Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-21 / 167. szám

10 DELMAQYARORSZAO 1912 julius 21, nem kelt fel fiuk a- szokott időben. Bezörgettek ajtaján, majd betörték az ajtót. Rémes látvány tárult eléjük. A fiuk összeégve, hóltan feküdt • az ajtó mellett. Égési sebek .fedték testét, de ezek nem voltak súlyosak; a füst fojtotta meg. Szivarra gyújthatott, elaludt s részegsége miatt nem ébredt fel akkor sem, mikor a szájából kiesett szivar meggyújtotta á, szőnyeget és ruháját. — (Ellopott nyakék. Bakics László szegedi honvéd számtanácsos őrnagy panaszolta a rendőrségen, hogy a partfürdő egyik fülkéjéből, a drótháló fölsza'kitása után ellopták feleségének három soros korall nyakékét. A rendőrség megindította a nyomózást. — Hirdetmény. A magyar királyi pénzügyminisztériumnak folyó évi május hó 21-én 58.562- szám alatt kelt rendelete értelmében a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter ur a magyar királyi államvasutak vonalain teljes kocsi rakományokban szállítandó bérmentetlenül feladásra kerülő sóküldeményekre az előző években is máT engedélyezett ideiglenes jellegit szállítási díjkedvezményeket a folyó évi junius hó 1-től a folyó évi augusztus hó 15-éig terjedő batálylyal újból engedélyezte, vagyis a most jelzett küldeményekre ezen időre- ideiglenes kedvezményképen a) kocsinként s fuvarlevelenként legalább 10.000 kilogrammért való díjfizetés mellett az Y. b) kivételes díjszabásnak tiz százalékkal rövidített díjtételeit, b) Kocsinként és fuvarlevelenként legalább 15.000 kilogrammért való díjfizetés mellett pedig az a) alatti mérsékelt dijtételek alapján eredményező fuvardíjból kocsi kihasználási jutalék fejében kocsinként három korona engedményt engedélyezett és erről a magyar királyi államvasutak igazgatóságát folyó évi május hó 16-án kelt 35.694—1912. számú rendeletével megfelelően értesítette. A sóküldeményeknek bérmentetlen vagyis a fuvardii átutalása mellett leendő feladása ugy értelmezendő, hogy a kedvezményes fuvardíj a küldemény rendeltetési állomásán az átvevő által fizetendő. Mely kedvezményre, valamint arra a körülményre is, bogy a Magyar Bank és Kereskedelmi részvénytársaság, mint a magyar királyi sójövedék vezérügynöksége a vele megkötött szerződés értelmében a hozzáforduló hitelképes sókereskedőknek kiterjedtebb hitelnyújtás által lehetővé tenni tartozik, hogy nagyobb sókészleteket előre beraktározhassanak s magukat az őszi hónapok nagyobb sószükségleteik tekintetében jó előre fedezhessék a sóárulással foglalkozó felek és egyéb érdekkörök figyelmét ez uton bivja fel a pénzügyigazgatóság. Szeged, 1912. évi junius hó 12-én. Kedacic s. k. királyi tanácsos, pénzügyigazgató. — Ha csúza és reumája van, csak a liorolint használja masszírozásra. Ez a szer csodákat mivel, ha azt rendszeresen használja. 2 Az utazás művészete. — Nyári feljegyzések. — (Saját tudósítónktól.) Julius itt van, az iskolákat bezárták, az emberek lázat kapnak és vonatra ülnek. A vidéki ember Budapestre, a budapesti vidékre megy, a berlini Parisba, a párisi Londonba. Nagy élvezet ilyenkor valamelyik nagy utazási gócpont szállodájába ülni és figyelni a jövő-menőket. Ahoz, hogy az ember jó megfigyelésekre tehessen szert, szükséges persze, hogy maga ismerős, beavatott, hogy ugy mondjuk, törzsvendég legyen, aki előtt megnyílnak a hotélek titkai, akiknek segítségére van még j személyzet is. Egy kitűnő és finom filórenci szálloda szobalányától való például a következő bölcsesség: — Én megismerem a vendégeket, megtudom mindjárt, milyen nemzetiséghez tartoznak: a cipőjükről. — A hegyesorru és feltűnően magassarku cipőben érkező hölgy francia. A legfinomabb kis