Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-04 / 152. szám

2 DELMAQYARORSZÁQ 1912 jaJá-us 4. anyagi helyzetévei, enyhíteni törekszik a nagy családdal biró családfők gondjait és erkölcsi pozíciójuk emelésére is törekszik. De viszont bizalmat kért a tanítótestülettől s a kérdés eldőltéig olyan várakozó magatartást, mely lehetővé teszi a kultusztárca vezetőjének, hogy a kulturemberek méltánylandó érdekeit a pénzügyi tárca vezetőjével folytatott tárgyalásokban képviselhesse. A küldöttség örömmel vette mindezt tudomásul s a kongresszus tagjai megnyugtatva oszlottak szét. Bizonnyal így fogják megvinni is erről a hirt az országba küldőiknek s közölni fogják az egész tanitószervezett§l, hogy nemzeti kultúránk népies apostolainak sorsa a legjobb kézben van: Zichy János gróf kultuszminiszter atyailag gondoskodó és hazafiasan érző kezében. Forradalmi idők Törökországban. — Az olaszok gyarmatügyi politikája. — (Saját tudósítónktól.) A török kormány minisztertanácsra ült össze, hogy a helyzetet megbeszéljék. Hivatalos jelentést adtak ki, amely szerint a helyzet Monasztirban és környékén, valamint Északalbániában változatlani. Diprából érkezett hivatalos távirat szerint a fölkelők fáradozásai ellenére több albán főnök kijelentette, hogy hü marad a kormányhoz. A török kamara törvényjavaslatot fogadott el, amely megtiltja a tiszteknek, hogy politikával foglalkozzanak. A véderőbizottságban elfogadott módosítások szerint azok a katonák, akik politikai beszédeket mondanak: és a választási eljárásban beavatkoznak, 2—4 havi fogsággal, ismétlés esetén a hadsereg kötelékéből való elbocsátással büntetendők. Azokat, akik titkos bizottságokat alakítanak vagy ilyeneknek tagjai, elbocsátják és kényszermunkára ítélik. A monasztiri fölkelőkkel még mindig tárgyalnak és azt mondják, hogy van remény a békés megegyezésre. Hivatalosan kijelentik, hogy a Monasztirba küldött csapatoknak nem az a föladatuk, hogy a fölkelést leverjék, hanem Elbassa környékére mennek, hogy féken tartsák a mirditák törzsét, amely néhány nap óta nagyon izgatott. Későbbi táviratok szerint a helyzet sokkal veszedelmesebb, mint eddig bevallották, annyira, hogy az egész kormány lemondott, mert képtelen lecsöndesíteni az albán fölkelést. Erzerumból és Szmyrnából nagyon komoly hirek érkeznek a tisztek és a föl ke- 1 lök együttérzéséről. Egy magasabbrangu tiszt, akiről köztudomású, hogy még rövid idővel ezelőtt is szoros együttműködést fejtett ki az ifjútörök komiíéval, kijelentette, hogy komoly események állnak küszöböni, de ezekről egyelőre hallgatni kell. Boletinac bandavezér Mitrovicát fenyegeti betörésével. A kormány 500 fonttal meg akarta vesztegetni a bandavezért. Boletinac azonban visszautasította az ajánlatot és a Mitrovicától körülbelül egy óra járásnyira lévő Bolatin várában 400 harcost gyűjtött össze. A banda egyelőre megakadályozta a környékbeli útépítéseket és igy beszüntették a munkát a Mitro* vica és Novibazár, valamint a Mitrovica és Diakovár közötti útvonalon. A képviselőházban végbement vita annyiban tisztázta a helyzetet, hogy a hadsereg tisztikara pártkülönbség nélkül egyetért azzal a törekvéssel, amely arra irányul, hogy ne lehessen a hadsereget politikai célokra kihasználni, de épen ezért a tisztek nem akarnak résztvenni fölkelő bajtársaik üldözésében. A Szalonikiban megjelenő Silah cimü újság jelentése szerint a monasztiri mozgalom vezetői a következő 10 pontban foglalták össze követelésüket: 1. V. Mohamed szultán letétele és Jussai Izzedin trónörökös szultánná való kikiáltása. 2. A képviselőház íöloszlaíása és nemzetgyűlés egybehivása. 3. A személyi és vallásszabadság fokozottabb védelme. 4. Olyan törvények hozatala, amelyek védelmet biztosítanak a nemzetiségek szokásainak és hagyományainak. 5. A kormnáy lemorylása; Djavid, Thalaat és Hali! örökre való fölmentése hivatali funkciótól. 6. A nemzetiségek közt fölmerült konfliktusok elintézése. 7. A szultán szuverén jogainak Albániában yaló föntartása és az engedetlen tisztviselők szigorú megbüntetése. 8. Az ifjútörök bizottság föloszlatása. 9. Albánia autonómiája. 10. Korlátlan szabadság vagy a halál. Itt említjük meg, hogy az olasz szenátusban törvényjavaslatot fogadtak el, a mely szerint gyarmatiigyi minisztériumot létesítenek.