Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-30 / 110. (174.) szám

1912 julius 31 DÉL MAGYARORSZÁG B Huszonötezer iskolásggerek éhezik. — ft londoni dokkmunkások sztrájkja. —• (Saját tudósitönktöl.) A nyomornságnak jjnoseú 'határa, Mindenki azt hitte, hogy fo­lozai többé nem lehet azokat a szörnyűsége­it, amelyeknek a londoni kikötő és a sztrájk tanyák a színhelyei, de csakhamar kiderült, íogy a dokkmunkások kálváriája még nem folt teljes, az utolsó stációhoz csak most ér­ek él. Kedd óta huszonötezer gyermek éhe­ik Londonban, huszonötezer gyermek vesz­ette el a betevő falatját és néz szembe a ha­állal. És ezzel, ugy látszik, a dokkmunká­st szenvedése elérkeztt a csúcspontra. ,A katasztrófáit az a körülmény idézte Jő, hogy az iskolákban megkezdődött a nyá­i szünet. Az iskolákat (bezárták és velők sgyütt bezáródtak a szegény gyerekek előtt tzok az ajtók is, amelyeken á,t eledelhez ju­;öttak. A dokmmunkások gyermekei ugyanis [öznaponkint az iskolákban reggelizhettek és igyanott kaptak ebédet is. Most persze .mind 8 megszűnt. A sors kegyetlen iróniája, hogy ippen a szünidő sújtja a gyerekeket a leg­ettenetesebb csapással és idézi föl, szünidei tjándékkép az Óhenhalás rémét . . . A tudósitások szivettépően ecsetelik a izomoruságot. Megesett, hogy két leány, a [iknek az anyjuk meghalt, elrejtőztek az is­kolában és hogy koldulniuk ne kell len, na­lokig nem vettek magukhoz táplálékot. Az igyik beteg és minthogy operáció vált szük­égessé és kórházba kellett mennie, derült sa-k ki az eset. A kisleány ugyanis annyira lgyöngült, hogy már a beszédre sem volt ké ics. Persze, meg sem lehetett operálni. (A demoralizacló általános.) A hatósági orvosok egybehangzóan pa-' taszkodnak arról, hogy az iskolásgyerekek a áplálékhiány következtében valósággal el­orvadnak. De nemcsak fizikailag mennek tönkre, Elvesztik az önérzetüket, az önbe­sülésüket is. Rongyokiban járnak, piszkosak, teán fésülködnek ós nem mosakodnak, mert incs otthon szappan. Erkölcseikben teljesen aegrend ültek. (A zálogház) Az egyetlen . menedékforrás — a zálog­téz. A jótékonyság és a zálogház, ebből a ket­őből élnek. A Daily Chronik munkatársa be­z-élt egy munkással, aki a következőket aondotta: < • , — Uram, ez a helyzetem: van feleségem s károm gyermekem. A sztrájk kilenc hete art, szerencsétlenségünkre az asszony vise­ős. A szervezete gyönge és félek, hogy a yomöruság összetöri. Már-semmink sincsen, kak egy reményem: hogy a sztrájk nemso­ára véget- ér és hogy véle a" sztrájkok befe­eződtek . . . minden időkre. A zálogcédulái ruhadarabokról szólottak, z utolsókról és a felesége jegygyűrűjéről. <em választhatott volna magának beszéde­ik tanukat a nyomor és .a szenvedés. (Nagy isten, ueszitsd ei Devensportoí!) A sztrájk egyik legmegrázóbb jeleneté­i leírása következik. Egy délutáni ülésen sztrájkvezér, Ben Tittett átkot mondott lord 'erenspartra, a londoni kikötőhatóság elnö­ke, aki ellen a sztrájk irányul. Igy szólt: — Dev-ensport- lord gyilkolásra adta ina­iá, amikor tűri, hogy éhenhaljanak a fele­seitek és a gyermekek! —- Van-e köztetek, aki imádkoznék ve­az Istenhez, hogy lord Devensportot ve­rtse el? | Mindenki fölemelte a karját, hogy bóle­>J*ezését! jelezze. Ti 1 lett' pedig imádkozott Mpén: . / ' — Nagy Isten veszitsd el Devensport lor-, fl És válaszolt a jelenlévők kó-rnsa, mint ^ szöi'iiyü visszhang: — Halljon