Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-24 / 169. szám

912 IH. *vtotyam, 169. szám Szerda, julius 24 SMRMMfl iam,nnw iSiponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, es Rorona-utca !5. szám • ca JoMjiesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., sas Váresház-utca 3. szám t=a EL&PIZETESI Ali SZEÜEDER egés2 évre . !i 24-— félévre . . . ft 12'— negyedévre . K f— egy hónapra í( 2"— Egyes szám ára lö SUét. ELÓFIZETESi Art VIDEREN: egész évre , R 2S'— lélévre ... 5 14-negyedévre. R 7'— egy hónapra R Egyes szán ára 10 fillér. 2.40 TELEí'üfl-SZAH: Szerkesztősei 3«5 . adóhivatal 830 interurbán 305 Budapesti szerkesztősig tcleton-száma 128—12 Ellenzéki készülődés a delegációra. Megütközéssel vennénk tudomást M ezőssy Bélának vasárnapi cikkéről, ha annak, a mit ez a cikk hirdet, valóban jelentőséget adna az, aki irja; vagy abban az esetben is, ha akárki mondaná, komoly és jelentős volna az, amit ir. De az „Őrszem" védjegyű szabadalom feltalálójára nézve sem az egyik, sem a másik feltevés nem áll Csak a mozgatóokok nyilvánvalóak, amelyek hatása alatt ma békét hirdet és kibontakozást keres, holnap pedig újra harcot, kíméletlen, sőt legkíméletlenebb harcot prédikál. Egy hét előtt még békéről beszélt, ma pedig egyezkedésről hallani sem akaró ultimátumot intéz a kormányhoz. Lukácshoz, Tiszához, a munkapárthoz, az országhoz, s uram Istenem, még az ellenzékhez is. — Vagy „kíméletlen harc lesz már a delegációban — vagy ő leteszi mandátumát". E szörnyű fenyegetéssel rendeli el, Mezőssy Béla, hogy a bécsi delegációban 1. hetekig terjedő vitában tárgyal tassék meg a magyar közelmúlt; 2. Lukács László miniszterelnöksége; 3. ott vitessék kenyértörésre a dolog, ha kell, a kivezettetés kísérleti felidézésével is: tehát (ezt nem mondja ki, de ez következik fejtegetéseiből) obstrukcióval, technikázással, botránykeltéssel és — kivezettetésről lévén szó — fütyüléssel és trombitálással is. 4. Szóval felidézni azt a helyzetet, a mikor talán „bécsi rendőrökkel" fogják őket eltávolíttatni. Mindennek a megokolása pedig az, hogy (szószerint): a magyar „tartomány gyű lés" hangja nem hat messze . . . Szóval tehát őrszeméknek nem elég nagy a magyar „tartománygyülés" színpada, neki messzebbható bécsi színpadra van szükség, ahol nagyobb a reklám és könnyebb a feltűnés, mint idehaza, ahol már jól ismerik az urakat. Arra persze nem gondolnak, hogy Bécsben és a külföldön is tisztában vannak ezekkel az urakkal. Hacsak az egyszer nem vonja rájuk a figyelmet az, hogy a magyar országgyűlést tartománygyűlésnek nevezik. Ez talán kedves lesz némely osztrák centralistáknak. Egyébiránt Mezőssynek ez a közjogi izetlensége nem érdemli meg, hogy szót vesztegessünk rá. Egész cikke és fenyegetése is csak azért, hogy akiket megtévesztene, azokat felvilágosítsuk. No meg, hogy rávilágítsunk, mikép is állunk a delegációnális fenyegetésekkel. Tisztán törvényeink és jogszabályaink alapján igy fest tehát a Mezőssy haditerve : I. Az 1867: XII. törvénycikknek a delegációkról szóló szakaszai között van egy, a 37. szakasz, a mely igy szól: „37. §. A bizottságok hatásköréhez csak azon tárgyak tartozhatnak, melyek a jelen határozatban, mint közösek, határozottan e bizottságokhoz vannak utasítva. Ezeken tui a bizottságok intézkedéseikben nem terjeszkedhetnek s a magyar országgyűlés és a magyar kormányzat részérc fentartott ügyekbe bele nem avatkozhatnak". Vagyis, vitatkozni ugyan vitatkozhatnak, ameddig jól esik, de a magyar politikai élet eseményeit, a magyar kormány dolgait, a magyar képviselőház, egyáltalán az országgyűlés, sőt a törvényhozás belügyeit, mint oda nem tartozókat, ott szóvá nem