Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-06 / 154. szám

1912 julius 4. DÉLMAGYARORSZÁG fi viirógldivatja — vajmi -szerény helyei kap rajta. A szabása iá dineetoire divatjára emlékeztet, 'de helyet ad az .egyéni izílésneik és 'fantáziának is. A virágok fcözül ujira a rózsa lett az uralkodó, de csak az övön, vagy a napernyő nyeléhez erősítve hordják. Magyarország a vigaszdíj nyertese. — 3:G arányban győzte i.e Ausztriái — (Saját tudósítónktól.) A nemzetek erős küzdelméiben, amely a football-sport heggemoniájáért folyik, értékes és szép győzelmet aratott ma este a magyar válogatott csapat, Stockholmban az osztrák válogatottak ellen. Tizenegy nemzet között folyt le a mérkőzés a fooíball világbajnokság ciméért. Hét nemzet közül mindjárt a legelső napon a világ legelső csapatával, az angol válogatott csapattal hozta össze a szerencsétlen véletlen a magyar csapatot. Az angol csapat, amely ezúttal is a világbajnokság nyertese, 7:0 arányban győzött a magyar válogatott ellen, amely ez által a döntőből kiesett. Többi mérkőzései azonban a magyar válogatott csapatnak fényesen bizonyítja, hogyha a magyar csapat ma még nem is a világ legjobb csapata, de már jelenleg is a második vagy harmadik klasszisu. Mert ha az angol csapat kétségtelenül felette is áll, a dán csapattal legalább is egyenrangú. A norvégeket 6:0 arányban győzték le a magyar fiuk, a svédekkel 2:2, döntetlenül végeztek svéd pályán. Németországot 4:1 arányban győzték le, Ausztriát pedig ma idegen helyen, idegen közönség előtt 3:0 arányban verték meg. Ez oly lelkesítő, gyönyörű eredmény, amely legjobb kihatással lesz a magyar football-sport további fejlődésére. Ha a közönség ezentúl is támogatja a footballistákat, ha továbbra is serényen és fáradhatatlanul folyik a munka, lehetőleg hivatásos trénerrel, akkor a legközelebbi .olympiádon egy kis meglepetést is szerezhetünk talán az angol győzhetetleneknek. A vigaszverseny, amelyért hét nemzet versenyzett, ma dőlt el a magyar-osztrák mérkőzéssel a Stadion pályáján. Részletes tudósítást még nem adhatunk a mérkőzésről, amely este 7 órakor vette kezdetét, óriási érdeklődő közönség előtt. A távirati jelentés szerint a magyarok rettenetes erős iramot diktáltak, mindjárt kezdetben és állandóan fölényben voltak. Összjátékuk ideális volt, ugy hogy még a magyarokat is meglepte. Önzésnek nyoma se volt. A 31-ik percben az első gólt Schlosser Imre lőtte; félidő 1:0 volt. A második félidőről annyi érkezett, hogy a magyarok támadtak s Pataki a 27-ik és Bodnár a 37-ik percben lőttek gólt. Tehát a magyarok ujabb két gólt értek el, az osztrák támadás megtörött, igy a végeredmény 3:0 a magyar csapat javára. Ezzel a győzelemmel, amely a magyarokat a vigaszdij nyertesévé tette, az is kitűnt egyúttal, hogy semleges pályán, mennyivel erősebb a magyar csapat* az osztráknál. A modern sport hősei. — Egy kis statisztika. (Saját tudósítónktól.) A modem sport hőseinek, aikiknek nevét, remdszeiünt 'az egész viliág isineri, nagyon is .gyakran el kell szenvedniük azt a keserű sorsot, hogy néhány év múlva teljesen elfeledik őket és talán egy téren sem olyan változó a szerencse, mint épen a sport terén. Bizonyos sport fajokat egyszerre os>ak teljesen elfeled a tömeg, uj szenzációk keltük föl a,z érdeklődést és természetesen ezeknek művelői kapják azután a babért és a