félcipőket az amerikai nők viselik s nekik van a legkisebb lábuk. Az angolok cipője nagyon jó, csak kissé nagy, a németekéről pedig jobb nem beszélni. A magyarokról nem nyilatkozott a kitűnő szobalány. Bizonyosan hol amerikaiaknak, hol németeknek sorozta be őket és ilyen apró tévedések bizonyára máskor is megestek velük. A németekéről elmondott rossz vélemény nemcsak a cipőjükre vonatkozik. — Általában a legrosszabb hir tik van mindenfelé és Olaszországban különösen. Ez részben annak js tulajdonítható, hogy a németek nagyon sokat és tömegesen utaznak. Utazni pedig nehéz dolog. Nehéz tudniillik ugy, hogy csakugyan élvezetté és ne kínszenvedéssé váljon az ut. Mert bizonyára kínszenvedés annak, aki 'külföldön is hazai újságok után kutat, jó benszülött ételek helyett hazai ennivalót fogyaszt, még pedig rosszul elkészítve, vagy kétnapos korában és halálra dühösködik, hogy ünnepnapokon nincs minden muzeum nyitva. Más dühöngést alkalmak: hogy a pincér nem jár elég gyorsan, hogy a képeslevelezőilapos fiutul nem lehet megszabadulni, hogy kéregetek nyújtják felénk a kezüket. Az ih •en apró bajok mindenütt jelen vannak és nagyon nevetséges az az ember, aki folyton zsörtölődik miattuk..Az uton igazán meg kell tanulni, hogyan lehet erényt csinálni a szükségbői Érdekes, hogy az úgynevezett hevesvérű fajták, az olaszok és a franciák például, nagyon jól tudják ezt s ha egyszer külföldre mennek, többnyire jól érzik magukat és nincsenek másoknak terhére. (Nagy teher az uton az úgynevezett „művelődés" vágya. Az emberek kiadják a jelszót, hogy utazás közben művelődni kell és megkeserítik vele a maguk , és mások életét, főképen azért, mert a művelődést az ismeretek szervezésével tévesztik össze. Az épitészet például nagyon szép tudomány. De fölösleges és lehetetlen, amikor emberek, akiknek térről, konstrukcióról sejtelmük sincs, halálra erőltetik magukat, hogy egy renaissance-épület nemes arányait, különös szépségeit méltányolják. Mások, akik itthon olajnyomatokból táplálkoznak, útközben Qiotto, vagy Masaccio romokban megmaradt freskóit kutatják és fáradságosan hasonlít iák össze a Badekerrel. Általában ' ez a fontos: mindent pontosan ellenőrizni, ugy van-e csakugyan, ahogyan az utazási kalauz álütja? Ezen a módon lehet ismereteket elraktározni* de ezdc értéke körülbelül semmi. Napokig álldogálni muzeumok hideg márványpadozatán, katalógus szerint .bújni a képeket, ez bizony nem élvezet. Elárulhatjuk itt, hogy a muzeum-járás, képtárnézés igenis fárasztó annak is, aki fel van fegyverkezve a kellő előismeretekkel, akinek szüksége van a szóban fcrgó ismeretekre, aki tehát csakugyan munkát végez, reá nézve szükséges, elkerülhetetlen munkát. Ez azonban más lapra tartozik. A klasszifikáló tudomány számára nagy tér nyílik az uton. Milyer, óriási választék van például hölgyekből. Begombolkozott magányos hölgy, szigorú angol kosztümben, egyszerre meggazdagodott asszony, akitől minden báját megtagadtak a Gráciák, tudományszomjas tanítónők, írónők és a űemi-mondehozközeledő középlények. Ez is nagy csoport. Vannak közöttük kalandra hajló amerikai nők, művésznők; akiknek „élményekre" van szükségük, elvált és özvegy asszonyok, akiknek több szabadság keli, mint amit otthon kaphatnak. A legtöbbet nagyon könnyű megismerni; vannak azonban, akik ugyancsak próbára teszik az ernherismeroíet. Megjelent például a vendégek nagy tömegében egy Lövland nevü középkorú hölgy. Haja szőke, arca rózsás, mozdulatai nyugodtak, szóval egészen északi jellegű. Csakhamar mindenki versengett a kegyeiért. Lövland asszony azonban visszahuződott azoktól, akik kissé szabadabban, vagy hangosabban viselkedtek. Az egyik