Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-29 / 149. szám

4 A. DÉLMAGYARORSZÁG 1912 junius 29. Helyzetet és ezek utári nlinde'nki csak a. képviselőnek ad igazat. Gerliczy Ferenc báró a leghelyesebben cselekedett, őt mulasztással vádolni nem'lehet, de nem is szabad. Aki ezt "mégis tészi, az vagy rosszakaratbői cselekszik; vagy pedig antryít ért az egész ügyhöz!, mint a macska a'balkán1 kérdéshez. A iondoni szezon. A szezon. — A politikai étet: — A kormány kilátásai, — A nők választójoga, — Az ellenzék programtalansága. — A velszi egyház sorsa. — Ki a tolvaj ? — Őrié man, one vote. — Klotiir és giilotin. London, 1912. junius végén. lF.) Kellő közepén vagyunk -a londoni szezonnak, amely tudvalevőleg május elejétől julius végéig tart. Zsúfolásig tömve vannak vidékiekkel, gyarmatbeliekkél és külföldiekkel (ez utóbbiak közt főkép amerikaiakkal) a szállok. Mint rekordot jegyezték föl ,a minap a lapok, hogy egyik este a Strand egy előkelő szállójából, ia Cecil-hotelből nem kevesebb, mint 165 vendéget kellett elutasítani azzal, hogy nincs szoba. Sok finnyás, előkelő látogató kénytelen elsőrendű szálló helyett egy egyszerű boardinghouse-foaxi vonni meg magát, pedig volna pénze bőven a legfényesebb lakosztályra. Különösen kedvelt látogatók ilyenkor a colonial (gyarmati) vendégek. Miként a jó muzulmán hő vágya életében legalább egyszer meglátni a próféta szent városát, akép a brit gyarmat minden lakójának törekvése eljutni legalább 'egyszer >a nagy metropolisba, a rengeteg világbirodalom középpontijába. A legalkalmasabb időpont természetesen a szezóh, amikor politikai, társadalmi, színházi és a • sprot-élet kulminál. Ilyenkorra veszik ki lehetőlég szabadságukat -a napbarnalt indiai katonatisztek, ezek a •dédelgetett alakjai az angol regényeknek ós a londoni társadálomriáik. A politika áll itt is természetesen az ér deklődós középpontjábán. Három oly súlyos kérdés foglalkoztatja egyidejűleg a piarlamenitet és közvéleményt, melyek közül egy is eleszőrös szavazat) törvényjavaslatainak tető — Ne haragudj, Ila — mondta Áes balkan. — Nem az, hogy képes voltál hozzámenni... Az, hogy egyáltalában az övé voltál, akármiért, akárhogyan,, akármilyen előzmények után -.. Hogy megfogott, hogy megölelt, hogy megcsókolt!... összeborzongott az utálattól. — Bocsáss meg, Ila, — mondta 'azután — an nem tehetek róla.-.. Talán beteges ez az •én érzékenységem... De te az én szememben aninddg olyan voltál, igazán agy néztelek... mint, egy virágot... mlint egy színes szép virágot... mint egy virágzó -rózsát... vagy mint egy illatos, friss gyümölcsöt... Most olyan érzésem vau, mintha csiga ért volna hozzád... vagy hernyó mászott volna végig rajtád... Nem tudlak olyannak látni, mint voltál... Nem tudlak olyannak érezni, mint voltál... Nem tudok hozzád érni!... Kóvályogni kezd a fejem, ha rágondolok, hogy... Mint amikor ott voltam nálatok... először ültem szemben az uraddal... és láttam a kezét... a bőrét, a fejét... az arcát... A száját! Az asszony újra zokogni kezdett; odament Ácshoz és megfogta a kezét. — Hát. én nem bánóin, — zokogta — ne vegyél feleségül. Csak ne hagyj el... Ács él akart húzódni. — Utálsz? — kérdezte az (asszony. — Utálsz? — kérdezte újra .sírva. Odasimult a férfihoz Égészen hozzásimult. . Ács lefejtette magából. — Utálsz? — zokogta az asszony. Utállak — felelte Ács csendesen. gendő volna normális időkbén az érdeklődés lekötésébe. A kormány az ir home rule, a welsh di'sestábtishment és pliiral voting (tabbalá 'hozásán fáradozik. Sietnie kell velük, mert mint liberális jellegű javaslatok, bizonnyal meg fognak bukni a lordok házában és a 'tavalyi Parlament Act értelmében