Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-14 / 161. szám

6 ÜELMAQYAPORSZAQ 1912 julius 14. » -leány megfőjtását. Lajos azt mondja, 'hogy amig ő enyelgett a leány nyal, odaugrott hozzájuk Kálmán és ' megfojtotta, Schwarz Johannát. Kálmán pedig ugyanazt mondja Lajosról. A legutóbbi időben egy brillfiáns gyűrűről is volt szó, amelyet Rosenfeld Lajos kezén látták. Ez a gyiirü nem Soliwarz Jóiban,na tulajdona volt, hanem, mint .a, rendőrség ki­derítette, Rosenfeld Lajos szeretője, Bu ren­dig Mariska cselédleány kapta úrnőjétől, Schuszter János esztergályos feleségétől s ő adta szeretőjének. A rendőrség Rosenfeld Kálmán zsebében -egy levelet talált, amelyet julius 8-án.bátyja, Lajos intézett hozzá. A levél igy hangzik: Kedves Kálmán! Leveledet vettem. Kérdé­sedre, hogy miiért jöttem be Szt.-Eudréről, ért csittek, hogy kényszerűségből. Még pedig következőkép: Szombati leveledre, melyben értesítettél, hogy egy ur keresett Horovitzék­nál, hétfőn "bejöttem engedély nélkül Pestre és jelentkeztem illetékes helyen, ahol azt a kijelentést tették, hogy egy kézbesítőt küld­tek ki szombaton lakásomra. Igy tehát kép­zelheted, hogy nem tudóin megérteni, hogy honnan vette H.-né említett kijelentéseit!"? Lehet, liogy vajamé zaivar van. Ez ideig ínég semmit sem tudok. Szeretném, ha még várnának egy pár hétig és mert engedély nélkül jöttem be, hétfőn véglegesen el kellett jönnöm. Amint olvasom, te Szolnokon na­gyon unatkozhatsz, talán épen azért, inert oly kényelmes a kondíciód. Mily ember a főnököd? H-a jössz, értesítsél, hogy mikor? Nekem nem valami jól megy. Nincs pénzem, de -sok mindent szeretnék még megbeszélni veled tervemre vonatkozólag is, ba esetleg vasárnap feljössz, ugy légy sz|ives ós hozd fel kis ollómat és a borotvát, mióta elmen­tél, nem vágtam le a körmömet. Egyébként semmi újság? Mi van Kemónynyel? Hát Dra-horáddal ? Kérlek, édes Kálmán, egyen­gesd az utat, mert minden reménységem benned van most. Meglásd, sok nyomorúsá­gunk és szenvedésünk még jobbra ifog for­dulni és leszünk mi még sok ember szemé­ben irigyeltek. írjál rögtön. -Csókol, ölel Lajos. Abban a szomorú, sötét kis szerelmi kör­zetben, amely a Dohány-utca körutji torlka körül helyezkedik el, az örökkön csukottab­laku garnik ós csóktanyák világában egyéb­ről sem esik szó, mint a Rosenfeld-testvérelk bűnéről. A Doliány-utca 47-es számú maison­ban az a vélemény, hogy a két Rosenfeld igenis tervszerűen fojtotta meg Schwarz Johannát, az ékszerek bolondját. A tulajdo­nosnő, özvegy Framkl Man-óné, akit megkér­deztünk a dologról, azt mondja: — Nem igaz, hogy Schwarz Johannával •egyszerre jöttek föl mind a ketten. A fiam határozottan emlékszik rá, b-ogy bárom óra­kor Johanna egy alacsony termetű vendéggel jött fel. A Wejisz Ida pedig, aki negyedöt­kor nyitott kaput Jolánnak, határozottan emlékszik, hogy akkor megint csak egy ven­dég jött a leánynyal. A szürke Rosenfeld. A másik csak később jöhetett, valószínűleg ugy lopózott föl. Látni senki se látta. Nem is hitte senki, hogy két ember követte el ;a rablógyil­kosságot. Én is csak álmomban tudtam meg. Nemrégiben álmodtam, hogy