Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-21 / 167. szám

18 DELMAGYAR ORSZÁG 1912 julius 21 peni orvosi gyakorlat, mely idő alatt az orvosi hivatás gyakorlására jogosult növendék a gyakorló doktorokat két éven át a kór'házha kisérni tartozott. A doktori vizsga le tét öle tiz orvos előtt történt. Az egyik jelölt egy megvitatandó kérdést intézett a másikhoz. Ennek befejezése után minden doktor szintén egy kérdést intézett a jelölthöz, melyet közösen megvitattak es mely vitatkozásban minden orvos részkvenni tartozott. A vizsga befejezése után az uj dfoktor . egy elkészült szónoklatban megköszönte az orvosi kar jóakaratát, az Isten mindenhatóságát, jelenlévő szülei és barátai jóságát. Akkor az összegyűlt orvosok kimért lépésekben közelpdtek feléje, üdvözölték uj méltóság gában, mely az akkori idők felfogása sze/ rint a legnagyobb kitüntetés volt, meíly embert érhetett. Azólta folytonos haladásban és küzdelemben több száz esztendő m/ult el és maga a tudomány, az orvosok szolidaritása, az oklevél megszerzése és .az orvosi gyakorlat lényeges változáson/nentek keresztül. Ma is azt halljuk ugyan, hogy az orvosi tudomány nem mindenható, hogy. sok betegségben az orvosok még nem se-, giíhetnek, különösen pedig azt vetik szemére, hogy még nem tudta legyőzni a. halált, annak ellenére, hogy mindenki tudja, hogy épen a tudomány haladásának köszönhetjük a hallandóság csökkenését. Az emberek ma előrehaladottabb korban halnak meg, mint néhány századdal ezelőtt és ha némely járvány veszélye annyira gyengült, hogy napjainkban már úgyszólván csak névből ismerjük, ez szintén csak az orvosi tudomány hala-, dásának köszönhető. Képzeljülk csak el, hogy a tizenharmadik században Európában még Vagy húszezer bélpoklos volt. Hát a himlő, Jenner d;r oltóanyagának föltalálása előtt? Hajdan százezerek estek ebbe: ,a betegségbe. Voltaire, Mirabeau és Robespierre se voltak megkímélve tőle. Ma kis óvatosság és elővigyázat mellett menekülhetünk Most a tifusz elleni oltás van napirenden. Ez a betegség is milliók életét veszélyezteti. Ma már biztosan tudjuk, hogy legnagyobb terjesztője a viz. Hát a vérbaj, az alkoholizmus és a tüdővész elleni védekezések? Ki tagadhatná, hogy évenként sok ezer emberéletet mentünk meg a kikerülhető betegségek embertelen megadóztatásától. Ha az emberi nem e szörnyű nyavalyáit teljesen kiirtani nem is lehet, az orvosi tudomány, hála Istennek, már annyira haladt, hogy ilegalább pusztító hatásukat a minimumra redukálhatjuk. Legalább tudjuk azt, hogy mi'képen kell ellenük védekeznünk. ! Gyakornok, aki a gyorsírásban és a német nyelvben jártas, alkalmazást nyer az jjjszegedi kendergyárba. Előnybe részesül az, aki irodai gyakorlattal bir. Egy kisgyermek halálára. (Saját tudósítónktól,) A kis gyermek nem játszhatta el kisded játékait, mert a kisgyermek birtokában egyáltalán nem is voltak ilyenek. A játékokat még hlirből sem ismerte. A gyereksége játékok és mesék nélkül telt el, a játékot a -pocsolya pótolta, a kocsiút közepén, ahova a fátum vitt-e — hátba elgázolja egy irgalmas szekér ós helyrehozna ezzel a céltalan véletlent, amely -megengedte, liogy ez a gyermek megszülessen, —és a kis gyermek igy nőtt f-el játék nélkül. A mesékre viszont nem volt szüksége. A mesék helyett -már h;at éves korában öntudatos -értő tanúja -lehetett olyan jelen-eteknek, igaz