Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-17 / 163. szám

1912 julius 16 DELMAGYARORSZAG 151 Messzi,nának s ha a szaporodás ebben az arányban folytatódik, akkor hat-nyolc év alatt Messzina lakossága újból eléri a százbatvanezret. Ma a háború foglalkoztatja egész Olaszországot s a romok előtt, azok mellett s azok között igazi délolasz élénkséggel vitatják meg a káiboru legújabb kirefit, melyeket a lapok ökölnyi hetükkel közölnek. Az olasz fegyver dicsősége, az albánok lázadása, a görög szigetek elfoglalása, mindezek oly hírek, melyek mellett elnémulnak Messzina érdekei. És ha közbe beleszólnak is olyan hangok, melyek a kormányt támadják azért, hogy mennyire elhanyagolja Messzinát, melynek újraépítését már azért, is kötelessége hamarosan végrehajtani, mert a vjlág min, (fen részéről érkezett adományról kell ezzel beszámolni, a liáboru mostan mindent háttérbe szőrit, A kereskedelmi miniszter jövő évi programja. (Saját tudósítónktól.) Beöthy László kereskedelmi miniszter egész nyáron át, Budapesten marad részben, hogy a folyó ügyeket elintézze, részben pedlig, hogy az, őszi és jövő évi programot elkészítse. * A miniszter .alábbi programjából kitűnik, hogy mindent elkövet az ország gazdasági, kereskedelmi és ipari föllendülése, érdekében és lázas munkával törekszik pótolni azt, amit az pbstruktorok piajd, egy évig tartó okvetetlenkedéseikkel megakadályoztak. A program a következő: . Elsősorban is a folyó ügyek között fölmerült restanciák elintézésére került a sor, azután a legelső nagyobb munkálat: a fővárosi ^pályaudvarok rendezése. A KassaOderbérgi vasúti közlekedés ügyében is, fontos újítás lesz. Mig az 1907-iki megegyezés szerint csak Teschen és Jablonkau között volt tervezve dlupla vágány,, addig az ujabb megállapodás szerint a dupla vágányt Teschentől kezdődőleg kiépitik egész Oderbergig. Ezt a kérdést egyideig hátráltatta a mostyi alagút kérdése, amelyen csak egy vágány volt. Az, osztrák kormány ölelkező vágányok létesítésével óhajtotta megoldani a kérdést, mig a magyar kormány a dlupla vágányt, forszírozta ki. Tényleg dupla vágány fog épülni. A Duna-Tisza-csatorna kérdésében, egyelőre nem történik intézkedés. A miniszter megjegyzése szerint annyi különböző irányból támasztanak ez iránt jogos, igényt, hogy a Duna-Tisza-csatorna kérdésével csak azután foglalkozik a miniszter, ha az államvasutak fejlesztése érdekében már minden lehetőt elkövetett. # , Uj törvényeket is készít elő Beöthy László kereskedelmi miniszter. Elsősorban is az uti-törYényt. Ennek .a tervezetén történik egy s más irányban átdolgozás, de azért ősszel már be lesz terjeszthető. Sürgősen beterjeszti a miniszter a, vasárnapi, munkaszünet rendelkezéséről szóló javaslatot is, sőt a 'kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyairól szóló törvényjavaslat is az elsősorban a parlament elé kerülendő törvényjavaslatok köczött lesz. Az újpesti rablóggilkos és a szegedi honvéd. — Kalandok: sek üueg sör után. — (Saját tudósítónktól.) Kedden délután négyórakor felcsöngették a Valéria-téri rendőrőrszobát. — Halló! Rendőrség? Azonnal jöjjön valaki az Ördög-féle korcsmába, Kálvária-utca, le .kell tartóztatni egy gyilkost! A telefonbeszélgetés után Lajkó András rendőr nyomban a korcsmába sietett, ahol egy honvéd közkatona toppant elébe: — Kérem, — mondta a rendőrnek — én közlhonvéd vagyok, a törvény szerint jogom van valakit letartóztatni. Fölszólítom, hogy ezt az embert (az asztalnál ülő, iparos külsejű emberre mutatott) azonnal kisérje be a rendőrségre! — Mit csinált ez az ember? — Gyilkolt! Csak tessék bekísérni, a többit majd elmondom a rendőrségen. — Én gyilkoltam? — kiáltozott a gyanúsított — liogy meri ezt mondani! A kátona erre kirántotta bajonettjét és ráfogta az emberre, de -a rendőr elkapta a kezét. Néhány percnyi alkudozás után mindannyian a Valéria-téri őrszobába indultak. A civil elől, a rendőr és a katona pedig utána. Útközben sok kisérőjük akadt, a Délmagyarország egyik munkatársa is hozzájuk csatlakozott. A rendőrszobába értünk. A szobában tartózkodtak Bökös Mózes ós Ambrus Balázs első osztályú rendőrök, közben Papp János második osztályú rendőrnek is dolga akadt az őrszobában. — No mi az? — kérdezte Bökös Mózes, aki valószínűleg az örsparancsnokot helyettesítette. — Ennek a katonának a fölszólitására bekísértem ezt az embert — mondta Lajkó András — Miért? — Állítólag gyilkos! — Hogy hívják magát? — kérdezte az állítólagos gyilkost Bökös rendőr. — Szeleczky Antal vagyok negyvenöt éves, római katolikus, nős, van