Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-20 / 7. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 (augusztus 18. többé. Egy zsebtolvaj ellopta, A lopásról a szegedi rendőrségiét is értesítették táviratilag. A távárat szerint az órának és láncnak 350 korona az értéke. — Strassbnryer János szökése. Szabadkán ós általában a Délvidéken ismert nevű ember volt Strassburger János szabadkai malomtnlajdonos, kinek gőzmalma ez év április 14-én leégett,, egy héttel ezelőtt eltűnt és amint biztosan meg lehetett állapítani, kiment Amerikába. A váratlan eltűnés, mert Strassburgernek se pénzintézeteknél, se kereskedőknél érdekeltsége nincsen, az első pillanatban érthetőnek tetszett. Most azonban már nyilvánvaló, bogy ia gazdagnak hitt em •bert tönkretették a tőzsdespekulációi és Imgy nagy összegre rugó különbözetei marri Irak fedezetlenül. Szabadkára hat évvel ezelőtt jött Strassburger, itt megvette az Antunovies-féle malmot, melynek szakszerű vezetése folytán százötvenezer koronára gyarapította a vagyonát. Tavaly azonban balszerencséjére el kezdett járni a tőzsdére, hol az első hetekben nyert is néhány ezer koronát. Ettől felbátorodva egyre nagyobb mohósággal követte a Rosner-féle hausse-párt spekulációját. Rosnierékkel együtt ő is letört és a veszteség összege, melyet a mult évben kifizetett, megközelíti a százezer koronát, Tava.szszal aztán ismeretlen okokból leégett Strassbun'gernek a gőzmalma és ia szenvedett kárért ötvenhatezer koronát fizettek ki neki a biztosítótársaságok. Ez az összeg azonban még arra is kevés volt, hogy az ingatlanára bekebelezett kölcsönök összegét kiegyenlít1 hesse. Az adósságokat azért kellett kifizetnie, mert leégett malmának területét átengedte a városnak és kapott érte egy másik ingatlant, meg ráadásul negyvenezer koronát. Ezt a pénzt szintén fölemésztették a tartozásai ós tőzsdeveszteségei, ugy hogy elutazása előtt való napon felment Budapestre, bejelentette az érdekelteknek, hogy egyezzenek ki vele. Ezek •azonban nem hitték el neki, hogy tönkrement volna és tárgyalni sem akartak vele, hanem az összeg teljes kiegyenlítését követelték. Strassburger ezek után csak egy megoldást. talált: kimenni Amerikába. Családja, mely idehaza maradt, egyezkedési tárgyalásokba bocsátkozott a tőzsdebizományosokkal. — Fia született! Az Alatini villában örvendetes esemény történt. Az Alatini-villa tetejére leszállott ,a gólya, e a boldog .apa Alidul Hamid, az ekszszultán, a török nemzet foglya. Alidul Hamid, aki már koros, nagyon koros, aki ia Yildiz Kioszkból, a trónról való elüzetése után testileg, lelkileg anynyira összetörött, hogy néhányszor az már egészen odaroskadt a sir szélére s többször már a halála hírét is szétkürtölték. Jó idő óta csönd volt Alatini-villa .körül, csak legutóbb jött a hir, hogy a kormány változás miatt kicserélték az ujtörök rezsimhez tartozó régi őrséget, nehogy valami zavar, ösz•szeesküvés, fölkelés törjön ki a. törődött ekszszultán szemé,lyéval kapcolathan. Ilyen haj nem történt, ellenben fia született Ahdul Hamidnak. Nagyobb szenzáció nem is jöhetett már Szalonikiből, ahova háremének egy részével vonult vissza annak idején ia detronizált szultán. Abdul Hamid apai Ily későn, ily meglepetésszerűen. Ej, ki n.em gondol ilyenkor a versre: fiatal .is, szép is a menyecske, isten ugyise kutya van a kertbe. — Betörtek a padláson keresztül. Az augusztus