Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-07 / 155. szám

1912 julius 4. DÉLMAGYARORSZÁG fi vasutak igazgatóságát folyó évi május hó 16-án kelt 35.694—1912. számú rendeletével megfelelően értesítette. A sóküldeményeknek bérmentetlen vagyis a fuvardíj átutalása mellett leendő feladása ugy értelmezendő, hogy a kedvezményes fuvardíj a küldemény rendeltetési állomásán az átvevő által fizetendő. Mely kedvezményre, valamint arra a körülményre is, hogy a Magyar Bank és Kereskedelmi részvénytársaság-, mint a magyar királyi sójövedék vezérügynöksége a vele megkötött szerződés értelmében a hozzáforduló hitelképes sókereskedőknek kiterjedtebb hitelnyújtás által lehetővé tenni tartozik, hogy nagyobb sókészleteket előre heraktározliaasanak s magukat az őszi hónapok nagyobb sószűkségleteik tekintetében jó előre fedezhessék a sóárulással foglalkozó felek és egyéb érdekkörök figyelmét ez utou hivja fel a pénzügyigazgatóság. Szeged, 1912. évi junius hó 12-én. Kedaeic s. k. királyi tanácsos, pénzügyigazgató. — Velence—Lidó uj pompájában. Egész sora a kellemes meglepetéseknek vár azokra, akik ez- évben a Lidót fel fogják keresni. Páratlan strandján gyönyörű élet folyik és a Pro Venezia társaság gondoskodott róla, hogy az ünnepségek egymást érjék. Olyan szórakozások, minőket csak Velence nyújthat. A Lir dón már is igen előkelő közönség és igen jelentékeny magyar uri társaság élvezi ennek a páratlan szép helynek a gyönyöreit. A tervbe vett ünnepségeket részletesen felsorolja a Lidóról szóló mai lapunkban közölt hirdetés. — Jóformán kétszer tiz csepp „Borolin" elegendő ahhoz, hogy valaki végképpen megszabaduljon fejfájásától vagy fogfájásától. 6 — Az elválasztás ideje képezi a család legagódalmasabb perceit, mert ha ilyenkor táplálkozási hiba következtében bélzavar áll elő,-ügy a gyermek olykor veszedelemben forog. Ne üljön fel tehát senki hangzatos hirdetéseknek, hanem használjon gyermekénél Phosphatine Falliéres tápszert, amely alkalmazhatóság tekintetéhen páratlan. — A Charles-cirkusz, Európa legnagyobb szabású vándorcirkusza, amely minden izében magán hordja a modern izlés bélyegét, meghódítva Európa nagyobb városainak közönségét, a nyár folyamán Magyarország nagyobb városaiban tartja vendégjátékait s tervezett kőrútjában néhány napra városunkba érkezik. Ez egyszerű bejelentés teljesen elég arra, hogy városunk közönségének a legszenzációsabb hírrel .szolgáljunk. Ismerve p Charles cirkusz hatalmas amerikai méreteit, nyugodtan állíthatjuk, hogy Európában eliez hasonló vállalkozás nincsen. Eltekintve a sablonos cirkuszoktól, melyek városunkban eddig megfordultak, még a legnagyobb vállalkozások sem hasonlíthatók a Charlesz cirkusz arányaihoz, — s ha a művészi ízlést és modern haladást vesszük, azt látjuk, hogy nemcsak Európában, hanem talán az egész földkerekségén sincsen ehez hasonló vállalkozás. Megerősítheti szavaink igazságát ama tény, hogy a világsajtó legelőkelőbb képviselői dicsérettel telt recenziójukban elismerik azt, hogy1 a Charles cirkusz az egyedüli, amely örökre feledhetetlen estéket szerzett mindazoknak, akik e hatalmas vállalat művészileg haladó Ízléssel összeállított műsorát végignézték. Saját különvonatuk beláthatatlan hosszú kocsisora viszi városrólvárosra e vállalatot^amelynek igazgatója nem elégszik" meg azzal, hogy a saját érdekét tekintse elsőnek, hanem arra törekszik, hogy elsősorban a közönség igényeit elégítse ki. Cirkusz és állatkert. És az állatok is mind művészek. Legelső helyen emiitjük a 6 vadonbefogott; királytagi-i&t, melyeket iH. Wagner cowboy demteur szelídített, — továbbá a 26 darabból álló Berber hímoroszlán csoportja, melyeket Charles igazgatónő idomított. Az igazgató tulajdonosi kedélyes jegesmedvéi és esetlenül kedves zsonglőr fókái is mind művészek. Hét elefánt, tevék, lámák, zebrák antilóPok, zebuk, majmok, kutyák, nemesvérü fajlovak mutatványai teszik érdekessé a műsort. Hírneves artisták különbnél különb .mutatványaiban gyönyörködhetünk. Az eredeti marokkói arabok merész ugrásai s gyönyörű látványt nyújtó ugró együttese valamint a piramis mutatványok, — továbbá a kínai artisták" ekszcentrikus — és copfakrobatái, — úgyszintén az indiai fakírok szemfényvesztő, prodikeioi elégítenek ki minden igényit, minden ízlést. Merész lovasok bravúrjai, elegáns iskolalovasok giaeiőz mutatványai egészítik ki a műsort. Ilyen gárdával indult útnak Charles igazgató, s európai útjában mindenütt dicséret kisérte és reméljük, hogy városunk közönségéij,°k is minden igényét, ízlését ki fogja elégíteni. Felhívjuk a közönség figyelmét