Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-03 / 114. (178.) szám

1912 III. évfolyam, 114 szara Szombat augusztus 3 Mzponti szerkesztőse* es ktadotiivatel Szeged, m Rorana-uta 15. színi c=a |Mi«vt3ti szerkesztőié* es madoftivaial ÍV., cs Városhaz-iítca 3. szám c=3 CLÖFIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre ... A !Jnegyedévre . S 6'-— egy hónapra K !• Egyes szám ira 10 Bliér. ELŐFIZETESI AR VIDÉKÉN: egész évre : K 2Í-— télévre . . . H 14"— negyedévre . K egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM: Szerkesztése* 305 .tedóh vatw 830 Interurbáí t.'1 Budapesti Mit kíván az ellenzék. Erre a kérdésre néhány ellenzéki politikus kivételével az obstruktorok táborában csak egy válasz lehet: Kívánjuk a munkapártnak a föld szinéről való eltűnését és jó puha, kényelmes bársonyszókeket, miniszteri pozíciókat, szép államtitkárságokat a vezéreknek és finom olcsó, biztos mandátumokat a fullajtároknak. Kétségtelen, hogy Kossuth Ferenc is ilyenformán alkotja meg véleményét a mai helyzetről, ö azonban sokkal nagyobb diplomata, semhogy ki is mondja azt, ami a szivén fekszik. A francia közmondást követi, amely szerint a szó arra való, hogy az embef a gondolatait eltitkolhassa általa. Kossuth a gondolatait most, hogy nagyszerű pihenője után visszatért, a lehető legszélesebb körben terjeszti. Toll és intervju segélyével adja tudtul a magyar népnek, hogyan képzeli ő a kibontakozást. Kossuth Ferenc gondolkozó politikus, a véleményét ellenfelei is tiszteletben tartják. Neki nemcsak a lelke; de az öröklött nagy neve is azt paracsolják, hogy a magyar alkotmány épségben tartása mellett, sőt a nemzeti függetlenségért és önállóságért utolsó leheletéig harcoljon. A Kossuth Ferenc véleménye igy sohasem lehet elfogulatlan azokban a kérdésekben, melyek alkcímánysérelmet, vagy épen nemzeti jogsérelmet érintenek, — mert ö a negyvennyolcas programnak, — hogy ugy mondjuk, — ortodox apostola, ak; ettől a programtól soha, sem jobbra, sem balra eltérni nem fog. A megtorlásnak törvényes szabályai vannak. Az ellenzéknek, ha alkotmánysérÜst lát, jogában ál! és módja v2n arra, Éogy ezen törvényeknek alkalmazását követelje. Az 1848. évi III. t.-c. rendelkezése szerint a miniszterek felelősségre vonhatók, minden oly tettért, mely az alkotmány biztosítékait sérti. Ha tehát van valaki ebben az országban, aki azt hiszi, fiogy az alkotmány biztostékai megsértetlek, annak joga van megtorlást követelni. Következnék a második gondolat, hogy intézményes garanciával bíztosittassék, hogy hasonló tények többé meg nem ismétlődhetnek. A képviselőház többsége az uj házszabályokkal nyújtott már ilyen intézményes garanciát. Ha az uj házszabályokat az ellenzék is elfogadná, kész volna a garancia, mert ezen szabályok lehetetlenné teszik a teknikázást, teknikázás nélkül pedig soha meg nem történhetik, hogy karhatalomra legyen szükség; de az sem történhetik meg, hogy olyan tanácskozási zavarok keletkezzenek, amilyenek junius 4-én keletkeztek a parlamentben. Igen ám; de az ellenzék ezt nem akarja. Az ellentállást, a kisebbség hatalmát továbbra is fentartani szeretné. Epen az a legfőbb sérelme, hogy a teknikázást lehetetlenné tették a tények, melyek Kossuth Ferenc szerint is megváltoztathatlanok. Végre itt van a személyi irányban való korrektura, melyre Kossuth Ferenc utal és mely szerinte azt bizonyítaná, hogy Magyarországon a parlamentárizmust, parlamenti csinnyel megsérteni nem lehet. Azután az uj választások. De ezekről az ellenzék csak beszélni mer, nehezen gondol azonban komolyan rá, mert tudja, hogy ujabb vereséget szenvedne. Fülönben is példa erre a legutóbbi időben is mutatkozik. Nem rég megüresedett két kerület képviselete s m:nd a két helyütt lázas készülődésben veti előre árnyékát a választási aktus. Nyilván szenvedélyes