Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-15 / 3. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 augusztus 18. óta lényegesen gyorsabb az uj b'eosztás következtében. A Nagykörúton belől hat részre, azon kivül pedig három, tehát öszszesen kilenc részre volt osztva a szétküldés. Ezzel a beosztással igen gyakran megtörtént, hogy a déli szétküldés délután három óráig tartott, annál előbb képtelenség volt a kézbesítések befejezése. Most tizenegy kerületre oszlik a szétküldés, sugáralakban. Ezzel a beosztással a •déli kézbesítés még a legerősebb kerületben is tizenkét óráig föltétlenül befejeződik. Leleplező adatok az amerikai városok korrupciójáról. — San-Francisko bünlajtsroma. — (Saját tudósítónktól.) Amerika, a korlátlan lehetőségek hazája felé vágyódva tekiLnt a kicsinyes viszonyok között élő európai ember. Ezek a korlátlan lehetőségek valóban megvannak, ha nem is állanak min denkinek rendelkezésére. Puszta hír, szóbeszéd alapján nem tódulhatnak a tengerre állandóan Magyarországból is a munkások ezrei. Vállalkozás, munkaalkalom, bér, miinden megsokszorozódik az amerikai levegőben és megsokszorozódnak persze az intenziv gazdasági élet kisérö jelenségei is: a visszaélés, a bűn, a korrupció. Az amerikai életnek erről az árnyoldaláról irt most tanulmányt egy magyar anár, dr Braun Róbert, aki hosszabb időt töltött Amerikában és az érdekfeszítő gazdasági és szociális megfigyelések egész sorát tette közzé. Szóban levő cikke az amerikai városok korrupciójáról szól és kivesszük belőle Sanfrancisko bünlajstromát, amely nyilván Amerika más városainaik közállapotaira is jellemző. Hiszen a newyorki botrányról hetek óta cikkeznek a világ lapjai... Általánosságban a városi kormányzat ziillöttségének rendes alakulata a spoils-system. Ez abban áll, hogy amikor egy jól szervezett párt, rendes néven machine kezébe kaparitja a hatalmat, megosztozik a zsákmányon. A pártvezérek, boss, zsíros hivatalokat kapnak és legfőbb céljuk, hogy lehetőleg megszedjék magukat. Nehéz lenne eldönteni, hogy melyik amerikai városban uralkodik a legnagyobb korrupció. A közvélemény azonban e tekintetben leginkább Filadelfiát és San-Franciskot emlegeti. Jellemző erre nézve az az anekdota, melyet széltében idéztek Amerikában. Egy csikágói ember igy szól egy szanfranoiskóihoz: — Egy szanfranciskói ember azt mondotta nekem, hogy nálunk csaknem olyan korrupció van, mint Filadelfiában. — Ezek a 'szanfranciskóiiak -mindig szeretnek nagyzolni — volt a válasz. A szembeötlő korrupció együk főforrása ,a rendőrség. Az átlagos amerikai, aki az európai viszonyokat ismeri, jól tudja, ihogy Amerika rendőrügye sokkal gyöngébb lábon áll, mint a nyugateurópai. Amerikában a fizetés rendszerint jó, sőt néha hihetetlenül jó, igy San-Franriskóban 1436 dollárt, azo-nban állása bizonytalan és nyugdija nincs, társadalmi tekintélye pedig jóval alacsonyabb a vele egyenlő jövedelmű munkásénál. A rendőrség emellet leggyakrabban ki van téve teljesen a folyton változó politika eseményeinek. E politikai változások nagy anyagi érdekeket érintenek, melyek a legtöbb európai államban ki vannak véve a politika szeszélyeinek hatása alól. fSan-Franciskóbanl a munkásegyletek jelöltjének, Mc Carty-wk győzelme folytán, aki állítólag a választás előtt a corporation-ek (vasúti, világítási stb. vállalatok) hatalmába jutott, a következő érdekek nyertek kielégítést: az összes corporation-ek, az italmérések és megfelelő iparágak, a csaló mutatványosbódék, a játékbarlangok, a prostitúció, a betörők és zsebmetszök. A szaniranaiskói közéleti visszaéléseket három csopbrtba lehet osztani: 1. a tiltott vagy erkölcstelen vállalatok támogatása a rendőrség jóakaratú elnézése által, 2. egyedáruságok megszerzése villany, gáz, vízvezetéki és hasonló vállalatok számára, 3. annak kieszközlése, hogy a közjellegei' biró fenti vállalatok minél nagyobb díjtételeket vethessenek ki a fogyasztó közönségre. Az első csoport egy jellemző példája a