Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-06 / 130. szám

i tai megdöbbentő képét adják paprikatermelósiink visszafejlődésének. Akkor paprikaimportunk 8821 mm-ra szökött fel, tehát 2535 métermázsával több, mint 1910-ben ekszportunk, ellenben 6544 métermázsára esett le. Csökkent 1513 métermázsával, ugy hogy Magyarország paprikaimport állam lett. 1910-ben még fedezni tudtuk paprikaszükségletünket és 1771 métermázsa feleslegünk volt, ellenben 1911-ben 2277 métermázsával többet hoztunk be az országba, mint kivittünk. Figyelemre méltó jelenség, hogy ezidén Indiából is bejött 384 métermázsa paprika a monarchiába! Tehát még uj veszélytől is kell tartanunk. A külföldi paprika nem bir a paprikának, mint fűszernek karrakterével, nincs aromája, kesernyés izü, mégis fogyasztják, mert magyar nem elég terem! Az ország — Szeged és Kalocsa vidékének — termelése nem tart lépést a fogyasztás emelkedésével és igy importunk mindegyre nőni fog, másrészt kis termelésünk folytán nem leszünk képesek megtartani külföldi piacainkat, amelyeket évtizedek szorgos munkájával szereztünk meg és rövid néhány éven belül azokat teljesen el fogjak veszíteni. Ekszportunk a külföldre rövid egy év leforgása alatt 37 százalékkal esett. Piek Jenő .még februárban a közgyűlésnek, mint a szegedi paprikatermelés leghivatottabb fórumának, azt indítványozta: utasítsa a tanácsot, hogy az érdekelt felek — termelők és paprikakereskedők — meghallgatása mellett a márciusi közgyűlésnek tegyen előterjesztést, minő lépéseket tart szükségesnek és célraveze^ tőnek a paprika termelésének, Szeged e legfontosabb cikKének emelése szempontjából. Ha idején nem gondoskodunk paprikatermelésünk fokozásáról, ugy nemcsak a külföldi piacokat veszítjük el, de a szegedi piacokat is a külföldi áru fogja uralni. Idején orvosoljuk a bajt, mert ha az utolsó órában nem lépünk a cselekvés terére, az elmulasztott időt csak fáradságos munkával és óriási áldozatokkal lehet helyreütni. Az indítvány beadása után már három közgyűlést tartottak, de a kérdéssel nem foglalkoztak egyiken sem. Pick Jenőnek és azoknak, akik a szegedi paprikatermelés fokozását szivükön viselik, az volt a tervük, hogy a város a bodomi rét kiadásakor kösse ki a bérlőknél, hogy azok földjeik egy részén paprikát tartoznak termelni. Közben kiadták a bodomi rétet, a tanács ellenben nem gondolt arra, hogy a bérföldek kiadásánál a paprikatermelés fokozása érdekében tett volna valamit. Nem tett "a tanács semmit, tűrte, hogy a helyzet olyan maradjon, mint amilyen volt és ennek a helyzetnek azután az lesz a következménye, hogy Szeged lassan-lassan megszűnik ekszportálni, ellenben annál több idegen paprika fogja elárasztani a szegedi piacot. Ez az állapot igy nem tarthat már tovább. Feltétlenül tenni kell valamit! A hatóságnak kötelessége gondoskodni a megfelelő orvoslásról, mert végre is, összetett kezekkel nem lehet nézni, hogy miként megy tönkre Szegeden a paprikatermelés. Legmegfelelőbb megoldás volna az, amelyről föntebb említést tettünk, de ezzel elkéstek már. Lehetne azonban más megoldást is találnia a tanácsnak, csak kissé intenzivebb módon kellene foglalkozni a kérdéssel. Bizonyára meg lehetne találni a módját annak, miként lehetne a tanyai gazdákat fokozottabb paprikatermelésre birni, de ez persze Áldozatokba kerülne. Nézetünk szerint azonban ÖÉnMAÖYARORSZÁÖ nem szabad a hatóságnak áldozatoktól visszariadni akkor, amikor a szegedi paprika jövőjéről van szó. Hogy a szegedi paprikaföldeken a hozamot miképen lehetne fokozni, arról is lesz még