Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-18 / 6. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 (augusztus 18. megjelent Pogány György honvédalezredes 'és egy törzsorvos. Megízlelték az ételt. A látványosságnak igen sok nézője akadt, köztük több úriasszony, akik szintén megízlelték az ételt és azt nagyon jónak találták. Az ötszáztiz honvéd póttartalékos az Oroszlánul tea környékéin három házban van elszállásolva, Mind iá három üres partáj, a melyben szalmán pihennek a katonák. Körutazás Magyarország fürdőin. — I. A Felvidéken át. — (Saját tudósítónktól.) (Most végződött a nyári fürdőzés főszezonja. A gyorsvonat mindenfelől mindenfelé az aktuális nyári szerelmektől kipirult arcú kis lányokat röpit az édes otthon felé, mely mégis osak a leg jöbb, mig a mamák — azok a jó gondos mamák a fülke sarkában szintén ábrándoznak — egészen biztosan ábrándoznak. Hogy miről? Édes Istenem, hát miről is ábrándozhatnának, ha nem a jó öreg hetedik szentségről, mely szeretett leánykájukat volna hivatva örök friggyel összekapcsolni ama délceg díjtalan segódfogalinazóbelyettessel, akit a „fürdőn ismertek meg .és akit a papa nagybácsija sógorának egyik államtitkár barátja fog kinevezni maid valóságos díjtalan eegódfogalmazóvá. Az idő múlik, a szin és személyeik változnak, de a cél — a szent cél az már nagyon régóta s valószínűleg még igen sokáig á la Schnitzler körbe-körbe jár. — De hát miért is mennek másért egy magyar fürdőre, ha nem ezért. Ma még oly primitív a gazdasági érzékünk, hogy a természet legosodásabb ajándékát is vagy parlagon hevertetjük, vagy szerencsétlen gazdálkodással, mely egy pár részvényes hirtelen meggazdagodását célozza — teljesen elzárja a nem nagy összegekkel dobálódzó, többnyire szerény fizetéséből élő középosztály efol. — Hogy is lebetne ott szó üdülésről, lelki nyugalomról, abol az ember egy kényelmetlen rozoga, esetleg gerendás kis egyszobás viskóért kétszer annyit fizet egy hónapra, mint például a lakásuzsorájáról hires Budapesten kényelmes lakásáért két hónapig. Ilyen körülmények között, azt hiszem, inkább epeömlést kapnak az emberek, semhogy a hivatalainkban uralkodó copfos bürokratizmus ' által tiz hónapig tönkre sanyargatott idegeket lehetne rendbe hozni az üdülésre szánt négy-öt hét alatt, — De elég erről, hisz nem akarok propagandát csinálni külföldnek, sőt ellenkezőleg. Jelen soraimmal is éppen azt akarom kiemelni, hogy sehol Európának annyi kiaknázatlan szépsége nincs összehalmozva, mint épen minálunk — nem is szólva a nagyszámú esodás hatású gyógyforrásainkról, melyek nagyobbára szintén kihasználatlanul és alig ismerve rejtödznék -el megközelithetlen furcsa nevü falvacskákban, Eltekintek tehát a drágaságtól és a legtöbb helyen célszerűtlen berendezéstől, mely közönségünket elriasztja fürdőinktől, csupán amia megmérhetetlen kincsekről óhajtok szólni, melyekkel Magyarországon utazva, — mert hát kérem nálunk is szabad egy kissé utazni ós körülnézni — lépten-nyomon találkozunk. — Kezdem a felvidéken, mely leginkább lekötötte a ügyelmemet. Miarcheggfelől jőve a Vág csodaszép völgyén utazva fölfelé majd jobbra térve a Kárpátok között a Kassa—Oderbergin utazva Kassáig,— a természeti szépségeknek oly pazar sokasága sorakozik közvetlen egymásutánba, hogy az először arra utazó mintegy uj mesevilágot lát maga előtt kibontakozni. Dévény tó mindjárt a határnál a Morva mellékével szintén egy a maga nemében — azonban még teljesen ismeretlen, majdnem kulturátlan. Galaulánál feJtünig a Vágvölgye, melynek hire már meglehetősen ismert. Zúgva, zakatolva