tizennyolcadikára virradó éjszakám vakmerő betörés történt Debercenben, mint ezt egy onnan érkezett távirat jelenti a szegedi rendőrségnek. Vágó István debreceni ékszerész üzletében jártak a betörők. Az ismeretien tettesek valószínűleg még kapuzárás előtt lopózhattak be a házba és a padláson rejtőzködtek el. Éjszaka aztán, mikor a környéken senki sem járt, a padlást felfeszítették a bolt fölőtt és a menyezetnek igy támadt résén keresztül leereszkedtek az ékszerüzletbe és onnan liárornezerötszáz korona értékű arany- és ezüsttárgyat vittek el, A betörést csak reggel vették észre, miikor az üzletet kinyitották, de ekkor már a betörőknek még csak nyomuk sem volt. — Véres verekedés Újszegeden. Az újszeged! Balogili-féle korcsmában vasárnap délután véres verekedés volt. A korcsma kerthelyiségében egy tiz-itizenikét tagú társaság mulatott. Szemerédi Imre napszámos százlkoroaxást csapott az asztalra és elkiáltotta magát: — Kártyát, mert huszonegyezui akarunk! — Azt már nem — felelte Balogh. Szemerédi erre. a kezében levő poharat a vendéglőshöz Csapta. Balogh bottal alkarba kiverni a garázda legényeket. Örült kavarodás támadt. A vad dulakodásban előkerültek a (bicskák. A részeg legények egymást szurkálták össze-vissza. Mégsebesültek Szemerédi Imré, Bumfotd Ferenc, Bitó István, Szemerédi János, Simon István és Károlyi József napszámosak, Barcsok Ferenc huszonegy óv.es mázoló a fején kapott egy mély szúrást. Mentők vitték be .a közkórházba. Este nyolc óraikor Vincze János kocsis kezdett, garázdálkodni. Megint verekedés lett a dolog vége. A verekedésnek két rendőr vetett véget. A levegőbe lőttek. Erre lecsillapodtak a legények. Vinczét azonban elvitték •a mentők, mert egy szódásüveggel beverték a fejét. NYILTTER. S rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal. Jegyzetek a londoni utcáról. London, augusztus 13. (Saját tudósítónktól,) A rekkenő hőség és az égető napsugár után — mindkettő ritka vendég számba megy itt — szürke fátyol szorult az égre, ködbe burkolva a hatalmas főváros utcáit. A teljesen egyforma bérkaszárnyák füstös, sötét patinájukkal még egyhangúbb, még lehangolóbb benyomást keltenek ilyen borús, esős napon. Csak az utcákon hullámzó néptömeg ad némi életet és szint ennek a szürke óriásnak, meg az a hihetetlen forgalom, amelyet ha nem láttunk, el sem tudunk képzelni. Minden utca tele autó-taxikkal és „bus" (bösz)-ökkel, (autó-omnibusz), ez utóbbiak előrenyúló orrukkal és széles tetejükkel ide-oda röpködő, zümmögő cserebogarakhoz hasonlítanak. Villamost csak a külvárosokban lehet látni, vagy le kell szállni liften, sok helyen két-háromszáz lábnyira, a föld mélyébe, ha ki akarjuk élvezni ezt a gyors és kényelmes utazási eszközt. Az óriási köziekedós dacára, sehol nyoma sincs a forgalmi akadálynak, kocsitorlódásnak. A rend ügyes őrei mindig eltalálják azt a pillanatot, hogy felemelt kezükkel elhárítsák a különböző járómüvek karambolját. Végigmenve a Regent- és Oxford-streeten, meglepődve látjuk, hogy jóformán minden második épület egy-egy áruház. És mily nagyarányúnk ezek! A pincétől az ötödik emeletig minden csupa áru. Az ilyen üzletekbe betévedő idegen eltéved ezekben a hatalmas labirintusokban. Sokszor egy épület nem is elég nekik, hanem lefoglalják mindjárt a mellette lévő házat is. Ilyenek a Liberty, Robinson, Evans, Marschall ós Snelgrove, ez utóbbi egy nagy fényes palotában helyezkedett