Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-19 / 165. szám

nxknbrioohoowm hhhs 1912 555. ©víoíyam, 165. szart? Péntek, julius 19 7&m smj"**® -v ífapcnti szerScsztSséij és kiadóhivatal Szeaed, ea Korona-utca 15. szám 1=3 tedaptsti sterkesztőséfi és Kiadóhivatal ÍV., *r» Városház-utca 3. szám czs FLÖFIZETES! AR SZEGEDBh 7 ELŐFIZETÉS! AR ViDEKEN: égés* évre . ft 2V—• félévre . . . R 12 — | egész évre , R 28 — télévre . . . R J4-— 2-— | negyedévre . R V— egy riónapra R 2.40 negyedévre . S 6'— egy hónapra R "gyes szám ára 10 fillér. negyedévre . R V— Egyes szám ura 10 fillér. •m TítíFoN-SZAMi SzerResztóseg 305 ...adóhivatal 830 interuroan Budapesti szerKesztöseg leteion-száma 128—12 Tisza levele és a politikai helyzet. Tudvalevőleg Tisz'a István gróf nagyterjedelmű nyílt levelet .intézett aradi választóihoz, mely doíkumentum középpontjában áll ma és fog maradni solkáig, a nemzet közérdeklődésének, bizonynyal magára vonja a külföld figyelmét is, sőt jelentőségénél fogva korunk történetirója szintén foglalkozik majdan vele. Nem mint pártember, nem is mint aktív politikus, nyilatkozik e levélben, hogy az ország 'közdolgairól, a közel jövő feladatairól hallassa hatalmas szavát. Képviselői beszámoló irata arra a korszakos működésre vonatkozik, amelyet mint parlamenti dignitárius, a képviselőház elnöki székének magasságában kifejtett, hogy az cbstrukciót letörje s a mágyar törvényhozás munkaképességét a legkritikusb pillanatoktól késztetve, a nemzet javára biztosítsa. Választódhoz intézi szavait, mert eljárásáért első sorban nekik kiván szavatolni, kiktől a képviselői mandátumot kapta. De szól e levél az egész országnak, a nemzet egyetemének is, mintegy feleletül azokra az ágitációkra, melyekkel az ellenzéki pártdemagógia hetek óta dolgozik, hogy a közvéleményt félrevezesse, a közérzést elámítsa s a közszel lemet me,gdulja. Hatalmas politikai vitairat az aradi levél abban a nagy közjogi perben, mely a fi csoda. Irta PAUL ARÉNE. Bichouneauné, a jövőbe látó javasasszony határozottan mondta neki: — Leányom, ha vőlegénye huszonnégy óra leforgása alatt nem ir magának, ne számítson rá, hogy elveszi magát. És azóta multak az órák .... A napnak lidestova vége és Julietta egy árva szót sem kapott Páltól, a vőlegényétől, ki egy idő óta nyugtalanító módon elhanyagolta őt. Miközben egész lomhán takar itgatott az úrnője szobájában, egyre ismételgette Juliette: — Persze, egészen bizonyos, amit. nekem jósolt Biehonneanné! Pál tudni sem akar többé rólam . . . El fog hagyni végkép . . . Istenem, milyen boldogtalan 'is vagyok én! És szünetlenül a, fülébe* esengettek a jósnő baljóslatú szavai: „Ha a vőlegénye huszonnégy óra leforgása alatt nem ir magának, mindennek vége" . . . És a. levél csak nem jött. Julietta még arra sem érzett erőt, magában, hogy leporolja a fali órát, annyira elfogta. a. búbánat. Keserűen gondolta el: — Pali nem szeret többé. Tehát mást szeret .. . más valakit, aki talán szebb nálam . . . És e szomorú gondolatra futott egyeparlament többsége élén a képviselőház elnöke s a kisebbség közt egyfelől a parlamentáris rend, munkaképesség és egyensúly, másfelől a parlamenti anarchia s az obstrukció érdekében junius óta kitört. A házelnök a rábizott nemzeti javak felelős gazdájaként ad számot a történtekről, választói utján Magyarország' s a müveit világ kritikai Ítélőszéke előtt. E dokumentum az egész peranyag lelkiismeretes foglalata. Együtt van benne minden lényegbeli részlet, az összes ténybeli előzmények, logikai kapcsolatuk szerint, államférfiúi és hazafias szempontból, történetfilozófiai mélységgel és az erős meggyőződés ihletével, az Írásművészei izzó fényével megvilágítva. Egy nagy elme és karakter munkája, mely tükröt tár a nemzet elé, honnan bepillanthat az egész közvélemény a politikai" helyzetbe, mely a történteket parancsoló szükséggé tette, a nemzet nagy és szent érdekeire, melyek nem; tűrtök habozást vagy késedelmet, és az eltökélt hitre, a. tudatos