robog a gyors, égnek nyúló félelmes — de azért a maga zöld pom pájában mégis megnyugtató hegyek közt — majd tisztul a tér, verő napfény önti el a völgyet. Ott még zúgott, őrülten vágtatott a Vág, itt már szelíden terül el: hosszú tutajsor, fát úsztatnak a tótok — szinte alföldi kép. — S ez percről percre ugy változik, mint ia kaleidoszkóp szines üvegei — mindegyik egy egy kis paradicsom. Szálljunk ki Pöstyénben. Itt már teljes kultúrát találunk, mely európai színvonalon áll. Az utak olajjal öntözöttek s a fürdő szivében, •liol az impozáns ooursalont gyönyörű szép és gondozott park veszi kőről, már emeletes palota szerű hoteleket találunk. A park mintaszerű sétányain hullámzik a fürdőzők sokasága. A szin pompázó, a hangulat azonban kissé nyomasztó az önkéntelen szánalomtól, melyet a sok tolókocsis és mankós beteg látása kelt, bár fölemel a tudat, hogy ime van egy fürdőnk, melynek csodással határos gyógyító erejét immár fölfedezték, sőt kellőképen méltányolták is, amennyiben mint a sok ott időző beteg mutatja, tényleg a szó szoros értelmében véve gyógyfürdővé avatták. És méltán, mivel dhez hasonló gyógyító erejű forrása külföldnek alig és nekünk is csak egy van — melyet azonban közvetlen környezete alig, négy-öt vármegyével odébb pedig egyáltalán nem ismernek. De erről maid egy más alkalommal, mikor majd az erdélyi fürdőkről szólók. — Hogy teljes legyen a kép, még megemlítem, mint érdekes specialitást a mankó muzeumot, ahol a fürdő páratlan gyógyító erejének nagyszerű dokumentumaiként őrzik a — tolókocsikat, mankókat és egyéb segédeszközeit ama betegeknek, kiknek a fürdőzés után feleslegessé váltak azok. :Más a kép már Tégla — Trencsénteplicen vagy ahogy ujabban magyarul nevezik, Hőlak-Trencsénteplioen. Itt már betegeket csak elvétve látunk, ellenben annál tömöttebb sorokban sétál a már kora reggel is teljes díszben parádézó közönség. Tizenegy órakor pedig, mikor a szimfonikusok kezdenek játszani, majdhogy esti toaletteket nem lát az ember. És épen ez az, ami kissé feszélyezi az ott való tartózkodást és mivel igen nagy a fürdőzők száma, inkább nagyvárosi a jelleg, semmint a kisebb fürdőkön megszokott intim hangulat. — Ha alkonyatkor a kitűnően gondozott erdei utakon elsétálgatunk, nagyszerű látványt nyújt a bíbor háttérbe homályos conturokfcal elmosódó trenoséni vár, mely hez stílszerű keretül itt is, ott is kigyulad egy-egy pásztortűz. Szinte várjuk a kirobogó rablólovagok szines seregét. És tényleg csattogás-kattogás — de persze nem rablólovagok — csak egy száguldó autó, melynek refléktorj a hosszú fehér fénysávot vet a ránk boruló fönséges égbe. Pár kilométernyire Teplitztől van Rajec, mely már sokkal kisebb jelentőségű, inkább közvetlen környezetének kellemes szórakozó helye. A rajeci tón tölti kis sportszenvedélyét vasárnap délutánonkint a zsolnai, sőt ruttkai fiatalság is. Rózsahegyet és Fenyőházát szintén kitűnő levegőjén kivül barátságos intim jellegéért keresi szívesen a közönség. Koritnyica a gyomorbajosok Mekkája még nem áll az őt megillető belyen fejlettség tekintetében. Ha kevésbbé primitív volna, tán a külföldiek is jobban méltányolnák. Csorba-tó már iskolaszerű mintát ad az öszszes többi magyar fürdőknek, hogy kell érvényesülni. Maga Csórható mindenesetre gyönyörű szép, de semmiesetre sem egyedül álló. Hogy mást ne említsek, ott van a Szent Anna tava Csíkban. Hát ha nem is szebb az, de legalább is egyenrangú vele. És mégis mennyire távol áll ez utóbbi CsorbatótoJ látogatottság szempontjából. A magyarázata igen egyszerű. Osorbatón egy minden tekintetben comme il