Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-26 / 107. (171.) szám

912 lil. évfolyam, !07 szam Péntek julius 26 &&*ponti szerlteszlojie a Kiadóhivatal Szered, Korona-utca 15. szám c—i IvMpesti awrHesztösós ós Kiadóhivatal ÍV., «e=t Váresház-utca 3. szám 1=3 ELŐflZETESl AR SZEGE8E11 eaósz ént . R 24-—- félévre . , . R siíflycdévre . í\ 6-— eey hónapra f! Eflyes 37im ára 10 fillér. ELÖFfZEThSl AR VIDÉKÉN: Hisz évre , R 28'— télévre . . . R 14'— negyedévre. fi V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM: SzcrKesztósev 305 ft.adóhivatal J3í interurbar 305 Ndapestiszerhesztösep teletonrjjtani 128—12 A politikai helyzet. (A közel jövő aiakülasa. — Az ország szava, mini parancs. — A munkapárt és kormány győzelmi politikája.) Fáradtan elpihen a politika. Utolsó nagy fellobanása Tisza és Andrássy vitája volt, melyben mellékes volt a>z angol példa, bármennyire előtérben is állott s lényeges nem is a mult, hanem a 'közeli jövő politikai alakulása. A 'tehetetlenségnek abban a nagy csöndjében, amelyben az ellenzék az ország nyugodt felfogása folytán kényszerült s amelybői csak itt-ott hallatszik ki egy-egy vásott politikai rikoltozás, valóban nincs is más kérdés, ami komoly emléket komolyan foglalkoztasson, mint a közel jövő kérdése. Terve, gondolata erről csak a kormánynak és a munkapártnak van. Az ellenzék az izgalmak okúiban világgá dobott néhány izgató jelszónál egyebet nem tud mondani a jövendő alakulásról. Ahányan megnyilatkoznak, minden alkalommal másként beszélnek. Ha komoly politikus ellenzékivel állunk szemben, akkor néhány elméleti és jogi fejtegetésen felül semmi konkrét tervet, semmi politikailag számbavehető gondolatot nem kapunk. Ép igy van ez az ellenzéki sajtóban is. A kérdés konkrét tárgyalása elől kitérnek; arról — mondják — majd az ősszel lesz szó. Ez a kitérés bizonysága .annak, hogy az éjleftiz éknek a közel jövő aiakuIdphVtii riézve semmi tüniasztó pontja nincs. Csalk ez a teljes bizonytalanság a mtagyarázajta annak a jelenségnek is, hogy az ellenzék köréből a legellentéteseb hangok hallatszanak. Az egyik uj, egységes pártailaikulást hirdet, a másik pártköveteléseknek fenntatrását hangoztatja. Az egyik kormányképes politikát javasol, a mnásiik minden szavával és tettével halóimra dönti a kormányképességet. Fejeket kiván az egyik, fejjél, sőt fej nélkül sem békül a másik. S amig a, vezetők és a komolyan számbajövŐk igy egymási cáfolják, mulatságos kisérőjelenségképen a „köztársaság" bontogatja ki nem zászlaját, hanem az asztalteritöjét, jelzéséül annak az asztaltársasági jellegnek, amellyel ez a mozgalom! ékes. Az ellenzéknek kár ezzel a gyerekséggél kacérkodnia, hacsak izgatás okából is: a politikai önképzőkör világánál (magasabbra ez a mozgalom soha sem fog emelkedni. Mert ha mégis megtörténnék a furcsa eset, hogy nagygyörgyétk politikai szerepet álhitanának, tán épen az ellenzék gyűlésein, attól maga az ellenzék döbbenne meg a legjobban. Nem igen fogunk csalódni abban a föltevésünkben, hogy ezeket a politikai sihederségeket az ellenzék igyekezni fog magától mielőbb elhárítani, hacsak amúgy is nagyon megviseli politikai komolyanvehetőségét végleg kockáztatni nem akarja. Ismételjük, ez s egyéb hasonló mulatságos és torz jelenségek mind csak tünetei annak a tehetetlenségnek, amelyben az ellenzék leledzik. Azzal tisztában van már, hogy az országot megmozgatnia nem sikerült. Népgyülései lanyhák és néptelenek, csak egy-egy ősi ellenzéki fészekben mozgalmasabbak. A törvényhatóságok fórumán wepvesak at obsttukciát, hű{tam ü\z egész ellenzéki politikát m$gdöbbmíő kudarc érte. Nyiit titok ugyanis, hogy a béketárgyalás utolsó napjaiban az ellenzék vezető köreinek egy része taktikai