Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-25 / 169. (170.) szám

1912 julius 20. DÉLMAGYARORSZÁG i 3 talmasodott benne akár az áiiatban és a Kővágó gyerek agyában különös gondolatok Kóvályogtak. A gondolat ereje végigfutott a vérében és toporzékolt benne a vágy, amely Dem disztingvált, épen ugy, mint az állatban. Kővágó asszony, aki szintén olyaské/en nevelkedett, mint a fia, bestiális ösztönével fokozta a nemtelen vágyak toporzékolását. És a kis tanyaházban a tizennégy éves fiu rászégyenitett az atyjára. Egyazon fődéi alatt, a förtelmes bün addig burjánzott, amig a fiút katonasorba nem állították. Eltelt a három esztendő. A Kővágó gye­rek leszolgálta a gyöngyélet esztendőit és aztán visszatért a tanyaházba. És folytató­dott a régi história. Az atyja azonban, az öreg földmives, más tájon éldegélt. Nem bírta az ocsmányságot. Az anya és fiu pe­dig éldegélt, mint hűséges házastársak. Igy tartott ez tizennégy esztendeig, A hosszú éveken négy gyereket is született a kiste­leki tanyaházban. A múlt évben .az egyik fiút iskolába akarták járatni és akkor , mip­den kitudódott. Kővágó asszonyon és a fián törvényt ült az igazságszolgáltatás. A szegedi törvény­szék májusbán három évi fegyházra ítélte az asszonyt és hat hónapi fogházra a fiut. Az ítéletet szerdán jóváhagyta az ítélőtábla. Két. kis eset. az éleiből! — Fékező meg a mozdonyvezető. — (Saját tudósitónktól.) A szegedi rendőrsé­gen az ügyeletes rendőrtiszt sgobájában szerdán este két olyan jelenet történt, ame ly* nek tükrén pompásan visszasugárzott az a kép, amelyet a regényes hajlamúak életnek neveznek. 1. Egy szegedi államvasuti fékező a napok­ban megkapta a családi pótlékot. Kétszáz koronát utaltak ki a számára. Ez a humá­nus intézkedés azért történt, hogy a csalá­dos tisztviselők helyzetén enyhítsen az ál­lam. A tisztviselők ugyanis — mindenki nagyon jól tudja — unos-untalan kesereg­nek, hogy fojtogatja őket a nyomor, vagy legalább is küzdenek a megélhetés gond­jaival. Az állam családi pótlékkal válaszolt a jajgatásra. A tisztviselők napról-napra ostromolták a szerkesztőségeket, hogy mi lesz a családi pótlékkal, mikor utalják ki már a pénzt? Végre elérkezett a várva­várt idő: kiutalták a családi pótlékot. A történet szereplője a vasúti fékező, szintén megkapta a pénzt. A fékező örült, a családja boldog volt és gondosan megbe­szélték a tervet, mint használják föl a sok pénzt? A fékezőnek közben dolga akadt, a csa­ládja pedig nagy buzgalommal tovább ter­vezgetett, A fékező elindult a pénzzel és kóborlásai közben elérkezett egy szegedi garni-szálló kávéházába. Sört rendelt. Ami­kor már sok üveg sör ágaskodott az asz­talon, egy szál cigány fölajánlotta szordinós szolgálatát délután négy óra tájban történt az eset — és a kávéházban üldögélő leá­nyok is a fékező asztalához ültek. Aztán kedélyesen söröztek, ettek a leányok és az egy szál cigány is. Közben az egyik leány félreérthetetlen szimpátiát tanusitott a fékező iránt, aki igen udvarias volt és viszonozta a kitüntető szinpátiát. Minthogy félóra multán a szinpa­tikusok néhány lépcsőfok megmászásával •visszatértek a kávéházba. A fékező — Fizetek ! fölkiáltással asztalához rendelte a fizetőpin­cért. A vasutas kotorászott a zsebeiben, végre aztán az arcképes igazolványban rátalált a bankjegyeire. Hirtelen nagy lár­mát csapott: —. Hol van az ötven koronám ! — kiáltozta? — Miféle ötven korona ? — 'Ami itt ,volt az igazolványomban a másik ötven koronás bankjegy mellett. A fékező rendőrt hivatott, aki az egész társaságot bekísérte a rendőrségre. Borbola Jenő dr. ügyeletes rendőrtisztviselőnek el­mondta a vasutas az esetet, a családi pót­léktól egész a garni szállóig. Azt is el­mondta a fékező, hogy az ötven korona eltűnésében döntő részt tulajdonit a szinpa­tikus leánynak.. A meggyanúsított leány : tagad. Megmo­tozták, találtak nála négy korona ós egy­néhány fillért. Az egy szál cigányt is kihall­gatták, akinek hat koronát találtak a zse­bében. A rendőrság szabadon bocsátotta a tör­ténet szereplőit és az ötven korona rejté­lyes eltűnése ügyében elrendelte a nyo­mozást. Az ittas vasutas visszafordult az ajtónál és jámbor arccal mondta: — Kérem szépen, azért nem szeretném, ha kellemetlenségem származnék a dologból, mert tetszik tudni, én családos ember vagyok . . . 