történeteknek, amelyeknek még az olvasásától lis eltiltja a „jó házból" való gyerekeiket, — ameddig csak erre befolyni képes — a szülő gondos kez-e. A kis gyermek öt éves korában megismerkedhetett azzal -az irodalmi iránynya.1, amelynek a müveitek körében realizmus, véres naturalizmus vagy verizmus a neve -é-s amelynek arzenáljában a piszok, -a szenny, a paralizis és -előzményei, -a rettenetes örökségek, a tüdővész, a delírium tremens, -az állatias erkölcstelenségek és más egyebek játszanak domináló szerepet, A klis gyermek, -a saját családján tapasztalhatta a degeii-erálódás öszszes jelenségeit, az -anyja j-ajga.tásából és az apja ütlegeiből közelebbről megismerhette egy fontos tényezőnek: az alkoholnak érvényesülését az emberi él-etben és figyelemmel kisérhette, mint öli meg a fiútestvérét a gyár, -a műhely és a leányokat a város hnocsara mint csalj-a el . . . Régi dolog, hogy nem az irodalom mintázza az életet, de -az irodalmat az élet, és igy senki sem f-og csodálkozni, ha azt mondom, hogy e nagymérvű naturalizmus láttára a kis gy-ermek hozzáöregedett a történtekhez, amelyek lejátszódtak körülötte. Még lehetett volna segíteni rajta, holmi varázsszerrel, de ia varázsló nem jelent meg. A varázsló meghalt -azzal a fr-anci-a bölcselővel, akli azt tanította, hogy az élet legfőbb kitevője a gyönyör és -az egész munkáskérdést •megoldhatónak vélte azzal, ha az emberek dolgozzan-ak ugyan, de élvezettel és erre sokféle tervet eszelt ki. Volt egy a -sok között, amely a gyermekekkel foglalkozott, a gyermeknek fejlődésben levő -ós oly fogékony lelkével, — de mint mondám, -a filozófust mindenki elejtette, költői és rajongó á-lmai a megvalósuláshoz soha -egy milllLméternyire sem közeledtek és igy tartalom és öröm nélkül maradt továbbra i-s a kis gyermekek -élete. A boldogságot azonban emberi természetünkben rejlő szívóssággal mi'ndegyik és nagyon -akarta ós kereste és az, kinek nekrológja gyanánt e sorok íródtak, meg is találta: a borban. Ez volt az egyetlen, ami családja életében az „élvezetet" reprezentálta, ami az embereket köznapi létükből kiemelte, amely fokozottan éreztette életérzésüket, gyorsabban kergette vérüket, arcukat pirossá, szemüket csillogóvá tette, a bennük levő élvezetenergiát kimerítette, ligen, ez volt a bor, a kisfiú megtalálta benne, tőle remélte a gyönyört, amely élete tartalmát tegye és részeg lett. Egy vasárnap este pedig, amikor ismét dülöngve és trágár nótákat énekelve, hazaigyekezett, egyszerre csak lefordult, kimeredt ürestekintetü, üveges szeme, szája lekonyult, ólomarca felvette a halotti ma-szkot, vonaglott egyet-kettőt s elköltözött, Ami pedig lelkét illeti és -a mennyországról szóló befejezést, ezt -majdnem elfelejtettem: kis testét •bevitték a törvényszéki orvostani intézetbe. A gondolatok engedetlensége. A szabadgondolatot és a gondolatnak természettől fogva engedetlen voltát gyakran összetévesztik. „Mindenki gondolhat amit akar" — mondják naivan, miintha a gondolat az akarattól, függne s nem forditva; mintha a gondolat nem előzné meg az akaratot; mintha nem a gondolat irányítaná az akaratot; mintha gondolat nélkül lehetne akarat. A gondolat szabadságának ellenségei nem is a gondolkozás fiziológiai folyamatára céloznak megjegyzéseikkel, hanem a gondolatnyilvánitás szabadságának korlátozásáról akarják elterelni a