Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-02 / 113. (177.) szám

1912. augusztus 2. DÉIiM AGY ARORSZÁG 3 lat, amelyek mindennemű katonai szolgálatra alkalmatlanná teszik a hadköteles: a koponya állandó folytonossághiánya, mindkét fül süketsége, süketnémaság, külső füljáratok •eljes elzárása, szürke hályog, törpeség az egész test nyorroréksága és gyógyíthatatlan elmebaj. Az elmebeteg ugy rendezése. — Uj kórház elmebajosok részére. — (Saját tudósítónktól.) Fejér vármegye közigazgatási bizottsága országos akciót kezdeményezett, mely szerint föliratot intézett a belügyminiszterhez, hogy az elmebetegek részére megfelelő tébolydákról gondoskodjék. A föliratot hozzájárulás végett megküldötték az összes törvényhatóságoknak, igy Szegednek is és természetes, hogy nem akadt az országban törvényhatóság, amely a fölirathoz való hozzájárulását megtagadta volna. Mindenütt az országban, de különösen az Alföldön és főleg itt Szegeden rettenetesen érezteti hatását az elmebetegeknek igazán elhanyagolt ügye. Hiszen napról-napra tapasztaljuk, hogy ön- és közveszélyes őrültek szabadon járnak, vagy épen nem megfelő, sőt veszedelmes családi felügyelet alatt vannak, mert a közkórházban nincs hely, nem tudják fölvenni. És igy van ez mindenütt Magyarországon. Annál örvendetesehb a belügyminiszter leirata, melyet e tárgyban válaszul intézett aa ország törvényhatóságaihoz. A belügyminiszter e leiratában megnyugtatni igyek. szik az ország közvéleményét arról, hogy az elmebetegek ügye rendezés alatt van és rövidesen intézményes gondoskodás történik arról, hogy az elmebeteg ügy országosan rendeztessék. A miniszteri leirat szövege a következő: Fejér vármegye közigazgatási bizottságának az elmebeteg ügy rendezése, tárgyában hozzám intézett és Ciliihez hozzájárulás végett. áttett felirata tárgyában mult évi 562. szám alatt kélt felterjesztése folytán értesítem a cimet, miszerint az elmebetegek elhelyezése köcrül fenálló nehézségeik és hiányok előttem nemcsak, bogy nem ismeretlenek, de mert tudomással birok azokról és ezen ueagyfcnitosságtól is át vagyok hatva, minden (rendelkezésemre álló módon aura törekszem, . hogy ezen állapotok mielőbb megfelelőieg «rvasoltassanak. E eólból jelenleg egy nagyobb állami elmegyétgyvntézet létesítése iránt folytatok tárgyalásokat; valamint az irányban is, hogy az ujabban megszaporodott számú traöbamás elmebetegek részére külön ehneosztályok állíttassanak fed. Remélem, hogy ezen intézkedések mielőbbi létesítése ut ján és az által, bogy töíbb törvényhatóság területén épülő kórházak nagyobb elmebeteg osztályokkal is el (lesznek látva, a jelenlegi nehézségek nagyobb része ia közeljövőben kiküszöbölhető lesz. Különben megki vámom jegyezni, hogy mióta az elmebetegek családi ápolása is meghomosittatott és az által mód nyujtatik arra, liogy a zárt intézetek elmebeteg feleslege szabadabb ápolás céljaira ezen telepnek átadassák, az elmebetegek elhelyezése tekintetében a múlthoz képest már is javulás tapasztalható, amit az is igzol, bogy a megfigyelő kórházak túlzsúfoltsága esetén azok beteganyagának egy része az állami intézetek által már jelenleg is átvétettek. Budapest, 1912. évi julius hó 4-én. A ,miniszter rendeletéből Bölcs a k., miniszteri osztálytanácsos. Megépítik Szeged téli kikötőjét. (Saját tudósítónktólJ Az