Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-13 / 160. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 julius 13. -ikiníél föl akarta jeleníteni a cimboráit. Csak nagy nehezen tudták őt r-ábirini arra, bogy a följelentéstől álljon el, amit egy „vtigaszivás" ellenében történetünknek most már jókedvű bős© meg b tett. . A fák össizoszámláláeából tebát nem lett semmi, de azért, a városházán még napok múlva is uAv-etini fognak, ha szóba kerül a dolog. Lajos és Johanna. — A dohány-utcai gyilkosság. — (Saját tudósítónhtól.) Schwarz Johanna borzalmas hajnali pásztorórája, Budapestnek az utóbbi időkben egyik legrejtelmesebb szenzációja, rövidesen megszabadul a rejtelmességétŐl. Tegnapról-inára .a rendőrség kezébe került a titokzatos szürkeruhás fiatalember, akinek a nyomozását hetekig gátolta a rendőrség politikai elfoglaltsága. Mindenki ugy beszélt róla, mint aki régen tul van árkön-bokron, aki fütyül mindéin nyomozásra. És egy ékszerésziuas, Kratzl Ottó ügyessége révén ma már őrizet alatt van Rosenfeld, Lajos, a szegedi származású, züllött nyomdász-segéd. A toizonyitékdk egyre torlódnak körülötte. Rosenfeld még folytatta a tagadást, de már maga sem -bízik a hazárdjátékban, itt-ott- lázit -a konokságán. Alibit igazolni nem tud, az állításai ingadozók, ellentmondóak, a szembesített leányok, zálogosok ráismernek, ominózus szürke nadrágja is előkerült. Az őrizet alatt levő Rosenfeld nem bírta sokáig -a bizonyítékokkal való viaskodás!. Még ma vallott. Lassankint megtörött. Előbb az öesose vallott rá terhelően, majd ő is beszélt és elmondta a gyilkosság borzalmait. Általában az a rendőrség véleménye, hogy ilyen elvetemült gonosztevővel alig volt még dolga. A gyilkosság ujabb, mai részleteiről ezeket jelenthetjük: (Hogyan züllött el Rosenfeld?) Tanúkihallgatásokkal telt el az éjszaka a főkapitányságon. Kórody M. Béla rendőrkapitány Buch Terézt hallgatta ki elsőnek, Rosenfeld volt vadházastársát. Szimpatikus, szép leány, -egy gyermeke van Rosenfeldtöl, aki pár évig szorgalmasan, józanul élt mellette, aztán elzüllött S akkor Bueli Teréz kiadta az útját. Vallomásából kiteregetőzik a rablógyilkos biográfiája addig a kanyarodásig, amelylyel mindörökre otthagyta a becsületes életet. — A Madách-utca 32. számú házban laktam négy -évvel ezelőtt a sógoromnál, Passzler Józsefnél. Egy házban lakott velünk Rosenfeld Lajos is, Reisz Géza nyomdásznál, a második emeleten. Rosenfeld elkezdett udvarolgatni nekem, pár hét múlva megkérte a kezemet, ígérte, hogy elvesz s addig ostromolt, mig 1909 januárjában közös háztartásra léptem vele. A Népszinházsutca 21. számú házban vettünk lakást. Boldogan éltünk, Rosenfeld szépen keresett és pontos, szorgalmas, józan volt. Komolyan elakart venni, a VIII. kerületi anyakönyvvezetőségen kl is voltunk hirdetve, a katonaságtól megszerezte a nősülési engedélyt. Időközben besorozták, a nősülési engedély érvényét vesztette és Rosenfeld hallani sem alkart a házasságról. Pedig -közben megszületett Olga leányunk. Rosenfeld folyton kimaradt, soha szombaton este haza nem jött, pénzt alig adott. Sírtam, könyörögtem, de nem javult meg. Dolgozott a Pátriánál, onnan rövidesen a Népszavához ment, majd A Nap nyomdájába. 