még két izben kéli keresztül menniük, további két év alatt a törvényhozás retortáin, liogy a lordok tiltakozása ellenére is törvényekké válhassanak. Minthogy a parlament élettartama öt év s ebből két év innen-onnan lejár, a jelen ülésszaknlak nagy munkája van, ha valami fontosa,hb reform lemaradna ,a mostani ülésszakból, alig volna remélhető, hogy a jelen parlament megvalósíthatná, már pedig majdnem bizonyosra veszlilk, hogy a következő választás konzervatív többséget fog eredményezni s akkor hosszú időkre, tálán 10—15 évre befellegzett a liberális javaslatoknak. Ezért már most rebesgetik, hogy laz ülésszakot, szokás ellenére, az őszi hónapokkal meg fogja toldani a kormány, hogy valamennyi javaslatát egyhuzamban keresztül baj tsa az alsóházon, mitsem törődve a lordok időleges ellenállásával. A radikális elemek nógatására a kormány elhatározta, hogy előterjeszti az általános szavazatjog javaslatát is, amely talán újra többséghez juttatná a legközelebbi választásoknál a liberális pártat. De itt. meg a nők szavazat jogának a kérdése okoz aggodalmat. A kormány ugyanis ebben ,a kérdésben meg van oszolva s tartani lehet attól, hogy egy részleges kormányválság az egész liberális kormány bukását vonná maga után. A kormány elnök ugy szeretné ezt elkerülni, hogy ,az általános szavazat jogról szóló javaslatnál nyilt kérdésnek hagyná a nők szavazatjogát. De nem volma-ie fonák dolog, hogy épen egy lily korszakalkotó kérdésben ne foglalna a kormány határozott álláspontot? Ezért sokan jósolják, hogy a kormánynak nem az évtizedes nagy parlamenti harcokat okozott home rule ás más hasonló kérdések, hanem a tnők szavazatjogának a problémája fogja a nyakát szegni, még mielőtt a most elintézendő jvaslatok törvényerőre emelkednének s akkor azután adieu home rule és Welsh disestablishment! A home rule-j,avaslat körülbelül olyanforma autonómiát akar Mztoditani Irország• inaik, mint aminő Horváitországé. Hogy menynyire reménytelennek látja e téren az ellenzék a maga küzdelmét, eléggé jellemző, hogy a legutóbbi időközi választásoknál a harci jelszavak közül kihagyták a home rule elleni tiltakozást, sőt mellőzték a védővám (tariffreform kérdését is, s az agitációt főleg a már törvényerőre .emelkedett munikásbiztositás ellen irányították, amely a munkások közt kissé népszerűtlen, mert maguknak is hozzá kell járulniok a biztosítási dijhoz. Ezért a liberális lapok gúnyosan irják vastag betűkkel: Program kerestetik egy tisztes elaggott párt számára! Tagadhatatlan, hogy a konzervatüvek szűkölködnek meghatározott programpontok nélkül s kénytelenek megelégedni a liberális törvények és javaslatok ócsárlásával. Nem sikerült ,a konzervativoknak kiaknázniok a Wels disestablishment kérdésének népszerűtlenségét sem oly mórtékben, mint remélték. Az említett javaslat meg akarja szüntetni Walesben az anglikán egyház államvallás jellegét, aminek gyakorlati következménye főkép az, hogy a papság el fog esni a községi vagyonban való részesedéstől és a tizedtől, amely őket nemcsak, anglikán, de más vaillásbeliektől is megilleti. Minthogy a velszi lakosság túlnyomó része nonkomformista, vagyis nem tartozik az anglikán egyház kebelébe, hanem a baptista, metodista, presbiterli s más apróbb felekezetek közt oszlik meg, a kormány elhatározta, hogy teljesíti* a majdnem kizárólag liberális velszi képviselőknek évtizedek óta hangoztatott kórelmét s megfosztja az anglikán egyházat még a katolikus egyháztól örökölt évezredes előjogaitól. A konzervativek Angliaszerte nagy agitációt indítottak, jakobinus tendenciával vádolták a kormányt s figyelmeztették a hithű anglikán közönséget, hogy az egyház jogfosztása Walesben