szó lapunk hasábjain. Az bizonyos, hogy külföldön egy hold földön épen tízszer annyi paprikát termelnek, mint Szegeden és itt is ellehetne érni azt, hogy a gazdáknak a paprikatermelés sokkal többet jövedelmezne, mint a földnek más irányú kihasználása. A termelés szervezése. Irha Bajtay Mihály dr, kir. jószágigazgatóságli titkár. A mezőgaz diasági termelés fokozódása egyértelmű a nemzeti jövedelem fokozódásával. Emeli az ország tehervLselőképességót, fejleszti az iparit, lehetővé teszi a nagyobb kultúrát, a tőkeképzést, növeli a vállalkozói szellemet, szóval a többtermelés jótékony hatást gyakorol közgazdaságunk minden ágára, mert hisz elvitázhat,atlan, hogy nálunk a nemzeti jövedelem legnagyobb részét a termőföld szolgáltatja, tehát annak erejéből táplálkozik iparunk s kereskedelmünk egyaránt. Sajnos, a na'i mezőgazdasági termelésünk, különösen pedig a kisgazda-osztály termelése ma még nincs azon a fokon, ahol földünk termőképessége folytán állania kellene s bár a fejlődés kétségtelen, — produktivitásunk korántsem érte el ama fokot, amelyét okszerűbb gazdálkodás, változatosabb vetésforgó mellett már rég el kellett volna érnie. Legutóbb Serényi Béla gróf földmüvelésügyi miniszter hangoztatta, bogy országunk fejlődése legbiztosabb módon csakis többtermelés utján biztositható. Kérdés azonban, bogy a többtermelés akciója nem fog-e megtörni a kisgazdaosztály sokszor emlegetett konzervativizmusán és elérheti-e amaz eredményeket, amelyeket hozzája fűznek? Tagadhatatlan, hogy akik a panasztgazdálkodás fejlesztésével hivatásszerűen foglalkoznak, könnyen arra a meggyőződésre juthatnak, bogy népünk ma még nem akar a fejlődés ama terére lépni, amelyre az igények fejlődése s a föld elaprózódása folytán lépnie kellene és fölállítják axomaképea, hogy a kisgazda nem akar másképen gazdálkodni, mint ahogy azt apáitól tanulta, nem műveli jobban a talajt, nem igyekszik a termőföld elvont erőit'pótolni, nincs érzéke a vetőmag megválasztása ós nemesítése iránt; irtózik a kertészkedéstől; kísérleteket nem tesz; nem alkalmazza a gépeket ós nem szereti az állatjait stb. Hát hiszen eme vádak mindenesetre nagy részében igazaik, mert való, bogy a kisgazda tudománya ma a buZa- ós kukoricatermelésben teljesen kimerült; tény, hogy sem az állattenyésztéssel, sem a kertészkedéssel nem szívesen foglalkozik, részben mert nincs legelője s a takarmánytermeléstől idegenkedik, részben pedig, mert á kerti növény termékeket — a helyi piacra lévén utialva — csak sok utánjárás ós kofálkodás révén birja értékesíteni, amii nem természete. A termelés fokozása iránt a múltban indított állami .akciók sikertelensége részben arra vezethető vissza, hogy az államli szervezet csupán a termelés fokozását tekintette föladatául, ellenben a termelt áruk elhelyezésével, értékesítésével mitsem törődött. S á kisgazda, aki a népies előadások, buzdítások hatása alatt túlzott reményekkel kezdetit az uj termelési ágba, — oly árváltozásnak volt kitéve, amely ellen, kereskedői tudás s a piacok ismerete nélkül védekezni nem tudott. A helyi piac árhullámzásai s a termékek gondozásához szükséges szakértelem hiányában a gyümölcs- és zöldségnemüekben állandóan annyi volt az értékelkallódás, hogy a kisgazda egy-két évi próbálkozás után a remélt 1912 junius 6. haszon hiányában előbb-utóbb visszatért a kényelmesebb buza- és kukoricatermeléshez. Ha tehát többtermelést akarunk elérni, nem elegendő a kisgazdákat csupán a termeilós fokpzására buzditanli, hanem piacok biztosítása révén gondoskodni kell arról is, hogy a belterjesebb