Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-14 / 161. szám

4 DfiLMlAG YAiR ORSZ ÁG 1912 julius 14. mag az apja holttestét viszi 'ki temető helyett — miit szólna éhez a kaifingiifi Ke-Vra-ka-di$a? — a rizsföldre trágyának, hogy jobban (teremjen, az északi f-ensik rettenetesen kontinentális klímájával szinte emberfeletti küzÚelmeket viv, a déli Alföldön pedig, ha a Hoanghó nekibúsul és elereszti az árját, fél Magyarországnál nagyobb területet söpör el. Klinában véres a küzdelem a földdel, amit szinte szimbolikusan az éhhalál halotti leplével fed kietlenül óriási területeken a lösz, a. levegőből aláhulló és ina ínég terméketlen [porréteg. A Mennyei birodalomban tehát nem egészen mennyei az élet és ott maga a természet tagadja rá szörnyű éhínségek formájában a népekre a világnak ama iegkisérte tlie.se bb egy-gyermek-randszerét, amely milliókban sokallja meg a túltengő és feleslegesnek látszó emlbersokaságot. Harcok, forradalmak nyomán tehát ott kullog mindig az éhhalál is, de Kínában nem a szabadság az oka, hogy otthonos állandóan, hanem maga a föld. Amely ott olyan mostoha, hogy a kánai még a mi népünknél is riadtabban menekül, kivándorol és az Egyesült-Államokban már a „ohlinese excluzion bi!l"-ig állami veszedelemmé vált. Lenyomva az ismeretes „egy marék rizskásával" a munkabért és sötéten sárga indulataival bizonytalanná téve San-Franciskó kínai lióstádját. Ijesztőek és kissé hátborzongatóak azok a hirek, amlik a. kinai éhínségről jöttek. De előreláfhatóak voltak és a szabadság nevében nem sajnálni valóik. Nincsen jobb szántóföld a világon, mint a csatamező (ha csak közben az élelmes snvikszgyáros -meg nem veszi .a bullákat osontlisztnek), ott terem harmincnegyven esztendő múlva a legjobb búza, a kinai paraszt az apjával készteti uj termésre a földet és ha szentségtörőnek látszom is, még akkor (is lei rom, liogy az aradi sáncárkok jól megöntözött földjéből kelt uj virágnák ez a szegény kis szabadság is, amit mégis csak tél-tul :a magunkénak mondhatunk. Siralmas, de beletörődni való dolog, hogy százezrével pusztul most ében a kinai. Nem baj, a felszabadulás és .a ikultura földjét teszi dúsabban termővé az a sok, végsőkig kötelességet tudó emberanyag. — No valahára! — mondok — s ezzel a küszöbre lépek. A börtönőr bátra tántorodik s elkezdi vetni a keresztet. — Mi baj mester? kérdeztem. — Semmi, semmi — felelt a pityókás börtönőr — nincsen semmi baj, csak azt hittem, hogy már Újvidéken, vagy Belgrádban tetszik járni. — Én? Belgrádban? Eszemágában slincs. — Nincs? Hát ugy is jó. De tessék hát hazamenni, hiszen ön már szabad. — Én? Csakugyan? Na, ez már igazán szép. Bizonyosan azért redukálták felére a büntetésemet, mert jól viseltem magamat. Bizonyosan ezt is előírják a iszabálok. — Hehe! Hát- mivel nyirta meg azt az összegyűrt szakállát, hiszen nem volt ollója? Csak most értettem meg a helyzetet. Most jutott csak eszembe, hogy ki vagyok maszkírozva s hogy tényleg Mileticshez hasonlíthatok. A komádiát tódítanom kellett s az öreg kinézésemhez a csoszogó járásinódot is bekapcsoltam. — Magamat ajánlom — mondom — s azzal sietve roskadoztam végig a folyosón. A börtönőr utánam kiáltott: — Dobro ránc pán Miletics! — S én visszafeleltem: — Zbogom! Csevegés a klasszikus szépség kérdéséről. (Saját tudósítónktól.) Aki megírja a mai társadalom történetét, meg fogja álla-pitaiii, mint jellemző vonást, hogy a takarékosság erénye ebiven a kórban majdnem teljesen kiveszőben van. Nem is kell ebben a tekintetben valami túlságosan mélyre -szállania a buvárkodónak bizonyítékokért. Elég, ha megfigyeli valaki a mai társadalom beszédmodorát, amely szinte 'émelyedést okoz a