Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-14 / 2. szám

1912 augusztus 14. DÉLMAGYARORSZÁG 7 a maguk részére biztosítani tudnák, kiadják az állami. gyermekmenhely megkerülésével lelketlen, kapzsi asszonyokhoz, akik csaik ak­kor viszik be őket a menhelybe, amikor any­juk a beígért tartásdíjat nem fizeti és ami­kor a gyermek betegségtől gyötörve ,a sir szé­lén áll. Ezeknek iaz ártatlanoknak a megmen­tése az intézeti orvos legfontosabb, legszébb, de legnehezebb feladata. Legtöbb esetben leg­hasznosabb orvosság az a.nyiatej lenne, de igen sokszor még drága pénzért sem lehet szoptatós dajkát kapni. Ilyenkor ugy segített az intézet, hogy egy-.egy csecsemőjével bent léső anyának külön jutalomdijat — havi 6— 18 koronát, fizetett azért, hogy a saját gyer­meke mellett még egy másik .anyátlan cse­csemőt is szoptatott, A jutalomdíj mellett külön étadagokait kellett, adni az ilyen anyák­nak s amellett dédelgetni őket, mert ha va­lami nem kedvük szerint történt, megtagad­-ták a kis mostoha táplálását. Pár hónap előtt Ruffy Pál miniszteri tanácsos, az állami gyermekmenhelyek országos fölügyelője ikeeskéfket küldetett a pécsi menhelynek, az­zal az utasítással, hogy tegyenek kísérletet •a kecsketej elhasználásával. Előbb a kifejt tejet használták a mesterségesen táplált, cse­csemőknél, pár niaip óta pedig sikeresen kí­sérleteznek az anyátlan csecsemők közvetlen szoptatásával. Három-négy csecsemő szopik yelégséges tejet egy-egy kecske emlőjéből. A tisztára fürösztött és jól ápolt kecske néni mintha átérezné azt a magasztos feladatot, amelyet teljesít, olyan szépen türi, hogy a .gyermek emlőjét szivjia. Közbe-iközbe oda néz, .béget, mintha biztatná a kisdedet. (Érdeklőd­tünk a szegedi gyermekmenhelyen, ahol azt felelték, liogy itt is dajkahiány van). Ezen a .kinos helyzeten segíteni kellett. Illetékes kö­rökben elhatározták, hogy a gyermekmenhe­lyeken az anyákat kecskékkel pótolják. Leg­először a pécsi állami gyermekmenhelyen kísérleteznek a kecskékkel. Külföldön nem ritka a dajkaszolgálatot teljesítő kecske, de nálunk imég nem tudunk rá példát. Kiváló párisi gyermekorvos irja, hogy tömeges használatnál tapasztalta a kecsketej kiváló­an jó hatását csecsemők táplálására. Azáltal, hogy a kecsketej vegyi összetételében igen közel áll az anyatejhez, az állat pedig úgy­szólván teljesen mentes a tüdővész bacillu­saitól: igen nagy jelentősége van e kísérle­teknek. ' . í j, ibUiJBl — A király szüle tési 11a ja. A király szü letésenapját a szegedi helyőrség az idén is a szokott fénnyel ünnepli meg. Daempf Henrik vezérőrnagy, honvédkerületi parancsnok az ünnepségre a követke­zőkben hivta meg a város közönségét: Szeged szabad királyi város tekintetes tanácsának. Hivatalos tisztelettel értesítem, hogy ö császári és ' .apostoli királyi felsége legmagasabb születése napján, augusztus 18-án a gyalogsági gyakorló-téren délelőtt 7 óra 30 perc kezdettel ünnepélyes tábori mise tarta­tik s van szerencsém a tekintetes városi tanácsot ezen diszelgéshez meghívni. Egyben értesítem, hogy 17-én este 8 órai kezdettel zenés takarodó, 18-án reg­gel 4 óra 30 perckor pedig zenés ébresztő tartatik a következő útvonalon: II. honvédkerületi zenekar ál­'tal: Tisza Lajos-körut, Gizella-tér, Jókai-utca, Ká­rász-utca, Széchenyi-tér (szerenád Nikics János al­tábornagy urnái, Tisza-szálló), Vörösmarty-utca, - Batthyány-utca, Szent György-utca (szerenád Da­empf Henrik tábornok, állomásparancsnok urnát), Szent György-utca, Osztrovszky-utca, Fodor-utca, Takaréktár-utca, Széchenyi-tér, Tisza Lajos-körut, Honvéd-tér. Császári és királyi 46. gyalogezred ze­nekara által: Londoni-körut, Attila-utca, Valéria-tér (szerenád a katonai állomásparancsnok ur, Sertic ez­redes ur lakása előtt), Attil!a-utca, Tisza Lajos-körut (szerenád Lázár György dr királyi tanácsos, polgár­mester ur előtt), Arany János-utca, Petőfi-utca, Bástya-utca, Aradi-utca, Kelemen-utca, Somogyi­utca, Dugonics-tér, Tisza Lajos-körut, Kárász-utca. Mivel ily alkalmakkor nagyobb