egy gyermekem, Törökkanizsán születtem, Szegeden v.an a lakásom már harmincöt esztendeje, képvtiselőválásztó vagyok. -1 Mi a foglalkozása? — Csizmadiasegéd vagyok, különben házmestere vagyok Obláth Lipót urnák, Batthyány-utca 2. — Hát magának mi a neve? kérdezték a katonát. — Macher János közhon véd vagyok a szegedi ötödik honvédgyalogezredben, második zászlóalj, hatodik század, bajonettszám 3—30. — Miért kísértette be ezt az embert? — Ebez nekem a törvény értelmében jogom van. — Jó, jó, de mivel vádolja? — Tessék megkérdezni ezt az embert, hogy Csókás Imre újpesti napszámos meggyilkolása idején hol tartózkodott? — Én — vágott közbe a gyanúsított — esztendők óta ki nem mozdultam Szegedről. — Szóval, maga azzal gyanusitja ezt az embert, — mondta Bökös rendőr — hogy tettese az újpesti rablógyilkosságnak? — Igen. A rendőr erre komolyan hozzáfogott a jelentés megszerkesztéséhez, amelylyel néhány perc multán el is készült. Nem volt kétséges, hogy ugy a katona, mint az „állítólagos gyilkos" nagyon a fenekére néztek a pohárnak, miközben az élénk fantáziájú közhonvéd valahogy kiisütötte, hogy az ivócimborája rablógyilkos. Az őrszobai jelenet után fölmentünk a városházára, az ügyeletes rendőrtisztviselőhöz. Néhány percig várakoztunk a folyosón, közben beszélgettem a katonával. — Honnan gondolja, hogy akit bekisórtetett, az rablógyilkos? — kérdeztem— Tudom én, kérem, volt már nekem dolgom ilyen emberekkel. Én már három gyilkost elfogtam. — Hogy-hogy? — Egy királybaimi gyilkost elfogtam a. katonai őrséggel a szőlők között. Egy kecskeméti rablógyilkost meg elfogtam a Hortobágyon, harmadikat ... azt ugyan hol is .. . Most már kétségtelen volt, liogy a katona nemcsak részeg, hűltem mániákus is. Az a rögeszméje, hgy utolérhetetlen ügyességű detektív, aki minden bűnöst kézrekerít. Be* szélt még nagy pénzhamisító bandáról,, amelybek Mokrinban van a tanyája. — Nemsokára Mokrinba megyek, — mondta — leleplezem a gonosztevőket. Az alsóvárosi, eddig még kiderítetlen gyilkosságról lis szó esett. Mintegy másfél hónappal ezelőtt ugyanis meggyilkolták Fodor Imre tizennyolc éves alsóvárosi napszámost,, a nyomozás eredménytelen maradt. — Biznák csak reám az ügyet — mondta szemhunyoritva a honvéd — majd meg mondanám én, hogy ki a gyilkos. — Hát ki a gyilkos? — kérdezte Vecsernyés detektív, aki tanuja volt a beszélgetésnek. — Menjenek csak a Rózsánéhoz, a Jóbarátság korcsmába, Rókusra, ott rrrticl megtudja. A detektív, aki ketek|ig résztvett a nyomozásban, gúnyosan legyintett. A várakozás után szabad volt az ut azr. ügyeletes rendőrtisztviselő szobájába, Schdffer Lajos dr rendőrségi osztály jegyző elolvasta a jelentést. — Beszélje el részletesen — mondta a rendőrtisztviselő, hogy mire alapítja a gyanúját? -— Ez tiszta ügy, — mondta a katona — tessék csak megnézni a kalapját, az a meggyilkolt kalapja . . . — Ennek a bolondnak nincs tökéletes esze, — tiltakozott a gyanúsított — ezt a kalapot Szolcsányi kalapostól kaptam kölcsön délelőtt, addig, amig kész lesz az enyém. — A kabátja bélésében vérfolt van — folytatta a katona. Egy csepp vér nyoma sem látszott a kabát bélésén. — Ez a köszönet, — mondta a csizmadia* — hogy két üveg söűk fizettem neki. — Hát hogy jukifr mégis arra a gondolatra, — kérdezte Borbola Jenő dr — rendőrségi osztályjegyző, hogy ez az ember rablógyilkos? — Olvastam az újságokban, hogy Újpesten meggyilkolták Csókás Imre napszámost. Amikor a korcsmába értem, nagyon gyanúsnak tünt fel nekem ez az ember. Visszamentem a laktanyába, megidéztem a Rendőrségi Közlönyt, hát az újpesti rablógyülkos személyiéirása épen ráillet* az én emberemre. Ügyesen kelepcébe csaltam. — Ugyan honnan szabadult ez a vadállat — kíváncsiskodott a csizmadia. — Még hogy én gyilkos volnék. Hiszen ha a feleségem elvágja egy csirkének a nyakát, hát kiszata dok a konyhából. — .Szeleczky A utak — mondta a rendőrségi tiszitvfiselő —: magának nem lesz semmi baja. csak menjen nyugodtan haza.— De nem ugy vau az, kérem, — méltatlankodott a csizmadia — én följelentöm ezt a bolondot, mert megsértett a becsületemben. Szeleczky Antalt kituszkolták az ügyeletes tisztviselő szobájából, aztán a honvédra került a sor. Borbola Jenő dr telefonált a honvédkaszárnyóba az őrségért, hogy kisérjek a laktanyába a mániákus katonát. Az őrség leoldotta a katona bajonettsziját és aztán a kaszárnyába indultak. A folyosón még luegkérdezteük, hogy: — Tudja-e, ki gyilkolta meg Schwarz Johannát? — Tudom ám, de addig nem árulom el„ amiig meg nem kapom a honoráriumot