* A javaslat elfogadása előtt Giolitti miniszterelnök beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy Tripolisz meghódítása föltétlenül szükségessé teszi, hogy Olaszország alapos gyarmatügyi politikát kövessen. Mindenekelőtt az uj területek viszonyait kell tanulmányozni, a melyekre Olaszország kiterjesztette szuverénitását. A gyarmatügyi minisztériumnak ez lesz az első föladata és azután fokozatosan fogják kifejleszteni. Ezután a szenátus üléseit elnapolták. ség előtt, mert nem tudtam tovább menni. Ha akarja tudni, ez volt a trauma, azt mondta ia főorvos. iEz a 'dolog, amikor nem tudtam elmenni. De aztán mégis elmentem. Hát ez a Vadász, (kérem. Most gyövünk erre 'a Vadászna, Ezt hittak Weissenberg és már akkor ügyvéd vcllt, mikor mondták, miikor nőmet elvettem, egy ékszerész mondta, hogy nőm emiatt vált el az első urától, de <ez a Vadász nem akarta elvenni, mert nőmnek nem volt pénze. De akkor ón azt visszautasítottam, mert nem kittem iel, bár tudtam, hogy Vadász járt a házhoz, Vadász minden vasárnap ott ebédelt. De én sohse láttam ezt a Vadászt. Na, de ez nem fontos. Megyek haza és várok, várok, félhatkor jön nőm. Ilonka, — mutatom neki laz jrást, — Ilonka, kaptál valami idézést a rendőrséghez. Azt mondja: igen, a cseléd, tudod, akit kidobtam. Ilonka, — mondom neki, — ez nem cseléd, Ilonka, ez fiáker, ez tanúvallomás, — mondom, tudja, de akkor már ordítottam, — este nyolc, feliérvári országút, te ültél a kocsiban doktor Vadász, doktor Vadász, doktor Vadász, — mondom, tudja, akkor már összevissza kiabáltam inlLnd'ent, — ültetek a kocsiban, mit csinálsz te a fehérvári országúton nyolckor egy kocsiban? Kérem, — mondom a cukrásznak, — vegye magára a lepedőt. Folyton meztelenül jáil itt. — Pardon, — mondja, felveszi a lepedőt, amit legesztlikulált magáról és nem tagadhatom, agy tartja, mint a színészek, a görög tragédiákban. Az egyik válla szabadon va^, Ahogy beszél ós mozgatja a karját, a váll' kis csontkidjai, szálas, sovány izmai idegesen játszanak, furcsán mozognak. Folytatja: — Hát nem azt mondja: tudod itt volt Vadász az üzletben, Promontoron volt dolga, nekem fájt ia fejem, azt mondta: jó lesz egy kis levegő, menjek vele, ihát mentem vele. Mit szól ebez? — Nagyon meglehet, — mondom. — Ezt mondta a főorvos is. De ez nem igaz, ezt csak a betegnek mondják. Én ezt ismerem. Édeskedini a kocsiban. „Vigyázz, belátnak." a „Kocsis a kis utcákon hajtson." Én ezt már csináltam, amikor szinésznövendék valtam. — Szinésznövendék volt? — Igen. Nem mindjárt cukrász. Előbb szinésznövendék. Tudom én, mi ez. összeölelkeznek, szorítják egymást, én egyszer az egész Lánchidat ós az egész alagutat végigcsókoltam egy nőn, el se vettem a szájamat a szájáról. Hol vam itt a jó levegő? — Jó, jó. — Ugy-e, most „jó, jó?" De most jövök én? Emlékszik még, mit mondtam, hány gyerekem van? — Öt. — Öt. És milyen üzletem van? — Cukrászda. — Nem cukrászda. Jól menő cukrászda. És öt gyerekem. És egy féléve voltam ezzel a nővel. Ezt most dobjam ki? Még az első feleségemet se dobtam k|i az öt gyerek miatt, hát hogy dobjam ki a másodikat? Mikor már meg volt nekik magyarázva, liogy ez az uj anya. És milyen nagyszerűen bánik velük. Hát hogy képzeli ezt? Alkarja tudni, mit csináltam. — Mit? —- Azt mondtam neki: jól van, Ilonka, rendben van, de látod, milyen peched volt. És ne tedd többé, ón elhiszem neked, hogy látatlan dolog, de vigyázz, mert ez nem illik. Hát sirt és ínég ő haragudott. De akkor már hagytam. Két hétig nem tudtam enni, akkor mentem a tanárhoz, azt mondta, gyönge a gyomra, csaik tejet és folyadékot szabad. Ititam tejét és folyadékot, lefogytam két hónap alatt tizenegy ikilót. Megint mentem egy tanárhoz, l'de küldött a szanatóriumba. — És jobban van? — Oh, sokkal jobban. Csak fehér húst kapok, itejet malátával, sok főzeléket, evés után pankreont, délután teljes fürdő, vollbad, este priznic a gyomromra, hogy tudjak aludni, most, ilyenkor ledörzsölés, abreibung vizes lepedővel és muszáj harminc percet az ebéd előtt gyalogolni tizpercentes emelkedésen a szivem miatt, hogy erősebb legyen. — No és nyugodtabb? — Oh, (igen. Az abreibung nagyon jó. Vizes lepedőt csavarnak a testre és ledörzsölik. A fejemre kapok hűtőkészüléket öt gyermekein van, kérem, valamit muszáj csinálni, így abreibiimg után néha gondolom, nem is kelllett volna szólni nőmnek. Az életben tűrni kell. Ami jön, az jön. Csak a malátát nem bírom. Tegnap egy félóráig sírtam a maláta miatt muszáj neki a Vadászszal menni, hát olyan nagyon szeretik egymást? Látja, ón