Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-04 / 152. szám

2 DELMAQYARORSZÁQ 1912 jaJá-us 4. anyagi helyzetévei, enyhíteni törekszik a nagy családdal biró családfők gondjait és erkölcsi pozíciójuk emelésére is törekszik. De viszont bizalmat kért a tanítótestü­lettől s a kérdés eldőltéig olyan várakozó magatartást, mely lehetővé teszi a kul­tusztárca vezetőjének, hogy a kulturem­berek méltánylandó érdekeit a pénzügyi tárca vezetőjével folytatott tárgyalások­ban képviselhesse. A küldöttség örömmel vette mindezt tudomásul s a kongresszus tagjai meg­nyugtatva oszlottak szét. Bizonnyal így fogják megvinni is erről a hirt az ország­ba küldőiknek s közölni fogják az egész tanitószervezett§l, hogy nemzeti kultú­ránk népies apostolainak sorsa a legjobb kézben van: Zichy János gróf kultuszmi­niszter atyailag gondoskodó és hazafia­san érző kezében. Forradalmi idők Törökországban. — Az olaszok gyarmatügyi politikája. — (Saját tudósítónktól.) A török kormány minisztertanácsra ült össze, hogy a hely­zetet megbeszéljék. Hivatalos jelentést adtak ki, amely szerint a helyzet Monasz­tirban és környékén, valamint Északalbá­niában változatlani. Diprából érkezett hi­vatalos távirat szerint a fölkelők fárado­zásai ellenére több albán főnök kijelen­tette, hogy hü marad a kormányhoz. A tö­rök kamara törvényjavaslatot fogadott el, amely megtiltja a tiszteknek, hogy politi­kával foglalkozzanak. A véderőbizottság­ban elfogadott módosítások szerint azok a katonák, akik politikai beszédeket monda­nak: és a választási eljárásban beavatkoz­nak, 2—4 havi fogsággal, ismétlés esetén a hadsereg kötelékéből való elbocsátással büntetendők. Azokat, akik titkos bizottsá­gokat alakítanak vagy ilyeneknek tagjai, elbocsátják és kényszermunkára ítélik. A monasztiri fölkelőkkel még mindig tár­gyalnak és azt mondják, hogy van remény a békés megegyezésre. Hivatalosan kije­lentik, hogy a Monasztirba küldött csapa­toknak nem az a föladatuk, hogy a fölke­lést leverjék, hanem Elbassa környékére mennek, hogy féken tartsák a mirditák törzsét, amely néhány nap óta nagyon iz­gatott. Későbbi táviratok szerint a hely­zet sokkal veszedelmesebb, mint eddig be­vallották, annyira, hogy az egész kor­mány lemondott, mert képtelen lecsönde­síteni az albán fölkelést. Erzerumból és Szmyrnából nagyon ko­moly hirek érkeznek a tisztek és a föl ke- 1 lök együttérzéséről. Egy magasabbrangu tiszt, akiről köztudomású, hogy még rö­vid idővel ezelőtt is szoros együttműkö­dést fejtett ki az ifjútörök komiíéval, ki­jelentette, hogy komoly események állnak küszöböni, de ezekről egyelőre hallgatni kell. Boletinac bandavezér Mitrovicát fe­nyegeti betörésével. A kormány 500 font­tal meg akarta vesztegetni a bandavezért. Boletinac azonban visszautasította az ajánlatot és a Mitrovicától körülbelül egy óra járásnyira lévő Bolatin várában 400 harcost gyűjtött össze. A banda egyelőre megakadályozta a környékbeli útépítése­ket és igy beszüntették a munkát a Mitro* vica és Novibazár, valamint a Mitrovica és Diakovár közötti útvonalon. A képviselőházban végbement vita annyiban tisztázta a helyzetet, hogy a hadsereg tisztikara pártkülönbség nélkül egyetért azzal a törekvéssel, amely arra irányul, hogy ne lehessen a hadsereget politikai célokra kihasználni, de épen ez­ért a tisztek nem akarnak résztvenni föl­kelő bajtársaik üldözésében. A Szalonikiban megjelenő Silah cimü újság jelentése szerint a monasztiri moz­galom vezetői a következő 10 pontban foglalták össze követelésüket: 1. V. Mo­hamed szultán letétele és Jussai Izzedin trónörökös szultánná való kikiáltása. 2. A képviselőház íöloszlaíása és nemzetgyűlés egybehivása. 3. A személyi és vallássza­badság fokozottabb védelme. 4. Olyan tör­vények hozatala, amelyek védelmet bizto­sítanak a nemzetiségek szokásainak és ha­gyományainak. 5. A kormnáy lemorylása; Djavid, Thalaat és Hali! örökre való föl­mentése hivatali funkciótól. 6. A nemze­tiségek közt fölmerült konfliktusok elinté­zése. 7. A szultán szuverén jogainak Al­bániában yaló föntartása és az engedetlen tisztviselők szigorú megbüntetése. 8. Az ifjútörök bizottság föloszlatása. 9. Albá­nia autonómiája. 10. Korlátlan szabadság vagy a halál. Itt említjük meg, hogy az olasz szená­tusban törvényjavaslatot fogadtak el, a mely szerint gyarmatiigyi minisztériumot létesítenek.