Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-29 / 149. szám

1912 junius 25. DÉLMAGYARORSZÁG 11 Róma proletárjai. — A Teslaccio lakói. — Róma, junius 25. (Saját levelezőnktől.) Szent Péter temploma, a Vatikán, a muzeumok, a nagyszerű paloták után ritkán vetődik el az idegen a Testacciora, a szegények, proletárok városrészébe. Csak a benszülött ismeri ezt, vagy az, aki hosszabb időt töltött már az örök városban. A város délnyugati részén, a Tiberis balpartján fekszik ez a városnegyed, amely nevét a Testacciothalom* tól nyerte. Róma többi városrészeiben csaknem mindenütt a gazdagok és a jómódú burzsoák mellett vegyesen laknak a proletárok, mig a Testaccio csaknem kizárólag a proletároké, a népességnek, legfeljebb hat százaléka tartozik a burzsoáziához. Munkások és ezek családjai laknak itt, a legtöbbet a gépipar foglalkoztatja, aztán az üveggyártás, könyvnyomtatás és egyebek. A férfiakon kivül dolgoznak az aszszonyok is. Az iskolákban tartott ankét megállapította, hogy 789 anya közü'l napközben csak 313 marad otthon, a többi gyárba, vagy műhelybe jár. A munkásoknak mintegy .fele római származású, a többi "idegen. * A ghetto közelében a proletárok ghettója ez, ahol csaknem tízezer ember van összeszorítva 600.000 négyszögméternyi területen. Az élet legfontosabb problémája a lakáskérdés. Az öszszes liázak tiz tulajdonos kezében vannak. A lakásuzsora teliát ép ugy dolgozik, mint Budapesten. Az egészben 2593 szoba és 1230 konyha van, összesen tehát 3823 helyiség, amelyben pontosan 9262 ember él. A lakások 38 százaléka kamrából és konyhából, 29.5 százalék két szobából, 24.5 százalék három szobából áll, szóval a túlzsúfoltság a legnagyobb. Mint •mindenütt, ahol nagy a lakáshiány és magasak a berek, igen jelentékeny az albérlők száma. Van hatvanhét olyan lakás, amelyben három család lakik, tizennégy, amelyben négy-öt és van kettő, amelyben hat család lakik. El lehet képzelni a tisztaságot, a levegőt, az erkölcsöket. Van olyan utca, amelyben nemcsak a konyhát, de a mellékhelyiséget is kiadják albérletbe. Egy konyhában hét albérlő lakik. Egy három kamrából álló lakásban tizenkilenc személy, akik öt különböző családhoz tartoznak. A Via Mastron tizennégy személy kénytelen egyetlen szobában meghúzódni. Éjjelre egy deszkát tesznek a mellékhelyiségre és egy fiatalember ott alszik. A mi, lakásnyomor dolgában jól kifejlett fantáziánk erejét is túlhaladják ezek az állapotok. A lakások állapota természetesen nyomorúságos, egészségellenes és emberhez méltatlan. A háztulajdonosok többnyire nagy bankok és semmi kedvük sincs hozzá, hogy valamit rendbehozassanak. A nágy lakáshiány különben is lehetetlenné teszi a, lakóknak, hogy emberi igényekkel lépjenek fel, azonfelül a lakások sohasem üresek, ugy, hogy a legszükségesebb javításokat a túlzsúfolt lakásokban kell végrehajtani. A lakások ára 10—16 lira egy hónapra. Az albérlőkön természetesen a főbérlő is nyerészkedik. Többnyire azonban csak a nyomorúság készteti erre az embereket. Számos munkáscsalád, amely azelőtt két szobában lakott, a növekvő drágaság miatt most kénytelen egy szobába húzódni. Az árak minden negyedben emelkednek és hogy milyen nagy a lakásnyomor, arra jellemző, hogy az elmúlt negyedben csak két lakó változtatott lakást. Az összes költözködők 93.5 százaléka albérlő. E tekintetben rosszabb itt az állapot, mint Róana bármely más részében. Hogy mennyi hasznot húznak a háztulajdonosok ezekből a házakból, azt persze pontosan nem lehet megállapítani. Egy ankét eredménye azonban az. hogy a befektetett tőke ötven-hetven százalékát is jövedelmezik olykor. Ilyen lakásviszonyok mellett természetes, hogy seiümi nem játszik olyan nagy szerepet a lakosság életében, mint a kocsma. A vigasztalan helyzet pillanatnyi enyhítője egydiil az } osteria. Nagyon gyakori, bogy az apa és anya gyermekeivel együtt megy az osteriába, elviszik ennivalójukat is és a bort veszik a kocsmárostól. Osteria nélkül nem is lehetne elképzelni, hogyan él itt az a 402 család, amely itt konyhában lakik. Az indusztriálizmussal és a lakásnyoinorral szorosan összetartozik az alkoholizmus. 