2. A rendőrtisztisztviselőnek jelenti a rendőr ; — Tekintetes jegyző ur, előállítottam ezt az embert. (Egy barna ruhás, polgárias kül­sejű emberre mutat.) — Miért? — Bicskáral agyon akarta szúrni a fele­ségét, aztán pedig az ágyban fojtogatta. — Nem igaz! — vág közbe az előállított. — Hogy hivják magát? — ... szegedi mozdonyvezető vagyok. — (A rendőrnek) kisórje csak le ezt az embert, majd ha kialudta a'mámorát kihall­gatom. — Kérem, én ittas vagyok, de nem ré­szeg. Ugy történt az eset, hogy a feleségem­től ót hónapja különváltan élek, mert olyan életet élt, hogy ... — Tömeges felesége ? — Igen. Most az egyik szegedi szállóban szakácsné. És nekem a saját szememmel kell látnom, hogy mit cselekszik az az asz­szony! Kitesz a világ csúfjának. Én meg­ölöm, ha föl nem hagy azzal a komisz élettel. A rendőrtisztviselő lecsendesítette az ittas vasutast, közben pedig az asszonyt is a rendőrségre citálták. Borbola Jenő dr. kibé­kíteni igyekezett a házastársakat, a férj azonban olyan ingerült volt, hogy a kisér­let csődöt mondott. A merénylő vasutas ellen a rendőrség megindította az eljárást. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Lengye! Menyhért érdekes tervei. — fi »Taifon« szerzőjének nyilatkozata. — (Saját tudósitónbtól.) Néhány napja Kolozs­váron tartózkodik, Lengyel Menyhért, a Taifun világhírű szerzője, akinek darabja Szegeden is nagy sikert ért el. Egy hírlapíró tegnap meg­látogatta az illusztris szerzőt és lapjának töb­bek közt a kővetkezőket írja : — Egy vígjátékon dolgozom mostan — mondta Lengyel, — amig ezt be nem fejezem, nem mozdulok el Kolozsvárról. A vígjátéknak meséjét nem mondhatom el, annyit azonban elárufhatok, hogy társadalmi tárgyú és dominá­lóan foglal helyet benne a szatirikus elem. A vígjátékot háröm felvonásra osztottam be, a a címe, amelyből témájára is következ­tethet : A nő-védelem. Hogy melyik színházban fog színre kerülni, erre nézve még nem nyilat­kozhatom. Csak akkor határozok erre nézve, ha teljesen elkészülök vele. Valószínűleg október vagy november hóban fogják valame­lyik budapesti színházban előadni. — Milyen anyagnak találja a magyar irók&t ? — Az egész európai irodalmi piacon a leg­jobbnak. Dráma irodalmunk hatalmas lendület­tel ugrott előre. Nekünk lesznek a legnagyobb sikereink külföldön. Nem vagyunk homályosak, mint a germánok és viszont nem oly felülete­sek, mint a franciák. A germán iskola sokat­használt. A temperamentumunk izzó és tele van erővel. Csak a dialógusunknak kell még tökéletesedni és csiszolódni. Molnár Ferenc már e téren is a tökély fokát érte el. — Hol volt leginkább megelégedve a Taifun előadásával ? Párisban. A rendezés hat hétig tartott és mondhatom, hogy a próbák elkedvetlenítettek. Fegyelmetlenül ment az egész a főpróbáig. De Max, a Tokeramo személyesitője, ez az elké­nyeztetett művész, az utolsó próbáig olvasta a szerepet. Hanem aztán az előadáson tüne­ményest produkált. A törvényszéki (jelenettel is Párisban értem el a legnagyobb hatást. A francia színészek értenek ehez. A németek számitóak, analitikusak, lelkiismeretesek, a franciák perzselő hevüek és szóggesztiv erejűek Most tárgyalok Antoinnal a Próféta előadására nézve, amely már az ősszel London legnagyobb színházában fog menni. Ezt tartom különben a legjobb darabomnak. — Engedjen meg egy kissé indiszkrét kér­dést : vagyont szerzett-e a Taifunnal ? — Meg vagyok elégedve az anyagi ered­ménnyel, de vagyonhoz csak ugy jutottam volna, ha az amerikával fennálló szerzői viszony rendezve lett volna. Három hónap óta, három színházban >dják a darabomat s nem kapok egy krajcár tantiémet sem. SS3-S úri-angoldivat szalonomat SS _ Londonban történt kiképzésem és tapasztalatom feljogosit arra, hogy a. m. t. közönség M^flÓ ÍSHigÍ3 szíves pártiogását kérjem. Állandó nagy raktárom, mely kizárólag valódi angol és skót * _______ szövetekből van összeállítva, a legkényesebb igényeket is kielégiti. — Kiváló tisztelettel , angol nri szabó.

Next

/
Thumbnails
Contents