ketten fojtották meg Johannát. És mára ki is derült. Álmok, kabalák, habonák különben — elég érthető — nagyon itthon vannak ebben a ho­mályos maisomban. Az emberek Maupassant vallásos, misehallgató örömleányai jutnak eszébe, mikor a tulajdonosnő beszéli: — Nem is hagyhatta az isten megboszulat­la-tnul az ilyen szörnyűséget. Kji kellett en­nek derülni. Én negyvennégy szál gyertyát adtam egy" öreg, nagyon vallásos zsidónak, igaz-e, házmesterné (az öreg házmesterné égnek emelte imádságra kulcsolt kezét, ugy bizonyította), odaadtam neki, imádkozzanak a templomban, hogy Ssbwarz Jolán békében aludjon és a gyilkos, ikézreker ül jön. Ó, én na­gyon tartom a vallást, tessék megnézni, itt minden zíjídóhitü leánynak az .ajtaján otit van a mezüze, anélkül nincs egynek a szobája sem. Szomorú is volna, ba senki se tartaná a hitet . . . Arr.a fordul a beszéd, hogy Rosenfeldék zsfdó hiten vannak. Az asszony haragosan kifakad. — Annál szomorúbb, hiszen a zsidónak az a paragrafusa (igy!), liogy nem szabad gyil­kolni. Aztán hozzáteszi: — Mindegy az különben, milyen vallásnak. Árván maradtak korán és gyerekek voltak még, az a baj. Érdekes adatot mondott el özvegy Franki­né arról, hogy .mi volt az a bizonyíték, amely előtt aztán Rosenfel-dók, stílszerűen, beadták a kulcsot. — Nem tagadhattak, hiszen megtalálták náluk a Jolán szobájának kulcsát. A Lajos nadrágjában volt. Hiába mondták, hogy nem az, rá leliet ismerni az ilyen kulcsra. Rá !is ismerteik. Bele illett a zárba, melyet elvit­tek a,rendőrségre s -ott a Ro-senfeld Lajos előtt beillesztették a kulcsot. Pászolt. S a takarítónő lis megismerte. Mindig mondtam én, hogy a gyilkos vitte el a szegény Jolán kulcsát. Szegény Jolán . . . Most már a leányok is igy beszélnek róla, aki sokszor volt szálka a szemükben a pénzéért, a bűnben való szor­galmáért, de mindezt expiálta szörnyű ha­lálával. Edison pöröl Magyarországon. — Az élelmes föltaláló. — (Saját tudósítónktól.) Talán nincs még egy ember a világon, aki minden különös rang és cim nélkül saját erejéből oly is­mertté tette volna a nevét áz egész embe­riség előtt, mint Edison. A leghasznosabb és legmeglepőbb találmányolk egész sora fűződik nevéhez, de számtalan olyan ta­lálmányt is a javára könyvelnek el, a melyhez semmi köze. És lehet százezer Edison a földkerekségen, ha. ezt a nevet emiitjük, .mindenki erre az egy emberre, a villamos körte, a fonográf, a mozi fel­találójára gondol. E körül a név körül most Magyarországon érdekes pöröskö­dés folyik. Nemcsak ,Edison neve, de a per tárgya is olyan, hogy a szük jogászi kereteket átlépi és a nagyközönség érdek­lődésére is szálnot tarthat. / Edison, mint angol név, nem tartozik a különleges nevek közé, különösen egyé­nivé épen Edison Alva Thomas, a nagy feltaláló itette. A név népszerű, természe­tes tehát, ,hogy sok vállalkozásnak jó rek­lámmal is szolgái. Budapesten is, a kül­földön is igen sok Ediosn névhez fűződő vállalat van. Budapesten például van Edi­son mozgófényképszinház, Edison-kávé­ház, Edison-szálló, Edison magáhtelefon­társaSá-g, amelyek közül a nagy feltaláló nevéhez, jelentőségéhez legközelebb