1910 őszén tüdőhuruitot kapott a sok iumpolástól, ott hagyta a munkát és a munkásbetegsegélyző-pénztár Tátraházára küldte : szanatóriumba. Én is vele voltam. Egy hónap múlva hazajöttünk és hogy jó levegőn lakjék, Budalfbkon vettünk ki egy klis lakást. Rosenfeld itt folyton lumpolt, napokig elmaradt. Egy napon beállított hozzám Polyák József asztalos, akit még a Madách-utcai házhói ismertünk és elmondta, hogy feleségének ékszerei eltűntek. A tolvaj csak Rosenfeld lehet, mert abban az időben csak ő járt a lakásban idegem. Megdöbbentem, azonnal bejöttem Polyákkal Budapestre, két napig kerestük Rosenfeldet s harmadnap a Kálvin-' téren akadtunk rá. Épen Budáifokra készült. Szemére hánytam a lopást, miire ő bevallotta, hogy az ékszereket ellopta. A zálogcédulákat ideadta nékem, én pedig átadtam Polyáknak. Az nem elégedett vele, hanem följelentette Rosenfeldet, akit lopásért el is ítéltek négy hónapi fogházra. Ö fölebbezett és szabadlábon hagyták. Mikor láttáim, -liogy Rosenfeklen nem leliet segíteni, már tolvaj lásig züllött, kiadtam neki iaz útját. Ha találkoztunk is -azután, esak hidegen beszélgettem vele, mintha idegen lenne . . . A szerencsétlen Buch Teréz vallomása közben föl-fölzokogott, párszor sirógörcsbe esett. — A gyermekem apja rablógyilkos lett? á, istenem! — zokogta, a vallomása végén pedig elájult. Detektiv-ek vitték haza lakására. (Géza rendbe jön.) Detektivek fölhozták Szolnokról a rablógyil-, kocs öccsét, Rőten féld Kálmánt, aki nemrégiben szegődött fogtechnikusnak Szegő Armand, dr budapesti fogorvoshoz. Krecsányi Kálmán detektivfelügyelő kihallgatta. Rosenfeld Kálmán a következőket mondta el: — Májusban eljött hozzám Lajos, pénz nélkül volt. Adtam neki lakást. Többször voltain -együtt a-ele kávéházban. Egyik este hivott, menjek vele a Mu nk ács y - k á v éh á z b a, ott bemiu-, tat e(gy nőt, akit ő nagyon szeret. Elmentünk.! A kávéházban feltűnt nekem, bogy a nők mán-, dig Gézának szólították, engem pedig per technikus mutatott be. Átmentünk a Meteorkávéházba ós egyéb helyiekre. Mindenütt ő fizette á cechet. Együtt akartunk fölmenni az •emiitett nőhöz, Papp Júliához, de a nő ebbe. nem egyezett bele a fivérem egyedült ment föl vele. Ili vér cm azelőtt is mellette, hogy van aranyórája' és gyűrűje, de Polyákék zálofgban tartják, amig a tőlük ellopott ékszereket vissza nem 'téríti. Junius tizenötödike és huszadika között már láttam nála- egy órát és gyürüt. Azt mondta, a gyürüt -százötven koronáért vette részletfizetésre s hogy most mái-, rendbe fog jönná, van keresete, pénze. , Ros-enfelk Lajos erre az órára és gyűrűre Atonatkozólag azt A'allotta a rendőrségen, hogy, a gyiirü zálo|gcéduláját 'megvette valakitől, s egy Rákóczi-uti zálogházból vá-lto'tta ki. Az óráról, melyet állítólag Polyákéknak adott zálogba, Polyákék nem tudnak semmit. Az Erdélyi-utcai lakáson, ahol Rosenfeld lakott, mii-, előtt Kálmánhoz ment lakni, nem emlékeznek sem arra, hogy órája lett volna, sem, hogy értéktárgyai voltak. , (BészélnJek a lányok.) , • Á Dohány-utca 47. számú ház sziik, sötét udvarán egyébről sem esik szó a lányok közt, mint a- Schwarz Jolánról és a pasasáról. Ok ilyen minőségien einle/getik csak az elfogott Rosenfeld Lajost. Maga a tulajdonosnő holtbiz-onyosra veszi, hogy [Rosenfeld bűnös. • — Az Ida, a Weisz Ida, -határozottan ráismert, — mondja. -— Most is a főkapitányságon van, kihallgatják. Idát kértem meg akkor hajnalban, hölgy vigyázzon a házra idelenn, míg én kicsit lepihenek. Azt mondja, negyed ötkor jött be a pasas Schwarz Jolánnal •és jól az arcába nézett. Ö volt az, a Rosenfeld •Lajos, Girardi-kalapban. Az Idának nagyon, jó emlékezete van, nem mondaná, lia nem tudná. Hiszen egy embernek az életéről van szó. Különben a Böhm Mariska d-s látta Rosenfeldet, csakhogy az nem merne rá megesküdni, nem emlékszik rá határozottan. KülönIcn nagyon gyanu-s firma volt ez a Rosenfeld. Szerette a