tehetik, mert mindez nemcsak nincs „határozottan e bizottsághoz utasítva", hanem e bizottságok attól imperative el vannak tiltva. Még pedig azért, mert 1. furcsa lenne, hogy a kiküldött (a delegáció) bírálja felül küldőjét (országgyűlést) — tojás a csirkét; 2. mert mindegyik delegációt egyenlő jogok illetvén meg, az osztrák delegáció is tárgyalhatná Magyarország belügyeit (Mezőssy ugy látszik ezt akarja), s akkor kész volna a Centralparlament, szemben a Mezőssyféle magyar tartománygyiiléssel. Őrszemék haditervének első nagy hibája az ízléstelenségen felül, hogy egyenesen törvénybe ütközik, s hogy a magyar külön államiság és kiilön parlament elhomáiyositására lenne alkalmas, ha megvalósítható volna és meg is valósittatnék. II. A mennyiben őrszemék ezzel nagyobb reklámot remélnek elérni a maguk kisded játékai számára, konstatálnunk kell, hogy nem lesznek ott egyedül: ott lesz a munkapárt is, s ha az ő szavuk messzire hallatszik, a munkapárté legalább olyan messzire fog elhallatszani, nem is szólva a hitelről, amelyre szavai Európaszerte találnak. Egyébiránt nem nagyon * valószínű, hogy az az egy tucatnál alig több ellenzéki delegátus mind kötélnek álljon ilyen botrányok számára. Elvégre Kossuth, Apponyi, Zichy, Rakovszky és még tán mások sem fognak fütyülni, trombitálni, de még csak technikázni sem. Ki fogja tehát „kenyértörésre" vinni a dolgot, mivel és hogyan? Ahhoz őrszemék számban, súlyban és tehetségben kissé kevesen volnának, még ha a törvény nem is tiltaná el őket ettől. III. Ami a fenyegetésben foglalt rendetlenségekre való célzást illeti, hát erre nézve a törvény (a 47. §-ban) utal „a tanácskozások alkalmával netalán történhető rendetlenségek megelőzésére". Ez a delegációnak kötelessége, s ennek a delegáció kell, hogy meg is feleljen. Itt emlitjiik meg, hogy Mezőssy cikkének hatása alatt a vérmesek arról beszélnek, hogy az egész ellenzék felmegy Bécsbe, s mint hallgatóság megakadályozza a tanácskozást. Hát akkor ezeket az urakat, akik ott nem delegátusok, csak egyszerű közönség, szabályszerűen el fogják távolítani, a nélkül, hogy ezzel a delegációk üléseinek nyilvánossága szenvedné, mert a nem rendetlenkedőket nem fogják kiparancsolni. IV. Végül, ami a „bécsi rendőrök által való ki vezetetést" illeti, utalunk arra, amit Mezőssy ugy látszik nem tud, hogy 1. a magyar delegáció tanácskozóterme Bécsben is magyar terület, mert exterritorialis. 2. a magyar delegáció a maga rendjének fenntartásáról a maga szabályaival és közegeivel gondoskodik. Bécsi rendőrökre tehát nem kerülhet a sor. Pedig milyen jó izgató jelszó lenne az némely tág lelkiismeretű politikus számára. Mindezt csak tudnivalóként mondjuk el, ugy amint törvényeink és jogszabályaink rendelkezéseiből az következik. Nem hisszük, hogy őrszemék ezt az ujabb „ötletüket" tényleg meg is valósítanák. Hisz a politika éretlenségnek és lelkiismeretlenségnek, a vakmerőségnek és korlátoltságnak olyan jelét adnák ezzel, a mely kint és bent egyaránt és végleg lehetetlenné tenné őket. És mit szólnának hozzá a nem őrszem vezérek, a többi között például a két Károlyi gróf, akik az egyesült ellenzék kormányképességének szószólói s a „korona bizalmának" megnyerését hirdetik. Mert hogy ezzel a delegációs botránnyal megnyernék: az, őrszem urak, ugy-e kétségtelen. Terjed az albán forradalom. Szalonikiből jelentik : Egész Észak-Albániában zendülés és anarchia van. A zendülők ellen küldött csapatok barátkoznak a fölkelőkkel, akik tegnap is zsákmányul ejtettek három ágyút, egy golyószórót és ötszáz Mauzer-puskát. Egy őrnagyot, a ki nem akarta a fegyvert letenni, felakasztották. Egész Észak- és Közép-Albánia a fölkelők kezében van.