harc lesz Bács-Tóvároson és Margittán, mert feliehető, hogy a küzdelembe induló pártok különösen a mai válságos po'itfkai hely zcben minden alkotmányos erejüket meg lógják ícsz'ttni, csakhogy a várható választási siíu vrel a maguk pajtikája mellett demonstrálhassanak. Ezt természetesnek találja rrrdenki, ebnö! a szempontból és ab ovo tehát jogosulatlan a legkisebb gáncs is bármely politikai párt ellen. Annál megbotránkoztatóbb azonban, hogy a kerületekben, bár még alig történtek meg a zászlóbontások, az ellenzéki sajtó már is a legbrutálisabb rágalmazó hadjáratot intézi a nemzeti munkapárt választási készülődése ellen. Eléggé hozzászoktunk az ellenzék ilyen ejárásához s valami nagyon egyáltalán nem is akadunk fönn rajta. Azonban ez ismét egy okkal több, hogy a nemzeti munkapárt a maga birtokállományát, mert hiszen mind a két kerület bizalmának a letéteményese ő volt, az alkotmányos választási fégyverek teljes energiájú érvényesítésével védelmezze meg. Olyan gyönge ügy, melynek életre galvanizálását maga az ellenzék is már csak a . rágalmazás és a terrorizmus brutalitásaitól reméli, nem érdemel kíméletet. Mindenekfölött pedig nem érdemel meg az ország, hogy annak a gyönge ügynek az erőszakos felszínen tartását továbbra is neki kellessék fizetni azt a rettenetes tandijat, amelynek csaknem pótolhatatlan kulturális és gazdasági veszteségeiben már eddig is se szere, se száma. Újból szerepet a csanádapácai monstre-bünpör állatorvosa. — Lépfenében meghalt gazda. — " (Saját tudósítónktól.) Borzalmas eset történt Medgyesbodzás aradmegyei községben. Egy gazda tehene elhullt. Sátor István csanádapácai állatorvos megvizsgálta a jószágot és elfogyaszthatónak találta a húsát. Fölbontották az elhullott állat húsát, amelynél Serfőző János gazda is segédkezett. Serfőző a következő napon kinzó fájdalmat érzett. TE beteghez elhivatták a községi orvost, ak! megállapította, hogy a szerencsétlen ember lépfenében szenved. A megmentésére gondolni sem lehetett, néhány órai szenvedés után meghalt. Serfőző a pusztitó betegséget az elhullott tehén húsából kapta. Sátor István, a csanádapácai állatorvos könnyelműsége okozta a tragédiát. Az állatorvos neve nem ismeretlen a szegedi közönség előtt. A csanádapácai monstre bünpörben, ameiyet a mult év októberében tárgyalt a szegedi törvényszék esküdfbirósága, Sátor István kimagasló szerepet játszott. A büripörben az ügyészség azzal vádolta Szabó Zalai Mihály csanádapácai fiatal földbirtokost és a feleségét, hogy arzénnal megmérgezték a földbirtokos édes atyját. A biróság nyolc napig tartó izgalmas tárgyalás után fölmentette a házaspárt. Ebben az ítéletben része van Sátor István állatorvosnak is, aki mint tanú szerepelt a bűnügyben. A tárgyaláson a keresztkérdések tüzében, az állatorvos is komoly bajba keveredett, amelyből nagynehezen kikecmergett. Az egyes tanúvallomások alapján ugyanis az a gyanú támadt, hogy az arzén szolgáltatásában része van Sátor Istvánnak is. A* tárgyaláson igen különös viselkedést tanúsított az állatorvos. Könnyelmű, meggodolatlan feleletei miatt többször elnöki megintésben 's részesült. A régi világból visszamaradt, anekdotázó és elkvaterkázgató öreg uf benyomását keltette, aki többet ért a pipadohányhoz, mint a tudományához. A könnyelműsége miatt egy egész falu lakosságát megtizedelhette volna egy elhullott állat. Nem rajta mult, hogy nem igy történt. Véletlen szerencse játszódott közbe, bogy csak egy ember az áldozat. Kis Albert János medgyesbodzásl pusztáján történt az eset. A gazdának julius 18-án elhullott egy tehene. A gazda a következő napon kihozatta a pusztára Sátor István csanádapácai állatorvost. Az öreg ur megvizsgálta a tehenet, felvágta a nyakát, leeresztette a vérét, azután nyugodt lelkiismerettel kijelentette, hogy az állat húsát el lehet fo-