állami költségvetés keretébe Serényi Béla gróf fóldmivelésügyi miniszter 190 millió koronát állított be folyók szabályozására. Ebből az összegből nagyszabású vízszabályozási munkákat hajtanak végre, melyeknek egyik legeminensebb követelménye épen a Tiszának és a délvidéki folyóknak a szabályozása. Helyes fölismeréssel a miniszter elsősorban a Tisza déli részének a szabályozását határozta el s ezzel kapcsolatosan Szegeden téli I,kikötőt építenek. Tehát Szeged ismét és ismét abban a helyzetben van, hogy köszönettel tartozik a kormánynak, hogy az érdekeit sokkal jobba® képviseli, mint ahogy azt maga Szeged város is remélné. A sokat szidott, hazaáruló kormány tehát ugylátszik, — még sem tör a nemzet és a városok érdekei ellen és ha az ellenzéki láz fantagmáit kikapcsoljuk gondolatvilágunk köréből, akkor mégis csak kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a "nemzeti munka" kormánya igenis hiven teljesiti kötelességét. Nemzeti munkát végez a kormány akkor, — amikor ha kell, erőszakkal, a demagóg uralom letörésével is, — eleget tesz a nemzeti munka követelményeinek és az ország gazdasági fejlődéséről gondoskodik. Hogy milye® érdeke Szegednek a téli kikötő, azt fölösleges szegediek előtt kifejteni. rA tiszai hajózásnak gócpontjában vagyunk és természetrajzi helyzetünk is arra predesztinál, hogy a hajózást, a tiszai kereskedelmet ide koncentráljuk azzal, hogy annak föltételét, 3 téli kikötőt megteremtsük. A Maros is közvetlen Szeged mellett torkol a Tiszába és mégis mindeddig teljesen védetlen állapotban a téli idő viharainak kitéve kellett a tiszai hajóknak egy természetes öbölfélében horgonyozniok és bizonyos, hogy ez a veszteglés nem vált javtkra a hajóknak. És amit a saját érdekünk szempontjából nem tudunk megteremteni, azt szinte meglepetésszerűen megcsinálja nekünk a kormány, az "átkozott, hadaáruló magyar kormány:' Ezekután még csak az hiányzik, hogy Kelemen Bétáék megobstruálják e miatt is a kormányt. Szakadás a tót nemzetiségi pártban. A tót nemzetiségi párt szakadás eíőtt áll s ugy látszik, hogy a heterogén elemek szétválását az egységért küzdő párttagok minden erőfeszítése sem fogja megakadályozni. A szakadás okai politikai okokra vezethetők vissza. A pártnak Juriga Nándor, az izgatásért több izben lecsukott katholikus pap áll, élen aki lapjában, a „Ludove Noviny"-ben heves támadást intéz a nagyobbára lutheránus pártvezetőség ellen. A kormány által támogatott klerikális párt erővel szakadásra akarja vinni a dolgot, mert azt gondol, hogy többségét biztosithatja, a másik csoport pedig éppen ezért akarja az ügyet agyonhallgatni. — A külügyminiszter a román királynál. Bécsből jelentik: Berchtold Lipót gróf közös külügyminiszter a legközelebbi hetek egyikén valószínűleg e hónap végén Károly román király látogatására Romániába ntazik. Berchtold gróf utazásával Károly román király ama meghívásának tesz eleget, a melyet Majoreszku román miniszterelnök és külügyminiszter legutóbbi bécsi látogatása alkalmával Berchtold grófnak tolmácsolt. A külügyminisztert romániai útjára a felesége is elkíséri. Pancsoua kiskirályai. — Tesssék államosítani a vidéki rendőrséget. — (Saját tudósitónktól.) A vidéki rendőrségeik államosításának előkészítésére a belügyminisztériumba helyezték át Pekáry Ferencet, a budapesti államrendőrség volt