számításból szoritotta a tárgyalásokat a meg nem egyezés irányába. Egészen szabadon beszéltek arról, hogy bele kell kényszeríteni a mtinkapártoií a<z „erőszak" alkalmazásába, mert akkor a mlunkapúrt újra megbukott, újra lejárta magát, épen ugy, mint annak idején a szabadelvűért. Ki volt kalkulálva, mi minden fog történni ez esetben. És egyben érthetővé teszi azt a nagy csédódást is, mely az ellenzéki pártokat érte. Mert mindabból, amit akkoriban az „erőszak" következményeként emlegettek és reméltek, semmi sem- következett be. Nem bomlott meg a munkapárt, sőt egységesen végezte el feladatát; nem fordult meg az ország; a törvényhatóságok nem álltak kötőinek, sőt még olyan megyékben is vereség érte őket, amelyekben máskor tombolt az ellenzéki szellemi. Nem számithatnak semmi resfitució in integrumra abban az értelemben, hogy a szentesitett törvényeket visszacsinálják, vagy újra approbáíjáík. Az is lehetetlen, hogy a letört obstrukciót újra kalászba hajtsák akármiféle szituációnak erőszakolásával is. Tudatában van ennek a valóságunk minden komtoly ellenzéki politikus s egy percig sem áltatja magát azzal, hogy a népgyűlési frázisokat komolyan el is higyje. Tetézi a csalódást Andrássy állásfoglalásai. Mert bárha gróf Andrássy Gyula egyre igen élesen különíti el magát Tiszától és a munkapárttól, bárha hangsúlyozza a közöttük fennálló ellentétet, mig a Justhélktó! öt elválasztó 'különbségiek ezúttal színtelen ecsettel vannak odavetve; mégis a végeredmény az, hogy Andmdsy nem csc&tiiikazotí de ellenzékhez s a munkapártnak csak teljes győzelmét nem ismeri el. De magát a győzelem fényét — kacsák a\ risjztyg&sét is — elismeri. Ne,m alkarunk vitázni a teljesség vagy részlegesség kérdéséről s beérjük azzal, bogy a győzelem ténye el van ismerve némelyek által nyíltan, mások által hallgatólagosan, az ország által több ellenőrizhető megnyilatkozáson kivül pedig abban is, hogy az ellenzék legvadabb izgatására sem reagál. És ez a lényeges: a győzetem ténye, — mert a közel jövő pőltiikci sfcitiiciójáwifk eg dlapeh kell kialakulnia. Szegedi eíokészüleíeK a hadgyakorlatokra. — A paigármester intézkedései. — (Saját tudósítónkból.) Lázár György dr polgármester a közelgő Szeged-vidéki' hadgyakorlatok idejére tett intézkedéseiről a következő jelentést adta ki: A m. kir. belügyminiszter 4529/912. számú leirata szerint 1912. szeptember 7-től, szeptember 12-ig bezárólag ö császári és királyi Fensége Ferenc Ferdinánd főiherceg ur magas jelenlétében Békéscsaba, Szeged és Temesvár között nagyobb hadgyakorlatok fognak .tartatni. A hadgyakorlatok szintere északról Sztmtes, Békésösaba és Gyula, 'keletről Kisjenő, Píinkotei és Lippa, délről Temesvár, Uámkikinda, TiszPhógyes és TiszaszáitMiklós, nyugatról pedig a Tisza folyó által határolt terület lesz Ő császári és királyi fenség Mezőhegyesem fog. taMózlfrdni. A kereskedelmi miniszter ur pedig a f. évi 49327/912. számú leiratában arra hivott föl, hogy a hadgyakorlatok szinterébe eső és a mérnökséggel már közölt területen belül levő közutakat jó állapotba helyeztessem, utmutató táblákkal elláttassam és a köz utakon létező összes műtárgyak nehéz járómüvekkel való közlekedésre is alkalmasokká tétessenek s a beterített, de be nem járt kavics lehetőleg lehengereltessék. Ezen rendeletek végrebajásául: 1. Már intézkedtem a kapitányi hivatal utján abban az irányban, hogy a hadgyakorlatok lefolyását a! néző közönség az ellenfelek között levő területen, valamint az egyes csapatoknál és törzseknél ne zavarják; .különösen pedig, hogy a katonai parancsnokságokat ilyen irányú intézkedéseiben közegei által teljes erélylyel támogassák. 2. Tudomásul veszem a kapitányi havatal jelentését, mely szerint az átvonuló ka-