­légió, a mely itt vérzett a dunai parton s uraitól jutalmul nem kapott mást, mint a pia és fidelis cimet, a mely márványba vés­ve ragyogott az erőd bejárata fölött, az olthatatlan hűség szimbólumául. De velük volt a hűség istene, a Mitra aki támogat minden szépet, jót és nemest, ami csak az ember fiának a lelkében él. 0 volt az isteni rend szeplőtlen tisztaságú őre, akinél min­den igazságos kívánság meghallgatásra ta­lált. Aki kardot ránt az elnyomottak védel­mére! Milyen különös! Az éjszaki ég deren­gésénél már sejteni lehetett uj világok megszületését, a friss földből még nem is­mert erény sarjadzott ki, — a lovagerény, — amely itt már akkor bontotta ki első virágjait s a melynek ez a Keletről idesza­kadt istenfiu talán az első hírnöke volt. Elnézem. Ugy rémlik, ahogy megforgatja a bikát, mintha Szent György lovag arcát lát­nám, amint rálép a kétfejű sárkány nyakára. A kutya, a skorpió és az oroszlán, ott he­vernek az ő lábainál és titokzatos jelképek, csak nem tudom, a hűséget, vagy a gonosz­ságot akarják-e kifejezni. Katonaisten. Hü és bátor. Alakja megnőtt itt, a kisértő tábor­tüzek mellett, ahova a szél elsodorta messze dunai szigetek felől a vad, halálhirdető ló­nyerítést. Egyetlen vigasz a vigasztalanság­ban, a szegény katona előtt, aki itt, a Duna partján őrizte a világ végét. Azontúl néhány körrel, — ugy gondolták, — már az Orcius folyik, a titokzatos fekete folyó, amely körül­öleli a világot. De ő a pretoriánusok istene volt első sorban s hogy emléke kivesszen az emberiség képzeletéből, ahhoz az utolsó római légióknak kellett megsemmisülniük a pannon csatamezőkön. * Ez a föld az emlékek temetője. A köveken talán még meglehetne találni az első apos­tolok sarujának a lábnyomát. Mitra templo­mát fölgyújtották Balamér hun katonái. Ma­gát a győzhetetlen napistent pedig legyőzte egy sápadtarcu istenfia, akinek nemesebb szive volt nálánál is, mert nem kardot for­gatott, hanem olajággal jött, amit Galiela fáiról tépett. Egy áldozat-isten, aki maga vér­zett el a fán. És szebb volt még Mitránál is, mert nem volt akkor még faragott képe sem, csak rabszolgák képzeletében élt, de oly szé­pen, ahogy csak a rabszolga tudja megál­modni a maga istenét. * Kiértem a szabadba. Mitra templomát ke­restem. Omladozó rom. Alig másfélméter magas kőfal meredt elő a földből, vakolat nélkül, siváran. Semmi sem árulja el, hogy itt a nap gyönyörű arcú istenének csodaszép márványtemploma fehérlett. Otromba fabur­kolat meredt föléje, hogy az eső szót ne verje egészen. Már az oltár nincs meg, amely előtt sötétarcu katonák fohászkodtak, fölmu­togatván sebhelyeiket. Ezt a szőke kvádok­tól kaptuk, emezt a vörösarcu ózoktól, ez a barna jazigektől. Csak a katalógus árulja el, hogy ez a hely szentély. Milyen különös! Minden változott. Csak a nap süt kevélyen, akár Agropoli fölött, hogy bearanyozza a Dél fiainak távoli temetkező­helyét. Olyan most egészen, mint egy óriási aranyóra, az ókor fiainak az órája. Mer itt minden más és még az újpesti part fölött füstölgő gyárkémény is ugy tűnik föl, mintha áldozati oltár égne. De a vörösvári réten, szemben éppen Mitra templomával, vörös ökör legelt, fehér csil­laggal a homlokán. Talán egyenes leszárma­zottja az áldozati marhának, melyet lebun­kóztak a napisten lábai előtt, mikor a par­ton először csapott át a népvándorlás hul­láma. És mégis ugy állott ott, a zöld mezőn, büszkén, előre nyújtott nyakkal, szemben Mitra beomlott templomával, mintha hirdetni akarná: Az istenek változnak, de a barom örökkévaló!

Next

/
Thumbnails
Contents