meg! A gyülekezet egyik szónoka ezt mondta lédében: — A vállalkozók mindent megvettek. A sajtót, a parlamentet, a papokat, sőt — ugy látszik — az Istent, is. O'Grady képviselő pedig igy bélyegezte meg a lordot: — Legrosszabb tipusa a közönséges go­nosztevőnek. Lord Devensport házát állandóan rend­őrcsapatok őrzik, Nyolcvannégy éves subatolvaj. — Negyedszázadot ifit már börtönben. — (Saját tudósítónktól.) A vásár idejére Szegedre érkezett néhány országos nevű ven­dég, akiknek a neve és pontos személy eirása benne szerepel minden város rendőrségi nyil­vántartásában. A vendégek fogadtatására a város részérői több detektív jelent meg mind­két állomáson, az országos nevüek azonban nem hullottak a rendőrség ölébe.Pont elkerül­ték az állomáson várakozó deputáeiót és most valahol ismeretlen helyep várakozó állás­pontra helyezkedtek. A nagystílű szélhámosok társaságába vé­letlenül egy csöndes falusi -ember is besze­gődött, akit azonban utolért a hagyományos pech. Ez -a csöndes ember Miskolczy Mihály, nyolcvannégy éves martonosi magánzó, aki már huszonöt évet ült börtönben. A marto­nosi aggastyán ezúttal igen enyhe cseleke­tdetet müveit. Subát lopott. Vasárnap déltáj­ban elvetődött a Püspök-térre, ahol egy ko­csi oldal án jól szituált subával találkozott A kocsiban n-em ült senki. »A martonosi aggas­tyán föllobbanó elszántságában hozzáért a subához ós a következő pillanatban már a Mérey-utcában bandukolt az öreg — subás­tul. A szomszéd kocsi gazdája azonban figye- ­lemmel kisérte Miskolczy uram szándékát és­utána szaladt. Nagy népcsődület keletkezett, elfogták az öreget, — Már hogy én lopam volna — mél­tatlankodott, — hogy is lehet ilyet mon­dani gy ilyen magamfajta, nyolcvana égy esztendős emberre. Hiába szabadkozott, bekísérték -a város­házára. Útközben nagy tömeg szegődött a társasághoz. Mindenki megbámulta a torzon­borz szakállú, megroskadt aggastyánt, amint bizonytalan lépésekkel haladt a rendőr előtt. A rendőr jelenti az ügyeletes rendőrtiszt­nek: — Ez az ember subát lopott a Püspök­telken. — Hamis beszéd ez kérőm, — vágott köz­be az öreg. A rendőrtiszt hosszas faggatására aztán bevallotta, hogy csakugyan ellopta a subát. .— Mi szüksége volt a subára? — Tudom is én, hogy jutott az a suba az eszömbe. — Hány éves? — Nyolcvannégy. Martonosi vagyok, a feleségöm most is ott van. — Gyermeke van? — Nincs. — Büntetve volt-e már? — Ültem már huszonöt vagy harminc esztendőt, A tavasszal szabadultam a Csillag­börtönből. — Miért itélte -el a bíróság? — Apránkint Ítéltek el, leginkább lop­tam. Egyszer -rosszabbat is cselekedtem. Meg­szúrtam egy bitangot, majd belehalt. Onnan is kezdődött az én sz-omorn históriám. A régi asszonyom — van ennek már ugy ötven esz­tendeje • — ki figuráit egyik .szomszédommal. De meg is adtam, .az árát. ... Attól kezdve aztán a más jószágához is hozzányúltam, a máséból -éltem. Majd csak vége szakad en­. nek is . . . A martonosi, aggastyán befejezte a szo­morú. visszaemlékezést és arra. kérte a rend­. őr-tisztet, JiQ'iy kíméletben bánjanak vele — -hiszen n-em nagy bűnös, csak subát lopott, A nyolcvannégy évessubatolvajt hét­főin újból kihallgatta Borbola Jenő dr. rend­őrségi osztály jegyző, amely után átkísérték az ügyészség fogházába. A Zrínyi-utcai rablótámadás fejleményei a rendőrségen. — Elfogták a szabadkai rablét. — (Saját tudósítónktól.) A Zrinyi-utcai