1057 megkérdezett család közül — Dominícs Orano uj könyvéből valók ezek az adatok, csak kilenc jelentette ki, hogy bort egyáltalában nem iszik; 806 naponta iszik, 242 csak vasárnap. Ebben azonban nem foglaltatik benne az a mennyiség, amit a családapa házon kivül fogyaszt, Hatszázöt munkás közül 350 két litert iszik naponta, 127 három litert, 86 négy litert, sőt 42 felvitte naponként öt liter fogyasztásáig Hihetetlen némelyikük ellenálló ereje; éveken át, állandóan a leglialla'tlanabb visszaélést követik el az alkohollal, anélkül, hogy bármi következménye volna. A városrészben 73 nyilvános italmérő van, teliát csaknem nyolc esik minden ezer emberre. Amilyen nagy mértékben fogy az alkohol, oly csekély a tejfogyasztás. Egy-egy lélekre nem esik több, mint naponként egy huszad liter. Meg kell azonban jegyezni, hogy a csecsemőket kizárólag anyatejjel táplálják. A tej ára körülbelül annyi, mint a boré (40—50 centesimi literenként) és hogy mégis sokkal inkább bort fogyasztanak, mint tejet, annak nemcsak a bor izgató és élénkítő hatása az oka, hanem közrejátszik a babona is. A római nép szemében a bor erősítő szer és a borivás a férfiasság jele. Az áldott állapotban lévő asszony számára is elengedhetetlennek tartják a borivást. Az anya már egy éves gyermekét is ivásra kényszeríti és este kilenc óra után a kocsmák összes vendégei részegek. A népszaporaság, illetőleg a születések száma igen nagy. Tiz év alatt, 1900—1910 között 3372 gyermek született élve, 2305 halva. A szaporaság azonban most már csökken, mert mesterségesen csökkentik. Különben egészen természetes, hogy hasonló lakásviszonyok mellett a családi élet tönkre megy. A halandóság általában emelkedik és a gyermekek között különösen. Annyi bizonyos, hogy az országból testileg értékes elem vándorol ide, amely aztán napfény, levegő liiiján, az alkoholizmus behatása alatt, a nagyvárosban tönkremegy. Bétatagyarorsxág aprótáráetései "révén biztos*sftfc€r érhetik naponta változatos uj műsorral nagy előadás. — Családok kellemes szórakozó helye. — Elsőrendű cigány enekar. Tisztelettel Schwartz Jenő kávés. én**;:'-—wm*-*** NYILTTER. E rovatban közlöttakárt nem villái felelSiiógst a aaarkaaztSiég, aem a kiadóhivatal. Nyílt levél Radó úrhoz, aki nehezen keresi a pénzt. Radó Soma ur, ön gáláns ember, uri ember, aki a Csongrádmegyei Hitelszövetkezet egyik közgyűlésén olyant merészelt mondani, hogy nehezen keresi a koronákat. Én hiszek önnek, mert hisz ön, úriember, — de hogy mások is higyjenek, ahoz feltétlenül szükséges, hogy az itt következő kérdéseiimre megadja a nyilt, egyenes és őszinte választ: 1. Biztos tudomásom van arról, hogy Szegváron könnyű módszerrel keresett ön sok koronákat. Nem mondaná-e el, hogy, mi volt ennek a könnyű pénzkeresésnek módja, históriája? 2. Ha oly nagyon nehezen kereste óm a kenyerét Szegeden is, miért fizetett oly könnyen egy nagyobb összeget egyik szegedi malomnak, hogy hallgassanak?, Igaz-e, hogy ez a hallgatás kapcsolatban, van az ön ,,dercés" előnevével? 3. Miért szállította ön a fát mindig jóval olcsóbban, mint bármely szegedi fakereskedő? 4. Miért küldözgetett ön egyik szegedi fakereskedőnek állandóan rud szalámikat, legfinomabb pálinkákat és cukrokat — tiszteletből — ha olyan nehezen keresi azokat a drága koronákat? Dercés Radó Soma: erre a 4 kérdésre adja meg a választ. ABONYI MIHÁLY. Kalap-formák. A női kalap a divat legváltozékonyabb, legidomulóbb terméke s ép ezért azt a teret képviseli, ahol a női piperkőcködés legszabadabban tombolhatja ki magát. S ezt meg is cselekszi. Csak végig kell nézni egy nyári kávéház kert,helyiségét, vagy egy vasárnapdéli korzót s rögtön szines lepkerajként szállongó virágfelhő gyanánt fog elénk tűnni a legkülönfélébb kalapok serege. Leginkább dominál azonban két tipus; először az elől emelkedő toll- vagy fátyoldisszel ékesitett vadászkalap, mely nagyon emlékeztet régi francia katona-csákókra s másodszor mindenféle" szárnyakkal díszített kalapok. Ez a szárny különösen jellegzetes s ugy véljük, egészen uj, mert legalább az utóbbi időkben nem láttuk hölgyeink öltözködésébe beleillesztve az angyaliság emez attribútumát. Ha szabad a költészetet a női divattal kapcsolatba hozni, akkor azt mérnők mondani, bogy ezt az uj divatot Rostává költészete ihlette. Legalább is az ő költészete az, amely valóságos kultuszt üz a szárnyból, mely meghosszabbítani szeretné az emberiség lelkiszárnyait, az eszményiség jelképévé avatja ezt a madár-szervet s a szárny gépi helyettesítőjének, az aviatikának, is in,agasztalójául szegődött. Nos, ha talán az ihlet-átvitel a Cyrano szerzőjének agya s a Rue de la Paiksz divatszalonjaiban alkotó pipere-lángeszek közt nem is volt egész közvetlen, nem valószinü, hogy a RÓNA ERNŐ REBftHY. ESSLMWEJU JALOUSM FTAPCUXFTZ*- £s VÁSZON REBiNY-tfÁfi =—== BUDAPEST gftfiEÜJHffOML sz. = TELEFON