Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-08 / 131. szám

1912 június 8. DÉLMAGYARORSZÁG 5 Ezután az elnök egy óra után az ülést berekesztette. OVÁCIÓ TISZA ISTVÁN GRÓFNAK. A képviselőház ülésének befejezése előtt felálott Khuen-Héderváry Károly gróf, volt miniszterelnök és nagy beszédet tartott, amelynek során csodálatát és bámulatát fejezte ki Tisza István iránt, aki halálmegvetéssel törekszik helyreállítani a magyar parlament rendjét. Egyúttal örömének is kifejezést adott afölött, hogy a mai merényből szerenesésen megmenekült. A munkapárt tagjai óriási tetszéssel fogadták Khuen beszédét és valósággal ünnepelték Tisza István gróíot, akinek éltetésével ért véget az ülés. BOCSÁSSANAK MEG ! Tudvalevően Gonda Henrik szerkesztő, Kovács Gyula sógora meglátogatta a merénylőt a szanatóriumban. Kovács eszméletlenül feküdt még ott és szaggatottan ennyit mondott: - Menjenek mindnyájan el innen ! Hagyjanak egyedül, meg akarok halni! Hagyjatok meghalni ! Bocsássanak meg! Később Egry Béla, a pártonkívüli függetlenségiek elnöke is meglátogatta a szanatóriumban. Hercel a merénylet után nyomban hivatta Ádám Zoltán röntgenező főorvost, aki megállapította, hogy a golyó Kovácsnak jobb halántékcsontját összetörte. Mint föntebb megírtuk Hercel, tanár ugy nyilatkozott, hogy ha komplikációk nem állanak be, akkor Kovács megmenthető lesz az életnek, azonban orvosi körökben olyan véleményen vannak, hogy a merénylő nem éri meg az éjjelt. KOVÁCS AZ OPERÁCIÓ UTÁN. Késő éjjel telefonálják: Ma délután Kovács Gyulánál, a Herzel-féle szanatóriumban megjelent Boda Dezső dr főkapitány, aki beszélgetést folytatott az életveszélyesen sérült képviselővel. Boda távoztakor két detektivet állitatott Kovács ajtaja elé, hogy ne háborgassák a nagy beteget. Később megjelent Szlávek vizsgálóbiró, aki háromnegyed órá nát hallgatta ki Kovácsot, aki a következőkép vallott: — Igazán mondom, hogy nem tudok rá visszaemlékezni. Csak annyit tudok, hogy öngyilkossági szándékkal mentem a Házba. Azt tudtam, hogy az ülésterembe nem léphetek be, de elhatároztam, hogy végzek az életemmel. Hazafias példát akartam statuálni, hogy dokumentáljam azt, hogy Tisza eljárása mily borzasztó rendszer és mennyire kétségbe ejti a kedélyeket. — Akkor miért lőtt Tiszára? — kérdezte a vizsgálóbiró. — Nem tudom, hogy történt. Arra se emlékszem, mint kerültem be az ülésterembe és állva, vagy ülve lőttem-e. Napok óta foglalkoztatott ugyan az a gondolat, hogy Tiszát meg kellene ölni, de hogy én tegyem azt, erre nem gondoltam. A kihallgatás után a vizsgálóbiró átiratilag kérte a képviselőházat Kovács mentelmi jogának a felfüggesztését. Ha ezt megadná a Ház, akkor Kovácsot egyelőre a rabkórházba szállitanák. Bár ez ellen erősen tiltakozik Herzel tanár és kijelentette, hogy ezt ő nem engedné meg. Kovács. Gyula a délután folyamán annak az óhajának adott kifejezést, hogy még egyszer szeretne kezet szorítani Justh Gyulával. Mikor ezt Justhnak tudtára adták, azonnal kocsiba ült és kihajtatott a Herzel-szanatóriumba. A detektívek azonban nem engedték be Justhot a beteghez. Késő éjszakáig változatlanul súlyos Kovács állapota. Ez ideig agyhártyagyuladás nem állott be és ez biztató a beteg állapotában. Viszont a beteg többször eszméleten kivül