arra a körülményre, hogy c vállalat nem hasonlítható össze egyetlen európai cirkusszal sem, mert Charles cirkusza az egyedüli ízléses, előkelő, modern cirkusz egész Európában. . Alaptőke és tartalékok: 172 millió Betéti állomány 1911 végén 368 millió Takarékbetéteket a mindenkori pénzviszonyoknak megfelelő kamatozás mellett betéti könyvekre és pénztárjegyekre a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank részére Szegeden átvesz MAY R. MIKSA bank- és váltóüzlete Széchenyi - tér 2., mely cégnél a betéti könyvek és a pénztárjegyek vissza is fizettetnek. Tovább, tovább . . . — Útra készül Majthényi Flóra. — A Császárfürdőben volt ma találkozásom egy vidéki, jó barátnőmmel. Jókor érkeztem. Másfél esztendeje, hogy nem jártam ott, mivelhogy azóta sehol se jártam s kérdezem a portástól: — Mikor utazott el innen Majthényi Flóra? — Nem utazott el, kérem, itt van most is. Szívesen hallottam, hogy még itt van, mert sajnáltam volna, ha nem találkozom vele többet. Fölmentem. Keresem Szántónét, a házvezetőnőt. Mindig bejön velem, iha bemegyek Majthényi Flórához. A hátsó udvarban lévő lakás, mint mindig, gondosan becsukva. Szántóné kopogtat. Szokott bizalmatlankodó hangon kérdezi: — Ki az? Épen akkor jött a levélhordó. Azt jelenti a házvezetőnő. Várunk, mig kijön a levélhordó. Addig megtudom odakint, hogy most is ugy él Tóth Kát mán özvegye, mint három év óta, mikor váratlanul belépett Discher dr igazgató-főorvoshoz félénken, igénytelenül, csendes szóval mondva a nevét és jelentve, hogy most .jött Palesztinából és el akarja foglalni a Császárfürdőben azt a kis réges-régen lecsukott lakást, amihez családi jussa van. Három szobácska a csendes liátsó udvarra nyíló ablakokkal. Ütött-kopott, rozoga szalmazsákos ágy, ágyjiemü nélkül, ócska egynéhány szék kbkikandikáló lószőrrel, egy csomó ócska utazóláda, egy düledező asztalka. Ez a bútorzat most is. És semmi áron sem akar másképen élni. — Jó az nekem, — ez a felelete, ha szóvá teszik, hogy több kényelmet szerznek neki . . . Jön ki a levélhordó. Jelenti Sántóné, hogy látogató is vau. — Kicsoda? — kérdi félig- nyitott, ajtónál. Akkor beszólok magam. Mondom a nevemet. — Maga? Hisz maga régen elfelejtett engemet. — Dehogy is felejtettem el, asszonyom. Hiszen látja, hogy itt vagyok. A kis hugocskámat, akivel voltam, kint hagyva a folyosón, bemegyek Sántónéval. Hozza a belső szobából a két bőrszéket. Nem változott másfél év óta, sőt mintha talán jobb színben volna. Csak a haja fehérebb, de fürgébbnek itélem és jobb a kedve is. örülök a szemrehányásának és mondom neki, ne rójja hibámul az elmaradásomat. Betegeskedtem, de ime, jól vagyok, iitt vagyok. Akkor meglátja az ablakon a kis humogat. Behivatja. És bejön a gyermek és látja Majthényi Flórát. Egy kis fehérhajú, mesebeli öreganyókát, aki mitsem törődik magával, a hajával, a ruhájával. Az egykor ünnepelt hires, szép Majthényi Flórát, a költőnőt. És jómagam sem tudom elhinni, hogy valaha, ötven év előtt, ez volt az a ragyogó, ifju, szép urileány, akiről Tóth Kálmán irta: A bálteremben, a jég sima tükrén, Udvarlóid közt nem találsz soha. Oh, jól tudom, a fényes társaságban, Egyszerűen szégyent múlana. A fehérhajú, csendes öreganyóka nézi, nézi a kis leányt és mondja: — Érdekes, régi németformáju főkötőcskéje van a gyermeknek. És mosolyog. Mosolyog. Először, mióta ismerem. Mikor két év előtt először jártam nála, csak a fiáról kérdezősködött. Másodszor virágot vittem neki. Elmenőben letettem az ócska harosszékre. Észrevette. Bánatosan szólt: — Köszönöm. Nem kell. Engem husit a virág. Szó nélkül vittem a virágot. Ugylátszik, az az érzése támadt, hogy talán megbántott. Alig léptem kettőt-hármat a folyosón, nyílik az ajtaja és utánam szól: — Kérem valamire. Tegye meg. — Mi tetszik? — Adja oda a virágot a templomnak. Igen? — Igen. Szívesen. Mikor harmadszor voltam nála, neheztelő hangon mondta, hogy régen jártam ott. — Megvallom, asszonyom, nem tudom, szereti-e, ha jövök. — Csak jöjjön, mikor jönni akar. Én egyszerű, régi öregasszony vagyok, nem tudok komédiázni. Ha nem akarnám, Fogy- jöjjön, megmondanám. Kérdezíteim, lehetk-e "valamiben szolgalatjára.. Szívesen eljönnék a szolgálóleányommal. Talán segíthetnénk valamit varrni vagy miegymást . . . Ingatja csendesen a fejét. Nem fogad el semmit sem. — Nem kell nekem semmi. Nekem minden jó, igy ahogy van. Nem is maradok itt úgyse. Nem szeretek itt lenni. Elmegyek mielőbb. Ma, másfél év múlva, megint azt mondta búcsúzáskor: — Ha megint eljön, nem leszek itt ugvse. Elmegyes. — Hova kínálkozik? — Nem tudom. Sehova.