gazdálkodással járó több munka a gazdaembernek valóban több jövedelmet is jelentsen. Ezt pedig csakis ugy érhetjük el, ha a földművelésügyi minisztériumnak adminisztratív hatóságai, például az újonnan szervezett gazdasági felügyelőségek, a vidéki kirendeltségek, az állami jószágigazgatóság, a telepfedügyiölősóg stib., stb. az értékesítés szervezését is kezükbe vennék, esetleg külföldi piacok fölkeresése, áruraktárak létesítése révén gondoskodnának arról, hogy tömeges termelés esetén a termékek ne romoljanak a termelő nyakán, hanem hogy minden termeivény, mely nyers állapotban föl nem használható, iparilag feldolgozva, a közélelmezés részére megmentessék. Nálunk, ahol az öntevékenység jelentősége elenyészően csekély, a belterjesebb gazdálkodásra, a kerti és kereskedelmli növények termelésére csakis állami gondoskodás révén lehet remény. Ám a siker csak ugy volna bizonyos, ha az akció sokoldalú, nagy agaitálóképességgel biró, nagy hatáskörrel felruházott állami szervekre Itlizatnék, akik a többtermelés szolgálatában állva, tökéletesíteni volnának hivatva a termelést és értékesítést egyaránt. Hogy a kérdés ily formában a gyakorlati életben könnyen megoldható, arra nagyon is biztató reményt nyújtanak az aradi magyar királyi állami jószágigazgatóság e téren tett eddigi kísérletei. 'Eme hlivatal, a melynek föladata, hogy az állami telepes községek gazdasági fejlődését előmozdítsa, a Csernovics Diodor dr miniszteri tanácsos kezdésére igen eredeti módon igyekszik a telepesek többtermelését fejlesztem és laz eddigi jelekből litélve, remény van arra, bogy az állami telepesek, akik nemcsak nemzeti, de kulturális misszióra is hivatottak, — az állam irányítása mellett tetemesen belterjesebben fognak gazdálkodni az eddiginél. A jószágigazgatóság a többtermelés ós belterjesebb gazdálkdás, különösen pedig a kertészet terén mindaddig nem birt nagyobb eredményeket elérni, amig nem sikerült a termények átvételét szerződésileg előre meghatározott méltányos középáron biztosítani. Mihelyt ez sikerült s az árak ismeretesek voltak s a kisgazda nem volt bizonytalanságra utalva, a termelők százai szerződtek cukorrépára, kender-, bab-, cirok- és dughagyma-termelésre s a jószágigazgatóság egy kis üzleti érzékkel elérte azt, hogy a telepesek a belterjesebb gazdálkodás terére léptek, ami több jövedelemmel s a változatosság révén kevesebb rizikóval jár. A mi nyomorúságos élelmezési viszonyaink között, ami nem a termékek hiányának, hanem a kereskedelem szervezetlenségének az eredménye; a mi egyoldalii gazdálkodásunk mellett, amely a nemzeti jövedelem szempontjából fölötte káros, örömmel kell üdvözölni minden kezdést, amely a többtermelés terén sikereket, vagy legalább lis eredményeket képes fölmutatni. Hogy tehát a többtermelési akció sikeres lehessen, szervezzük azt országszerte és a termelés átalakulásához képest fejlesszük fokozatosan a mezőgazdasági ipart, ne nagy, hanem. kisebb vállalatok létesítése révén. A földművelésügyi minisztérium, .amely szociális es közgazdasági érzékének oly számos tanújelét adta, óriási tevékenységi teret nyerhetne ezáltal s én hiszem, hogy a föntebb emiitett kisebb iparvállalatok, akár az altruista bank, vagy az országos középponti hitelszövetkezet utján, a helyi vezető-emberek bevonásával könnyen volnának megvalósíthatók. Hogy az iparvállalatok viszont szintén jótékonyan hatnának a termelésre, az nem szenved kétséget. A többtermelés akciója tehát akkor lesz tökéletes, ha céljául a mezőgazdasági termelés fokozása mellett az ipari földöt go-