van, hőmérséklete állandóan igen magas és rettenetesen szenved. Igy mondja el a Ház naplója. — Hivatalosan a merényletről és következményeiről. — (Saját tudósítónktól.) Gyorséról; följegyzések alapján igy mo,nidij,a eíl a képviselőház naplója, hogyan történt Kovács Gyula merénylete és mit miiveit azután a többség'. TISZA BESZÉL. Elnök: T. képviselőház! A mai ülés megnyitását ismét sajnálatos lincidensek késleltették, amelyekre vonatkozólag rövid jelentést kell tennem a Háznak. (Kovács Gyula a baloldal felőli hírlapírói karzatról a terembe ugrik ezzel a kiáltással: — Van még itt egy ellenzéki képviselő! Revolverrel több lövést tesz az elnökre s önmagára. A képviselők odatódulnak. Élénk felkiáltások: Éljen Tisza! Hosszas éljenzés és taps.) T. Ház! A most lefolyt eset egy szerencsétlen őrültnek cselekedete volt, aki elvonta magát az igazságszolgáltatás keze alól. (Ugy van!) Azt hiszem, az ő eljárása és a sorsa felett ázzál a részvéttel térhetünk napirendre, (Élénk helyeslés.) amivel minden őrült embernek szomorú viselkedése felett. (Ugy van! Ugy va.n! Felkiáltások: Éljen Tisza!) Felveszem előterjesztésem fonalát. A mai ülés megnyitását újból sajnálatos incidensek zavarták meg. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) CSEND ÉS REND. — Csendet kérek, t. Ház! Azt hiszem, nekünk az a kötelességünk, hogy itt mindenf éle idegeskedés nélkül elvégezzük feladatunkat. (Élénk helyeslés ós taps.) A mai ülés megnyitása előtt bejöttek a Házba azok a képviselő uraik is, aklik limmár a mentelmi bizottság határozatával a Ház üléseiből ki tiltattak. Ebben a tekintetben eljárásomat igazolni tartozom a Ház előtt, mert hiszen italán azt várhatta volna el tőlem a Ház, liogy azon képviselő urakat, akik már a Ház Ítélete által zárattak ki az ülésekből, meg is fogom akadályozni abban, hogy az ülésterembe bejöhessenek. Megvallom, első szándékom az volt, mert voltaképen a Ház határozatainak végrehajtása szempontjából a Háznak ezzel tartoztam volna. Azonban abban a meggyőződésben voltunk, — és remélem, ez a felfogásom a Ház helyeslésével találkozik — hogy nekünk a Ház csendjére és rendjére való kötelességszerű tekintet mellett egyéb szempontokat is figyelembe kell v'enniinik. Ilyen más szempont gyanánt jelentkezett a következő: Azok a t. képviselő urak, akik magaviseletükkel most már több ülés elején a Háznak némi alkalmatlanságot okoztak, ugy látszik, egész magatartásukkal két dolog elérésére törekedtek. Az egyik az, hogy felkeltsék a közvéleménynek, a népnek, az utcának érdeklődését, (Ugy van! Ugy van!) hogy igyekezzenek mozgósítani az utcát és esetleg elérni azt. hogy más, nálunk talán komolyabb szenvedély által áthatott elemek saját magukra veszedelmet hozzanak. Ezeknek a rendzavaré képviselő uraknak nem szabad tápot adni abban, hogy sikerüljön nekik mozgósiitanli az utcai közönséget. Mivel a mai ülés megnyitása előtt számosan olyan képviselő urak, akik ettől még tartózkodtak, ugyanazokkal az eszközökkel tették lehetetlenné az ülés megnyitását, amely eszközökhöz a többi képviselő urak a korábbi ülésekben nyaltak; kénytelen vagyok javaisolni a t. Háznak, hogy a következő képviselő urakra nézve utasítsa a mentelmi bizottságot, hogy ügyükben a 255. alapján 24 óra alatt a Háznak javaslatot