* A javaslat elfogadása előtt Giolitti miniszterelnök beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy Tripolisz meghódítása föltétlenül szükségessé teszi, hogy Olaszország alapos gyarmatügyi politikát kövessen. Mindenekelőtt az uj te­rületek viszonyait kell tanulmányozni, a melyekre Olaszország kiterjesztette szu­verénitását. A gyarmatügyi minisztérium­nak ez lesz az első föladata és azután fo­kozatosan fogják kifejleszteni. Ezután a szenátus üléseit elnapolták. ség előtt, mert nem tudtam tovább menni. Ha akarja tudni, ez volt a trauma, azt mondta ia főorvos. iEz a 'dolog, amikor nem tudtam el­menni. De aztán mégis elmentem. Hát ez a Vadász, (kérem. Most gyövünk erre 'a Vadász­na, Ezt hittak Weissenberg és már akkor ügy­véd vcllt, mikor mondták, miikor nőmet elvet­tem, egy ékszerész mondta, hogy nőm emiatt vált el az első urától, de <ez a Vadász nem akarta elvenni, mert nőmnek nem volt pénze. De akkor ón azt visszautasítottam, mert nem kittem iel, bár tudtam, hogy Vadász járt a házhoz, Vadász minden vasárnap ott ebédelt. De én sohse láttam ezt a Vadászt. Na, de ez nem fontos. Megyek haza és várok, várok, félhatkor jön nőm. Ilonka, — mutatom neki laz jrást, — Ilonka, kaptál valami idézést a rendőrséghez. Azt mondja: igen, a cseléd, tu­dod, akit kidobtam. Ilonka, — mondom neki, — ez nem cseléd, Ilonka, ez fiáker, ez tanú­vallomás, — mondom, tudja, de akkor már ordítottam, — este nyolc, feliérvári országút, te ültél a kocsiban doktor Vadász, doktor Va­dász, doktor Vadász, — mondom, tudja, akkor már összevissza kiabáltam inlLnd'ent, — ülte­tek a kocsiban, mit csinálsz te a fehérvári országúton nyolckor egy kocsiban? Kérem, — mondom a cukrásznak, — ve­gye magára a lepedőt. Folyton meztelenül jáil itt. — Pardon, — mondja, felveszi a lepedőt, amit legesztlikulált magáról és nem tagadha­tom, agy tartja, mint a színészek, a görög tragédiákban. Az egyik válla szabadon va^, Ahogy beszél ós mozgatja a karját, a váll' kis csontkidjai, szálas, sovány izmai idegesen játszanak, furcsán mozognak. Folytatja: — Hát nem azt mondja: tudod itt volt Vadász az üzletben, Promontoron volt dolga, nekem fájt ia fejem, azt mondta: jó lesz egy kis levegő, menjek vele, ihát mentem vele. Mit szól ebez? — Nagyon meglehet, — mondom. — Ezt mondta a főorvos is. De ez nem igaz, ezt csak a betegnek mondják. Én ezt is­merem. Édeskedini a kocsiban. „Vigyázz, be­látnak." a „Kocsis a kis utcákon hajtson." Én ezt már csináltam, amikor szinésznöven­dék valtam. — Szinésznövendék volt? — Igen. Nem mindjárt cukrász. Előbb szi­nésznövendék. Tudom én, mi ez. összeölelkez­nek, szorítják egymást, én egyszer az egész Lánchidat ós az egész alagutat végigcsókol­tam egy nőn, el se vettem a szájamat a szájá­ról. Hol vam itt a jó levegő? — Jó, jó. — Ugy-e, most „jó, jó?" De most jövök én? Emlékszik még, mit mondtam, hány gye­rekem van? — Öt. — Öt. És milyen üzletem van? — Cukrászda. — Nem cukrászda. Jól menő cukrászda. És öt gyerekem. És egy féléve voltam ezzel a nővel. Ezt most dobjam ki? Még az első fe­leségemet se dobtam k|i az öt gyerek miatt, hát hogy dobjam ki a másodikat? Mikor már meg volt nekik magyarázva, liogy ez az uj anya. És milyen nagyszerűen bánik velük. Hát hogy képzeli ezt? Alkarja tudni, mit csi­náltam. — Mit? —- Azt mondtam neki: jól van, Ilonka, rendben van, de látod, milyen peched volt. És ne tedd többé, ón elhiszem neked, hogy látatlan dolog, de vigyázz, mert ez nem illik. Hát sirt és ínég ő haragudott. De akkor már hagytam. Két hétig nem tudtam enni, akkor mentem a tanárhoz, azt mondta, gyönge a gyomra, csaik tejet és folyadékot szabad. It­itam tejét és folyadékot, lefogytam két hónap alatt tizenegy ikilót. Megint mentem egy ta­nárhoz, l'de küldött a szanatóriumba. — És jobban van? — Oh, sokkal jobban. Csak fehér húst ka­pok, itejet malátával, sok főzeléket, evés után pankreont, délután teljes fürdő, vollbad, este priznic a gyomromra, hogy tudjak aludni, most, ilyenkor ledörzsölés, abreibung vizes lepedővel és muszáj harminc percet az ebéd előtt gyalogolni tizpercentes emelkedésen a szivem miatt, hogy erősebb legyen. — No és nyugodtabb? — Oh, (igen. Az abreibung nagyon jó. Vizes lepedőt csavarnak a testre és ledörzsölik. A fejemre kapok hűtőkészüléket öt gyerme­kein van, kérem, valamit muszáj csinálni, így abreibiimg után néha gondolom, nem is kelllett volna szólni nőmnek. Az életben tűrni kell. Ami jön, az jön. Csak a malátát nem bí­rom. Tegnap egy félóráig sírtam a maláta miatt muszáj neki a Vadászszal menni, hát olyan nagyon szeretik egymást? Látja, ón

Next

/
Thumbnails
Contents