Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)
1912-07-30 / 110. (174.) szám
1912 julius 31 DÉL MAGYARORSZÁG B Huszonötezer iskolásggerek éhezik. — ft londoni dokkmunkások sztrájkja. —• (Saját tudósitönktöl.) A nyomornságnak jjnoseú 'határa, Mindenki azt hitte, hogy folozai többé nem lehet azokat a szörnyűségeit, amelyeknek a londoni kikötő és a sztrájk tanyák a színhelyei, de csakhamar kiderült, íogy a dokkmunkások kálváriája még nem folt teljes, az utolsó stációhoz csak most érek él. Kedd óta huszonötezer gyermek éheik Londonban, huszonötezer gyermek veszette el a betevő falatját és néz szembe a haállal. És ezzel, ugy látszik, a dokkmunkást szenvedése elérkeztt a csúcspontra. ,A katasztrófáit az a körülmény idézte Jő, hogy az iskolákban megkezdődött a nyái szünet. Az iskolákat (bezárták és velők sgyütt bezáródtak a szegény gyerekek előtt tzok az ajtók is, amelyeken á,t eledelhez ju;öttak. A dokmmunkások gyermekei ugyanis [öznaponkint az iskolákban reggelizhettek és igyanott kaptak ebédet is. Most persze .mind 8 megszűnt. A sors kegyetlen iróniája, hogy ippen a szünidő sújtja a gyerekeket a legettenetesebb csapással és idézi föl, szünidei tjándékkép az Óhenhalás rémét . . . A tudósitások szivettépően ecsetelik a izomoruságot. Megesett, hogy két leány, a [iknek az anyjuk meghalt, elrejtőztek az iskolában és hogy koldulniuk ne kell len, nalokig nem vettek magukhoz táplálékot. Az igyik beteg és minthogy operáció vált szükégessé és kórházba kellett mennie, derült sa-k ki az eset. A kisleány ugyanis annyira lgyöngült, hogy már a beszédre sem volt ké ics. Persze, meg sem lehetett operálni. (A demoralizacló általános.) A hatósági orvosok egybehangzóan pa-' taszkodnak arról, hogy az iskolásgyerekek a áplálékhiány következtében valósággal elorvadnak. De nemcsak fizikailag mennek tönkre, Elvesztik az önérzetüket, az önbesülésüket is. Rongyokiban járnak, piszkosak, teán fésülködnek ós nem mosakodnak, mert incs otthon szappan. Erkölcseikben teljesen aegrend ültek. (A zálogház) Az egyetlen . menedékforrás — a zálogtéz. A jótékonyság és a zálogház, ebből a ketőből élnek. A Daily Chronik munkatársa bez-élt egy munkással, aki a következőket aondotta: < • , — Uram, ez a helyzetem: van feleségem s károm gyermekem. A sztrájk kilenc hete art, szerencsétlenségünkre az asszony viseős. A szervezete gyönge és félek, hogy a yomöruság összetöri. Már-semmink sincsen, kak egy reményem: hogy a sztrájk nemsoára véget- ér és hogy véle a" sztrájkok befeeződtek . . . minden időkre. A zálogcédulái ruhadarabokról szólottak, z utolsókról és a felesége jegygyűrűjéről. <em választhatott volna magának beszédeik tanukat a nyomor és .a szenvedés. (Nagy isten, ueszitsd ei Devensportoí!) A sztrájk egyik legmegrázóbb jelenetéi leírása következik. Egy délutáni ülésen sztrájkvezér, Ben Tittett átkot mondott lord 'erenspartra, a londoni kikötőhatóság elnöke, aki ellen a sztrájk irányul. Igy szólt: — Dev-ensport- lord gyilkolásra adta inaiá, amikor tűri, hogy éhenhaljanak a feleseitek és a gyermekek! —- Van-e köztetek, aki imádkoznék veaz Istenhez, hogy lord Devensportot vertse el? | Mindenki fölemelte a karját, hogy bóle>J*ezését! jelezze. Ti 1 lett' pedig imádkozott Mpén: . / ' — Nagy Isten veszitsd el Devensport lor-, fl És válaszolt a jelenlévők kó-rnsa, mint ^ szöi'iiyü