néptömegek összeve­rődése várható, fölkérem, hogy a zenekar felvonulá­sának idejére a megjelölt útvonalon a rend föntartása iránt intézkedni szíveskedjék. Egyben rendőri ntéz­kedést kérek 18-án is, amikor reggel 7 óra 30 perckor a gyalogsági gyakorló-téren tábori mise fog tartatni­Daempf Henrik, állomásparancsnok. Kők a gyakorlótéren. Csinos kis ope rettkomédia van .a hátterében a temesvári (hadtestparancsnok intézkedésének, amellyel Latke Vince kisszentmiklósi tüzérőrnagyot és Dorninger József tüzérkapitányt szabad­ságolta. A két tiszt felesége igen jó barátsá­got tartott egymással, eljártak a gyakorló­térre is, ahol egyszer-kétszer beleavatkoztak a tisztek szolgálati ügyeibe. Tréfából. A tré­fa izlett nekik s később már egész komolyan egész női hataimaskodással utasitgatták a tiszteket. Mikor aztán Zparina Károly ,főhad­nagy tiltakozott a hitvesi hatalom ós paran­esolgatás ilyen hatásköri túllépése ellen, az őrnagy megbüntette a főhadnagyot. Julius­ban az összes tüzértisztek ráuntak a cifra mu­latságra s följelentették az esetet a temesvári hadtestparanosnoksághoz. Három napja meg­kapta az őrnagy is, a kapitány is a saaibad­ságoltatást, mely után Litke nyugalomba úiegy, Dorningert pedig elhelyezik Kisszent­imiklósról. — A románok nemzeti hőse. Már hosz­szabb ideje, hogy egy román aviatikus Vlaicu Aurél sorra járja azokat a kisebb délvidéki városokat, ahol románok laknak és látvá­nyos repüléseket rendez. Vasárnap Vlaiscu Versecen repült. Erre a napra már hetekkel ezelőtt kezdődött ia nézőközönség toborzása. Plakátokat küldtek szét Temesmegye román lakosságú falvaiba, hogy még idejében fel­kelthessék a jámbor oláhok lelkében a vágyat ia nagy román hős megtekintésére. Az a pla­kát, amelyet szétküldtek, a román testvérek­nek szól és „mi, románok" beszél. A román ihazafiságra lelkesítő hirdetés igy végződik: — Kicsinyek és nagyok jöjjenek el és néz­zék meg a román nemzet dicső fiát. A falvakban a papok sorra járták görög­keleti híveiket és buzdították őket, hogy néz­zék meg a vasárnapi repülést Versecen, ame­lyet egy román nemzeti hős rendez. Ennek az lagitációnak meg is volt a hatása. Már szombaton a Versec felé haladó vonatok zsu­fllésig megteltek ia repülés megtekintésére vágyó románokkal. A vasárnapi vonatokon pedig inégy-öt előre bérelt kocsi volt, amelye­ken kizárólag románok utaztak Versecre. Vasárnap délután a verseci polgári lövölde melletti nézőn imiintegy húszezer ember gyüllt össze. Nagy számmal volt a román intelli­gencia képviselve, de a közönség óriási több­ségét román parasztok, asszonyok .és gyere­kek képezték. Négy óra felől kihúzták az ideiglenesen épített hangárból Vlaicu. Aurél gépét, amelyet vöröskék-sárga szinü román nemzeti szalag díszített. Óriási, peroekig tartó üdvrivalgás fogadta az aviatikust, aki rög­tön felszállt a gépébe. A motor megindult, a gép gurult vagy ötven métert, de nem emel­kedett a levegőbe. Ez a hiábavaló kísérlet még háromszor ismétlődött, de Vlaicu nem emelkedett magasba, mert a motorja nem működött kifogástalanul. Végre öt óra tájban a jól felszerelt gép felemelkedett 5—10 mé­ter magasságba és ilyen magasságban haladt egy 'félkörön keresztül, ami után az aviatikus le is szállt. Ezzel vége is volt a román nem­zeti hős produkálójának. A repülés annyi eredménnyel járt Vlaicura, hogy 'bevétele kö­rülbelül harmincezer korona volt. — Zivatarok. Miután a meteorológiai in­tézet azt jósolta, hogy némi hőemekedés következik be, meglehetősen természetes, hogy hűvösebb lett. Az ország legnagyobb részében heves zivatarok dühöngtek s ugy eset az eső mintha öntötték volna. Debre­cenben 57 milliméternyi volt a csapadék, ami kisebb felhőszakadásszámba megy. De 39, 29, 25 milliméternyi eső is áztatta a földet. A Balaton mellett hatalmas vihar tombolt s a tó olyan hullámokat vert, hogy a délutáni hajójáratok el is maradtak. Az időjelző állo­más a történtek után möst már nem hőemel­kedésről, hanem hűvös időről regél, aminek folytán jó és száraz napokra számithatnak azok, akik a hivatalos jóslatokkal szemben kissé tiszteletlenül vélekednek. — A magyar fürdőkben. Akik a magyar fürdőket szokták látogatni, azok előtt ismert dolog, hogy a vendéglősök sok helyütt arány­talanul nagy árért adják nagyon is silány es rossz étikeiket. Különösen zúgolódnak Bartfafürdő vendégei, hogy az ottani vendég­lőben, különösen a Royal vendéglőben való­ságos tátrafüredi áraik vannak, habár az éte­lek nem olyanok. 