Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-06 / 130. szám

1912 III. évfolyam, 130 szám Csütörtök, junius 6 Ifizponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, és Rorona-utca IS. szám c=i Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ca Városház-utca 3. szám cs ELÖFIZETESI AR SZEGEDEK egész évre . R 24-— félévre . . . R 12' negyedévre . R 6'— egy hónapra R 2' Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDEREN: egész évre R 2S-— félévre . . . R 14 — negyedévre. R 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fiitér. TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 305 c=a Kiadóhivatal >36 Interurbán 30S Budapesti szerkesztőseg teleion-száma 118—(2 ítélt a nemzet. Justh Gyula ma kidüllesztett mellel állt negyven bakának feléje irányitott szuronya elé. Amennyi nemtörődömséggel és olcsó' szenvedélylyel akarta kockára tenni öreg életét, annyi laikus hozzáértéssel és bűnös nekilendüléssel őrölte másfél év óta a nemzet érdekeit. A saját életével szabadon rendelkezhetik és ha annyira kellemes neki, átszurathatja a mellét bakaszurony okkal, de azt száz és egyszer meg kellett volna gondolnia, hogy mit cselekszik mint törvényhozó, amikor a nemzet érdekeit nem eljátszani, hanem ajnároznía kell. Kossuth Ferenc már külföldön van, kiirázik. Miután az utolsó hetekben segitett végső gennyedésig juttatni a parlament régi betegségét, összepakolt és elutazott. Kossuth Ferencet nem egyszer segitette ki politikai bajaiból betegsége és ő van anynyira praktikus ernber, hogy a mellét még akkor se tartja szuronyok elé, ha biztosan tudja, hogy azok nem járják át. Szép bájuszához nem illenék ez a csúnya póz és az ország bajai között is nyugalmas öregségét minek zavarná fölöslegesen. Ugyajiigy folytathatnók a többiekről. Ugyan mit tett a nemzet érdekében Désy Zoltán, Szmrecsányi György, Lovászy Márton, Sümegi Vilmos és a többi? Amikor többségben voltak, a legteljesebb tehetetlenséget tanúsították. Amikor kisebbségben voltak és kisebbségre jutottak, zárt ülést kérő iveket irtak alá, a padokat verdesték, tintatartókkal dobáltak. Ilyen szolgálatokért talán tulmagas méltóság a képviselőség és drága ár a nemzet ideje, amit elpocsékolnak, az effektív veszteség, ami az ipart, a kereskedelmet sanyargatja. Lehetetlen ide fölírni a „martirok" bünlajstromát, olyan nagy. Megbélyegezte őket a nemzet, amely ma már nem hisz nekik és egyéb prodiuktiv érdekeinek szorgos ápolásától nem tántorodik el egy pillanatra sem frázisok miatt. A képviselőház azért van, hogy ott dolgozzanak, a házszabályok, hogy ázok keretén belül tanácskozhassanak. Házszabálynak, amely a tanácskozás rendjét van hivatva biztosítani, semmi körülmények között sem lehet olyan magyarázatot adni, hogy azok a dologtalanságot célozzák. Egy évtized alatt annyit tanult ez a nemzet, mint csak nagy események legördülése idején. Ennek oka abban kulminálódik, hogy a mai ellenzék végleg levizsgázott és a vizsgából a nemzet azt az értékes tanúságot vonta le, hogy életérdeke, ha realitásokhoz közeledik és nem ámul -1 továbbra is frázisok görögtüzénél. Az ellenzék csinálhat, provokálhat botrányokat, az ország meg nem mozdul. Hol van az első obstrukciók aranykora? A nemzetnek ebben a viselkedésében van az ellenzék legfőbb gyöngesége. A harcnak napjai legördülnek, győzött a munkapárt, vereséget szenvedett és végkép legyöngült az ellenzék. A pártok nézőpontjából megfordulhat ez a jó, vagy rossz taktikán, de a nemzet érdekéből nagyon mellékes, hogy tauglioh lett-e egy párt, vagy annak egy taktikája. Éeltösztöne magasabb érdekek istápolására késteti ezt a nemzetet és ez az életösztön ezeknek a magasabb érdekeknek védelmében csak ugy tekintette Justh Gyuláéknak kemény megrendszabályozását, az izgató események izgató láncolatát, mint más nagy szenzációt, érdekes, izgató eseményt, vagy olvasmányt. Ez az országos passzivitás világosan dokumentálja, hogy nemzeti életének semmi sérelmét sem látja az ország Justhék elnadrágolásában, sőt azt helyesli. A bölcs itélet a legmagasabb kritikával látta el és adta át a történelemnek az