hölgy könyveket kölcsönzött neki s ő elfogadta, mint egy királynő. Egyszer azonban barátságosan, de félreérthetetlenül megszakította ezzel a hölgygycl az összeköttetést. A könyvét visszaadta, fezzel a megjegyzéssel: — Nem szeretem azokat a könyveket, amelyekben az ágy a főszereplő. Ezzel végleg megnyerte az idősebb hölgyek, a legszigorúbb, a legerkölcsösebb körök kegyét. Egyszer aztán hirtelen, szó nélkül eltűnt a szép norvég, vagy svéd nő. Senkitől sem búcsúzott, senki sem tudta; hogy hová lett — másnapig, amikor szállodájában felejtett fogkeféjéért megjelent gróf Soderini szolgája. Az uton érik az embert ilyen meglepetések. És ezeket kitapasztalni, — ez is az utazás művészetéhez tartozik. •"rrvcrr*"1 ttiSúWt-. tSSLtítótttí JALúMStA MPE1&E82Ú- ÉS ifeftszös!. • (Az elkésett ember.) Egy szegedi hivatalnokkal történt. A hivatalnok nem tartozik épen a legpontosabb férfiak közé s emiatt a felesége állandóan szekírozza. A féri már számtalanszor megfogadta', hogy megváltozik, mert őnagysága folyton kellemetlenkedett és a bájos asszony duzzogása fiagy ielki fájdalmakat okozott a hivatalnoknak. Tudni kell azonban, hogy az asszonyka se sorolható a legpontosabb hölgyek közé. Ha például elhatározta, hogy holnap elutazik, akkor bizonyosan csak egy-két nap múlva jut ki a vasúthoz. Mindig talált még valami elintézni valót, amely miatt ki kellett tolni az utazás ideiét. A feleség már két héttel ezelőtt elhatározta, hogy nyaralni .megy. De napról-napra halasztgatta a dolgot. Folyton, ujabb teendői akadtak. Hol a nagy mosást akarta még befejezni, hol a vasalással volt baja, hol pedig még néhány ruhát kellett elkészíttetni. "Szóval: ma két hete határozta el, hogy elutazik és még ma is Szegeden volt. Ma aztán elhatározta, hogy legjobb barátnőitől elbúcsúzik. A bucsuvizitet az urával együtt akarta elintézni. — Drágám — mondta a férjének, amikor az reggel a hivatalba ment — ma délelőtt tizenegy órakor •légy itthon. Maid elmegyünk a bucsuvizitekrd. — Jó, itthon leszek. Okvetlenül várj. őnagysága fel is öltözött és tizenegy órakor utrakészen várta az macskáját. De a férj csak nem mutatkozott. Végre délután egy órakor megérkezett és vidáman nézte a feleségének haragtól szikrázó szemét. ;— Még jó kedved van? Hát'nem szégy.eled magadat, két órát késni? — pattogott az asszony. A hivatalnok nyugodtan felelt s ezzel nyomban le is fegyverezte a dühös hölgyet: —Nem szégyenlem magam. Ha te két hetet késhetsz, akkor nekem jogom van két órát késni. (A nők egyformák.) Egy szegedi ur most tért haza külföldi útjáról. Németországot utazta be s most nem győz mesélni az útról. Hogy milyen szép volt, hogy milyen ló volt! Mennyi muzeumot látott! És templomot! — Drezdában, — mesélte az operába is elmentem. Wagner ciklus volt ép a weinsbergi víg nőket adták! — Pardon — szólt közbe valaki — te tévedsz! Az nem lehetett Wagner ciklus és talán a windsori vig nőket adták! — Eh kérlek, — válaszolt a világjárt ur széles gesztussal — az mindegy, a nők úgyis mind egyformák! * (Nagy változás.) Egy szegedi, nem egészen fiatal, de azért elég kiállhatatlan férfi a minap tengeri fürdőről érkezett haza. Az arca még feketébb, a ruhája még fehérebb volt és — ha lehet — még jobban kaszált a lába. A rossz nyelvek szerint nem is volt tengeri fürdőn, hanem a vidéken tengeriben utazgatott és a jutalékait szorgalmasan szaporította. Ö azonban ragaszkodott ahoz, hogy a tenger mellett volt és aki ezt nem hiszi, azt ő rágalmazó fráternek tartja. Ha ismerőssel .találkozik, vigyorgó arccal kérdezi : — Na, milyen változásokat tett rajtam a tenger! fürdő? A legtöbb ember mond valami jelentéktelensége^, ^áB£UÍ4-UTCH4l. SZ. üeaiMWüs