Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-19 / 165. szám

1912 julius 17 DELMAQYARORSZAQ 3 «s veszedelmes tagja lesz a bűnösök társadalmának. Az ilyen megismétlődő szökéseknek országos jelentősége van, amelylyel illetékes faktoroknak múlhatatlanul számolnia kell. Ez a sok szökés mélyen belevág a gyermeknevelés problémájába. Valahol hiba van, amelynek a legsürgősebb orvosságra van szüksége. Mert nem aggasztó jelenség-e, hogy amikor a lelencfiut csecsemőkorától tizenöt éves koráig nevelik a gyermekmenhelyen, a következő órában már hirtelen elhatározással a menhely vasrácsán át megszökik és lop. Vagy más bűnre vetemedik, gonosztevők társaságába szegődik. Ezek után tollra vetődik a kérdés: liol a gondos ápolás és nevelés, amely sok évig tartott.? Az bizonyos, hogy a l&lenofiuk megsemmisítő százaléka már származásában (legenerált és az ösztöne fokozott erővel hajtja a bűnbe. De liát akkor nü az eredménye a nevelésnek? Vagy talán az ilyen gyermekből nem is lehet normális gondolkozású embert nevelni? Súlyos probléma ez, amelyet most előtérbe lökött a tömeges gyermekszökés, amelyről •unos-un talan beszámol a rendőrség krónikája. Grosz Mária — Madame juliette bűntársa. A szegedi rendőrség leánykereskedéssel gyanúsítja eggik urinöt, — akit a Délmagyarország tudósítója bizonyítékok kiséreretében leleplez, azzal a megjegyzéssel, hogy Grosz Mária évek óta a leghirhedtebb délvidéki leánykereskedő, anélkül, hogy a rendőrség megzavarta volna. (Saját tudósítónktól.) A .szegedi rendőrséig csütörtöki krónikája néhány soros hirt közölt, aVnelyben beszámolt arról, hogy Grosz Róza szegedi cselédszerzőnő és Fabrik Péterné, zenllai korcsmárosné ellen leánykereskedés miatt eljárást indított. 'A króni!kja szerint a cselédszerzőnő egy tizenhét évies cselédleányt akart a zentai korcsmárosné lebujába szállítani, szeretkezésre. Ez a cikk a szerénynek föltűnő esiettél kapcsolatban .most olyan anyagot bocsát a rendőrség birtokába, amely alkólmas a cselédelhelyezés köpönyegébe bujt leánykereskedőnő bűnt a nyájának kiirtására. Grosz Mária (a rendőri krónika tévedélshől Rozáliák irjfe) már öt téve rendszeresen leányckalt szállít különböző 'ler bu jókba, külföldi leánykereskedőkkel is összeköttetésben áll. A rendőrség könnyelműsége elősegítette Grosz Mária üzletének zavartalan lebonyolítását. A ,cselődszérzők ugyanis könyvet kötelesek vezetni a cselédek elhelyezéséről. Grosz Mária könyvében azonban csak igen ikévés név található, — hiányzik a lebuj okba szállított leányok névsora. A rendőrség elmulasztotta a könyv átvizsgálását, különben föltétlenül előtűnt volna annak hiányossága. A cselédszerző irodáikban elengedhetetlenül szükséges a nazizfra. Grosz Mária nagy raffinériávial űzte a mesterségét. Nemrégen -még kedlvence volt némely körölknek és ezí 4az összeköttetést most is kihasználta. A szolgálatait sokan igénybe vették, még vidékről tis. Szerencsétlen leányokat, akiket a sors az útjába sodort, mézes-mázos szavakkal a lejtőre taszította — illő jutalékért. Madame Juliette, 'az Iskola-u'toai „kalapos bárónő"-,nek is bűntársa volt G,rosz Mária. Vidám férfiakat és leány/okát lliferált Madame, Juliette boltjába. Annak idején ez a bűne kikerülte, a rendőrség figyelmét, most azonban minden irányú mestersége föl színre kerül. JELENET AZ ÁLLOMÁSON. Szerdán délután négy óra tájban telefonhoz szólították Ferenczy Mátyás ügyeletes rendőrtisztet. Egy asszony figyelmeztette a rendőrtisztet, liogy t^löt órakor egy cselédleányt szállítanak a Szegőd-állomásról egy zentali lebujba. Az ügyeletes rendőrtiszt telefonon jelentette az esetet az állomás rendőrségének. Közben az az asszony, aki figyelmeztette a rendőrtisztet, az Iskola-utcai rendőrőrszemet is megszólította, hogy ügyeljen egy idősebb asszonyra és egy fiatal leányra, akik az Iskola-utcán igyekeznek majd az állomásra. A rendőr azonban elszalasztotta a két nőt, akik villamoson igyekeztek az állomásra. A perionon sétálgatott az asszony és a leá.ny a zentai vonat indulásáig. Hirtelen elibük toppant egy rendőr és igazolásra szólította. föl őket. — Én Fábrik Péterné zentai korcsmárosné vagyok, mi baja van velem? — Csak arra válaszoljon, amit kérdeztem! — felelte energikusan a rendőr. — Hát ez a leány kicsoda? — Grőbeldinger Anna a nevem — felelte a megszeppent leány, akit észrevehetőieg kellemetlenül érintett, a fölszólitás. A rendőr faggatására a leány siránkozva bevallotta, hogy Grosz Mária cselédszerző a zentai korcsmárosné lebujába akarta szállítani. Egyelőre tiz korona közvetítő dijat kapott a cselédszerző. A két