Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-17 / 163. szám

1912 Dl. évfolyam, 163 szám Szerda, julius 17 .Ji fcízponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, «= Korona-utca 15. szám •=> Bodapesti szerkesztőség és kiadóhivatal c=3 Városház-utca 3. szám IV., i—i ELÓFIZETESI AR SZEGEDEK egész évre . K 24'— félévre ... R 12' negyedévre . K 0'— egy hónapra B 2' Egyes szám ára 10 fillér. n - I ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre , K 28'— télévre . . . R negyedévre . R V— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér. í telepon-szam: SzerKesztőseg 305 c. .^dóii.vaw) 830 I Interurbán > •• i Budapesti szerKesztösec leleton-szam, i2»—\2 Beöthy Pál nyilatkozata. Minden hamisságrá legjobb válasz az igazság: népámitásra a népnek felvilágosítása, az izgatásra a nyugodt, objektív és hitel&s magyarázat. És minden hamisságra elkövetkezik ez a válasz. Lám, napok óta követeli az ellenzéki sajtó a munkapárti képviselők beszámolóját. Számonkér a munkapárt tagjaitól olyasvalamit, amihez senkinek nincs köze, ami a képviselőnek és választóinak legsajátabb ügye. Az ellenzék ebben is hü önmagához: meg akarja szabni, hogy a munkapárti képviselő mikor számoljon be. S mivelhogy a munkapárt nem hallgat az ellenzéki kommandóra, s tovább is maga dönti el, (minden képviselő külön-külön) hogy mikor számoljon be választóinak, hát azt hiresztelgették, hogy a munkapárt fél a beszámolótól, fél a választóitól, fél az országtól. Ez iis olyan valótlan eszközökkel való hangulatkeltés, mint a sok egyéb hamis hiresztelés. Ugy gondolják, hogy ha csak néhány embert téveszt is meg az országban, akkor is megérte a fáradságot. Mert hisz ők tudják legjobban, milyen gyengén áll a dolguk az ország lakosságának nagy többsége előtt. Különben erre a hamisságukra is hamar vág rá az igazság. Még hirdetik a valótlanságot, hogy nincs munkapárti beszámoló és nem is lesz, s ime egyszerre megérkezik többnek, köztük annak a hire, is, amelyet Beöthy Pál, a képviselőház egyik alelnöke mondott el kerületében. A Ház alelnöke sorra járja kerületének községeit s némely helyütt rövidebb s a nagyobb gócpontokon nagyszabású előadással világosítja fel a népet a történt eseményekről. Az első ilyen nagyszabású nyilatkozat, mely Abádszalók jásznagykunszolnokmegyei községben hangzott el, tulajdonképen az egész országnak szól, mind tartalmánál, mindi az elmondójának egyéniségénél fogva. Beöthy Pál a közelmúltnak történelmi, nevezetességű eseményeiben jelentékeny szerepet játszott. A béketárgyalások meghiúsultával s a Návay lemondásával támadt nehéz és kényes helyzetben, amikor félő volt, ho'gy az ellenzék a Ház uj elnökének megválasztását a házszabály ellenére lehetetlenné teszi, az ö kezében volt az elnöki hatalom. Rajta állott, az ő higgadtságán, öntudatosságán s erélyén miult, sikerül-e a parlamenti rendtagadásnak fejetlenné tenni a parlamentet, sikerül-e a házszabályok -nyílt parancsával szemben rövidebb vagy tán hosszabb időre is megobstruálni az elnökválasztást: Tisza István gróf megválasztását. És Beöthy Pál ebben a ritka nehéz pillanatban, amelytől annyian meghátráltak volna, ritka sikerrel állott helyre. Nem volt erőszakos, nyugalma egy pillanatra sem hagyta el. De nem is volt gyenge s ez által -elérte, hogy a házszabályok parancsoló rendelkezéseknek és egyben a többség akaratának elég tétetett. Ez volt az első nagy ütközet az obstrukció sárkányával s Beöthy volt az, aki ebben az, ügyben a többségi akaratot, a házszabályt és az igazságot diadalra vitte. A választók a Ház alelnökét nagy melegséggel fogadták, felvil^gositásait figyelemmel hallgatták s azok alapján változatlan bizalmukról biztosították őt és a képviselte politikának vezéreit, Lukács László miniszterelnököt és Tisza István; grófot egyaránt. Az érdemes politikus erre a fogadtatásra nemcsak közelmúlt szereplésével, hanem magával a beszámoló beszéddel is méltán rászolgált. Milyen más ez a beszéd, mint az ellenzéki beszámolók! Semmi durvaság, semmi jelszavas levegőbebeszélés. Minden mondatban a felelősség tudata és érzése, Az ellenfelet szigorúan bírálja, nem kP méli, de —- nem bántalmazza. Válogatós a fegyverekben, s még akkor sem él viszsza az ellenfél gyengeségével, amikor A múmia kedvese. — SCHUHMACHER DOROTTYÁTÓL. — (Saját