visszhang: — Halljon meg! A gyülekezet egyik szónoka ezt mondta lédében: — A vállalkozók mindent megvettek. A sajtót, a parlamentet, a papokat, sőt — ugy látszik — az Istent, is. O'Grady képviselő pedig igy bélyegezte meg a lordot: — Legrosszabb tipusa a közönséges gonosztevőnek. Lord Devensport házát állandóan rendőrcsapatok őrzik, Nyolcvannégy éves subatolvaj. — Negyedszázadot ifit már börtönben. — (Saját tudósítónktól.) A vásár idejére Szegedre érkezett néhány országos nevű vendég, akiknek a neve és pontos személy eirása benne szerepel minden város rendőrségi nyilvántartásában. A vendégek fogadtatására a város részérői több detektív jelent meg mindkét állomáson, az országos nevüek azonban nem hullottak a rendőrség ölébe.Pont elkerülték az állomáson várakozó deputáeiót és most valahol ismeretlen helyep várakozó álláspontra helyezkedtek. A nagystílű szélhámosok társaságába véletlenül egy csöndes falusi -ember is beszegődött, akit azonban utolért a hagyományos pech. Ez -a csöndes ember Miskolczy Mihály, nyolcvannégy éves martonosi magánzó, aki már huszonöt évet ült börtönben. A martonosi aggastyán ezúttal igen enyhe cseleketdetet müveit. Subát lopott. Vasárnap déltájban elvetődött a Püspök-térre, ahol egy kocsi oldal án jól szituált subával találkozott A kocsiban n-em ült senki. »A martonosi aggastyán föllobbanó elszántságában hozzáért a subához ós a következő pillanatban már a Mérey-utcában bandukolt az öreg — subástul. A szomszéd kocsi gazdája azonban figye- lemmel kisérte Miskolczy uram szándékát ésutána szaladt. Nagy népcsődület keletkezett, elfogták az öreget, — Már hogy én lopam volna — méltatlankodott, — hogy is lehet ilyet mondani gy ilyen magamfajta, nyolcvana égy esztendős emberre. Hiába szabadkozott, bekísérték -a városházára. Útközben nagy tömeg szegődött a társasághoz. Mindenki megbámulta a torzonborz szakállú, megroskadt aggastyánt, amint bizonytalan lépésekkel haladt a rendőr előtt. A rendőr jelenti az ügyeletes rendőrtisztnek: — Ez az ember subát lopott a Püspöktelken. — Hamis beszéd ez kérőm, — vágott közbe az öreg. A rendőrtiszt hosszas faggatására aztán bevallotta, hogy csakugyan ellopta a subát. .— Mi szüksége volt a subára? — Tudom is én, hogy jutott az a suba az eszömbe. — Hány éves? — Nyolcvannégy. Martonosi vagyok, a feleségöm most is ott van. — Gyermeke van? — Nincs. — Büntetve volt-e már? — Ültem már huszonöt vagy harminc esztendőt, A tavasszal szabadultam a Csillagbörtönből. — Miért itélte -el a bíróság? — Apránkint Ítéltek el, leginkább loptam. Egyszer -rosszabbat is cselekedtem. Megszúrtam egy bitangot, majd belehalt. Onnan is kezdődött az én sz-omorn históriám. A régi asszonyom — van ennek már ugy ötven esztendeje • — ki figuráit egyik .szomszédommal. De meg is adtam, .az árát. ... Attól kezdve aztán a más jószágához is hozzányúltam, a máséból -éltem. Majd csak vége szakad en. nek is . . . A martonosi, aggastyán befejezte a szomorú. visszaemlékezést és arra. kérte a rend. őr-tisztet, JiQ'iy kíméletben bánjanak vele — -hiszen n-em nagy bűnös, csak subát lopott, A nyolcvannégy évessubatolvajt hétfőin újból kihallgatta Borbola Jenő dr. rendőrségi osztály jegyző, amely után átkísérték az ügyészség fogházába. A Zrínyi-utcai rablótámadás fejleményei a rendőrségen. — Elfogták a szabadkai rablét. — (Saját tudósítónktól.) A