Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-11 / 158. szám

" 1912 julius 14. DÉLMAGYARORSZÁG 83 Adamovich Vilma jogi képviselője azt vitatta, hogy a volt főherceg Bécsben is bír vagyonnal és pedig felmutatott két pár elhasznált papucsot, amelyek az övéi. A törvényszék megbecsültette a papucsokat és a szakértő azt mondotta, hogy nyolcvan fillér az értékük. Erre Wölfling Lipót jogi képviselője kijelentette, hogy a papucsokat az alperes valahol elhagyta és azok már nem is az ő tulajdonát alkotják és kérte, küldjenek ki egy szakértő bizottságot, amely meg fogja mondani, hogy abszolút értéktelenek. Vagyon továbbá a felperes szerint négy kina-eziist kanál, azonban az alperes ezt sem akarja elismerni a magáénak. Mint vagyont jelölte ímeg Adamovich Vilma azt a harminchatezer korona apanázst, amelyet állitólag Wölfling Lipót évente őfelségétől kap. A főudvarmesteri hivatal azt felelte, hogy Wölfling nem kap évjáradékot. Lehet és megengedi a felperes, hogy kap támogatást valahonnan, de azt nem tudja megmondani, hogy kitől, csak azt vitatja, hogy Bécsben fizetik ki, mert ezt Wölfling maga mondta a feleségének. Azt kéri, hogy az alperest ez ügyben személyesen hallgassák ki. Ez ellen tiltakozik Wölfling ügyvédje, mert úgymond, ez nem is lenne lehetséges, ügyfele nem léphet osztrák területre. Azt is vitatták, hogy Orth János örökségéhői rész jutott Wölflingnek és ez a vagyon is Bécsben van. Ezzel szemben azt állította az ellenfél, eltekintve attól, hogy nagyon kérdéses ez az örökség, nem lehet ennek alapján a törvényszék illetékességét megállapítani, mert a kereset beadásakor Orth János holttányilvánitása még nem történt meg. A törvényszék elhatározta, hogy csak ebben az egy ügyben szerez bizonyítékokat és kérdést intéz a főudvarmesteri hivatalhoz az iránt, hogy vájjon az alperesnek van-e igénye Orth János örökségére. Ennek beérkezte után fog dönteni az illetékesség kérdésében. Lukács László győzelme a hadügyi kérdésben. — Szélcsend a politikai eseményekben. — ' (Saját >tudósítónktól.) A bécsi tanácskozásról ma reggel hazaérkezett a miniszterielnök, — győztesen, mert a 'hadi költség ,gek rendkívüli /emelését sikerült megakadályoznia. A kétnapos bécsi tanácskozás, volt a politika nyári szünete előtt az utolsó esemény; néhány nap múlva a miniszterelnök is elmegy Budapestről és attól. ,kezdve, vagy talán már mától kezdve -—bem igen Jesz mit feljegyezni a politikai, események rovatába. A /MINISZTERELNÖK ITTHON. Lukács László miniszterelnök ma reg-; gel érkezett vissza Bécsből titkára, Latinovits Endre dr kíséretében. A miniszterelnök >ma délelőtt a referensek jelentését, fogadta. Később meglátogatta a miniszterelnököt Serényi Béla gróf föidrnivelésügyi miniszter. A miniszterelnök előreláthatóan több napig fog a fővárosban tartózkodni, hogy felhalmozódott hivatalos, ügyeit elintézze; azután visszautazik családjához Tátralomnicra. , ÁLHÍR ,A MUNKAPÁRTRÓL. Egy kőnyomatos laptudósító, a Magyar Kurir a következő hirt közli ma a szerkesztőségekkel: Szeptemberben, mielőtt a parlament ismét összeül tanácskozásra, a munkapártban érdekes esemény fog történni. A nemzeti munkapárt fóloszlik, hogy ismét mlegalakuljon — más névvel. Tisza István grófé az ötlet. Tisza ugyanis kifejtette,. hogy a munkapárt elvégezte programjában vállalt kötelezettségét, nevezetesen megszavazta a véderőreformot és biztosb totta a parlament munkaképességét. Minthogy a munkapárt igy misszióját teljesítette, szükségképen föl kell oszlania és, újra megalakulnia uj programmal, mert a szeptemberben kezdődő parlamenti ülésszakba nem mehet bele program nélkül., Ez az érvelés hatott és a munkapárt elhatározta, hogy szeptemberben föloszlik és, újra megalakul uj programmal. Az uj pro-, gramban a választójog reformja is szerepel. A kormány el van rá készülve, hogy a választói reform miatt szakadás áll he a többségben. Nevezetesen az erdélyrészi képviselők semmiféle választói reformot, nem hajlandók elfogadni, mert féltik mandátumaikat és inkább kilépnek a munkapártból. Az ily kilépendő képviselők számát ötvenre becsülik. A kormány azonban azt reméli, feogy a választójogi reform, miatt más 67-es pártokból többen csatlakozni fognak pártjához, akiknek támogatásával a kormány ^bszoíut többséggel, fog rendelkezni. A kormánypártnak ez a közeli válsága nyilt titok, mindeddig azonban azért nem akarták nyilvánosságra hozni, nehogy a kormánypártban lappangó ellentétek még jobban kiélesedjenek. A hir mindenesetre olyan, hogy létrejöttében sokkal nagyobb része van a hirtelen bekövetkezett nagy melegnek, mint az igazság látszatának Olyan helyre fordultunk információért, ahol a munkapárt dolgaival régen tisztában vannak. S ezt a választ kaptuk: — Egyetlen szó sem igaz a szenzációból. Dehogy is oszlik fel a