francia vendéglő esete. Francia vendéglőnek nevezik San-Franciskóban az oly szállodaszerü helyeket, melyek szereimi találkákra vannak berendezve. E vendéglök többemeiletes épületek, melyeknek földszintjén éttermek vannak, az emeletek pedig találkákra berendezett szobákból állanak. A földszinti éttermeket nagyrészt jóhiszemű közönség látgatja, mert a konyha rendszerint kitűnő, az árak pedig igen mérsékeltek. aminek célja természetesen az, hogy a találkák a gyanútlan közönség közepette feltűnés nélkül kezdődhessenek, egyúttal pedig a prostitúcióra alkalmas nőanyagot is szolgáltassa. Ily vendéglőbe óriási befektetéseket tesznek vállalkozók, a haszonban pedig tekintélyes magánemberek és bankok is osztoznak, egyik bank egy ilynemű ügyletét egy állami egyetem régensével végeztette. Egy razzia alkalmával egyetlen ilyen házban 160 prostituáltat tartóztattak le, a biztosítékot pedig 16.000 dollárt, melynek ellenében szabadlábra helyezték őket, egy szeszgyáros tette le. E gyáros elnöke volt a város legrégibb és 'leghatalmasabb kereskedő egyletének. Az egyedáruságok megszerzése a nyilt veszteggetések egész sorával van egybekötve. A Pacific7V/e/o«4ársaság például megvesztegette az ellenőröket, hogy akadályozzanak meg minden más társaságot abban, hogy telefonengedélyt kapjon. Az ellenőrök ezért 50.000 dollárt kaptak. Mindezek az adatok egy héttagú bizottság jelentéséből valók, amely az Oliver-féle nagy panama per alapja volt. Maga a pör lefolyása is elriasztó képe a korrupciónak. Mindenekelőtt a sajtóban a fő- és a helyettes ügyész ellen ügyesen rendezett, kíméletlen hajsza indult meg. A corporation-ek iis felhasználták a sajtót, melynek nagy része gonosztevők kezébe jutott. Nem egyszerű hangulatkeltésről volt szó, hanem a sajtó egy része a hírrovatot is bérbeadta soronként. Vagyis aki soronként bizonyos összeget fizetett, 'bármily hirt is közölhetett a rendes napi hirek közi. A merényletek sorozata csak ezután következett. Először is a városii ellenőrző bizottság elnöke, Gaía^her ellen követtek el dinumit-merpnytl etet. Csakhamar követte ezt az Evening Bulletin szerkesztőjének kiesalása egy költött távirat segítségével a vasúti állomáshoz, ahonnan eröszakkai gyorsvonatra ültették és Los-Angelesbe vitték, mintegy tizenhárom órányira San-Franoiskótól. Utána következett egy nagyszabású kísérlet az egész esküdtszék megvesztegetésére, aminek azonban csak az lett a következménye, hogy egy emberre sikerült a vesztegetési kísérlettet megállapítani és ezért elitéimi. 1908. november 13-án tartotta Heney, a helyettes ügyész, a leggyülöltebb üldözök egyike, nagy vádbeszédét, amikor közelében felugrott egy ember és pisztollyal lőtt rá. A golyó a fül alatt hatolt be, a koponya és álkapocs közt haladva az álkapocs-csont másik oldalában akadt meg. A helyettes ügyész igy szerencsésen elkerülte ugyan a halált, azonban a tárgyalás hetekre akadt meg. A merénylőt elfogták, de már másnap holtan találták cellájában, mellette hevert revolvere. Hogy vájjon öngyilkosságot követett-e el, avagy eltették-e láb alól, hogy fölbérlelőire ne vallhasson, talán örökre titok marad. Még ezzel sem merült ki a vádlotak vakmerősége. Csakhamar rájötek, hogy a titkos rendőri nyomozásokról szóló jelentéseket ellopták és a vádlottak ügyvédjéhez vitték, aki ezekről másolatot készített. Amikor a kormány megkapta a végzést, hogy nyomozhasson a vasúttársaságok irodáiban, sok száz ily titkos irat másolatát találta ott. Az Oliver-féle esküdtszék összesen negyven személyt itélt el, 175 bűntettért. A jelentés kiemeli, hogy „e büntettek közül a sanfranaiskói rendőrség egyetlen egyet sem fedezett fel, sőt a rendörfökaptányt magát is az esküdtszék hamis esküben és biinpártlásban mondta ki bűnösnek. Világos, hogy az ily rendőrségiek gyökeréig romlottnak kell lennie. Minthogy azóta egyetlen nyilvános vagy titkos rendőr sem mozdittatott el állásából, valamint lemondások sem voltak nyilvánvaló, hogy az egész személyzet