Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-06 / 130. szám

Í3Ü junnis <>. DtEMAQYARORSZÍü 3 SZINHáZf_MÍjUÉSZET * A keserű szerelem az Urániában. (A magyar filmgyár második filmjének premiérje.) A „Hunnia" magyar filmgyár az Egy csók történetével elért nagy sikerével megalapozta a jövőjét s egy csapásra megnyerte a közönség bizalmát. Ezért örömmel fogadta a közönség azt a hírt, hogy a magyar filmgyár elkészült a második filmjével, amelynek a cime: A keserű szerelem s ebben a pompás ötleteken felépült darabban is a szerepeket, a Vígszínház kiváló művészei játszák, élükön Vendrey tatával, aki egy papucshős férjet alakit az ő ragyogó művészetével. A második film még jobban sikerült, mint az első. A cselekménye egy szerelmes fiatal pár körül játszódik le. A leány egy hadnagyba szerelmes s az anyja egy öreg háziurhoz akarja kényszeríteni. A fiataloknak segítségére siet a leány apja, aki papucshős s nem mer szembeszállni a feleségével, de viszont ötletes ember s leleményességével elősegíti, hogy a vén háziúr kosarat kapjon s a szerelmes gyerekek egymásé lehessenek. A Hunnia filmgyár második filmjét az Uránia-szinház csütörtökön mutatja be. A

'ifA W IR^B SZÍNHÁZBAN Ma csütörtökön Űrnapján fsenxáeiós műsor. Violetíe szinc. Igen megható dráma. Eredeti helyszíni felvétel. A lovas. Remekül szinezett dráma. Előadások délután 6, este fél 8 és 9 órakor Valamint a teljesen uj műsor. SNER S. Szeged, Aradi-utca (Schiauch-ház) Ajánlja: kárpitos, tapétázó - vállalatát, bőrbutorokkal, szőnyegekkel és függönyökkel dúsan felszerelt raktárát a n. é. közönség szíves figyelmébe. Szolid árak! -= Telefon 758.=A laboratóriumok világa. II. A laboratórium. A régimódi tudományos műhelyek kissé romantikus, titokzatos, sötét helyek voltak, a modern laboratórium csillogó, gusztusos helyiség, csupa ablak és erős lámpás, kivévén persze azokat a laboratóriumokat, amelyeknek a munkája sötétséget kiván. A régi laboratóriumokban — még pár évtized előtt is — igen sok jellemvonása maradt meg az alohymisták misztikusságának és primitív eszközeinek, a hatalmas tűzhelyek, üstök, kemencék, kazánok, retorták felé nem lehetett megilletődés nélkül közeledni. A modern laboratórium ellenkezőleg, szinte kedvet csinál, hogy az ember helyet foglaljon egy magas ülésü, alacsony hátú széken és dolgozni próbáljon a sok csinos, ragyogó szerszámmal. A kedv és a jó szándék azonban nem elég kvalifikáció erre a munkáira, nemcsak a nagyobb koncepciójú tudományos kutatásra, hanem még a legegyszerűbb laboratóriumi munkára sem, mert az a sok szerszám legnagyobbrészt igen komplikált, egylkkel-másikkal az elbánás egész külön mesterség, van közöttük sok olyan finom, hogy akkora finomságot el sem tud képzelni, aki nem látta a maga szemével. Egészben véve, a modern laboratóriumi szerszámoknak egyik legfőbb jellemvonása, hogy a polgári életben szokásos méretek ezred- és milliomodrészeivel dolgoznak, még pedig sokkal pontosabban, mint a közönséges eszközök a maguk nagy, durva méreteivel. Áz ilyen finom .mérések mértékegységei is szédületesen kicsinyek. A mikroszkóp és az analitikai mérleg világában nem igen van szó a „milliméter-gramm-másodperc" rendszerről, hanem a milliméter ezredrészével, a „mikron"nal, a milligrammal és a harmadperccel, vagy a másodperc ezredrészével mérik a hosszúságot, a súlyt és az időt. A villamos egységek sem olyanok, mint amikor izzólámpákról beszélünk a szerelővel, hanem rendesen a „milliampere" az egység, néha pedig százezernyi, milliónyi Voltokról van szó. A hőfok mérése is ilyenforma: hol századrész Celsius-fokkal, hol a villamos kemencék két-háromezer fokú melegével dolgozik a fizika, a kémia és az állati test fizikája és kémiája: a biológia. Az ilyen méretekkel való dolgozáshoz persze roppantul tökéletes műszerek valók. A laboratóriumi eszközök közt csakugyan igen sok van, amely még az ipar mai fejlettsége mellett is számottevő csodája a preciz munkának. Sok apró eszköz, kis üveg mérőcsövek, optikai segédeszközök is igen tiszteletreméltóan finomak, de a legkomplikáltabb, legpontosabb a tudományos kutatásnak szinte szimbolikus szerszáma, a mikroszkóp. A mikroszkópról a legtöbb műveltebb embe.r tudja, hogy az valami igen tökéletes fajtája a nagyitóüvegnek. Nagyit százszor, ezerszer, kétezerszer, talán még többször is, azaz: az ember ránéz vele valamire s azt a valamit ilyen sokszorosan nagyítva látja vele. Nagyitóüveget mindenki látott már, ugy képzeli tehát, hogy a mikroszkóp is olyasvalami, csak tán nagyobb, vagy komplikáltabb. A mikroszkóp azonban, noha csakugyan nagyitóüvegből áll, az igen sokszoros nagyításánál fokva olyan végtelenül preciz és kényes szerszám, hogy az egyszerű nagyitóüvegtől még messzebb áll, mint a régi