munkapárt! Sőt, olyan egységes, mint bármikor volt megalakulása óta. A POLITIKA ÉS A BÖRZE. Bécsből jelentik nekünk: A tegnapi miniszteri tanácskozás lefolyásáról és a hadügyminiszter követeléseinek elutasításáról szóló hirek a mai előbörzén erős áresést idéztek elő. Szkoda-részvények 13 koronával, Poldikohó-részvények 20 koronával estek. Fegyvergyár-részvények is, gyengültek, de később megjavultak. HIBA A TÖRVÉNYBEN. A hivatalos lap tegnapi száma közölte, a véderőreformra vonatkozó uj törvényeket és ezek között a honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912. évi XXXIII. törvénycikket is. Ebbe a törvénybe azonban egy igen jelentékeny hiba csúszott bele, amelynek reparálása nem lesz könnyű feladat. Az említett törvénynek 46. szakasza ugyanis igy szól: Az ügyészi tisztet és helyetteseit az illetékes parancsnok jelöli ki, a honvéd ügyészt és helyetteseit, ha törzstiszti rendfokozatot viselnek, őfelsége, egyébként a hadügyminiszter nevezi ki. Az ügyészi tiszt (helyettese) hivatalának megkezdésekor az illetékes parancs-, nok előtt esküt tesz, hogy ügyészi tiszti kötelességeit hiven fogja teljesiteni. Nyilvánvaló, hogy itt hiba történt. A honvédségnél az ügyészt nem nevezheti ki a hadügyminiszter, hanem csak a honvédelmi miniszter. A hiba ugy keletkezhetett, hogy a honvédség bűnvádi perrendtartásáról szóló törvénynek csaknem szórói-szóra egyeznie kell a közös hadsereg bűnvádi eljárásáról szóló törvénnyel; az eredeti szöveg módosításáról azonban a 46. szakasznál megfeledkeztek. Reparálásra azonban szükség van, mert az ügyészeket mihamarabb ki fogják nevezni és lehetetlen, hogy a honvédelmi miniszter nevezze ki őket, ha a törvény másként rendelkezik. Nem lehetséges az sem, hogy a hivatalos lap holnap jelentse ki, hogy a törvénybe sajtóhiba csúszott be. Mert ez; nem sajtóhiba, — bárki megnézheti az eredeti törvényt az országos levéltárban és igy megállapíthatja, hogy a hivatalos lap, bár jóindulattal, oly dolgot jelent ki sajtóhibának, a mi nem sajtóhiba. A reparálásnak tehát valami más módját kelt majd keresni. Egy artista-leány szenvedései. — Látogatás a közkórházban. — (Saját tudósítónktól.) Azt hiszi a kedves, úgynevezett ,.műpártoló" közönség, hogy nincs boldogabb halandó a művészi pályám ileyő embereknél. Azt hiszi, hogy azoknak csupa kedvtelés a hivatás, játék az élet ésajándék ia gázsi. Pedig hát egészien másképen |áll >a doilog.- Az íróikról és színészekről — akiknek hát mindiig akad biztos egzisztencia — most nem is szólva, itt, vannak az artistát és artistanők, akik a művészet igazi proletárai. Sokszor pedig, nagyon sokszor többet kiván tőlük a közönség és többet is nyújtanak a közönség,nék, mint a színész, akinek éves szerződése lévén, ugy tesz, ahogy neki tetszik. De ha az artista neui adja bele egész tudását, mindéin tehetségét, testi, szellemi erejét és ötletességét a „játékba", ha egész leltkével nem küzd a művészi hivatásért, azon deszkákon, amit helytelenül csak brettlineb neveznek, akkor másik héten már nincs szer ző(jés, nincs kenyér. És ez épen igy van az artistanőknél is, akik iránt kivált nagyon különös előítélettel viseltetik a közvélemény. Pedig ők az estének, meg az éjjelnek vidám, kifestett rabszolgái, nagyon, sápadtak és nagyon szomorúak nappal és erősen kell iküzdeniiötk a tisztességes létért. Még egészségesek, frissek. iés fiatalok és kívánatosak, addig együtt kacagnak, együtt mulatnak velük az emberek,, de ha egyik-másik artistanőt utoléri ,a baj, a szerencsétlenség vagy betegség, akkor ki sem törődik velük, csak a mellőzés, a megvetés keresi fed őket gyászos odujukban. Sőt, ami még súlyosabb, egymással sem igen törődnék és meni gondolnak arra, hogy repülnek az évek, mindenkit elér az éjszaka bus, gyötrő átka: a korai vénség, a szomorú elhagyatottság. És most jöjjön a szerencsétlen Szabados Katica megható kálváriája. Bizonyára emlékszik még rá néhány ember Szegeden, aki végignézte a Vigszinpad előadásait. Szabados énekesnő volt majd egy hónapig a Schönfeld-féle kabaréban. Minden este vidám Ikuplékkal szórakoztatta a vendégeket, előadás után pedig táncolt, mulatott és vidámságot vitt az egyhangú életbe. Mintegy két héttel ezelőtt aztán utolérte a baj. Ép ugy. mint a vasutast a sínek között, a munkást a gépeknél, a kőmivest, az állványok alatt, — ő is munka közben lett nyomorék. Egy éjjel táncolt az asztalon. Tapsoltak, hízelegtek neki. Egyszerre megbillent az asztal, Szabados Katica a káprázatos fényből, a meleg ünneplésből leesett, a hideg, kíméletlen, kemény földre ós eltörte az alsó lábszárát. A zene mindjárt elhallgatott, a kínzó fájdalomtól elájult leányt pedig ínorózus idegenek felkapták és vitték a lakására, az Európa-szálló egytik rideg udvari szobájába. Közben pedig a muzsika újra megszólalt, av