pénzt. Egyedüli a lósport állja ki mindenütt ia kemény versenyt és iá lósport szerencsés zsokéknak, ina is a idicsőség ós <a gazdagság biztos forrása. Egy francia újság érdekes adatokat mórod el larra nézve, niiilyem változó a sportkörök sorsa? Két gyorsfutó, aki valamikor büszke rekordokat teremtett a futás terén, most mint újságárus keresi meg kenyerét, mig például a boxoló Garpentier egy óra alatt ötvenezer frankot keres. A hivatásos kerékpáros-versenyzők ínég 1891-ben szegény ördögök voltak; 1898-ban már sokan közülük minden nagyobb fáradság nélkül évente többet kerestek százezer franknál, miig ma ez a foglalkozás csak néhány ikiválasztottnak ad jó keresetet, de ez is jóval mögötte marad a kilencvenes évek kereseténél. Ugyanez a változás látható ma már a repülés terén. Aki 1909-ben repült, annyit kereshetett, lameronylif. akart. A százezer frankos dij és a huszonötezer frankos jurtalom napirenden volt. Ma már van pilóta, akinek havi háromszáz frankkal kell megelégednie, sőt az egyik francia repülőiskolában van egy pilóta, aki minden reggel fölrepül, este pedig a tanitványokat oktatja a repülés mesterségére és ezért össze-vissza kéltszázötven frankot kap egy hóniapra. Az az idő, amikor egy Paulhan egy év alatt milliomos lett, már elmúlt. Nincs másképen a dolog az automobilizmus terén sem. Mig Théry és Nazzero két év leforgása alatt kerek negyedmilliót szerzett, manapság az automobil-versenyző iroagyobhára tisztel etdijaikm van utalva, mert a pénzdij sok esetiben ínég az útinak és iaz arra való fölkészülésnek költségét sem födözi. Olyan birkózók, mint Pons és Parubny, kik egykor évemkint 'dupla miniszteri fizetést kaptak, most szinte nyomorognak és nagyon örülnek, fia valamelyik vidéki városban birkózó-versenyt rendeznek, amelyen néhány száz frankot szerezhetnek. A boxolók hirtelen 'háttérbe szorították a birkózókat és semmiféle más sportágban sem lehet manapság annyit keresni, mint amennyit például Jiaok Johnson boxoló keres. Hiszen bizonyára emlékezik még arra mindenki, hogy ez az ember Renóban jóval többet keresett egy milliónál. A legtöbb a nyereség még ma is a lóversenyen. A Maintenon nevü francia ló egy évben 840,000 frankot szerzett tulajdonosának. La Camargó 877,000 frankot nyert. Nehezebb a zsokék jövedelmeinek megállapítása. De az bizonyos, hogy egy-egy első osztályú zsoké évente átlag ötvenezer frank biztos fizetést kap, minden lovaglásért külön százszázbusz frankot és ínég a nyert összeg tiz százalékát ugy, hagy egy évben könnyen megszerez százezer frankot, de szerencsés évben jóval .többet is. Ezzel szemben például a vivő csak oktatással kereshet pénzt, az úszósport pedlig csaknem tisztára a gazdag műkedvelők sportja. A király sxentesitte a véderőtfirvényé. Amikor Tisza István gróf erélye és céltudatos elnöklése keresztül vitte tizenegy hónapos szócséplés és obstruálás után a véderő javaslatok elfogadását a magyar parlamentiben, akkor a letört ellenzék, mint utolsó szalmaszálba kapaszkodott abba a reménybe, hogy a főrendiház majd elutasítja a véderőtörvényt. Erre azonban ugyancsak rácáfoltak a hazafias főrendek, akik óriási szótöbbséggel szintén elfogadták a javaslatot. Ekkor az ellenzék a nagy ágy,nyal jött: a frázis és szópufogtalá-sok tömegével, hogy őfelsége nem szentesíthet oly törvényt, amelynek meghozásában az ellenzéknek