még a régi jelleggel 'bir. San-Franciskó példájából, de egyébként is közismert, hogy a korrupció közvetlen okai a corporationek. Méltán kérdezheti az európai, hogy ha igy van a dolog, miért nem kezeli maga a város a közszolgáltatásokat? Európa bőven nyújt példát vizvezeték, villany- és gázvilágítás dolgában sikeres városi kezelésre. Hogy ez az irányzat az Egyesült-Államokban csak későn és nehezen terjed, annak két oka van: történelmi és törvényhozási. Az európai város már ősidők óta rendelkezett tulajdonnal, melyet rendszeresen keltett kezelni. Amerikában azonban a város jövedelmet hajtó ingatlannal kezdettől fogva nem birt. igy tehát hiányzott az a mehanizmus, mely gazdasági ügyek intézését végezhette volna. Ezért vált elvvé a nézet, hogy a köznek nem szabad semmi olyat sem végeznie, amire a magánvállalkozás is képes. Egy másik döntő akadálya a városi vállalkozásnak a törvényhozás tilalma. A törvénythozás szinte oLhárithatatilan nehézségeket gördit a városok gazdasági vállalatai elé, melyeket csak a legfurfangosabb jogi fogásokkal lehet kijátszani. Talán mondani sem kell, hogy a corporation-ek éber figyelemmel kísérnek az ország minden egyes városában minden oly mozgalmat, inely a városi kezelés mellett indul meg. Mindezen óriási eszközökkel folytatott harc dacára is a városi üzemek, különösen egyes ágakban, például a vízvezetékre nagy nézve nagy haladást mutatnak. Kétségkívül hosszas nevelés eredménye lehet csak a korrupció elten való eredményes harc. Az amerikai város problémája egyúttal az önkormányzat és a demokráaia problémája. Ezért lépnek e küzdelemben porondra Amerika legértékesebb erői. Kosztolányi Szegeden vagy Juhász Gyula az esernyővel. (Saját tudósítónktól.) Hétfőn éjjel hire kelt a szegedi társadalomban, hogy Kosztolányi Dezső, a hires költő, kedden Szegedre érkezik. A szenzációs hirt Juhász Gyula hozta. Juhász Gyula elmesélte az esetet a törzskávéházban és azután krétát véve elő a zsebéből több kört rajzolt le a padlóra. Az igy megalakult irodalmi körök aztán elhatározták, hogy Kosztolányi Dezsőt ünnepélyes fogadtatásban részesitik. Az ünnepélyes fogadtatásról tudósitönk a következőket jelenti: (Juhász megfürdik.) Kosztolányi Szegedre való jövetelének terve ott kezdődik, hogy Juhász Gyula átment Palicsra megfürödni. Juhász Gyula benn a palicsi tóban találkozott Kosztolányival. — Szervusz Gyula, hogy vagy? — Köszönöm, csak megvagyok — felelte Juhász. A két költő sokáig volt benn a vizben. (A költők soha sincsenek kinn a vizből.) Ott határozódott el, hogy Kosztolányi Szegedre fog jönni. (Gyalog Szeged-Rókusig.) Kedden reggelre volt kitűzve Kosztolányi megérkezése. Juhász Gyula korán kelt, szépen kikefélte az esernyőjét és gyalogszerrel megindult a szegedrókusi állomás feilé. Ment, ment mendegélt és megérkezett a pályaudvarihoz. A szabadkai vonat befutott és Juhász Gyula felágaskodott, hogy jobban lásson. Az érkező utasok mind leszálltak és eltűntek a kijáratnál, de Kosztolányihoz még csak nem is hasonlított egyik sem. Juhász Gyula azt hitte, hogy bizonyosan elaludt a nagy költő a kupéban, vagy pedig verset ir, azért elkiáltotta magát: , . Kosztolányi gyere Jci, Ég a házad ideki. Kosztolányi még erre sem jött ki. Busán ballagott vissza Juhász Gyula. (ff???) A törzskávéházban kérdőjelekké változtak át az emberek, mikor Juhász visszaérkezett. Az emeberek a szemükkel hunyorgattak és ugv kérdezték: — ? ? Juhász nem felelt semmit. Valaki meg is szólalt: — Nos? Juhász erre sem felelt semmit. Egy ember nekibátorodott és megkérdezte: — Hol van Kosztolányi? Juhász körülnézett, megtapogatta magát és igy szólt ijedten: — Se Kosztolányi, se esernyő. (Megint gyalog Szeged-Rókusig.) Az esernyő ugyanis kinn maradt a pályaudvaron. Juhász Gyula sietve nekiiramodott és gyalogszerrel ismét megindult a szeged-rókusi állomás felé. Útközben azonban megeredt az eső és bőrig ázott. Az állomáson hiába kereste az esernyőt. Nem volt sehol. Valószínűleg elvitte valaki.