faite szálloda a GrandHotel áll a közönség rendelkezésére és ezenkívül tiz-tizenbét egyszerűbb villa. Ez az egész fürdő. Igy a kényelemszerető közönség elfogadható árért teljes kényelembe részesül, a közönség többi része pedig az egyszerűbb villákban a Grand-Hotel által normálisra leszorított árak mellett szntén olcsón üdülhet. A közönség nem nagy, de előkelő és igen sok külföldi fordul meg ott. — Nemrég vásároltam Berlinben Cook Umter den Linden-i jól ismert irodájában egy combinált jegyet, melyben egy Oderbergtől Kassáig szóló szelvény is volt. — A hivatalnok annélkül, hogy kértem volna egy Csorbától Csorbát,óig szóló jegyet is csatolt azzal a megjegyzéssel, ha már arra utazom, nem szabad elmulasztanom Magyarország legszebb pontjának a megtekintését annál is inkább, mert ott lakható szálloda is van, ami ritka a magyar fürdőkön. — íme, mit lehet elérni, ha osak parányi kényelmet nyujtunk és nem zsaroljuk kf végleg a közönséget. Érdekes curiozum, hogy a berlini fridriebstrassei pályaudvaron nyáron minden délután négykor meg lehet találni a „Direkt Wiaggon — Hohe Tátra"-t. A praktikus német észreveszi, hogy nem elég az utazni vágyó közönség utolsó fillérét is elszedni a jegyért, hanem rekompenzációképen legalább azt a legelemibb kényelmet meg kell adni, hogy éjjel ne ébreszszék föl a „tessék átszállni" cimü hívogató szózattal; mert például ha én nem is Muc&áról, de egyenesen Budapestről akarok egyik leglátogatottabb fürdőnkre, mondjuk Tusnádra utazni, legalább is kétszer szállok át — persze éjjel. Miről irjak még?—hisz a Tátrát mindenki ismeri. Tudja, ha csendesebb helyre vágyik Szepesbélára, Tátraházára vagy Lomnicra, Széplakra megy, mig ha sok a szép ruhája s főleg sok a pénze, akkor valamelyik Tátrafüredre. Én részemről, ha csak egyszer is főnyereményt nyernék, sohse mennék a svájci Davosha telelni, hanem Tátrafüredre. Itt a hangulat télen nyáron egy, t. i. az, amit az esztelen pazarlás és igen sokszor ízléstelen fényűzés 'kelt. Különösen Ó- és Uj-Tátrafüreden hosszabb ideig, Uram bocsá' egy egész nyáron át csak a felső tízezrek pénzalkirályai nyaralnak. — Különben le kell szögeznem, hogy ha drága pénzért is, de a kényelmet megtaláljuk ott. Még két kis fürdőről akarok szólni Feketehegy és Stooszról. Mindkettő körülbelül egy zsánerű: gyönyörű vidékkel, nagyszerű levegővel, vizzel ós rossz összeköttetéssel. Talán ez utóbbi okozza, liogy itt még a régi erkölcsök szerint elég olcsón lehet élni. Szeniélyenkint tíz koronával ki lehet jönni. Igaz ugyan, hogy a télen tizennégy frankkért Nizzában a tengerparton laktam és nyolc fogásos ebédet ettem, de hát ez Franciaországban volt. — Érdekes látvány, mikor a sok ideges ember — e két fürdőt leginkább ezek látogatják —- zeneszóra sétál a gleicbenbergi vizes sapkákban. A hangulat mindég kedélyes, de azért a tipikus magyar kaszt-rendszer mint mindenhol nálunk, itt is uralkodik. Kombinált kocsi, autó, motor és vicinálison három óra alatt megtett negyven kilométer után Kassán vagyunk. Megállapodva némi lelkesülés is erőt vehet rajtunk, mert különösen Ruttkától Kassáig oly gyönyörű utat tettünk meg, melyet ha mondj uk az ausztriai Semmering megtehetne, szégyenében egész biztosan elsülyedne. De hát persze minden együtt nem lehet. Ott kevesebb a természeti szépség, de az nagy üzleti érzókikal van kihasználva, mig nálunk a legmesésebb fekvésű természeti csodák tárházára is a hozzá nem órtőség és üzletietlenség jól záró lakatját zárják. SIMON BÉLA. RÓNA ERNŐ RWŐmr-, ESSUttfttfG JALOUStA imt EKfr ÉSWSZB* rf i ii iZftBEUMITOU7. SZ. «= TELEFON