figyelmet, őszintén gondolják is talán, hogy gondoljon bárki akármit, csak ne közölje gondolatát senkivel sem. A gondolat szabadságáért folytatott évezredes küzdelemben megtanulta már az emberiség, hogy a gondolat szabadságát nem lehet erőszakos eszközökkel korlátozni. Az emberekre nem lehet ráparancsolni, hogy ezt vagy amazt gondolják; sem arra nem lehet kényszeríteni, hogy egyáltalán ne gondolkozzanak. Sőt épen a kényszereszközök alkalmazása váltotta ki mindig az ellenkező gondolatokat, az engedetlen gondolatokat. Semmi sem annyira következetesen lázadó, mint a gondolat. Semmi sem rug vissza oly közvetlenül az erőszakra, mint a gondolát. A kényszer legkisebb foka már fokozottan visszaható ellenhatást vált ki. A gondolatnak külső hatalmi eszközökkel elnyomását tehát a gondolkozás természetében rejlő okok teszik lehetetlenné. A gondolkozás befolyásolásának egy módja látszik csak eredményesnek: az ismeretközlés irányítása. Kevés ismeret kevés gondolatot termel. A tudatlanság olyan a gondolkozásnak, mint a börtön. A börtönben sínylődő elszokik az akarattól s elfelejti a tetteket. Az ismeretek közlése nagyrészt az iskolában történik s erre a hatalom befolyást gyakorolhat. A tanuló ifjúságot sok ismerettől el lehet zárni, gondolatkörét szüki-teni lehet. A gyakorolt fegyelmi jog alapián a hatalom belefojthatja a szót is, tettetésre, •megalkuvásra 'kényszeritheti. De ez a rendszer veszedelmes lejtőre viszi a nevelést. Azzal t. i„ hogy az ifjúnak sohasem szabad kimondania azt, amit gondol, végül csak azt merii gondolni, amit kimondania szabad. Ezzel aztán elveszti a gondolkozás képességét is. Pedig a tények feletti gondolkozás az egyetlen mód arra, hogy önálló emberré legyen az ifju. Ez viszont az egye-tlen biztositéka az emberiség haladásának. A gondolat befolyásolására irányuló törekvésnek annál inlkább meg kell szűnnie a felnőtteknél. Mert igaz ugyan, hogy a saját magára utalt ember eltévedhet, de az is bizonyos, hogy csak a maga utján haladó gondolkodó juthat uj utakra, melyek uj igazságok, uj következtetések felé vezetnek. Különben is nem mindenki szűnik meg gondolkozni azért, mert nem szabad beszélnie. Az a gondolkozásmód, amelyet az életkörülményekből szűrt le valaki, tetteiben akkor is megnyilvánul, ha nem szabad is kimondania s igy hatása nem szüntethető meg. Ez annál figyelemreméltóbb, mert az erkölcs nem a szavakban, hanem a tettekben jelenik meg. Minden társadalomban pedig az erkölcsi felfogás a legnevezetesebb összetartó és fentartó elem. íme, akkor, amikor a gondolat szabadsága érdekében sikraszállunk, az ismeretek szabadságát is követeljük. A tudományos igazságokhoz és az őletigazságokhoz vezető utakat elzárni ugy sem lehet, csak az ismeretek hirdetését lehet megtiltani. Az ismeretekből fogant gondolatok helyesek, a tudatlanság méhében fogantak rosszak és helytelenek. Pedig az állam berendezésén, az itéle-tek igazságos voltán, a közigazgatási intézkedések helyességén, az életben tapasztaltakon mindenki gondolkodik, a sok és kevés ismeretü egyaránt. Nem érdeke-e tehát az államnak s társadalomnak, hogy minél többen legyenek olyanok, akik sok ismeret alapján gondolkodnak?! A tapasztaltaktól csak azt lehet elzárni, akit börtönbe zárnak. Az állam azonban nem zárhatja polgárait mind börtönbe, mint ahogy az ifjúságot a tudatlanság börtönébe zárja.