nőt bekísérték a városházára, ahol a kihallgatás után szabadonbocsátották őket. A két asszony ellen megindult .az eljárás A LEÁNYKERESKEDÖ LELEPLEZÉSE. A Délmagyarország munkatársa, még Madame Juliette esetéből emlékezett Grosz Mária nevére. Annakidején, a mult év augusztusában említették Grosz Máriának a kalapos-bárónővel való intim barátságát. E nyomon indulva, a szintén Oroszlán-utcában levő Rosenberg-féle cselédhelyszerző irodában érdeklődtem a Groszék dolgai iránt. Igy most olyan adatok állanak rendelkezésre, amelyek a maguk megdöbbentő valóságában leleplezik Grosz Máriát, a leánykereskedőt, Az a bolt, amelyet igy ismertet az Oroszlán-utca 14. számú ház falára erősített kis kék tábla: GROSZ JÓZSA tudakozó- és cselédelhelyezd intézete. kiinduló pontja és közvetítő állomása egy messze szétágazó leánykereskedésnek. Százakra rug az áldozatok száma, akiket Madame Juliette barátnője már érek óta büntanyákra szállított. Állandó összeköttetést tart fönn 'magyarországi, sőt külföldi leánykereskedőkkel. Friss portókát Liferál, melyért megkapja a kikötött bérét. Azok a diszkrét szolgálatok, amelyekben egynémely szegedi urakat részesít Grosz Mária, csak apró szépséghibák, amelyek elenyésznek a förtelmes bűnökben. Amelyik leány a leánykereskedő boltjába tévedt, az ki nem menekülhetett a hálójából. Minden raffináltságát fölhasználta a csökönyös áldozat meghajt itására. Gondosan ellátta bölcs tanácsokkal, amelyeket az élet, tapasztalatából szerzett. A tizenhét-tizennyolc éves leányokat különösen kivételes gondosságban részesítette. AZ ÁLDOZATOK. 1. B. Annus. Ez a leány szerdán a következőket beszélte el a Rosenberg-féle cselédszerző irodájában, tanuk jelenlétében: — Néhány hónappal ezelőtt bevetődtem Grosz Mária cselédszerző intézetbe.. Helyet km estem. A boltban egy idegen asszony is tartózkodott, akivel a Mari asszony halkan társalgott. A beszélgetés után felém fordult Grosz Mária: — No, most jó helyet szerzek magának, — mondta — itt van ez az asszonyság, Fábrik Péter zentali korcsmáros felesége, az majd elviszi magával. — Érdeklődtem a hely iránt. Grosz Mária félrehívott, és kitanított.: — Nagyon jó hely, jó ára van a leánynak, aki szeretkezik. — Ellenkeztem, de a hosszas rábeszélésre beleegyeztem a dologba. Anniikor útnak indultunk, láttam, liogy a korcsmárosné negyven koronát adott Grosz Máriának. Zentán tűrhetetlen volt a sorsom. Akárkinők az ölébe taszítottak, mulatni kellett. Nemrégen kórházba kerültem, ahonnan a napokban szabadultam. Most, liogy visszajöttem Szegedre, fölkerestem Grosz Máriát és elpanaszoltam neki a bajomat. Könyörögtem, hogy a pénzből, amit értem kapott, adjon legalább két koronát. Azt válaszolta, liogy „fenét!" Ezt mondta a szerencsétlen leány, akit Rosenberg cselédszerző még szerdán Mezőhegyesre küldött, Hangai Tamás vendéglőjébe. 2. T. Erzsébet és Mária. Ez a két makói eselédleány 'is a leánykereskedő hálójába került. A leányok tisztességes házba akartak cselédnek szegődni. Grosz Mária, azonban T. Erzsébetet elszállította Krusovszkiné zentai lebujába, amelyet RnA-ócrí-vendéglőnek keresztelt a tulajdonosa. A leány tizennégy napi szenvedés után megszökött Zen tárói. T. Máriát is egy bimtanyára juttatta a leánykereskedő. A szerencsétlen leány is •megszabadult már és most testvérével együtt Makón cseléd. 3. D. Anna. Szegedi leány, lnisvét előtt tűnt el Szegedről. Az édesanyja érdeklődött Grosz Máriánál, liogy hol van a leánya, választ azonban nem kapott. A megrémült asszony az esetet bejelentette a rendőrségnek, amely azonban eredménytelenül nyomozott az eltűnt leány után. D. Annát Romániába szállította Grosz Mária. Az állomáson történt esettel együtt tollát négy konkrét vádat jegyeztünk fel, amelyek kétségtelenül igazolják Grosz Mária bűnösségét. Szükség esetén a többivel is előhozakodunk. BESZÉL AZ ÜZLETVi!v-K7.;:víY Donka Sándorné, Fodor-utca 35. számú házban lakó asszony, tizenhárom évig volt a Grosz féio cselédszerző intézet üzletvezető nője. A következőket mondta: — Tizenhárom évi szolgálat után tiz nappal ezelőtt váltam meg a Grosz-féle cselédszerző irodából, ahol üzlet vezetőnő voltam. Bün tanyának rendezte be azt a boltot Grosz Mária. Amelyik leány odakerült, azt lebujba szállította. Igen sok esetről tudok, ha kell, majd mind fölsorolom a rendőrségen. Annyit mondhatok, hogy állandó összeköttetésben áll Fábrik Péterné zentati koresmarosnéval, aki négy-hat hetenkint fölkeresi a boltjában és soha sem távozik leány nélkül. Az áldozatokat különféle Ígéretekkel kelepcébe csalják. — A korcsmárosné szerdán reggel is Sze-