Zrinyi-utcai vakmerő rablótámadást, mely szombaton déltájban történt özvegy Glück Józsefné füszerkereskedésében, legutóbbi számunkban részletesen ismertettük. Hangsúlyoztak, hogy a rablótámadás szégyene a szegedi rendőrségnek. A város egyik legforgalmasabb utcájában, hetipiac idején, közel a rendőrőrszemhez, merényletet kísérelhettek meg és -a rendőrségnek halvány sejtelme sincs arról, mi képen történhetett a rablót ámadás. Ennek a szinte hihetetlen esetnek igen érdekes előzménye van, Szombaton Szegeden tartózkodott Pekáry Ferenc dr miniszteri osztálytanácsos, ki a videm rendőrségnek szer vezetőt tanulmányozta, A miniszteri kiküldött méltó fogadtatására minden elképzelhetőt elkövetett a rendőrség.. Somogyi Szív-észt er dr főkapitány például direkt megszakitotta a szabadságát. Szombaton olyan sürgés-forgás volt a rendőrségen, mintha kirabolták volna az Osztrák-Magyar Bank szegedi fiókját. A nagy izgalom eddig -talán rendben van. Közben, épen Pekáry dr megérkezése idejére betörtek egyik belvárosi pa lotába, mely után, mint mondaná szokás, megindult a nyomozás. A tettes azonban mindezideig nem jelentkezett a rendőrségen. Váratlan disszonancia — sebaj! -Szombaton délben ünnepi lakomát rendeztek a Kass-vigadóba-n a miniszteri osztálytanácsos tiszteletére. Az ebédre hivatalos vol£ az egész rendőrség. •Közén — micsoda pech! — újból törtónt valami, ami nem ízletes garnirung egy rendőrségi diszebédhez. A Zrinyi-utcai vakmejő rablótámadás lépett közbe ünneprontónák. Glück Irén, akinek a bátorságán meghiusult a merénylet, az eset után telefonált rokonának, Markovics Lajos kereskedőinek, aki tovább telefonált- a rendőrségre. A rendőrségen egy írnok jelentkezett a telefonnál aki rögtön fölvette a panaszt. -Az írnok az esetet jelentette valamelyik detektivnek. A detelktivnél azt-á-n megakadt az ügy. A rendőrtisztek és rendőrtisztviselők ott ebédeltek a Kass-ban, PeÜáry dr társaságában. A menü utolsó száma után széj jelsz-é 1 edtek a tsztvi-selők. A rablótámadásról pedig senki nem értesült. Igy telt el a szombati nap. Az esettel kapcsolatban nyilvánosságra jutott egy kedves és jellemző történet, amelynek B. 8. számú rendőr a főszereplője. A 8. számú rendőr ugyanis, aki a rablótámadás idején , á Gizella-téren, posztolt, elhvták a Glüek-féle füszerker-eskedésbo. A rendőrnek -szélien elmesélték azes-et-et, ' aki a kis noteszába szépen bejegyezte mindazt, amit hallott. Ez szombaton tizenkét óra után történt. Vasárnap délelőtt féltizenkét órakor beállított a, 8. számú rendőr a Glüek-féle füszerkereskedésbe: — Kérem szépen — mondta — tegnap itt hagytam az üzletben a jegyzeteimet! •' Valóban ugy történt. A pulton rátaláltak a rendőr noteszára, melyben többek között a rablótámadás is szerepelt. Jaj, de k-edv-est Ugy-e bár, nagyon kedves, főkapitány ur?... Hétfőn délután a következő távirat érkezett Topolyáról a szegedi .rendőrségre: Priznya Jánost ma délelőtt 9 órakor a szabadkai rendőrségre rablás miatt átkísérték, azóta Szabadkán van. Kimig, csendőr. Ebből'az értelmetlen táviratból azt befűzték ki, hogy elfogták a szabadkai rablót, a kinek némelyek a szegedi rablótámadást s t-ulajdoni-tották.- Pénteken est-e ugyanis Szabadkán egy erőteljes, szőke, nyírott bajusza ember rablógyilkossági merényletet követett el Tomkovits Klára háztulajdonosnő ellen, a