el, de mind között a legimpozánsabb a valóban művészi ízlésről tanúskodó Selfridge. Ez ötemeletes palota lapos tetejéről egész sor angol zászlót lebegtet a szél; masszív joniai oszlopai a második emelettől felnyúlnak egész a tetőeztig. Semmi hivalkodó cimtábla az épület Ízléses, fehér-szürke falán, csak a sarkon egy kis bronzlapon a felírás: Selfridge. Az a raífináltan egyszerű elegancia, amelyről minden egyes ruha, kalap, cipő, vagy fehérnemű tanúskodik, azonnal megérteti velünk, hogy az előkelő világ kedvenc bevásárlóhelyón vagyunk. Aki jól szemügyre akarná venni ezt a páratlanul Ízléses iparkiállitást, azt az ezernyi toiletteés piperecikket, öltönyöket, kalapokat, fehérneműt, csipkéket, bátran ott tölthetne egy napot is, anélkül, hogy elunná magát. Talán erre számitott a tulajdonos is, mert az ötödik emeletet teljesen elfoglalja egy méreteiben kolosszális étkezőterem, hol a villásreggeliző, vagy teázó közönség kipihenheti az ácsorgás és vásárlás fáradalmait. Derűs időben az épület lapos tetején, kis napernyos asztaloknál szolgálják fel a délutáni teát. Érdekes látvány a tetőzeten körülfutó faragott kőbatlusztradon kihajolva, letekinteni az állandóan párába burkolt, beláthatatlan kiterjedésű háztömegre. Nálunk általános az a téves felfogás, hogy az angol ipar drága. Pedig sehol sem lehet oly olcsón vásárolni, mint éppen Londonban, csak ki kell tapasztalni a forrásokat ós meg kell tudni a „sale-day"-ket, amelyeket minden nagy áruház előre hirdet a falragaszokon. Amit Párisban tiz frankkal fizetünk, azt itt megvehetjük öt shillingért, nem is beszélve arról, hogy ugyan- < ezért a tárgyért milyen hihetetlen árat követelnének Budapesten. Ugyanilyen helytelen fogalmunk van a londoni élet drágaságáról is. Természetesen, ha beszállunk a legelső hotelbe ós végigélvezünk, egy tizenkőtfogásos ebédet, ugy megérzi a tárcánk. De ezektől a nyuzóhelyektői óva is intenek angol ismerőseink, kedvenc szavajárásukat használva, melyet mindenre ráillesztenek: „They charge a guines in a minute!" Majd minden utcában van egy „Aereted Bread Company Depot", vagy egy „Lyons Restaurant4. Ezeken a helyeken egy shillingért bőségesen meg lehet ebédelni, természetesen az ételek minémüsóge sok kívánni valót hagy hátra — de nem rosszabbak, mint a mi harmadrangú hotelkonyháink. Aki azonban a borról, vagy sörről nem tud lemondani, az ne jöjjön ide, mert az alkoholellenes liga vendéglőinek tilos bármily szeszes italt kimérni. Helyette szakadatlanul kínálgatják a gyömbérsört, egy émelygősen édeskés, félig savanykás izü lőrét. Határozottan jók azonban a „Slater" vendéglők, igaz, hogy valamivel drágábbak, de nagyobbak az adagok is és ezekre már nem szól a szesztilalom. Meglepően kevés virágos boltot látunk. Pedig sehol sem szeretik talán ugy a virágot, mint á ködös Angliában és sehol sem lehet annyi és annyiféle virágot látni a kertekben, mint épen itt. Sőt nagyon sok londoni ház végigfutó erkélye valóságos virágbokorhoz hasonlít, de szépérzékük tiltja a többféle szin összekeverését, egy épületet csakis egyfajta virággal diszitenek. A legelőkelőbb, legnagyobb virágüzletek egyúttal gyümölcskereskedóssel is foglalkoznak. Nincs az a koraórö gyümölcs, amelyet ne látnánk itt a kirakatokban, igaz, hogy hallatlanul borsos árak mellett. A kis dinuyenagyságu őszibarackra, az aranysárga hamvas muskotályszőlőre mind ráírják, hogy angol termés, P0di„