akaraterőre, hazafiúi önfeláldozásra, mellyel a magyar képviselőház elnöke tisztét e történeti krízis döntő óráiban felfogta, Telkiisimeretesen vállalta és férfiasan betöltötte. Nem tart maga mellett védő beszédet. Csak reaszszumálja az 'eseményeket, rámutat a benső és külső okokra, amik bennö'k együtthatóiag közreműködtek. A tényálladé'k, Imelyet igy felvonultat, sen a tüköra.jtós szekrényhez és miután lioszszan elnézegette magát, megkönnyebbülten tette hozzá: —'Szebb, mint én . . . szeretném azt látnli. Hjah, de hát nem ez volt a kérdés . . . Az volt a borzasztó, amit a jósnő kijelentett. Miért volt minden remény örökre veszve, ha nem ir Pál huszonnégy óra leforgása alatt? Ez persze titok! mondta Julietta önmegadással. Ebben rejlik a, jósnők ereje, liogy •olyan dolgokat tudnak, amik közönséges halandók előtt rejtve maradnak . . . Nem volna érdemes jósnőnek lenni, ha olyan lenne, mint mindenki más. De ezek a mély elmélkedések épen nem csiillapitötták a fájdalmát. A levélhordó már csak kétszer jön az est•folyamán. JuLiettenek teli át csak két egészen parányi esélye volt, hogy megkapja az anynyira esengett levelet. — Ah! susogta magában. Érzem jól, liogy vége mindennek! Semmi remény többé! . . . Zokogásban tört ki s kimerülten vetette magát egy zsöllyébe. Mennyire boldogtalan is! Senki sem olyan boldogtalan, mint ő! De hirtelen egy eszméje támadt, egy furfangos eszméje. Hátha megpróbálná alaposan megtréfálni a sorsot? U Páltól állevelet írhatna saját magának, nemcsak fölmenti őit minden további Védekezés aiól, haneim arra is feljogosítja, hogy véd elemből legott a támadásba menjen át. A tények igazolják a Ház elnökét és többségét, de egyúttal 'vádolják az ellenzéket a nemzet színe előtt minden vonathozásban s az egész vonalon. Tisza István gróf irata ezért inkább vádlevél, mint plaidoyer; s ahogy visszaveri ellenfeleinek vad rohamát, rettenetes csapásokat mér a küzdíel'em hevében reájuk. A kortörténeti kép Macauleyre emlékeztető rajzolójából és, Quinethez méltó kritikusából egy-egy 'fordulatnál mintha Széchenyi István Bliekjének izzó lehellete törne ki és skorpiókból font korbácscsal suhintana ő is azokra, kik 'tendenciózus és perfid Rückhliűkjükkel büntetlenül hamisították meg eddig az igazságot a történtek 'fölött. Legcsattanó'bb érveit a koaliciös világ példáiból meriti annak bizonyítására, hogy meddig ment az akkori házelnök és többség az 'obstrukció ellen, holott akkor csak törpe 'minoritással álltak szemközt. Az a kisebbség ,a beszélő obstrukcióra volt kénytelen szorítkozni, mert a 'technikázáshoz nem kapott tizenkilencnél több aláírót indítványai alá. Justh Gyula elnök tehát a szómegvonáissal és a mentelmi bizottsággal operált bőségesen. Alig egy hó alatt huszonkét szónokot ültetett le igy, egyetlen 'ülésben hattól vonta meg a szót. Végre, maga sürgette és ez talán megtörné a balsorsot. Ki tudja? A jósijő azt mondta neki, utóvégre is egész egyszerűen: „Levelet- kell kapnia a vőlegényétől." Ncs bőt kapni fog tőle két óra alatt, bármibe kerüljön is! •-— Ha nem hozza rendbe az ügyemet, nem is lehet ártalmamra, gondolta magában. Julietta. Nem habozott sokáig. Az asszonyának, a szép Razumarrenénak az Íróasztalán volt egy képes lap. Hamarosan ráfirkantotta: „Kedves Juliettám! Ha nem irtain neked, azért, vót, hogy egészen a. fülemig dologban vótam mostanában. Azt ne hidd valahogy, liogy megfeledkeztem vóna terólad, ellenkezőleg. Most irni fogok az édesanyádnak, tudatom vele, liogy megkérem tüle a kezedet. Nemsokára másik levél megy. Ezer csókot, Pál." j Julietta épen befejezte ál-levelét, mikor a2 asszonya belépett. — Nos, mit csinálsz itt, leányom! — Semmit; nagysága. Azaz a nagysága Íróasztalát törölöm le. Jullietta hamarcsan összehajtotta a beirt lapot és valahogy borítékba gyömöszölte. És hogy mielőbb megkapja a levelét, a légszivattyns postacsőbe dobta, ugy, hogy alig két óra múlva már választ kapott rá. Mosolygott, amint az írását meglátta a borítékon. . ,