mozsárágyutól a Browning-pisztoly. A nagyitóüveget egy bizonyos távolságra kell tartani a néznivalótól, közelebbről vagy távolabbról már nem ad éles képeit. Tessék már most elképzelni, liogy a mikroszkóp erősebb nagyítású leneséinek az ilyen távolsága egy milliméter körül van és egy-két mikronnal közelebbről vagy távolabbról már elmosódott képet ad, vagy teljesen elveszti a képet. Olyan beállitókésziilék kell tehát a mikroszkópra, amelylyel ilyen kis távolságokkal is pontosan lehet közelíteni vagy távolítani a lencséket attól a tárgytól, amit vizsgálunk vele. Az ilyen lencsének az átmérője is egy milliméter körül szokott lenni, el lehet tehát képzelni, hogy nagyobb tárgyon milyen nehéz vele a keresés. „Nagyobb", azaz esetleg egy-két centiméter, csak szélességben lehet a tárgy, mert hiszen egy-két századmilliméterre följebb vagy lejebb levő részeket úgyse látni egyszerre nagyobb megnyitással. Azonkívül a lencse olyan közel van a tárgyhoz, hogy a foglalata minden világosságot elfog tőle, aminélfogva mikroszkóppal csak átlátszó tárgyakat lehet vizsgálni. Azaz: folyadékokat vagy higabb dolgokat a képzelhető legvékonyabb rétegre szét kell kenni vagy nyomogatni egy igen tiszta és sik üveglapon, szilárd tárgyakból pedig olyan vékony szeletet kell vágni, amely már átlátszó, tehát egyszázadrész milliméternél is esetleg többszörösen vékonyabb szeleteket. A legtöbb anyagból nem igen lehet ilyen vékony szeletet vágni, mert vagy törékeny, vagy lágy, vagy nyúlós, vagy rugalmas, azért ugy kell a tárgyakat preparálni, hogy körülbelül olyanféle konzisztenciájuk legyen, mint a szappané. Egyes anyagokat meg kell fagyasztani erre a célra, másokat átitatni valami megmerevedő folyadékkal, például parafinnal, ami a stearingyertya anyagához hasonlit. Nagy ügyességű és gyakorlatú embernek sikerülhet ebből finom borotvával elég vékony szeletet metszeni, de rendesen — vékonyabb szeletekhez mindig — géppel, a mikrotommal vágják a szeleteket. A mikrotom óriási, de borotvafinomságu kése sineken jár, a tárgyat pedig ezredmilliméterre járó emelősróf tolja minden metszés után följebb. Ilyen géppel egy milliméteres anyagdarabkát könnyen lehet több száz egyenlő szeletre szétvágni. Ha a nagyitóiiveg ilyen szörnyen komplikált lett manapság, annál egyszerűbbek lettek a régi laboratóriumok nagy kemencéi, retortái, üstjei. Mindenféle melegítésre — kivévén azt az igen ritka esetet, aonikor villamos kemencére van szükség — az apró Bunsen-lámpások szolgálnak. A Bunsen-lámpásban levegőben keverve ég el a világitógáz, a lángja tehát színtelen és jóval forróbb a közönséges gázlángnál. Az Áuer-lámpásokban a harisnyán belül ég ilyen Bunsen-láng. A pipaformáju, roppant nehezen tisztogatható retorta kiment a divatból. A kémiai munkáknak jó részéhez elég az „epruvettá"-nak nevezett kis üvegcső, amelynek az egyik végén feneke van, a másik végén szája — egyszerű, hosszúkás üveghólyag az epruvetta, amelybe körülbelül 20 köbcentiméter folyadék fér. Lehet benne forralni, hűteni, olyan vékony az üvegje, hogy nem reped el. Nagyobb munkákra a poharak és a lombikok valók. A „pohár" olyan, mint a rendes vizespohár, csak az üvegje hajszálvékony és mindenhol egyforma vastag, hogy meg ne repedjen se tiizön, se hidegben. A lombik is ilyen üvegből van, az alakjára nézve hosszunyaku, gümbölyühasu palack. Ha a mikroszkóp a legkomplikáltabb laboratóriumi műszer, pontosságban az analitikai mérlegé az elsőség. Ez már nem különbözik ősétől, az egyszerű karos mérlegtől olyan lényegesen, csak egy tulajdonságában éri el a technikai lehetőségek határát: precizitásban. Ezzel persze óriási kényesség jár, nemcsak ugy, hogy könnyű durva kézzel kárt tenni benne, hanem ugy is, ahogyan szükséges: megórez hihetetlenül kicsi sulykiilönbséget is, a milligramm ezredrészét, néha százezredrészét is még pontosan megmutatja. Kémiai elemezésekhez, ahol néha az egész megvizsgált anyag a töredéke egy grammnak, sokszor szükség van ilyen mérésekre, amelyekhez persze nem elég a legfinomabb mérleg se, hanem ügyes és igen-igen gyakorlott kéz is kell hozzájuk. A baktériumok kutatása érdekes uj műszereket teremtett, amelyek közül a termosztát a legszükségesebbek és legérdekesebbek egyike. A termosztát baktérium tenyésztő kemence: vastag, melegtartó falu kis szekrény, amit egy kis gázláng fiit állandóan egyforma, igen linómul szabályozható hőmérsékre. Automatikus hőmérő van ugyanis benne, az elzárja a gázcsapot, amint bekövetkezett a szükséges meleg és azonnal megint kinyitja, amint 'esak egy tizedfokkal is hidegebb lett. Azok a baktérumok ugyanis, amelyek megszokták a melegvérű állatok vérének ünom, egyenletes melegét, csak az ilyen állandó hőmérséken szaporodnak. A szaporításukra pedig sokszor van szükség,