csak bevezetés ia® angol egyháznak az egész Angliában való üldözésére, vagyonának és évszázados jogainak elkobzására. Egy ideig ugy látszott, liogy az ellenzéknek ,a kormány ellen sikerül a közvéleményt fölznditania s a javaslat visszavonását kierőszakolni. Kedvező fordulat állott be azonban a kormányra nézve Lloyd George-naik, akii maga is velszi ember és baptista, egy igen fényes és sikerült támadása folytán, amelylyel az ellenzék fegyverét ez utóbbi ellen fordította vissza. Lord Cecil és Devonshire herceg mentek legmesszebb a támadásokban a kormány s különösen Lloy George pénzügyminiszter ellen,; ez utóbbit egy röpiratban „tol.v,aj"-nak bélyegezték, laki az egyházat megfosztja vagyonától, törvényes javadalmától. Lloyd Georgennk kapóra jött a tolvajlás vádja s a parlamentben történelmi adatokkal kezében, bebizonyitotta, hogy a Ceeil-ek, a Devonshire hereegek és más konzervatív mágnások vagyona túlnyomórészt azokból a birtokokból ered, amelyeket ,a katolikus egyháztól kobzott el a reformáció idejében ia zsarnok VIII. Henrik s osztotta szét. hízelgő udvaroncai között. „A tolvajok utódai, akik ma is dmskálódnaik az elor'ozatt javaikban, merészelnek engemet most JtoJ vaj lássál vádol,nli, mert teljesitendőnek hiszem egy méltatlanul zsarolt nép túlnyomó részének ismételten kifejezett jogos kívánalmát?" — körülbelül e vehemens szavakkal utasította vissza a pénzügyminiszter az ellene indított nagystílű kampányt. Az elhűlt ellenzék képtelen volt tomplitani ,ezt az éles vissza,támadást ,s meg kellett elégednie az,zal, hogy Lloyd George beszédét nem parlamentbe, hanem kupaktanáesba illőnek minősitette s azzal igyekezett védeni ,a kellemetlenül érintett főurakat, hogy az utódok inem felelősek őseik tetteiért és négyszáz esztendő alatt csak elévülhetett a Lloyd George által hangoztatott vád. Csakhogy feledték ,hogy az erkölcsi és politikai világban nincs elévülés s ha tolvaj 1 ásnak minősíthető egy politikai tény a jelenben, tűrni egy hasonló tényre, ha az évszázadokkal előbb játszódott is ile, ugyanazt a minősitést. A Llóyd George szerencsés ötletének mindenesetre megvolt az ,a hatása, hogy a wels disestablishment lelleni agitáció fegyverei közül a leghatásosabb kiesett az el-" ilenzók kezeiből. A többszörös szavazat (plura.1 voting) elleni javaslattal a kormány azt az anomáliát akrja megszüntetni, hogy egy ember több helyen is szvazhasson, ha minősítése több helyen fönnáll. A mai rendszer szerint alig vap tehetősebb ember, akinek legalább két-három szavazata ne volna. A kereskedőnek például szavazati joga van ott is, ahol üzlete, ott is, ahol lakása és ott is, ahol nyaralója van. Ha jó pártember, leszavaz mind a három helyen. Minthogy a liberális választók zöme kisember, munkás és iparos, a liberális párt alig huz hasznot ebből a rendszerből, (annál inkább a vagyonosabb és tehetősebb elemekre támaszkodó konzervatív párt. A liberálisok jelszava tehát e kérdésben one man, one vote (minden ember egy szavazat), mig a konzervatívok larra hivatkoznak, hogy akiinek személyében több minősítés egyesül, többet érő ember a másiknál s több sulylyal kell bírnia, imikénit a társadalmi, aként a politikai életben is. Az ellenzék kisebb ifajta ohstrukcióval igyekszik a plurail votóng-billt akadályozni; igy a mult pénteken, mikor napirendre volt tűzve, nem is kerülhetett rá ,a sor, oly nagy és tüzes vitát rögtönöztek a megelőző, kisebb jelentőségű javaslatoknál. A többség csak mosolygott az erőlködésen, mert ha sikerül a home rule és welsh diisestablishment kérdéseiben diadalmaskodnia, ezt a kis al•kalmatlankodást könnyű szerrel legyőzheti. Ott van a klotiir és ia giilotin, ez a két fegy-