utóbbi napok eseményeit. ítélt a nemzet. Precedensek mindenfelől. — Jogos rendkívüli eszközök. — Irta Jankovich Béla, a képviselőház alelnöke. Azon eljárás, amelyet a képviselőház elnöke a junius hó 4-iki ülésében követett és amelynek alapján a Ház nagy szótöbbséggel általánosságban és részletekben elfogadta a napirenden lévő véderőtörvényt, előreláthatólag különféle véleményezésben és elbírálásban fog részesülni, a szerint, amilyen az illetőnek a pártállása. E kérdést csak akkor ítélhetjük meg szenvedély és elvakultság nélkül, ha viszszatekintünk a mult eseményeire és megállapítjuk ama módozatokat, amelyet mások hasonló körülmények között követnek. E tekintetben a közelmúltban számos példára találunk. AZ ANGOL PÉLDA. Ismeretes azon eljárás, amelyet az angol alsóház elnöke követett, amidőn 1881-ben 30—40 dr képviselő meg akarta akadályozni azt, hogy az élet és vagyon hiztositásóra szolgáló törvényjavaslat Írországban a Ház többsége által el fogadtassák. E javaslatot Gladstone kormánya egy hóval előbb nyújtotta be és azt az alsóház öt napon át szakadatlanul tárgyalta, minthogy a klotür intézménye még akkor nem volt felvéve az angol házszabályokba, a többség tehetetlen volt az obstruáló írekkel szemben. Ekkor a Ház akkorli elnöke, Branü, később (Viseount Hampdeu) érintkezésbe lépvén á miniszterelnökkel, de saját elhatározásából is a következő indítványt tette: ,,Az eddigi házszabályok elégteleneknek bizonyultak a rendes és tárgyilagos vita biztosítására. Ama fontos törvény, a melyet a trónbeszédben javasolt a kormány és amelyet a Ház nagy többsége fontosnak és sürgősnek elismert, nem válhat törvénynyé a Ház elenyésző kisebbségének eljárása folytán, amely e célra az úgynevezett obstrukciót használja fel, noha ezt a Házban nyiltan parlamenti bűnténynek minősítették. Ilyetén komoly veszélyben forog a Ház hírneve és tekintélye, amelyet megvédeni kötelességünk az eddigi szabályok és szokások mellett, a Ház törvényhozó működése meg van bénítva. Ezért nélkülözhetlenné válik egy uj és kivételes eljárás. Ezt mérlegelve, ama szilárd! meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a Ház akaratát csak akkor juttatom valóban érvényre és csak akkor számithatok annak támogatására, ha ezentúl a Ház egyetlen egy tagjának semi adom meg a szót és a javaslatot azonnal szavazás alá bocsátom. Az eljáráshoz még azt a kívánságot firaté, hogy a Ház a jövőben szigorúbb házszabályról gondoskdjék és kibőritse az elnökség haitalmii körét, az obstruáló képviselők kivételével az egész Ház oly lelkesedéssel fogadta GUdstonnal az élén az elnök javaslatát, aminőre az angol alsóházban még eddig nem volt példa. Ugyanilyen elismerésben részesült az eljárás az angol sajtó körében. Midőn másnap az obstruáló képviselők az eljárást, mint házszabálysértést szóvá tették és e tárgyalást további obstrukcióra akarták felhasználni, a Ház a harminc obstruáló ir képviselő kizárását határozta el, akiket az alsóház tisztje tényleg kivezetett. ,E tapasztalaton okulva, az alsóház azonnal a házszabályok szigorításához fogott és rendszeresítette a klotür intézményét. Csakhamar kiderült azonban, bogy e szigorítás nem volt elégséges és e szigorítást a következő husz esztendőben is folytatták mindaddig, amiig fel nem hatalmazták az elnököt arra, hogy „frivol vagy vekzatorius" eljárással szemben kellő erélylyel felléphessen. A BELGA PÉLDA. Hasonló erélylyel járt el 1902. éri április 11-iki ülésében a belga képviselőház elnöke, Schollaert, az ohstrálé kisebbséggel szemben. A belga házszabályok szerint ugyan busz képviselő " indítványozhatja a vita bezárását, de egyúttal'az indítvány a vita tárgyát is képezheti. Az obstruáló ellenzék a vita kinyujtásával akarta megakadályozni a klotür alkalmazását. Eközben egyik képviselő nyíltan kifejezte ama szándékát, hogy a Ház idejét akarja pocsékolni. Ennek hallatára az elnök azonnal kijelentette, hogy ilyen eljárást ma nem engedhet és azonnal felteszi a kérdést a Háznak, vájjon az eddigi vita által kellőleg tájékozott-e a kérdésről. Midőn az ellenzék ez eljárásra kevesen tiltakozott,, egye*