'Gyakran az is megesik, hogy a vendég elé tett étlapot visszaviszik és az ©gyes ételek árát magasabbra felemelve, kijavítják. Mennyivél ideálisalbb állapot van a szomszédos Krynioáu, ebben a nagyon is lá­togatott galíciai fürdőben — mondják a bárt­fai kirándulók, — ahol csaknem féláron ét­keznek a fürdővendégek. Hiába, ez már a .ma­gyar fürdők átka, ha egy kicsit fellendül iaz üzlet, s a fürdőt a szokottnál jobban látogat­ják, a szegény vendég megadja az árát. Az ételek minőségét nem nagyon ellenőrzik, in­nen van, hogy ezidő szerint nagyon .sok für­dővendég gyomorrontásról paniaázkodik. Iga­zán érdekes volna már inegintervjuvolni egyes nyaraló vendégeket, hogy milyen spe­ciális bajai .akadnak a magyar fürdőknek"? — Mészárosok sztrájkja (Szabadkán. Furcsa sztrájk készül most Szabadkán. A .mé­szárosok elhatározták, hogy csütörtöktől kezdve nem vágatnak marhát s nem árulnak hust. A mészárosokat az készteti a különös sztrájkra, mert Günther József dr szabadkai tiszti főorvos a husárusitás körül olyan rend­szabályokat léptetett életbe, .amely a mészá­rosoknak nincs inyóre. Szabadkán a hust nyilt piacon, sátrakban árulják. Ugyanúgy tehát, mint Szegeden. A tiszti főorvos most azt kívánja, hogy a húsos sátrak három, ol­dalról zártak legyenek, a hust letakarva tart­sák, nehogy a por 'belepje s eltiltotta azt, hogy a hust újságpapírba csomagolják. Minthogy a mészárosok nyakrafőre vétettek az uj intézkedések ellen, a rendőrség sorra 'megbüntette őket. A mészárosok deputációba mentek Biró Káröly dr polgármesterhez, ki­tol azt kérték, hogy építtessen a város szá­mukra egy fedett vásárcsarnokot s addig, naiig ez el nem készül, vonják vissza a szigorú rendeletet. Bejelentették, azt is, hogy a meny­nyiben csütörtökig, 15-ig, nem teljesítik ké­relmüket, ezen a napon sztrájkba lépnek és Szabadkán nem lesz marha-, borjú-, sertés- ós bárányhus. A polgármester aligha nem kény­telen lesz engedni a mészárosoknak s a sza­badkaiak még hosszú ideig poros,. szemetes hust fognak enni. — A német parlament építőjének halála. Drezdából jelentik, hogy Wallot Pál építészi tanácsos, a német parlament épitüje, 71 éves korában Langenschwalbach-fürdüben meghalt. A jeles építészről, amióta a parlamentet fölé­pítette, alig hallott a világ és visszavonulásá­nak nem kisebb ember volt az oka, mint Vil­mos császár. A császárnak ugyanis sehogysem tetszett a parlament épülete és nemtetszésének több izben kifejezést is adott. Amikor a csá­szár 1897. szeptember havában Budapesten meglátogatta Ferencz József királyt, többek közt a parlament épületét is megtekintette és annyira el volt általa ragadtatva, hogy az őt kalauzoló Steindl Imre műegyetemi tanárhoz, a parlament építőjéhez igy szólt: — Ha én uralkodtam volna, amikor elhatá­rozták a német parlament építését, akkor föl­tétlenül önt bizták volna meg az épitésével! Ez a mondás valóságos tőrdöfésként hatott az amúgy is duzzogó Wallotra nézve és elke­seredésében elköltözött Berlinből Drezdába, ahol csöndes nyugalomban élt és azóta nem is hallatott magáról. — Fegyelmi egy városi állatorvos ellen. Versecről jelentik: Frank Gyula városi állatorvos ellen a közgyűlés elrendelte a fe­gyelmi eljárást ós egyutal állásától is felfüg­gesztette. Az intézkedésre az szolgáltatott okot, hogy Frank Gyula ellen oly panaszok emeltettek, miszerint állítólag kifogástalan minőségű hust is elkoboztatott és megsemmi­sített volna. Szekeres állami orvos, ki rövid idővel ezelőtt került Versecre ós Frankkal családi ügyekből kifolyólag ellenséges lábon

Next

/
Thumbnails
Contents