nagyhangú, túlzott, pazar kifejezésektől. Az óriási, pokoli bámulatos, szörnyű, rettentő stb. mértéktelen és suilykot-elvető, dobálódzó, pazarló anzágolások isorában, gyaki-an halljuk ezt az áradozó kijelentést, ha t. i. valami Szemrevaló hölgy, vagy férfiről van szó: 1 — Klasszikus szépség! Hát voltaképen mi és ki az a sokat emlegetett "klasszikus szépség?! Lehet erre röviden és kevésbé röviden válaszolni. A rövidebb meghatározás az volna, hogy: aki az anatómiai tökéletességet részben ugy, mint egészben, arcban is összbangzóan egyesíti magában, az klasszikus szépség. Részlétezetten máinem ilyen rövid a válaszunk és éz ellne futtatásunk rak épen az a (célja, hogy fölsoroljuk azt a sok-sok kelléket, föltételt stb., aminek a jelenléte nélkül > nemcsak, hogy klasszikus szépségről nem lehet szó, de talán még szigorúan vett szépségről sem. 1 . Tehát,: A testmagasság (most kizárólag csak nőkről lesz szó) 157.8 cm. Külső szemszegletek távolsága 9.2. Belső szemiszeg,letek távolsága fi.4. Az orr szélessége 3.5. A száj szélessége 5.0. Derékbőség (természetesen fűző nél'kül)' 67.0 Csípők bősége 83.5. A karok hossza ,mérendő az áll és középső ujj hegye között) 69.7. Kéz hossza 17.7. A k'éz átlója 7.0. A felső kar vastagsága (kerülete) 23.7. Alsókar vas-tagság 14.7. Láb hossza 23.6. Szélesség-e 8.5. A lábikra kerülete 32.2. stb. Ezek a számok adjálk egy klasszikusan szép nő anatotniai méreteinek arányszámait (persze, Csak részben, mert néhány numerust diszkréten elhallgatunk) -a teljesen kifejlett mő 25-ik életévében. Mondanunk sem kélt ugyebár, hogy ezelk a számok nem ötletszerüek, hanem az anthropologia legpoetikusabb, tapasztalati számai. Ámha , valamely formás női test (föltéve, de meg nem engedve) (minden nu-ancéában meg i-s felel ezeknek az aránys-záhioknak, az a nő még mindig -csak anatomiailag szép, de nem klasszikus szépség. Nem-! (Ennék még számtalan föltétele ós követelménye van, amely e rideg számok sorában nem is szerepel. Valahogy ugy lehetne mondani, hogy eddig csak a klasszikus szépség „tervezetét" mutattuk he és a tulajdon-képeni „kivitel" -ezen épül fél. Ment például: képzeljük -el, hogy egy anatomiailag tökéletes ^női test bőrfelülete nem ideális, nem felel meg a -szépség kívánalmainak; képzeljük el, liogy a bőr, a szemek, á haj, szemöldök stb. nincsenek összhangban i < Föltétlenül szerencse a női nemre, hogy a világ csak tezzal törődik, amit lát és hogy. a férfiak úgyszólván csak hajtól a nyakig látják (mert nézni egy-ebütt is nézik) a; nők-ei. Egyszóval az arc a fő! A többi mellékes. No igen, mert az anatómiai arányszámok 'gyakori fogyatékosságát (vagy túllépését pl. csipő, derék s>th. dolgában) hnegkorrigálják a szabónők, fiizőcsinálók, cipészek, szűcsök .stb., akik legnagyobbrészt annak és csakis annak köszönhetik iparuk föllendülését, hogy 'megkorrigálják a nőkön, lami (születésük és fejlődésük folyamán -anatómiai-lag hátrányukra /történt. Ezzel azá,n az illető fogyatékos szépség ki van '-nevezve klasszikus szépségnek még akkor is, ha az anatómiát ott üti meg -a guta a könyvespolcon, Víagy 'a kathédrán, -ahol nagyképűen magyarázza, hogy mi is hát az a klaszsziíkus szépség. 1 Már most Tá-si uk azokat a részletes követelményeket, amelyeket a< szépség 1 kllaisszicitása. az arc detaille'jaiva.l szemben állit a nő elé: A fej és az prc. A "nő koponyája kerekded, széles qs az agyi része nagyobb. A koponya r.fcgy része hajjal fedett. A női haj átlagom hesísza Ramke -szerint 75 óm„ -de elérheti a Ű50 cm.