tegyen. Egyen/kiint fogom felolvasni a képviselő urak nevét és kérni fogom a határozatot. (Felolvassa, a Ház a mentelmihez küldi őket.) TISZA ÖNKRITIKÁJA. — T. képviselőház! Mondatik, hogy a mi eljárásunk merőben szabályellenes, törvényellenes és semmis. Én utalok a tényekre. A t. Ház minden határozatát szorosan a házszabályokban körülírt formák között hozza meg, minden határozatra nézve a törvény és házszabály korlátai között jár el. Ebben a tekintetben egyetlen kivétel volt, a véderőjavaslat megszavazására vonatkozó határozat, amelynél, tekintettel az azt megelőzött tizenegy hónapig tartott obstrakcióra, kénytelen volt az elnökség ugy kezelni a házszabályokat, hogy a technikai obstrukció a házszabályok tömkelegébe bele ne fojthassa a nemzeti akaratot. (Élénk helyeslés). Ettől az egy határozattól eltekintve, a Háznak minden más határozata a szabályok legpedánsabb megtartása mellett hozatott. Ami pedig a véderőjavaslat megszavazására vonatkozó határozatot illeti, figyelmeztetem a Házat arra a körülményre, hogy házszabályainak őre min dig csak is maga az a testület lehet, amely azt a házszabályt saját céljaira megalkotta. A ház szabály alkalmazásának kérdésében az elnökség birája csakis maga a képviselőház lehet(Általános helyeslés.) CSONKA A HÁZ. — Ami már most a másik kérdést illeti, t. i.,. hogy csonka a képviselőház, hát t. képviselőház, egyes rövid momentumoktól eltekintve, ebből a Házból most sem távolittatott el más ellenzéki képviselő, mjnt aki a 255. szakaszban előirt módon és feltételek mellett a Ház által kizáratott. Kivétel csakis ideiglenesen, pár óráig, addig, ameddig a mentelmi bizottság javaslata alapján határozhatna a Ház, olyan képviselőkre nézve volt helyén, akiknek sajnálatos magaviselete a tanáeskozások megtartását egyáltalában lehetetlenné tette. Ami pedig a 255. szakaszt illeti, ebben a tekintetben utalok arra a bizottsági jelentésre, amellyel az 1899iki házszabály a képviselőház elé terjesztetett. (Felolvassa.) Azt hiszem, ebben a kijelentésben benne van egyúttal a határozatnak ellenszegülő képviselő eljárásának elitélése is. A képviselő urak ennek nem tettek eleget, ennek folytán a Ház határozatát karhatalmi szankcióval, fegyveres erő igénybevételével kellett végrehajtani.. (Élénk helyeslés.) — T. Ház! Egy dolgot még konstatálok. Széles e világon már beállott minden parlamentben az a szomorú kényszerhelyzet, hogy egyes renitens tagokkal szemben karhatalmat kellett alkalmazni. Kérdem én: Beszél-e valaki a parlamentárizmus klasszikus hazájában, Angliában, vagy Franciaországban, Németországban arról, hogy szennyfolt és szégyen érte az angol, vagy francia, vagy porosz képviselőházat és az illető nemzetek parlamentárizmusát, azért, mért egyes, a parlament méltóságát sértő magaviselet tanúsító képviselőket rendőri karhatalommal kellett eltávolítani. (Igaz! Ugy van). Azt hiszem, minden egészséges érzékkel biró nemzet közvéleménye csak azt állithatja, hogy az a fegyveres erő, amelyet maga a parlament illetékes vezetése hoz be azért, hogy rendet csináljon a parlamentben, az a fegyveres erő, amely a Ház elnökének rendeletére jön be, jár el és a Ház elnöke rendeletének engedelmeskedik, az nem csorbát ejt a parlamentárizmuson (Igaz! ügy van!), hanem ellen-