tudósítónktól.) A kiváló fiatal régiségtudós, Gauthier de Marville az Egyiytian Exploration Company angol tudós társaság szolgálatába szegődött. Mint régiségikutató nagy tekintélyre tett szert és pedig azzal, hogy pontosan meg tudja állapítani a leletek korát, azonkívül pedig szinte csodálatos érzékkel tudja kijelölni a helyet, aíliol kutatni érdemes- V társaságban azonban már egyáltalán nem tudott érvényesülni. A ka;irói társaság, amely eleinte nagy érdeklődéssel fogadta, lassankint egészen elejtette, annál is Inkább, mert a fiatal tudós szokatlanul hidegen bánt el még a legelegánsabb és legvidámabb hölgygyei is. A francia tudóssal egy skót, kutató, Raglan Bryce, dolgozott együtt, aki nagy érdeklődéssel figyelte meg s utóbb rá is jött, hogy a fiatalembert miért hagyja oly hidegen a társasélet. Azt tapasztalta ugyanis, hogy Gauthier szinte beteges ambícióval vizsgálódott, Ihogy valami ujabb helyét fedezze föl a föld mélyében az antik emlékeknek, mintha azt remélné, hogy egyszer csak földeríti egy olyan emlékét a régi világnak, amelyről eddig csak hírek jártak a tudományos világban. Raglan de Bryce már arra készült, hogy abba hagyja az ásást, de Gauthier könyörgésére kénytelen volt beleegyezni abba, hogy ő egyedül folytassa majd tovább. Raglan elöbbrevalónak tartotta a nyári szabadságát, mert az egyiptomi nap már nagyon forrón ragyogtatta sugarait. Gauthier aztán szinte lázas lelkesedése] fogott munkához. Még éjjel is dolgozott. Föléje borult, mint egy óiiiási templom, a tiszta, sötétkék egyiptomi éjszaka égboltozata, amelyen a csillagok tündököltek. A nagy pusztaságot félelmes csöndesség ülte meg. A Nilus tükrén kisértetek módjára suhantak tova a teher vitorlák s a túlsó partján, mint óriás drága kő, ott fénylett Kairó ezer és ezer világos ablakával, lámpácskájával. Gaiit)h|ier ezt a szép csöndességet az ásó és a véső munkájával és a ráspoly recsegésével zavarta, nieg. Egy repedés egy olyan kemény szikladarabon, amely mögött még ott rejtőzött a sirkamara, azt sejtette vele, hogy itt Snéfru egyiptomi király leánya alussza örök álmát. Erről a leányról már olvasott ősi cserépdara,bókból ós papiruszokból: fiatalságáról, meséi szépségéről és a sírboltnak Médum-ban kellett lennie és pedig épen azon a helyen, ahol Gauthier most kutatott. Gauthier szinte emberfölötti erővel dolgozott, szinte mámorosan s nem nyugodott addig, amig a kemény szliklát meg nem repesztette. Megtámasztotta falait, s a nyíláson bement az üregbe. A négyezer esztendő óta elzárt sírbolt levegője csapta meg s az üreg közepén egy szarkófággal találta magát, szemben. Remegve ölelte át mind a két karjával s kimerülten, eszméletlenül roskadt le reá. Igy találtak rá Raglan Bryce és az arab Abu Naiib másnap reggel. A skót kutató rögtön látta, hogy Gauthier ismét különös szenvedelmének esett áldozatául. Amikor aztán a fiatal francia magához tért, szlinte megijedt Raglantól és remegve, féltékenykedve figyelt minden mozdulatára. A leghőbb vágya az volt, liogy ő maga, egyedül nyissa ki a múmia szekrényét. Raglan nem valami nagy hajlandóságot mutatott arra, hogy Gautbiernek átengedje ezt a munkát, bár szégyelte, hogy intézkedését azzal okolja meg az ásatások tudós, öreg vezetője előtt, ami az igazság. Itt egyébként csak a vezető rendelkezésének lehetett eleget tenni, amely, mint utóbb kiderült, ilyenformán intézkedett: Gauthier de Marville dr urat — mintegy különös tébetségeinek kipróbálása céljából — utasítom, liogy a múmia szekrényét a magánlakásán sajátkezüleg nyissa föl, a múmiát szabályszerűen csavarja, ki burkolatából s minderről négy bét leforgása alatt tegyen nekem olyan jelentést, amelyben (ismerteti a fajt, az életkort, a dinasztiát, a nevet, az anatómiaii adatokat és a múmia nemét. A szarkofág fölnyitásához négy izmos fellab-ra volt szükség. A belsejében ott volt a szokásos mumia-szekrény gyönyörű festett képekkel éikesitve. A szekrényt minden további tétovaság nélkül elvitték Gauthier lakására, a kairói Deir el Benat utcáiba. Raglan igen furcsán érezte magát és nagyon aggódott a dolog lilyen kimenetele miatt. Amikor Gauthier otthon, a lakásán, a levelet elzárta, egy kissé megnyugodott s most •már készült a burkolat legöngyölésére, amihez biztos kézre és alapos szakértelemre van szükség. Amikor megbizonyosodott róla, hogy