pénzt, kártyázott, lóversenyekre járt, ettől kitelhetett. A szó aztán Schwarc Jolánra fordult, a meggyilkolt perditára, aki bolondja volt az ékszereknek, amiig a halottjuk nem lett. — Nem csoda, hogy azt a Jolánt meggyilkolták. Folyton magán hordozta az ékszereit, S aztán nem, válogatta meg a ye-ndégeit, a légii; ezitlábasabb stricit Is átölelte, felhozta, ha két koronát szátmatolt nála. Nem aludt se éjjel,-se nappal. Sokat veszekedett a pasasaival, •a lányok nappal nem tudtak aludni tőle, azért egy másik szobát akartam adni neki a ifolyo'só végén. Akkor azt -mondta: — Oda nem költözök, ott még meg is gyilkolhatnak! — Na hallja, ha valaki magát meg akarja •gyilkolni, (itt i-s végez magával! — mondtam neki. Ugy is lett. Pedig az uj kakásban nem lehetett volna baja, mert a takarítónő ott aludt volna az előszobában. — Eh, fojtani a legkönnyebb, — -mondják a lányok körülötte s a nyakukon mutatják a módját,, — csak igy tesz az emberrel a pasas és vége vau. Különben a -sokat kereső Jolán ellen még mindig antipátiával vannak. Snasz A-olt, mondják, ponto-san fizetett, de gavallér sohasem volt. Legalább háromezer forintot elküldött haza Egerbe az anyjához. — Ugy Számitott, hogy még az ősszel megmarad ebben az életben, aztán hazamegy, ott házat vesz és él a pénzéből. Hát elküldték szépen. Egyik leány a Jolán jellemzésére elmondja, hogy óriási plörőzhen ment -az orvosi vizitre is, azzal a kijelentéssel: — Legalább legyen egy kis becsülete az embernek az orvos előtt. Különben pedig a -szerencsétlen, naiv leányok most erősen borzadoznak, az (akasztófát emlegetik Rosenfeld de! kapcsolatban is már előlegezik az akasztott embernek kijáró részvétet is. Mint egy vérszagu, sö-'tét titokzatra néznek a Rosenfeld sorsára ezek a leányok, •akik a -szerelmen kivül eső dolgokról való tudatlanságukban -azt is megkérdezik: — Ugy-e, nem leisz baja Idának a főkapitányságon. (Rosenfeld a, tettes!) Krecsányi detektivf önök főkapútányhelyettesnél m-a két lány jelentkezett. Az egyiket Idának, a másikat Rózsinak hívják. A két? lájnyt már- tegnap szembesítették Rosenfelddel, de akkor egyik sdm ismert rá. Ma azután önként jelentkezett s jegyzőkönyvbe mondták, -hogy könnyíteni akarnak lelkiismeretükön. Tegnap csak azért jnem vallottak, mert féltek, hogy sok bajuk és futkosásuk lesz. — Határozottan felismerem Rosenfeldben azt az egyént — mondotta Ida — -aki a IgyilkoSiSág estéjén is vele sétált a Dohány-uteában. Ugyanilyen értelemben vallott Rózsi is. Ma délbc-n Kertész Mórral is szembesitetftk Rosenfeldet. Az ékszerész határozottan felismerte benne azt -az egyént, aki a márkiz-gyürüről szóló zálogcédulát el akarta adni. Tegnap még Kertész sem merte- ráVnondani, hogy Ro-senfeld ,az a fiatalember, aki nála járt, de ma jól megnézte és határozottam felismerte. (Vall a gyilkos öcscse.) Délután Rosenfeld Kálmánt, a gyilkos öcscsét hallgatta -ki a rendőrség, aki szenzációs beismerő vallomást tett. Eleinte konokul tagadott és miiről sem akart tudni. A rendőrtisztviselő fel is vette tagadó vallomásáról a jegyzőkönyvet, -de amikor Rosenfeld Kálmán a iki-hallgatás után távozni akart, rászólt a rendőrtiszt: — Maga itt marad! Holnap is ki fogjuk hallgatni. A fiatal bűnös erre elsápadt és remegve kérdezte: -! — Talán nem gyanúsítanak engem is? — De igen, — szólt a rendőrtiszt, sőt már bizonyítékok is vannak maga ellen, legjobban teszi tehát, ha azonnal bevall mindent. Rosenfeld Kálmán erre a rendőrtiszt ©lé lépett és a következő részletes vallomást tette: (Ketten gyilkoltak!) — Január 21-én este, bátyámmal, Lajossal,