főkapitányhelyettesét. Hogy mennyire időszerű a rendőrség reorganizációja, bizonyitják azok az események, amelyek a közelmúltban történtek. A budapesti államrendőrség a Majoros-üggyel kompromittálta magát ós még olyan faktoroknak az ellenőrzését is magára vonta, akik eddig szeretettel foglalkoztak a főváros rendőrségéivel. Vidéki városokban még szomorúbb a helyzet. Alig két hete mult, hgy Nagyváradon egy urileányt, — akit azóta már oltár elé vezetett egy jónevü nagyváradi kereskedő, — vitt be egy deteiktiv a rendőrségre, ahol kihallgatás nélkül a fogásba vetette Vass Árpád rendőrfogalmazó. Ehhez hasonló (botrányos esetet hoz most a Délmagyarország nyilvánosságra. Ezúttal a pancsovai rendőrségről lesz szó. Elég jellemzésére ennek a testületnek, hogy pár hónap előtt lopás történt a pancsovai rendörségen. A tolvajt rögtön magnk között keresték a pancsovai rend 'buzgó őrei. De a tolvaj nem Ikerült imeg. A legelőkelőbb pancsovai kávéházban a mult hónap közepéig egy pesti leány volt a kasszírnő. Mindenki, aki vidéki városban hosszabb vagy rövidebb ideig tartózkodott, tudja, hogy mennyire ki vannak szolgáltatva a kávéházak női alkalmazottjai a basáskodó rendőrközegeknek. Ez a leány, aki ennek a történetnek szomorú hősnője, julius tizenötödikóig volt csak a kávéház saollgálatában. Akkor kilépett, de továbbra is Panosován akart maradni. Két nap multán Kovács remdőrőrmester maga elé citálta a leányt, azután rárivallt: — Ha akartam volna, rendőrrel .kísértettem volna magát ide. Vigyázzon magára, meri le is zárathatom. Az őrmester ezután átadta Hetiinger fogalmazónak a leányt Heti inger ur még fiatal ember és különösen érezteti hivatalos hatalmát. A fogaLmozócska igy kezdte a vallatást: — Van-e pénze és mennyi? — Ki a barátjaf Azt akarták tudniillik tisztázni a rendőrségen, hogy miből akar élni továbbra a lány. Ez erkölesrendészeti szempontból érthető, mert a kis városkában még lehetséges az egyes emberek ellenőrzése. A leány a fiatal fogalmazó furosa kérdéseire nem válaszolt, hanem kijelentette, hogy ebben az ügyben legn feljebb a főkapitánnyal érintkezik. A fogalmazó hamarosan belátta, hogy az intelligens leánnyal semmire se megy, sietett hát jelenteni a bejelentő-hivatal főnökének, egy Cséri nevü urnák, hogy a leány ellenszegül. — Ha ellenszegül — felelte a szigora Cséri — indítsa meg ellene ezért a hivatalos eljárást. Sok viszontagság után végre a főkapitány elé került a leány, aki előtt kijelentette, hogy ezek után nem marad Panosován. Ez az eset a maga (brutalitásában is bizonyíték, hogy a vidéki rendőrségeket meg kell reformálni. Pekáry Ferencnek, aki most tanulmányozza a vidéki rendőrségeket, ezt a kis virágot szeretettel ajánljuk figyelmébe. — Forradalom készülődik Japánban. A gyászba borult Japánországból ma meglepő hir érkezett. A császár halála óta komoly forradalmi mozgalom indult meg az országban. A mozgalom élén radikálisok és szociálisták állanak, a kik a kinai köztársaságiakkal is szoros viszonyban vannak. A mozgalom résztvevői lázas munkát fejtenek ki 8 agy látszik, bogy a forradalmi mozgalom nem fog siker nélkül maradni. A rendőrség nagy energiával üldözi a mozgalomban résztvevőket. Hogy a forradalom terjedésének útját vágják, uj politikai pártot alakítottak, a melynek élén Kacsára herceg, Yamagata és Oyama állanak.