nem méltóztatott részt veuini. Jschlbql pedig jelentik: ma őfelsége szentesitette a véderőtör vényt. NAPIJjlREK A nyaralás. (Saját tudósítónktól.) A nagyvárosi eiüber ilyenkor szerelmes a faluba, az idiilbe, az úgynevezett magányba. Hogy aztán a falu és a fürdőhely kielégittte ezt a nagy sóvárgást, más Kérdés, még pedig olyan kérdés, nrelyre annyiféle a válasz, ahány a nyaraló ember. A legtöbb ember elégületlen a nyaralásával, de hát mivel van megelégedve az a bizonyos „legtöbb ember"? Meg aztán a „legtöbb embernek" van iis oka elégületlenkediii, mert az utóbbi években, hallatlanul fölsrófolták a nyaralás árát, ellenben hallatlanul lesrófolták a nyaralók igényeit. Mindegyre nő a lakás meg a e-sirke ára, ellenben egyre fogy a rét, az erdő. Apró, poros, napos, parkokra terelik a városok menekültjeárt, ínig az erdőt, rétet élelmes spekulánsok ebparcellázzák előlük. A „legtöbb ember" azonkívül esak azért megy pihenni falura, hogy háromszorannyi munkát vegyen a nyakába, mint rendesen, mert különben nem tudná megfizetni a nyár örömeit. Százan szólnak bele, a. nyaralásunkba is, hogy lefölözzék róla a megelégedettség tejfölét: a háziorvos, aki a Balatonra vágyó embert fölkergeti a Tátrába és af enyves imádóját leküldi a tengerre, a, hivatalfő, aki nem akkor adja meg g szabadságot, mikor jól esik. az idő, a cseléd, a. szomszéd, a rosszul választott nyaralóhely s főleg az erszény. A legtöbb ember tehát nincs megelégedve a nyaralással',' -noha hiszen még sem cserélne azokkal, akik nem élvezhetik a nyaralás tortúráját. A nyaralásban mindig van báj. ha egyéb nem, változatosság, elszakadás a héfköznc^iiságtól, melyen ugy tapad, ugy küzködifc és zug az ember, mint a légy az enyves papiron. 'A nyaraló ember egy kis időire letépi magát a szellemi légyfogó-kúpról és kimenekül az ablakon a friss szellő szárnyára. Mit töcdik ő azzal, hogy uj gondok hálói leselkednek rája ott is mindig zugban, a fő az, hogy röpködhet az élet napos oldalán egy darabig. A legeslegtöbb ember még azt az örömet sem szerezheti még magának, hogy elégületlen lehessen a nyaralásáVal. Á legeslegtöbb ember egyáltalán nem megy nyaralni, mert a városhoz köti a foglalkozása, vagy a szegénysége. Ezzel senki sean gondol olyankor, mikor a boldog,abbak a pályaházak felé tolongnak, mint a rajzó piéhnemzedék, mely uj tanyát keres magának. A nyaraló közönséggel még esak törődik a közvélemény, maga a kormány is, piely odafönn a Tátrában hatalmas szállókat és telepeket teremt számára, a Balaton mellett pedig egyik viruló villaváros a imásik után emelkedik, szinte estéből reggelig, a befogadására.. De ki törődik azzal a sok százezer emberrel. E nagy tömeg ember sötétlő testén közömbösen siklik el a közvélemény. y Igaz, van néhány enyhe pihenőhelye a város"Vra%y nyári börtönébe zárt közönségnek W de ez csak olyan, mint a fegyház kert-tje, melyben párosával sétál a rab, körülvéve fallal és gáttal. Ezek a,bekerített zöld fütáblák, melyre a lábat rátenni nem szabad, ezek a fák, melyek minden leveleefikéjére .sanda szemű őr vigyáz, ezek a melegben olvadozó ligeti aszfaltos sétautak, melyeken százezer cipőtalp lenyomata látható, a városra a nyár levegőjének az illatának csak silány lehelletét vetik.. Ez lassanként a városnak csak elbájoló díszletévé válnak, melyben a nagyközönség akár a nézőtérről gyönyörködik.