-t, sőt ennél nagyobb hosszúságot is> Viix'liow szerint a -nők haja mindig vastagabb, mint a férfiaké. Minél dúsabb és minél hosszabb a női haj, annál inkább fokózza a szépséget. A kozmetika szempontjából nemcsak a fejnek, de 'az egész teéfnek is", legfontosabb részé •az árc. IA jól fejlett női arc -csontos a!.apváz)a l-egiszélesebb a tszemüragek alsó széleinek magla-ss-ágában, innét pedig le 'aa áll felé erősen és egyenletesen keskenyedik. 'Az arcizmok az arc nyílásait '(szem, fül, orr, száj) veszik korul és és egyrészt záró, másrészt pedig nyitó izmok. Az arcizmok működése előmozdítója az egyéniség 'kifejezésének. Ezt a működést fejleszteni s lehet és jaz gy finomított arcjáték csak még -tökéletesifi 'a női jszépséget. Az arc egyes részeit (homloktájak, orrszárnyak, ajkak, áll) az jegyes izmok végei beleágazódhnk, belefonódnak a bőrbe. Ez laz izomképződés befolyásolja az arc .zsírpárnájának elo-sztóisát és ez okozza azt is, hogy a feiszie-sen odanő'tt izmok határain be.líil /a zsírpárna nem. fejlődhetik aaiii,yira ki, mint más helyen. A formáí gömbolydedsége, jellemző [sajátossága a nőj testnek és nagyiabn hozzájárul ,a test -szépségéhez, de viszont !a tulnragy teltség nem szép. A (szemek. A szemgolyék a nyoleadi'k •életévtől kezdve többé n>em\ nagyobbodnak -s azok minden embernél egy-forma nagyságnak. A látszólagos1 különbség | a íszeonrés Nagyobb vagy kisebb voltától és ta iszemgolyóknak a csontos szemgödörben Való mélyebb vagy Jfölüíetesebb elhelyezésétől füg(g. Azonkívül a sötétebb szemek mindig nagyobbnak látszanak, mint a világosak. Befolyással van a nagyság látszatára a -szemek környéke is. A női' szemöldökök annál szebbek, minél magasabban fék-szenek, minél keekeny-ebbek és [simábbak. Bozontos szemöldököt rendesen 'csak férfiaknál és idősebb nőknél -láthatunk. Szépnek a keskeny éis 'oldalt, hosszan és hegyesen végződő -szemöldököt nevezhetjük, mig a középen rendetlenül össze-vissza nőtt -szemöldök osunya. Nagyon csumyiá a szemöldök hiánya is. A felső •szemhéjjón,'-annak iszáile és a szemöldök közt vízszintes irányban egy redő fut végig. Az ilyen (magasan- futó .bőrredő -és a tág, -ho,s.szu szemrés nagyban hozzájárulnak a női szépség emeléséhez. A .szempillának a szemhéjporcokon egyenesen és egyenletesen kell áflniok és Iminél ho-ssz/ibbak, 'auiná-1 szebbek. Á fülek. iA fülkagyh'A ne legyenek tulerő,se,u fejlettek, nagyok, a fülcimpák pedig szabadon végződjenek. Különösen csúnya az, ha a fiilika gy í ó felső része túlságosain kifejlett. A száj. A jól formált felső .ajkak két külső ' széle egyenletesen, gyöngéd' vonalban emelkedik -a közép tfelé, középső 'réjsze pedig ettől annyiír-a elilütő, hc/ry<« fel.ső ajk iszabad közepe határozottan lefelé áll. 'Az ajkpir egész az ajk -hajlott széléig -terjed és' kifelé keskenyedik. Az Isó ajk könnyed, a 'középen kissé kiszélesedő ivhein simul a feflíső ajkhoz. 'Szép metszésű (szájon ta (felső aj'k mindig kis-sé előbbre áll, mint az 'alsó. Aszájrés rendesen egy harmaddal széteseb,b, mint a iszemrés. 1 „ Az dfrr ,formája /an orreisont-ok ás az orrporcok alakulási viszonyaitól függ. Az orr formája akikor -szép, ha az orr keskeny és 'ezt rendesen csak keskeny éshosszükás orrhátnál láthatjuk. (Az azután egyéni vönás, vájjon ez egyeneS-e, vtagy hajllott. Hároimlféle normális, szép öjrirformát ismerünk: a görögöt, a rómait és 'az északit. Mindháromnál formáik .szépségének alapkövetelménye az, hogy aZ orrhát élűiről — en ifaee — nézve, ke.skeny és egyenes legyen. A görög orr oldalról 1— eá profiile nézve, egészen -egyene,s és minden megtörés 'nélkül .simán megy át ,a homlokba. A 'római o;rr (sas-orr) többó-keivésbbé dombom és az orrgyöknél a homlok .felé -megtörött. Az északi orr hálta egyeínes, de, a homlok •felé Iki-sehb-nagyobh mértékben élesen megtörött. Egyesi eseteikbe ni előfordulhat egy cs«~