vak­merő rablótámadást, mely szombaton déltájban történt özvegy Glück Józsefné fü­szerkereskedésében, legutóbbi számunkban részletesen ismertettük. Hangsúlyoztak, hogy a rablótámadás szégyene a szegedi rendőr­ségnek. A város egyik legforgalmasabb ut­cájában, hetipiac idején, közel a rendőrőr­szemhez, merényletet kísérelhettek meg és -a rendőrségnek halvány sejtelme sincs ar­ról, mi képen történhetett a rablót ámadás. Ennek a szinte hihetetlen esetnek igen ér­dekes előzménye van, Szombaton Szegeden tartózkodott Pekáry Ferenc dr miniszteri osztálytanácsos, ki a videm rendőrségnek szer vezetőt tanulmányozta, A miniszteri kikül­dött méltó fogadtatására minden elképzel­hetőt elkövetett a rendőrség.. Somogyi Szí­v-észt er dr főkapitány például direkt megsza­kitotta a szabadságát. Szombaton olyan sür­gés-forgás volt a rendőrségen, mintha kira­bolták volna az Osztrák-Magyar Bank sze­gedi fiókját. A nagy izgalom eddig -talán rendben van. Közben, épen Pekáry dr meg­érkezése idejére betörtek egyik belvárosi pa lotába, mely után, mint mondaná szokás, megindult a nyomozás. A tettes azonban mindezideig nem jelentkezett a rendőrségen. Váratlan disszonancia — sebaj! -Szombaton délben ünnepi lakomát rendeztek a Kass-vi­gadóba-n a miniszteri osztálytanácsos tiszte­letére. Az ebédre hivatalos vol£ az egész rendőrség. •Közén — micsoda pech! — újból törtónt valami, ami nem ízletes garnirung egy rend­őrségi diszebédhez. A Zrinyi-utcai vakmejő rablótámadás lépett közbe ünneprontónák. Glück Irén, akinek a bátorságán meghiusult a merénylet, az eset után telefonált rokoná­nak, Markovics Lajos kereskedőinek, aki to­vább telefonált- a rendőrségre. A rendőr­ségen egy írnok jelentkezett a telefonnál aki rögtön fölvette a panaszt. -Az ír­nok az esetet jelentette valamelyik detektiv­nek. A detelktivnél azt-á-n megakadt az ügy. A rendőrtisztek és rendőrtisztviselők ott ebé­deltek a Kass-ban, PeÜáry dr társaságában. A menü utolsó száma után széj jelsz-é 1 edtek a tsztvi-selők. A rablótámadásról pedig senki nem értesült. Igy telt el a szombati nap. Az esettel kapcsolatban nyilvánosságra ju­tott egy kedves és jellemző történet, amely­nek B. 8. számú rendőr a főszereplője. A 8. számú rendőr ugyanis, aki a rablótámadás idején , á Gizella-téren, posztolt, elhvták a Glüek-féle füszerker-eskedésbo. A rendőrnek -szélien elmesélték azes-et-et, ' aki a kis note­szába szépen bejegyezte mindazt, amit hal­lott. Ez szombaton tizenkét óra után történt. Vasárnap délelőtt féltizenkét órakor beállí­tott a, 8. számú rendőr a Glüek-féle füszerke­reskedésbe: — Kérem szépen — mondta — tegnap itt hagytam az üzletben a jegyzeteimet! •' Valóban ugy történt. A pulton rátaláltak a rendőr noteszára, melyben többek között a rablótámadás is szerepelt. Jaj, de k-edv-est Ugy-e bár, nagyon kedves, főkapitány ur?... Hétfőn délután a következő távirat érke­zett Topolyáról a szegedi .rendőrségre: Priznya Jánost ma délelőtt 9 órakor a szabadkai rendőrségre rablás miatt át­kísérték, azóta Szabadkán van. Kimig, csendőr. Ebből'az értelmetlen táviratból azt befűz­ték ki, hogy elfogták a szabadkai rablót, a kinek némelyek a szegedi rablótámadást s t-ulajdoni-tották.- Pénteken est-e ugyanis Sza­badkán egy erőteljes, szőke, nyírott bajusza ember rablógyilkossági merényletet követett el Tomkovits Klára háztulajdonosnő ellen, a

Next

/
Thumbnails
Contents