áll az Edison mozgófénykép-szinház. / Most mégis ezt a nagyszerűen vezetett, kii tűnő mozgófénykép-szinházat perli Edi­son a neve jogosulatlan használatáért. A per körülbelül két év előtt kezdődött és most már közel áll a döntéshez. Edison bécsi képviselője 1909 tavaszán felszólí­totta az Edison mozgófénykép-jszinház részvénytársaságot, hogy nevét, amelyet engedélye nélkül használ, törölje a cég szövegéből. A társaság udvarias levélben, válaszolt, de ,a kérést helyes elvi alapon visszautasította. Ekkor Steinschneider Gyula dr bécsi ügyvéd, Edison ottani jogi képviselője Glücksthal Samu dr-t bizta meg Edison budapesti képviseletével és az ügyvéd rendes pert indított a társaság­ellen cégbitorlás címén. A kereseti kifejti, hogy a .mozgóképszínház Edison nevét jo­gosulatlanul használjá és a feltaláló ne­vének használatával azt a látszatot kelti, mintha vele valami üzletközösségben ál­lana. Ilyen üzletközösség nem áll fenn és •ezért Edison kéri, hogy a bíróság tiltsa, el a mozit nevének használatától. Edison kérelmét a kereskedelmi tör­vényszék a cégbitorlásról szóló rendelke­zésére alapítja., Pedig ez esetben tulaj donképein ez a tény nem forog fenn teljes precizitással, — csak annyiban, amennyiben az ő neve benne van a mozgóképszínház cégének szövegében. Edison viszont a maga ne­vét akarja megvédeni. Álláspontja az, hogy nevével ő rendelkezik és azt más­nak cégérül kiirnia üzlete fölé nem sza­bad. Az Edison-szinház részvénytársaság Farkasházy Zsigmond dr ügyvédet bizta. meg a per vitelévél és .a keresetre adott válaszában azt igyekszik bizoniytani, hogy Edison követelése nem alapszik a kereskedelmi törvény fentebb idézett ré­szén, mert neki bejegyzett cége Magyar­országon nincs. Tagadásba veszi azt a, mozgószinház, hogy a felperes Edison azonos volna a hires feltdlálóvál, tle még ha azonos volna is ezzel, az a kiváló fér­fiúnak szerinte nem ,ad semmiféle jogot arra, hogy az összes létező Edison nevü egyének névhez való jogát kisajátítsa. Az a peres felajánlja annak a bebizonyítását, hogy egy más Edisontól kapott a név használatára engedélyt. Hiába: a budapesti kereskedelmi ;és váltótörvényszék mégis Edison álláspont­járta helyezkedett, megállapította a cég­bitorlást és ,a színházai az Edison név használatától eltiltotta. Az ítélet indoko­lásában kifejti, hogy a 'színháznak az a kijelentése, mintha a felperes és a nagy Edison nem volnának azonosak, .megdől a közjegyzőileg hitelesített meghatalmazás­sal. Cégbirtolás esete pedig fennforog, mert vaz állandó bírói gyakorlat szerint ilyen cimen felléphet bárki, aki valamely cég bitorlása által jogaiban, sérelmet szenved. Azzal pedig, hogy Edison nevét használta, Edisonnak nevéhez való jogát sértette meg, mert a szinház cégszövege okot adh'at arra, hogy közte és Edison között — épen mozinál — valami össze­köttetést feltételezzenek. Az ítélet ellen az Edisonmiozgókép­szinház természetesen felebbezett, azon­ban a tábla az elsőfokú ítéletet helyben­hagyta. Az itélet ellen ismét felebbezett a szinház és igy a közel jövőben már a Kúria fog ebben az érdekes perben dön­teni.

Next

/
Thumbnails
Contents